A Palóc Társaság hírmondója                                                       2004. I. negyedév

MAGYAR KULTÚRA NAPJA

Kilencedszer hirdettük meg tanulmányírói pályázatunkat az alap- és középiskolások részére. Nagyon szerényen, de kilencedszer hívtuk fel tanulóifjúságunk figyelmét január 22-ére, a Himnusz születésének napjára, amely közismerten a magyar kultúra napja. Kilencedszer hirdettük ki a pályázat végeredményét legszentebb tavaszi nemzeti ünnepünkön, március 15-én Ipolyvarbón.
Köszönet mindazoknak, akik most is, mint ezt megelőzően felfigyeltek a lehetőségre, akik tollat fogtak és leírták gondolataikat, és köszönet azoknak is, akik ezt a munkát támogatták, segítették. Köszönet diáknak, tanárnak!
A 2004-es pályázat fő témája a Balassi-évfordulóhoz kapcsolódott (Az én Balassim, Balassi a formaújító, A szerelmes balassi, A hit szerepe Balassi életében és költészetében, Egy XVI. századi végvári vitéz élete, Végvárak a haza védelmében). A másik téma az elsőhöz szorosan kapcsolódó volt: magyar iskola - magyar végvár (Magyarságom: létem, jövőm, reményem, Séta szülőhelyemen, Hogyan ápoljuk iskolánk névadójának emlékét?).
Örvendetes, hogy most is százon felüli volt a határidőre beérkezett dolgozatok száma. Annak különösen örülünk, hogy a pályázati felhívásra határ nélkül érkeztek pályaművek a maradék Magyarországról és a Felvidékről is. Az alapiskolások kategóriájában ötvennégy felvidéki és tíz magyarországi, a középiskolás kategóriában huszonkét felvidéki és huszonöt magyarországi diák "versenyzett".
A dolgozatok beküldői közül az élen végzettek nyári táborokba szóló meghívást kaptak: az első díjasok a Rákóczi Szövetség, a második díjasok a Palóc Társaság Örökség Népfőiskolai Táborába, a harmadik díjasok a Múltunk Emlékei c. folyóirat egy évre szóló előfizetését nyerték, a különdíjasok a Honismereti Akadémián vehetnek részt Esztergomban. Az alapiskolás helyezettek a Lilium Aurum, az AB-ART, a Kiskapu Kiadó és a SZKC könyveit érdemelték ki. Ezenkívül dicséretben részesítettünk nyolc középiskolás és hét alapiskolás pályamunkát. Ajándékkönyvet küldtünk a diákokat felkészítő tanároknak ( dr. Tóth Katalinnak Komáromba, dr. Halmi Zsoltnénak Nagykanizsára, Rákász Mihálynak Tatabányára és a felsőszeli magyartanároknak). Köszönőlevelet küldtünk azoknak az iskoláknak, amelyeknek diákjai részt vettek a pályázatunkon.


Örömmel nyugtázzuk, hogy kezdeményezésünkben nem maradtunk egyedül. Köszönjük a támogatást a Magyar Kultúra Alapítványnak, a Szövetség a Közös Célokért központi irodájának is. A jövőre tizedik alkalommal meghirdetendő magyar kultúra napi pályázatunk állandó bírálóbizottsági elnöke, Kolczonay Katalin szerint is megérett az idő arra, hogy a jubileumi pályázatra egy összegező kiadványban örökítsük meg a pályázat teremtette értékeket.
A 2004. évi pályázat végeredménye:

Igény van rá

     Március 3-án a Lukanényei Alapiskolában találkoztak térségünk oktatási intézményeinek képviselői, polgármesterek, lelkiatyák, szülők. Kellemes iskolai környezetben, istápoló felnőttek között, először egy alsótagozatos alapiskolában rendeztük meg a palócföldi pedagógusok találkozóját.
     Az iskola előcsarnokában délszaki növények és szökőkút csobogása fogadta az érkezőket. Többen nem is fértek volna el. Kuzma Zoltán polgármester üdvözölte a találkozó résztvevőit, Balázs Péter körzeti elöljáró köszöntő szavai is itt hangzottak el, Nagy János esperes plébános itt osztott áldást a találkozóra és résztvevőire.
     Az első előadást Szigeti László oktatásügyi államtitkár tartotta a szlovákiai közoktatásban jelenleg folyó átalakulásról. Czímer László a magyarországi közoktatásban tapasztalható változásokról szólt különös tekintettel a finanszírozás kérdéseire. A Melo-Diák Taneszközcentrum ügyvezető igazgatója a korszerű taneszközök szerepéről fejtette ki álláspontját az Európai Unióhoz csatlakozó országok oktatásában. 

     Zamatóczky László csapata az iskola emeleti csarnokában kiállításon mutatta be a segédeszközök széles választékát s lehetőség nyílt vásárlásra is.
A három fő előadás után tagozatokban folytatódott a találkozó. 
     A Csala László vezette körben az iskolaigazgatók és a polgármesterek különbözőképpen látták az iskolák működtetésének feltételeit, ez éles szóváltásokban is kifejezésre került. A Comenius Pedagógiai Intézet munkatársa, dr. Szabó Edit az óvodai minőségbiztosítás kapcsán vezetett gyakorlati foglalkozást abban a körben, amelyet Rados Klára vezetett. Érdekes témát boncolgatott dr. Csonka Csabáné minisztériumi főtanácsadó a Nagy Teréz irányította szekcióban. Ő azokról a módszerekről beszélt, amelyet az alsó tagozaton az összevont osztályokban használhatunk a hon- és népismeret tanításakor. Honti Mária az irodalmi művek elemzését gyakoroltatta a Németh Ágota köré csoportosult irodalmárokkal. Az iskola és a számítástechnika kapcsolatáról Balázs Péter gondolatait ismerhették meg azok a pedagógusok, akik Hlavács Ferenccel együtt erre voltak kíváncsiak. A jövőképet megismerni vágyók Pogány Erzsébetet, a Szövetség a Közös Célokért irodaigazgatóját hallgatták meg, akit Balázs Tünde mutatott be, s aki a státustörvény megvalósításának felvidéki tapasztalatairól adott tájékoztatást. A tagozatvezetők beszámolóival ért véget a találkozó.
     A házigazda Lukanénye jó vendéglátónak bizonyult. A kisiskolások műsora, a szülők segítőkészsége és Kuzma Zoltán polgármester figyelmessége és igyekezete meghozta gyümölcsét: a résztvevők nagyon jól érezték magukat. A falu lakói is észrevehették, hogy kitüntetett figyelem nyilvánul meg irántuk. Magyar iskolájukat minden körülmények között meg kell tartani, és fejlődését biztosítani. Erre a legjobb módszer, ha minden lukanényei magyar gyereket magyar iskolába íratnak a magyar szülők. 
      Ezt a célt szolgálta a Palóc Társaság rangos rendezvénye is, a Palócföldi Pedagógusok XII. Találkozója.

Szigeti László államtitkár

Czímer László főtanácsadó

/elejére/  /vissza a főoldalra/
"Én használni s nem ragyogni akarok"

Március 15-én ismét együtt ünnepelt térségünk magyarsága

     Mintha veszített volna fényéből ez a március. Az utolsó március, amely még nem uniós. Szerényebb lett a műsor, rövidebb az ünnep, a fáklyák fényét gyertyaláng helyettesítette, de a gyertyafény is szépen ragyogott nékünk. Az ünneplők most is megtöltötték a művelődési ház nagy termét, ülőhely sem jutott mindenkinek ( s ez nemcsak annak következménye, hogy évről évre fogynak a székek - akárcsak mi, magyarok…), sokan álltak a lábukon ( - mintha megfogadták volna: Talpra, magyar!). Mit is ír Petőfi? "Közönséges napokban csak megáll / Más is helyén, / De majd ha minden ember tántorog, / Ottan leszek majd, s nem tántorgok én!" Ki lesz ott, ki nem, a jövő zenéje, de azt látni, hogy sokan tülekednek ma a damaszkuszi úton. Vajon "a tettek vágya, tettek ereje" von előre mindenkit, ki "a hazáért sokat tehet"? "Kötelességét íngyen tenni kell, / S kötelesség munkálni a honért;" E Petőfi-verssorok sem időszerűek már, hiszen kik e hazáért sokat tehetnének, azok először zsebüket tömik meg, aztán meg nincs - érthetően - mit a hazának s népének osztani… Petőfi csak szóban és nem a szívben él?

    Március. Petőfi. Magyar március. Magyarok Petőfije. Petőfi márciusa. Nem veszíthet semmit fényéből, de vannak, akik homályosítják. Tudjuk: Március nem a reflektorfényben sütkérezőké, kisajátítóké! Március bennünk ragyog s ontja Fényét, kik nem ragyogni, hanem használni akarunk!
Buday Károly esperes úr és Parák József óvári plébános celebrálta a misét, amely az 1848-49-es szabadságharcban elesettekért, a hősi halottakért mondatott.
Mise után a toborzó dallamaira benépesült a község fő tere gépkocsikkal, azokból kiszálló emberekkel. A kistérségi nemzeti ünnepre érkezőkkel. Varbóiak is voltak köztük persze, talán még sokan is (minden viszonylagos!), de nem elegen…
Fent írtuk: megtelt a terem. S mit látott, hallott? Balázs Péter körzeti elöljáró ünnepet köszöntő szavait, mely után elsőként a csábi

Szeder Fábián Dalegylet lépett színpadra. Műsora bizonyította, hogy megérdemelten kapott Ezüstkoszorús minősítést a galántai Kodály Napokon. Aztán a Mikszáth Kálmán Alapiskola és az ipolynyéki Balassi-alapiskola tanulóinak műsora köszöntötte március 15-ét. A Csemadok Bussai Alapszervezetének lányai modern táncot lejtettek stilizált népzenére, asszonyai pedig közkedvelt dalokból énekeltek harmóniát varázsolva a varbói színpadra.
"Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország" - énekelte Híves Mária (kísérte Cmorík Mária), az őrhalmiak pedig igazolták hírüket: énekelni, táncolni is tudnak s viseletük (azonos a varbóival) nem akadály ének és tánc közben ( hát akkor miért nem énekelnek és táncolnak a varbói fiatalok?!). A tartalmas műsort Bodzsár Gyula vezette remekül.

Nemzeti zászlók, kokárdák, koszorúk… Hömpölygött a sokaság Erdélyi János honvéd sírjához. Petőfi Miért zárjátok el az útamat? című versét Koiš Szilvia mondta el, miután - régi szokás szerint - elénekeltük a Kossuth-nótát. A műsorlapon szereplő szónokok közül Ipolyvarbó polgármestere, Zólyomi Károly szólt először az ünneplőkhöz. Őrhalmi és hugyagi társa nem, ők meg sem jelentek ( velük is "egyesülünk" az unióban, szép kilátások…). Jelen volt viszont és szót is kért Hamerlik Richard parlamenti képviselő, aki nyelvünk és kultúránk megőrzésére szólított fel beszédében. A tucatnyi koszorú, a fényszórók és a sok táncoló gyertyafény, az esdeklés Isten áldásáért jókedvre, bőségre - mind-mind fokozták az áhitatot. Talán e közös együttlétben óhajként csillant meg a remény, s mindenkiben felerősödött a Petőfi-vágy: " használni s nem ragyogni "!
 

/elejére/   /vissza a főoldalra/

Hírmondó

CERUZARAJZOK

Bodzsár Gyula írásai

Ajándékkosár 

Ültünk a vén eperfa alatt a rozoga kispadon. Az Öreg, túl a kilencvenen, egykedvűen pipázgtott. Fején kopottas kucsma díszelgett. Mindketten hallgattunk. Az eperfa sárgásvörös leveleket szórt közénk.
- Tudod, fiam - törte meg a csendet az Öreg - nekem már minden egyes nap ajándék.. A napokban múltam kilencvenkettő. Szép kor! - és egy-egy mondat között apró szüneteket tartott. - Kevés embernek adatik meg ennyi év. Húsz éve élek már egyedül. A feleségem hetvenkettő volt, amikor meghalt - az Öreg tiszta kék szeme befátyolosodott, elhallgatott.
- Nehéz így egyedül - a mélyről jövő sóhaj ismét elhallgattatta. Hirtelen nem is tudtam, mit válaszoljak neki. Együttérzően hallgattam tovább vele. A pipa füstje enyhe bagószagot árasztott. Az Öreg nagyokat húzott belőle, fején lágyan hátrább tolta a kucsmát.
- Világéletemben sokat dolgoztam, gürcöltem. Megértem két világháborút - a háború szó említése után elkomorodott.. - Mindkét fiam 
ottveszett a második világháborúban - fáradtan felsóhajtott, mint akinek nehezére esik a beszéd. Hosszan eltűnődött.
A fáról peregtek a levelek. Talán az Öreg is így pergette vissza az éveket, az emlékeit, észre sem véve, hogy pipájában kialudt a tűz, hiába szívja.
- Sokat ki kell bírni az embernek, míg eljut a sírig - mialatt beszélt pipájábn a tüzet élesztgette. - Nincs rosszabb érzés, mint a magány. Te ezt még nem érted, ne is értsd meg soha. Sajnos, az élet ilyen. Sok-sok kellemetlenséget, megpróbáltatást kell átélni. Persze, az életben örömök is vannak. Egynek örülök nagyon, hogy mindig, bármilyen körülmények között, s veszélyben, megmaradtam egyszerű, őszinte parasztembernek. Örülök, hogy mostanáig is megbecsülnek a faluban. Végsősoron ezeknek az ajándéknapoknak is örülök, ki tudja még meddig?…
Hallgattam őt és úgy éreztem, mintha egy ajándékkosár ülne mellettem, az élet vegyes ajándékaival tetézve.

Nincsenek csillagok

Az esti takarodó után csak egyedül ő tartózkodott a folyosón, az ablakon át figyelte a téli éjszakában didergő csillagokat. A szolgálatos nővér elhaladva mellette ügyet sem vetett rá, hiszen ismerte már, minden este szemét az ablaküvegre tapasztva bámulja a csillagokat.
- Nővérke - szólt utána -, nővérke, a csillagok fényesen ragyognak, főleg az, ott! - és ujjával egy távoli csillag felé bökött.
A nővér, mintha csak először hallaná ezt a kifejezést, egy pillanatra rá is csodálkozott.
- Persze, a csillagok fényesen ragyognak - mosolyodott el.
Kis idő elteltével bevánszorgott a szobájába, s álmában fényesen ragyogtak a csillagok. Reggel, amikor felébredt, egyenesen az ablakhoz rohant, hogy meggyőződjön róla, igaz-e az álma. Meglepetésére egy csillagot sem talált az enyhén beborult égen.
Mint akit valami kellemetlenség ért, leverten nyitott be a szolgálatos nővér szobájába, észre sem véve, hogy már másik nővér tart szolgálatot.
- Nővérke, én hazudtam magának. Nincsenek is csillagok!
A nővér elmosolyodott s átnyújtotta neki a szokásos reggeli orvosságadatot.

Magány

A ködös parkban, az elhagyatott padok egyikén magányos férfi gubbaszt, mint egy ágon ülő kövér veréb felnagyított mása. Ül a padon, és mereven bámul a semmibe.
Egy órája figyelem már, még mindig ott ül.
Már két órája figyelem, még mindig ott ül.
Egész délután csak őt figyelem, még mindig ott ül.
A parki neonlámpákba észrevétlenül fény szökik. A ködben úgy tűnik, mintha álmosan szórnák fényüket.
Még mindig ott ül. Jó volna tudni, miért? Jó volna megkérdezni őt, miért olyan szomorú, jó volna elbeszélgetni vele.
Egyre közelebb érek hozzá. Mintha megérezné, hogy beszélni akarok vele. Hangtalanul felállt, lomha léptekkel elindul előttem. Követem, de úgy, hogy ne érjem utol.
Utólag sajnálom, hogy megzavartam.
A parkban sűrű köd szitál.

/elejére/    /vissza a főoldalra/
Csillagösvényen
Erdélyi körút Csaba királyfi nyomában

2004 Csaba királyfi éve. Csaba királyfi előtt tisztelegve a Palóc Társaság Csaba királyfi nyomába ered, erdélyi körútra kél a nyáron. Augusztus 5-től 12-ig erdélyi-székelyföldi magyar történelmi és irodalmi emlékhelyeket keresünk föl, mindenütt adózva nagyjaink emléke előtt, mindenhol erőt merítve az ősi forrásból. A több mint 2000 km-es utat nyolc nap alatt, hét éjt töltve székely véreink között tesszük meg. Találkozunk majd a székelység jeles személyiségeivel, ismerkedünk a népművészet mai formálóival, várnak ránk a mesés tájak, ínyenc falatok, talán még székely góbéságok is…
Az útvonal:
Balassagyarmat - Ártránd - Nagyvárad - Bánffyhunyad - Kolozsvár* - Torda - Tordai-hasadék - Székelykő (Torockó) - Marosvásárhely* - Segesvár - Fehéregyháza - Vargyas - Barót - Kisbacon - Sepsiszentgyörgy* - Illyefalva - Zágon - Csomakőrös - Kovászna - Zabola - Gelence - Kézdivásárhely* - Torja - Szent Anna-tó - Gyimesközéplok - Csíkszereda* - Mádéfalva - Csíkdánfalva - Csíkszentdomokos - Békás-szoros - Gyilkos-tó - Gyergyószentmiklós - Székelyudvarhely* - Szejkefürdő - Farkaslaka - Korond - Parajd - Szováta - Marosvásárhely* - Körösfő - Ártánd - Balassagyarmat. ( *-gal jelöltük a szállást adó városokat )
A körút részvételi díja 3 300.- korona. Az ár az utazási költséget, a hét szállás és az étkezés (vacsora/reggeli) díját tartalmazza. Jelentkezni a részvételi díj egyharmadának (1 100.-korona) befizetésével lehet május végéig a következő címen: Palóc Társaság, 991 31 Vrbovka 53. 
Azok a palóc testvéreink , akik 2004-ben résztvevői voltak a Rákóczi nyomában tett négy napos utunknak, frissen emlékezhetnek kalandozásaink szép élményeire. Szép élmények várnak mindenkire, aki velünk ered Csaba királyfi nyomába. Várjuk a jelentkezést és kérünk mindenkit, hogy barátaikat, ismerőseiket is hívják kalandozásunkra!

/elejére/    /vissza a főoldalra/
B a l a s s i    B á l i n t - e m l é k é v

Balassi-emlékfa

Balassi Bálint, a magyar szerekmi költészet megteremtője 450 évvel ezelőtt született. Tegyük maradandóvá és emlékezetessé a nagy évfordulót: ünnepélyesen ültessünk fát költőnk emlékére! Balassi fája gondoskodásunk által gyökeret ereszt és terebélyesedni fog, lombja alatt nemzedékek nőnek fel, kikben megnő majd az értelem, otthont lel a szülőföld szeretete és a hűség az anyanyelvhez, az anyaföldhöz, a nemzeti kulturális örökséghez. Felkérjük a Kárpát-medence és a nagyvilág magyarságát, az iskolákat és az egyesületeket, az intézményeket, hogy csatlakozzanak felhívásunkhoz: ültessenek Balassi-emlékfát! Javasoljuk, hogy a Balassi-emlékfa elültetésére 2004. március 15. és október 23. között kerüljön sor! Köszönettel vesszük, ha az ünnepélyes faültetésről értesítenek, illetve képes beszámolót küldenek címünkre.

Végek dicsérete

Balassi Bálint születésének 450. évfordulója tiszteletére a Palóc Társaság Végek dicsérete címmel pályázatot hirdet. A pályázat célja Balassi művészetének alapos megismerése, elmélyedés a kor történelmi eseményeiben, párhuzam keresése mai világunkkal, a jelen eseményeinek megörökítése, a szülőföldhöz való ragaszkodás elmélyítése, a tehetségek kibontakoztatása.
Kategóriák:
1. Képzőművészeti - grafika, vízfestmény, olajfestmény
Témák: Balassi-arckép, Balassi várai, végvári vitézek élete, versillusztrációk. Méret: maximum A3
2. Fotó - fekete-fehér és színes technika, egyedi vagy sorozat
Témák: Balassi-ünnepségek, irodalmi emléktúrák, történelmi emlékhelyek, kortárs irodalmi arcképek. Méret: 13 x 18 cm-től A4-es nagyságig. Példány: 2.
3. Videófilm
Témák: Balassi-ünnepségek és - emléktúrák, irodalmi emlékhelyek látogatása, ünnepségek, életképek. Időtartam: min. 15, max. 30 perc.

Mindhárom kategóriában várjuk a diák és felnőtt korú pályázók munkáit.A művek alkotóinak nevét, címét, életkorát megfelelő helyen fel kell tüntetni. A pályaművek beérkezési határideje 2004.október 30. Cím: Palóc Társaság, 991 31 Vrbovka 53. A beérkezett alkotásokat szakmai bizottság véleményezi. Eredményt november 13-án hirdetünk. A nyertesek jutalmazásban részesülnek. Jutalmakról a kiíró és támogatói gondoskodnak. Sikeres helytállást kívánunk!

/elejére/    /vissza a főoldalra/
Totth Jenő

Kétségbeesett, balga akarással

Kétségbeesett, balga akarással 
mért sodródsz népem a Nyugat felé?
Mi csábít olyan bódító varázzsal, 
mely múltat rombol csalfa semmivé? 
Mondd, Párizs vonz-e és az Eiffel tornya, 
vagy Szajna-parti, bűvös éjszakák? 
A Mulin Rouge és hajnalig tivornya
tompítja tán el Trianon szavát? 

Mondd, London vonz-e? Parlamentek anyja
talán mi csábít, s ködös Albion, 
ahol, érdekből a porba taposva 
az önzés mindig új keresztre von? 
Vagy Shakespeare verse vonz, s a Magna Carta,
vagy királyság, hol nincsen hatalom…
és akié, bár a nép nem akarta, 
az sohse fekszik a ravatalon?

Vagy New York vonz, és Ellis szigetére
ha nem is enged vámosok hada, 
onnan hozod, hogy otthon legyen "végre"
burger s nack-bar és "gutter-media"? 
Hazaviszed a szellemet, s a nyüzsgés, 
a nemzetközi bűnszövetkezet, 
s a TV, az mely agyba, szívbe is vés
kapzsi, irigy és torz eszményeket. 

Kétségbeesett, balga akarással 
mért kívánod, hogy szolgává legyél? 
Mért engeded, hogy mákonyos varázzsal, 
vakon sodorjon Nyugatra a szél?
Mért engeded, hogy a pénz uralkodjék,
s az életed is másoké legyen? 
Ébredj! Uralmad híre mért csak emlék? 
Az Úrba` bízz és küzdjél, nemzetem!

/elejére/    /vissza a főoldalra/