A Palóc Társaság hírmondója - 2004. II. negyedév

„Itt élned s halnod kell!”

JÓ PALÓCOK

A Palóc Társaság hírmondója 2004. II. negyedév

/vissza a főoldalra/

A Palóc Társaság felhívása nyomán Balassi-emlékfát ültetnek országszerte

Salgótarján, Balassi Bálint Megyei Könyvtár

Ipolybalog, Ipolyi Arnold Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola

Ipolynyék, Balassi Bálint Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola

Tatabánya, Móra Ferenc Általános Iskola

Csallóközaranyosi Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola

Ipolyvarbó, Mikszáth Kálmán Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola

Az emberek legalább tudjanak róla…

Trianon! És mégis van remény

Az alábbi levél még 2001-ben íródott. Bőven lett volna alkalom, hogy a sajtóban megjelenjen, az emberek tudjanak róla. Nem így történt. Bár a Jó Palócok kevesekhez jut el, mégis közreadjuk, mert ezáltal is nő azok száma, akik legalább tudnak majd róla…

Őexcellenciája Carla del Ponte

Főügyész

ENSZ Háborús Törvényszéke

New York – Hága

Tárgy: Az INSTITUTUM PRO HOMINIS JURIBUS kérelme az Egyesült Nemzetek Emberi Jogok Chartája alapszabályára hivatkozással, az egyenlő elbírálás elvének biztosítása a Magyar Nép számára

Excellenciád!

Őszentsége II. János Pál Pápa 1984. január hó 12-én kelt Enciklikájában megalapította az INSTITUTUM PRO JURIBUS Intézetet. Az Intézet az Egyesült Nemzetek Szervezete által 1948-ban alapított Emberi Jogok Chartája erkölcsi alátámasztására és fontosságának kihangsúlyozására szolgál. Az INSTITUTUM PRO HOMINIS JURIBUS Intézet kormányoktól, pártoktól független. Alapszabálya szerint segítenie kell azon személyeket, népeket, népcsoportokat, akiket emberi jogaikban megsértettek, gondoskodni kell arról, hogy a sérelem megszűnjön, illetve ha szükséges, nemzetközi fórumokon is képviselni kell a sértettek érdekeit. Mint a fent említett Intézet főtitkára, az alábbi petíciót terjesztem elő:

Javaslom az 1920. június 4-én Trianoni és az azt kiegészítő 1947. évi szeptember hó 15-i Párizsi Békeszerződések jogi szempontból történő felülvizsgálatát. Felülvizsgálat eredményeképp kérem annak megállapítását, hogy a fenti szerződések érvénytelenek, és kérem a szerződések hatályon kívül helyezését.

A nemzetközi joggyakorlat, valamint a Nürnbergi Nemzetközi Bíróság határozataira figyelemmel kérem az Egyesült Nemzetek Szervezetének Nemzetközi Bíróságát, hogy az egyenlő elbírálás elvének alapján mentesítse a Magyar Népet az I. világháborúban való részvétele miatt kiszabott kollektív büntetés és annak következményei alól.

Mint az INSTITUTUM PRO HOMINIS JURIBUS Intézet főtitkára az ügyben egy Nemzetközi Vizsgáló Bizottság felállítását javaslom, a Nagy Vizsgáló Bizottság tevékenységének eredményeképpen pedig tárgyalás kitűzését.

Indoklás

Történelmi tény, hogy az I. világháború kitöréséért a Magyar Királyságot felelősség nem terhelte. Ugyanakkor az 1920. évi Békeszerződés delegációi a világháború kitöréséért egyedül a Magyar Királyságot büntették meg. A Békeszerződés előtt a Magyar Királyság területe 325 411 km² volt, lakosainak száma 20 866 000 fő. A Békeszerződés következményeként az ország területe 92 863 km²-re, míg lakosainak száma 7 615 000 főre csökkent. A Nürnbergi Nemzetközi Bíróság 1946. október hó 2-án a II. világháború kirobbanásáért és a világháboróban elkövetett jogsértésekért Németország akkori vezetőit felelősségre vonta és megbüntette, azonban a Német Nép felelősségét nem állapította meg. A Nemzetközi Bíróság a Német Népet mentesítette az egyébként törvénysértő kollektív felelősségre vonás alól. Általában elfogadott tény, hogy egy nép vagy nemzet a vezetők bűneiért és törvénysértéseiért nem felel.

Ugyanakkor az I. világháborúban való részvétel miatt Magyarország esetében nem az ország vezetőit, hanem a Magyar Népet büntették meg, ezeken túlmenően Magyarországot hatalmas összegű kártérítés megfizetésére is kötelezték. Ez az eljárás több szempontból is törvénysértő. A szerződés következtében Magyarország területi elcsatolása az alábbiak szerint történt: Romániához 103 093 km² (31,8 %), 5 256 451 fő (25,2%), az egész Horvátország (Jugoszláviához) 42541 km² (13,1%), 2 621 954 fő (12,6%), Jugoszláviához 20 551 km² (6,3%), 1 510 897 fő (7,2%), Csehszlovákiához 61 633 km² (18,9%), 3 515 351 fő (16,8%), Ausztriához 4 026 km²(1,2%), 292 031 fő (1,4%), Lengyelországhoz 589 km²(0,2%), 24 880 fő (0,1%), Olaszországhoz 21 km² (0%), 49 806 fő (0,8%). Elcserélt területek és lakosság összesen: 232 448 km² (71,5%), 13 271 370 fő (63,5%). Elcsatolás után megmaradt terület és lakosság: 92 963 km² (28,6%), 7 615 117 fő (36,5%). Magyarországot 300 millió USD kártérítés megfizetésére is kötelezték az alábbiak szerint: Oroszország részére 200 millió USD, Jugoszláviának 50 millió USD, Csehszlovákiának 50 millió USD. A Békeszerződés kimondta, amennyiben a szerződő felek a szerződésben foglalt megállapodást nem tartják be, úgy szerződésszegést követnek el, amelynek alapján a szerződés érvénytelenítésére illetve hatályon kívül helyezésére kerülhet sor. A Békeszerződéshez csatolt Kisebbségi Záradék szerint a Szerződést aláíró felek kötelezettséget vállaltak a területükön élő valamennyi nemzetiség emberi jogainak maradéktalan biztosítására. Az emberi jogok biztosítása az elcsatolt területeken nem érvényesült.

Történelmi tény az elcsatolt területeken élők más területekre kitelepítése, internálása, deportálása. Tény a templomrombolások, a vallásszabadság semmibe vétele, a nyelvhasználat korlátozása, a kultúra gyakorlásának tiltása. A kisebbségi jogok betartása biztosítva nem volt, ezzel a szomszédos államok – Románia, Jugoszlávia és Csehszlovákia szerződésszegést követtek el.

Külön kiemelném azt a történelmi tényt, amikor Csehszlovákiából több, mint százezer magyart kényszerítettek lakhelyének elhagyására és Magyarországra való költözésükre úgy, hogy ingó és ingatlan vagyonukkal nem rendelkezhettek. A Szerződéshez csatolt Kisebbségi Záradékban foglaltak betartását soha senki nem ellenőrizte. A Záradékban foglaltak betartása a Magyarországgal határos államok részéről 1920. évtől kezdődően nem érvényesült. A kisebbségeket ért atrocitások következménye az is, hogy több, mint százezer magyar az elcsatolt területekről gyakorlatilag eltűnt. Ez a háborús bűntett miatt a felelősséget felveti. Hivatkoznék arra a konkrétumra, amikor Josip Broz Tito terroristái több, mint negyvenezer magyart mészároltak le Délvidéken. A magyar lakosság számának radikális fogyatkozását a korabeli és a jelenlegi lexikonok adatai közötti eltérés is igazolja. Eközben figyelembe veendők az 1910-es népszámlálás adatai is.

A petícióban foglaltak értékelése során figyelembe kell venni azt is, hogy a szerződést aláíró államok közül több országnak a helyzetében változás állott be: a Szovjetunió mint egységes állam megszűnt, Jugoszlávia mint a szerződést aláíró egyik állam a korábbi formájában megszűnt létezni, Csehszlovákia mint egységes állam ugyancsak megszűnt. A változások miatt a szerződés a jogi formájában sem tartható fenn. A fentieken túlmenően a következőkre kívánok még rámutatni. A Békeszerződések következtében Magyarországot többek között az alábbi veszteségek érték:

Haditengerészetüket ért kár színarany értékben: - hadihajó 60 000 kg színarany, - hajógyári anyagok, iparcikkek, gépek 480 000 kg, - hadikórházak, hidrográfiai hivatalok, hadiakadémiák 300 000 kg, - hadikikötői felszerelések 10 000 kg, - 801 db hajó 80 000 kg, - Fiume kikötő felépítésének értéke 21 300 kg, - Fiume kikötő ingó és ingatlan értéke 7500 kg, - tengerhajózási vállalatoknak nyújtott segéyl összege 7500 kg, - tengerhajózási vállalatok vagyona 7,785 kg, - összesen 974 085 kg színarany érték. (Az adatok dr. Juba Ferenc tengerészkapitány – történész szakértő adatain alapulnak)

További veszteségek: az ország összes arany-, ezüst- és sóbányája, a szénbányák 80%-a, az erdők 90 %-a, a vasútvonalak és az ezekhez tartozó vasúti szerelvények, a felbescülhetetlen értékű műkincsek, Fiume, az egyetlen tengeri kikötő elvétele, az összes tengeri és folyami hajók.

Közismert tény, hogy a Békeszerződés delegátusainak tagjai között a Magyarországot sújtó retorziót illetően egyetértés nem volt. A nézetkülönbségek a korabeli jegyzőkönyvekből visszaemlékezésekből egyértelműen igazolhatók.

A továbbiakban a szerződés létrejöttében és a szerződés megkötése utáni időszakban hivatalban levő politikai személyiségek véleményét idézem: David Lloyd George brit miniszterelnök a Londonban, 1928. október hó 4-én előadott beszédében kijelentette:„A teljes okmány – és adattár, amit egyes szövetségeseink a béketárgyalások során nekünk szolgáltattak, hazug és hamisított volt. Nem vettük észre a szövetségeseink által előterjesztett statisztikák valótlanságát, amely végülis a diplomácia történetének a legigazságtalanabb békéjét hozták létre, és amelyek következménye a nemzetközi törvények és a nemzetközi jogok legdurvább megsértése volt.” A fentiekről David Loyd George az emlékirataiban szól.

Henry Pozzi 1933-ban megjelent írásában felveti a tárgyaló felek felelősségét.

Losrd Newton szerint „ a nagy békebírák nem ismerték azon nemzetek néprajzának, földrajzának és történelmének alapelemeit, amelynek sorsát rendezniük kellett.” Robert Cecil angol delegátus szerint a Népszövetséget azon célból hozták létre, hogy „időről időre” határrevíziót eszközöljön. Nicolson Harold, aki a békekonferencián jelen volt, 1933. évben a következőket írta: „Magyarország feldarabolása oly módon történt, hogy az érdekelt lakosság véleményét senki sem vette figyelembe”. Az angol diplomata „Peacemaking” c. könyvében több érdekelt államférfi véleményét is összegzi, amikor a következőt jegyzi fel:„Az uralkodó gondolat az volt, hogy az elért béke rossz és alkalmazhatatlan, a béke az intrikának és a kapzsiságnak az eredménye, és ez a béke inkább előkészíti a háborút, mint megakadályozná.” Nitti, aki az olasz kormány nevében szólott, a békefeltételeket azért tartotta elfogadhatatlannak, mert Magyarország szétdarabolása esetében a szláv túlsúly ellen nem látott semmiféle erőt. Nitti kitért arra is, hogy Olaszország az Osztrák-Magyar Monarchiával, nem pedig Magyarországgal harcolt. A későbbi amerikai nagykövet Bullit, a következőket írta Wilson elnöknek: „Én csak egy vagyok azok a milliók közül, akiknek bizalmuk volt Önben. Mi azt gondoltuk, hogy Ön egy pártatlan és igazságos békét akar. Ennek ellenére a területi feldarabolásoknak népek lettek az áldozatai, és magában hordja egy háború csíráit. A Békekonferencia rendelkezései bizonyos hogy újabb nemzetközi összeütközéseket élez fel. Saját népe és az emberiség érdekében az Egyesült Államoknak kötelessége, hogy megtagadja ennek az igazságtalan békének az aláírását.” Itt kell említeni Ionel Bratinau román miniszterelnök 1920. július hó 1-je napján Bukarestben elhangzott nyilatkozatát: „Nem nyughatunk addig, amíg a magyar népet gazdaságilag és katonailag teljesen tönkre nem tesszük, mert mindaddig, amíg Magyarország van, az életképességnek szikrája is van, mi magunkat biztonságban nem érezhetjük.” A Trianoni békeszerződés tárgyalása során több esetben felvetődött, hogy Romániát tekinthetik-e a tárgyaló felek szövetséges államnak.a Franciaországot képviselő Tardieu és Berthelot voltak azok azok, akik nem kis nehézségek árán érték el azt, hogy az antant nagyhatalmak Romániát hadviselő államnak ismerjék el. Maga Clemenceau miniszterelnök nyilatkozta, hogy „a szövetségesek megegyeztek abban, hogy Romániát ismét szövetséges hatalomnak tekintik, és a Konferencián eszerint kezelik”, tehát a szövetségesek Romániának ugyanolyan számú küldöttséget engedélyeztek, mint Belgiumnak vagy Szerbiának, vagyis azoknak az államoknak, amelyek a háború kezdetétől annak befejezéséig harcoltak Németország-Ausztria-Magyarország ellen.

Történelmi tény, hogy a magyar delegáció a Béketárgyalásokon nem vehetett részt. Csupán akkor volt jelen, amikor a meghozott ítéletet, határozatot a részére kézbesítették. Ekkor közölték a magyar delegációval, hogy csak akkor lehet tagja a Népszövetségnek, ha a határozatot tudomásul veszi. A magyar delegáció a kényszerítő körülmények hatása alatt írta alá a Békeszerződést.

Ez az aláírás – mivel a kényszerítő körülmények hatására történt – mind a nemzetközi jog, mind pedig a bírói joggyakorlat értelmében érvénytelen. A közelmúlt – de a békeszerződés következményeivel szorosan összefüggő – jellemző példája a 169/1997-1991/18 számú törvény, melyet a román illetékes szervek fogadtak el. Ez rendelkezik a törvénytelenül elvett, elkobzott ingatlanok eredeti tulajdonosainak történő visszaszolgáltatásáról. E törvény nemzetközi visszhangja pozitív. Ugyanakkor tény, hogy a törvény ellenére a Romániában kisebbségben élő magyar anyanyelvű lakosság – akiknek mintegy 70-75%-a a törvény hatálya alá tartozna, semmiféle korábban elkobzott vagyonát vissza nem kapta. Hasonlóan a törvény hatálya nem terjed ki a római katolikus egyházra sem.

Záradék

A petícióból kitűnik, hogy a trianoni szerződés elfogadásakor Magyarországot az I. világháborúban való részvételéért büntették meg. A Párizsi békeszerződés aláírásakor viszont Magyarországot a II. világháborúban való részvétele miatt marasztalták el. Mindkét szerződés kollektív büntetésről rendelkezett, ami a nemzetközi jog alapján elfogadhatatlan.

Összességében megállapítható, hogy mind a trianoni, mind a párizsi békeszerződés alakilag és jogilag is érvénytelen. Az elcsatolt területen élő magyar állampolgárok sérelmére 1920. évtől kezdődően olyan bűncselekmények elkövetése történt, amelyek a nemzetközi jog alapján nem évülnek el. Szükséges annak bíróság által történő kimondása, hogy a fent említett Szerződések érvénytelenek és az érvénytelenség következtében a magyar népet jogorvoslat illeti meg. A büntetőjogi felelősség kérdése is vizsgálatot igényel.

A tény feltárásához kíván segítséget nyújtani az INSTITUTUM PRO HOMINIS JURIBUS, amikor egy nemzetközi vizsgáló bizottság felállítását szorgalmazza, és ehhez a maga részéről minden segítséget megad. A vizsgáló bizottság felállítását 25-30 fő részvételével javaslom, amelyekből tíz szakértőt az INSTITUTUM PRO HOMINIS JURIBUS delegálna. E személyek az elcsatolt területeken használatos nyelvet beszélik. A bizottság tagjai a petícióban foglaltakat a helyszíni vizsgálatok keretében konkrétan igazolják. Az 1956-os Magyar Forradalom idején az Egyesült Nemzetek Szervezetének nem volt lehetősége támogatni a magyar nemzet szabadságharcát. A körülmények megváltoztak. Az ENSZ-nek most lehetősége nyílik arra, hogy jóvá tegye az akkori közömbösséget.

Tisztelettel prof. Ludwig von Lang főtitkár

INSTITUTUM PRO HOMINIS JURIBUS,

Zürich, 2001. február 20.

… konduljanak meg a harangok…

A gyalázatos trianoni országcsonkítás 84. évfordulóját megelőzően az alábbi felhívással fordultunk egyházközségeink lelkipásztoraihoz.

„Azért harang a harang

hogy hívja az élőket

temesse a holtakat

s hogy árvíz jégverés

tűzveszély idején

s hódító horda láttán

félreverjék (Kányádi Sándor)

Tisztelt lelkiatya! Dicsértessék az Úr! Ön ne tudná, hogy mit jelent nemzetünknek 1920.június 4-e? A trianoni békediktátumot az erőszak hozta létre és a közöny tartja életben. Amit a fegyverek elvettek tőlünk, vissza fogja adni a szükségszerűség. Csak legyünk kitartóak, egységesek és bátrak! Lehet, hogy az eu-tagság is egy lépés a természet rendje, az igazság irányában. De sok lépés vár még ránk. Addig se feledjük, hogy mit tettek velünk! Ne feledjük soha, s erre figyelmeztessünk békésen: konduljanak meg a harangok június 4-én pontban 16 óra 30 perckor! Pár percig emlékezzünk! A Palóc Társaság nagy tisztelettel arra kéri a Tisztelt Lelkiatyát, hogy tegye lehetővé, hasson oda, hogy templomainkban ezen a napon délután fél 5-kor konduljanak meg a harangok! Köszönjük, ha ily módon is segít megtartani népünket hívő magyar embereknek!”

(A felkérésre egyetlen válasz sem érkezett. Ugyanakkor tudomásunkra jutott, hogy Ipolybalogon „sirattak a harangok”. Lehet, hogy máshol is… Kérjük szépen, aki tud a harangok megszólaltatásáról a fenti időpontban, tudassa velünk! Köszönjük.)

A tizenkettedik

Az országbíró Szent-Ivány Ferenc nevével fémjelezett napok tizenkettedik évfolyama élénk érdeklődést váltott ki. Igaz, elsősorban a magyar nemzeti sajtó részéről. Harminc perces tudósításban számolt be az ipolyvarbói rendezvényről a HírTV, a Magyar Nemzet pedig fél oldalas beszélgetést közölt a rendezvényen jelen levő szlovákiai mezőgazdasági miniszterrel. Felvidéki országos lapjaink ugyanakkor tudomást sem vettek az eseményről…

Az első napon a költészetnek hódoltunk. Április 16-án Féltett kincsem, anyanyelvem címmel kistérségi szavalóverseny színhelye volt a művelődési ház. A csábi, a dejtári, az ipolybalogi, az ipolyvarbói, a nógrádmegyeri, az óvári és az őrhalmi általános iskola tanulói három életkori kategóriában adták elő költőink egy-egy versét. Az előadásokat a dr. Bacskó Józsefné-Kotoráné Belá Rózsa-Bodzsár Gyula összetételű bizottság értékelte. Az első három helyen végzettek a község polgármesterétől vették át a jutalmat.

Az április 18-i megemlékezés a templomépíttető országbíró lelki üdvéért bemutatott misével kezdődött, s az emléktábla megkoszorúzásával folytatódott.

Az Egri Csillagok népdalkör műsorának Piros-fehér-zöld volt a címe. Ezúttal megtelt a művelődési ház nagyterme. Zólyomi Károly polgármester elnökletével "Ez az én hazám" címmel közéleti fórumra került sor, amelynek illusztris vendége Simon Zsolt mezőgazdasági miniszter és Faludi Sándor, a Fidesz Gazda Tagozatának elnöke volt. Rajtuk kívül Zöld Sándort, a Tagozat alelnökét és Jakab Istvánt, a Magyar Gazdakörök Országos Szövetségének elnökét, valamint Hamerlik Richard országgyűlési képviselőt is a fórum vendégei között üdvözölhettük.

A XII. Szent-Ivány Ferenc Országbíró Napok fogadással ért véget.

Sorsunk: a magyarságunk

Tisztelt Emlékezők! Kedves Sorstársaim!

Két héttel az európai unióhoz való csatlakoztatás előtt gyakran hallani a kérdést: Mit viszünk magunkkal Európába? A válaszok: magyar kultúránkat, Európát gazdagító tudásunkat stb., pedig semmit sem kellene vinnünk, itthon kellene maradnunk. Szeretett szülőföldünkön kellene megőriznünk ősi magyar kultúránkat, isteni magyar nyelvünket, megőrizni, ápolni és fejleszteni. Európába sem kellene mennünk, annál inkább nem, mivelhogy eddig is Európában éltünk, ha jól számoljuk, talán több ezer éve már. Európának volna mit tanulnia tőlünk, bocsánatot is kérhetne sok megaláztatásunkért és végre köszönetét is elrebeghetné már, amiért évszázadokon keresztül vérünket áldozva védtük a vén földrészt az ostromlóival szemben. Ám hiába várunk köszönetet…

Mégis a remény, a felemelkedés, a boldog jövő képe lebeg sok honfitársunk előtt. Úgy legyen! Az élethez életkedv is kell! De sohase feledjük múltunkat, mert arra épül a jövőnk. Legyen szilárd talaj a lábunk alatt, s foggal-körömmel védjük azt, amit elődeink megtartottak s gyarapítottak! Időnként pedig emlékezzünk és emlékeztessünk! Emlékeztessünk például arra, hogy 84 ővvel ezelőtt az ezerszer átkozott Trianonban szétdarabolták Szent István országát, mintha egy embernek levágták volna végtagjait. Csonka-Magyarországnak megmaradt a törzs, megfosztva természeti szépségektől, ásványi kincsektől, az ország lakóinak nagy részétől, az idegen hatalmaknak játszva át a nagyobb darab földet hozományul. A birtokolók sokat ígértek, földi Kánaánt az elszakított nemzetrészeknek. Tudjuk, nyolcvan éves kisebbségben megélt történelmünk tapasztalata mondatja velünk: az ígéretekből semmi sem lett. Sőt, még számon sem kérhetők az akkor hozott döntések, nehogy a mai politikacsinálók rontsanak helyzetünkön… S a nyolc évtized alatt mi mindent elkövettek a minket bitorlóink, hogy elfogyjunk, megsemmisüljünk! Megfélemlítettek, kitelepítettek, lakosságcserével akartak megszabadulni tőlünk, s mikor mindez nem ért célt, akkor törvényeket hoztak ellenünk – lásd a benesi dekrétumok! -, s a múlt század utolsó évtizedében nyelvtörvényt, amely a többség nyelvét védi a kisebbségével szemben! Életteret beszűkítő, reményt oszlató, kedvet csappantó, fejlődést gátló törvények ezek. Mi mégis élünk! Megfogyva bár, de törve nem! – ahogy Kölcseynk nemzeti imánkban megfogalmazta.

Ugyancsak megfogyatkoztunk a küzdelemben, de vagyunk még, akik emlékezünk és emlékeztetünk, akik őrizzük a lángot, vigyázzuk a fényt. Most is, amikor történelmünk egyik jeles fiára, Szent-Ivány Ferenc országbíróra emlékezünk. S hol vannak ők, az asztal fölött összetákolt országok? Csehszlovákia, Jugoszlávia és az örökidős Szovjetunió? Bizony méltó helyükön: a történelem szemétdombján. Ezek az „uniók” kiszenvedtek már…

Szent-Ivány Ferencre, az országbíróra emlékezünk minden évben. 1993-ban emlékeztünk rá először, aki Ipolyvarbón nyugszik s aki életét a haza szolgálatában élte le. De emlékezhetünk arra is, hogy a templom alatti sírboltja évtizedek hanyagságának limlomát rejtette, nemtörődömséget takart, már-már véglegesült pusztulása, amikor szebb napok virradtak a sírkamrára. Az alapiskola honismereti köre megszabadította a viaszhalmoktól, a barkakötegektől, a tömérdek törmeléktől, kacattól, szeméttől. Az akkori önkormányzat élén Pálfi József polgármesterrel s a Nemzeti Pantheon Alapítvány támogatásával szépen felújította és az országbíró nevéhez méltón rendbe tetette. Akkor, 1993-ban született döntés arról is, hogy a jövőben rendszeresítjük az országbíró nevével fémjelzett napokat, nem annyira a múltidézés kedvéért, sokkal inkább a jövő építése céljából. Mert az országbíró hosszú életéből, melynek nemcsak jó, hanem árnyoldala is volt, mi elsősorban a példamutatást emeljük ki: azt, hogy cselekedni a hazáért képességünk, tudásunk, lehetőségeink, körülményeink szerint kell.

„Egyetlen eszme maradt a porondon, amelynek hídján átgyalogolhatunk a jövőbe, az, ami a sorsunk, ami elől ki úgysem térhetünk: a magyarságunk.” Ezt a gondolatot az a Csurka István vetette papírra, aki az első Szent-Ivány Ferenc emléknapon volt az ünnepség szónoka. Valóban ez a mi egyetlen követendő példánk, egyetlen járható utunk, ez a mi vallásunk: megmaradni magyarnak minden körülmény között! Még az európai unióban is! Ezt várja el tőlünk a Teremtő, aki miért teremtett volna ezer meg ezer népet, sokezer nyelvet, ha egyet is teremthetett volna? Azért talán, hogy beolvadjanak, összeolvadjanak? Miért teremtett annyi rovart, madarat és növényt? Mert minden teremtett lénynek küldetése van. Lehet, a mi küldetésünk az, hogy felvegyük a küzdelmet azokkal, akik belülről, közülünk és közöttünk kísérelnek meg bomlasztani… Lehet, így tesz próbára bennünket az Úr: gerincesek vagyunk-e avagy hajladozók a szél járása szerint, mint a nád…

Ipolyvarbóiak! És környékbeliek! Távolról érkezett magyar testvéreink! Ne hagyjuk magunkat félre vezetni, ne hagyjuk, hogy az ostobaság hódítson és verjen tanyát köztünk, ne a bugyutaság legyen az úr, s a tudatlanság vezessen tévútra! Szent-Ivány Ferenc, akire minden varbóinak büszkének kellene lennie, hiszen túl államférfiúi nagyságán a község templomát is felépíttette, ezzel a tettével mutatva meg azt, mit kell tennie annak, aki ipolyvarbóinak vallja magát: dolgoznia családjáért, dolgoznia községéért, dolgoznia magyar nemzetéért, Isten országának eljöveteléért. S aki ezt cselekszi, nem tagadhatja meg a múltat, nem fordít hátat magyar kulturális örökségünknek, de tiszteletben tartja az elődök cselekedeteit, hű marad szokásaihoz, anyanyelvéhez, az magyar iskolába íratja gyermekét, a magyar jövőnek neveli utódait. Ha így cselekszünk, akkor válunk magunk is országot bíróvá, országbíróvá. Ha így él egy közösség, akkor sem politikai sanda akarat, sem tilitologatós bekebelezés avagy csatlakozás, sem árvíz el nem tüntetheti ezt a közösséget a Föld színéről!

Ez a hit éppoly bizalommal tölthet el bennünket, mint az Ipoly vizének rendületlen folyása évezredek óta. Vándorló népek, birodalmak, határok tűntek el a történelemben, keletkeztek, összetákoltak újakat, az Ipoly vize csak folyt kanyarogva csendesen sekély medrében, olykor megáradva s elöntve réteket, szántókat. Ez az igazság. Hinnünk kell az igazság eljövetelében is. Az Ipolyban, s a rajta megépülő új hidakban, amelyek nem országokat kötnek majd össze, hanem a folyó két partját, a két partján élő egytestvéreket. Szolgálja ez a mai Országbíró Nap ezt a kimondott akaratot, legyen ereje és kitartása ezen munkálkodnia minden közülünk való tisztségviselőnek és képviselőnek, adjon az Úr bátorságot és tehetőséget e község mindenkori polgármesterének és képviselőtestületének, hogy az Országbíró Napokat a jövőben is megszervezzék és a faluközösség felemelkedésére hasznosítsák! Legyen Ipolyvarbó Ipoly menténk zarándokhelye, ahová múltat megidézni, értékeket megismerni és megbecsülni, testvérekkel találkozni és magyarságban feltöltődni jöjjönek a magyarok az egész Kárpát-medencei hazánkból!

(Urbán Aladár beszéde elhangzott a koszorózási ünnepségen, 2004.ápr.18-án)

Jubileumi Mikszáth Napok

Voltak. Május 28-a és június 4-e között. Jubileumi, hiszen 1984-ben rendezte az első, akkor még Mikszáth Kálmán Irodalmi és Kulturális Napok c. rendezvénysorozatot a Csemadok nagykürtösi járási szerve. 20 éve már. Most az első rendezvénnyel erre az elmúlt húsz évre emlékeztek azok, akik a hívó szóra eljöttek a körzeti hivatal tágas termébe. Az emlékülésre, amelyen Balogh Gábor emléklapot nyújtott át a hajdani irodalmi-nyelvi szakbizottság – a napokat szervező lelkesek – megjelent tagjainak (kevesen voltak: Balázs Éva, Balík Judit, Bodzsár Gyula, Csáky Károly, Urbán Aladár) s az őket segítő Nógrád megyei társaknak (Antal József, Medvácz Lajos). Dr. Csáky Károly az első évtized emlékeit elevenítette fel, Urbán Aladár pedig a második évtized eseményeiből mazsolázott.

Az ülést megelőzően a résztvevők megkoszorúzták Mikszáth Kálmán emléktábláját az evangélikus templom falán. (A nemzetiszalagos koszorú talán egy napot sem ért meg a tábla alatti kampón: a szemben levő háztömbben lakók már másnap jelentették „lábra kelését”… Valakiket még mindig – miért is? – irritál a valahová tartozás három színe… ) Bodzsár Gyula mondott emlékbeszédet.(Beszéde elolvasható a beszámoló után)

A jubileumi Mikszáth Napok gazdag műsorán szerepelt még kerékpártúra Szklabonyára, az „Áldott szép Pünkösdnek gyönyörű ideje” c. Balassit és korát idéző kőkeszi zenés irodalmi délután (Németh Zoltán elődása Balassiról, Balík Judit, Bodzsár Gyula, Básty Tímea, Kotoráné Belá Rózsa, Kliment Éva Balassi-költeményeket adott elő, reneszánsz muzsikával kedveskedett a szép számú közönségnek Híves István zeneiskolai igazgató és kara, kamaraegyüttese).

Kilin Ildikó báb- és színművész, a budapesti Mezei Mária Szeretetszínházból az ipolyvarbói, az óvári, a csábi, a lukanényei, az ipolybalogi és az ipolynyéki iskolában, valamint Nagykürtösön és Szécsénkén felnőttekhez is szóló műsorát láthatták az érdeklődők, valamint ATUS bűvészt (Varázsgömb, A kis herceg, Az Éden kristályfái c. előadások voltak műsoron). A Kürtös havilap szerkesztői Ipolynyéken találkoztak az olvasókkal, s ugyancsak Ipolynyéken a Balassi Bálint Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola megtartotta szokásos emléknapját, az ipolyvarbói Mikszáth Kálmán Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolában pedig iskolanapokat tartottak ekkor. Végül voltak, akik a Mikszáth Kálmán Társaság éves közgyűlésén és a Kerepesi temetőben a koszorúzási ünnepségen is részt vettek…

Tisztelt Emlékezők! Kedves Barátaim!

1910. május 28-án, tehát 94 éve ezen a napon ért véget a Nagy Palóc, Mikszáth Kálmán írói sikerekben gazdag földi pályafutása. Mint tudjuk, alig néhány nappal élte túl negyvenéves írói jubileumának országos ünnepségét, melyet 1910. május 16-án tartottak a Pesti Vigadóban. A megyék üdvözletét ülve hallgatta végig a nagybeteg író, de amikor Nógrád köszöntötte, felállt. Válaszbeszédében földijeihez szólva összefoglalta művészi hitvallását: „Sok beszéd elhangzott, mely sikereim titkát keresi. Ennek a sikernek igen egyszerű a nyitja. Az őszinteségben van. Mindig azt írom, ami a tollam hegyére jön. Még talán akkor is, amikor nem látszik célszerűnek… Én már körülbelül megírtam, ami bennem volt. Megírtam azzal a tudattal, hogy azért nem jár nekem semmi külön érdem, hiszen azért, mert az ember szereti az anyját, még sohasem dicsértek meg senkit. Én csak a hazámat szerettem.” Talán furcsának tűnik, hogy halálának évfordulóján mégis a születéséhez közelebb álló helyen, itt a nagykürtösi evangélikus templom kertjében gyűltünk össze, hogy elhelyezzük az emlékezés koszorúit és virágait annál az emléktáblánál, amely arra emlékeztet, hogy ebben a templomban tartották keresztvíz alá Mikszáth Kálmánt. Ha viszont arra gondolok, hogy innen hamarosan a „Két évtized Mikszáth Napjai” címet viselő emlékülésre tartunk majd, egy olyan rendezvénysorozat évfordulójára emlékezni, amely itt, Nagykürtösön indult útjára, akkor mégiscsak valaminek a születését felidézni jöttünk össze.

Hadd kanyarodjak vissza az iménti Mikszáth-idézethez, és némileg módosítva azt, fogalmazhatnék úgy is, hogy az író nevével fémjelzett Irodalmi és Kulturális Napok sikerének titka szintén az őszinteségben rejlett, mert valóban őszintén akartuk, még talán akkor is, amikor nem látszott célszerűnek, Mikszáth szellemi, írói hagyatékának ápolását. És tényleg tettük a dolgunkat, szerveztük a különféle rendezvényeket, és még csak véletlenül sem gondoltunk arra, hogy azért majd egyszer netán elismerésben, kitüntetésben részesítenek bennünket. Nem az én tisztem, hogy számba vegyem az elmúlt két évtized rendezvényeinek szellemi és tárgyi hozadékát, de biztos vagyok benne, hogy a Mikszáth Napoknak köszönhetjük többek közt azt is, hogy itt a templom falán emléktábla áll.

A Palóc Társaság által a Mikszáth-emlékház megnyitásának 25. évfordulóján megjelentetett kiadványban olvasom: „M.K. író születésének 150. évfordulóján teljesült szülőföldje őt tisztelő és hagyományait ápoló magyarságának régi óhaja: a szklabonyai Mikszáth-emlékház udvarán (…) leleplezték a „nagy palóc” mellszobrát… A szoboravatáson ünnepi beszédet Dobos László író mondott. Most ebből idézek egy szép meglátást: „Szklabonya. Mondhatnánk akár Mikszáthfalvának is. Hisz az ő életműve emelte világba e tájat”. Erre a megkapó idézetre hangolódván mondhatnám azt, hogy a Mikszáth Kálmán Irodalmi és Kulturális Napok az író szellemi hagyatékát kívánták és kívánják az itt élő palócok lelkébe emelni. Feltéve, ha gyakorta felnyitjuk a könyvespolcunkon található Mikszáth-műveket. Erre maga az író biztat bennünket, amikor így fogalmaz: „Egy írót kitüntetni nem lehet sem diadalkapuval, sem koszorúkkal, úgymint azzal, ha őt műveiben megösmerik: ez a legnagyobb jutalma.”

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

(Bodzsár Gyula beszéde 2004. május 28-án hangzott el Nagykürtösön)

Balassi-ünnepség Hibbén

Molnár Katalin tudósítása

A Palóc Társaság képviseletében indultunk el Hibbére pünkösdvasárnap kora reggel, eleget téve Magyarország pozsonyi Nagykövetsége és a Magyar Köztársaság Kulturális Intézete meghívásának. Délelőtt kegyeletteljes emlékünnepségre került sor.

A templom előtti információs tábla magyar, szlovák, angol és német nyelven tájékoztat Balassi Bálint életútjáról, költészetéről és Hibbe község történetéről, valamint tartalmazza a templomkulcs kezelőjének elérhetőségét.

Az ünnepi szentmisét bartal károly Tamás jászóvári premontrei apát és Korzenszky Richárd, a Tihanyi Bencés Apátság perjele celebrálta. A szentmise után a somorjai Gaudium régizenei együttes zenéjét élvezhettük. Ezt szlovák nyelvű verses összeállítás követte Balassi Bálint műveiből ( a lelkemnek nagyon hiányoztak a magyarul el nem hangzott versek).

Balassi Bálint tiszteletére, születésének 450., halálának 410. évfordulója alkalmából a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma a hibbei templomkertben emlékoszlopot állított. Szentirmai Zoltán Munkácsy-díjas szobrászművész alkotását Koncz Erika, a NKÖM államtitkára közösen leplezte le szlovákiai kollégájával, Kvarda Józseffel.

Az Esztergomnál megsebesült költőt a családi birtokon, Hibbén temették el a templom kriptájában. Reméljük, a templom falai között megtalálta a hőn áhított nyugalmat.

„Életünket, amellyel sorsunknak tartozunk,

fordítsuk a haza üdvére!”

A Palóc Társaság rendezvényei a Balassi Bálint Emlékévben

(Amire a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Nemzeti Évfordulók Titkársága egy fillért sem adott a több százmillió rendelkezésére álló forintjából…)

1. Tudományos konferencia

Balassi Bálint és az európai költészet kölcsönhatása

Helyszín: Nagykürtös, Kékkő vára

Időpont: 2004.október 16., szombat

Társrendezők: Szlovákiai Magyar Írók Társasága, Irodalmi Társaságok Szövetsége

2. Tudományos konferencia

Balassi Bálint, a tudatos költő

Helyszín: Budapest

Időpont: 2004.november 28.

Társrendező: Magyar Kultúra Alapítvány

3. Zarándoklat Balassi Bálint nyomában

Felvidék, Lengyelország

Időpont: 2004.július 10-11.

Emléktábla-avatás szerelmes költeményei megtalálásának 130. évfordulóján

Helyszín: Zólyomradvány (Banská Bystrica)

Időpont: 2004.augusztus 21.

4. Emlékfaültetés

Helyszín: Kárpát-medence

Időpont:2004.március 15 – 2004.október 23.

5. Pályázatok (esszéírói, illusztrációs, fotó, videó – lásd a Jó Palócok első negyedévi számát!)

6. Műemlékvédelem – a kékkői Balassi-dombormű felújítása

7. Műveltségi vetélkedő Balassi Bálintról

(Főrendező a Csemadok NTV)

8. Műsoros Balassi-estek (irodalom, zene, ének)

Helyszín: Középső Ipoly mente

IX. ÖRÖKSÉG NÉPFŐISKOLAI TÁBOR

Július 5 – 11. között kilencedik alkalommal sereglenek Ipolyságra azok, akik a magyar őstörténettel, az igaz magyar múlttal szeretnének alaposan megismerkedni. A IX. ÖNT fő témája a hun korszak, kiemelten pedig Csaba királyfi alakja és jelentősége. A részletes műsor:

Hétfőn, július 5-én 16 órakor nyílik a tábor. Bakay Kornél régész, történész professzor előadása 16.30-kor kezdődik, címe Csaba királyfi székely népe – Legenda és valóság. Az esti műsor vendége Szőke István Attila költő (Megszentelt múltunk magyar mesét mond).

Kedden, július 6-án 9.00 órakor kezdődik Molnár V. József néplélekrajz-kutató előadása A Hadak Útja címmel. 15.00 órakor Kiss Irén művelődéstörténész előadást hallhatjuk Csaba királyfi és a Jelenések könyve címmel. Utána 16 órakor a párthusokról, hunokról és magyarokról lesz előadás az eddig ismeretlen összefüggések tükrében. Az előadó Tábori László keletkutató. Őt követi Bíró József tanár 17.30-kor, aki Attiláról, a bölcs királyról mesél majd. Az est vendége Koltay Gergely zeneszerző 20.00 órakor.

Szerdán, július 7-én Szántai Lajos történész kezdi a napot, aki Csaba királyfiról beszél a csillagmondai hagyományban (9.00 órától). Délután 3-tól Kiss Dénes veszi át a szót, aki Kalandozások a Broca-mezőkön címmel tart előadást. Este Koltay Gábor filmjét vetítjük: A velünk élő Trianon (19.30).

Csütörtökön, július 8-án reggel 9-től Szöllősy Kálmán Magyarok és székelyek c. előadására kerül sor. 11.00 órától Kocsis István író a szakrális fejedelemről tart eszmefuttatást. 15.00 órakor kezdődik Pap Gábor magyarságtudós „Kigyúlt a mennybolt, zeng a Hadak Útja” című előadása. Pap Gábor nyitja meg a Csodaszarvas c. fotókiállítást is este hétkor.

Pénteken, július 9-én először Bácsfi Diana vallástörténész Az égbe távozó hős szimbolikája avagy Csaba királyfi alakja és motívuma vallástörténész-szemmel c. előadása hangzik el 9.00 órától. 11.00 órakor eltüntetett rovásemlékeinkről beszél Friedrich Klára tanár és Szakács Gábor publicista, zeneszerző. Délután 3 órától a Csete család: Csete György építész, Csete Ildikó textilművész és Csete Örs tanár, az Apáczai Közalapítvány irodaigazgatója lesz a vendégünk, este pedig Juhász Judit újságíró, a Magyar Katolikus Rádió igazgató-helyettese (19.30).

Az ÖNT résztvevői szombaton és vasárnap Balassi-emléktúrán vesznek részt.

Az előadások és az esti műsorok is a római katolikus plébániatemplommal szembeni kollégium saroképületében lesznek (Káptalan utca). Szeretettel várjuk az Örökség Népfőiskolai Tábor előadásaira tagjainkat, az ipolyságiakat és várunk minden érdeklődőt. Magyarok, gyertek Ipolyságra!

Hírmondó

[PALÓC FÓRUM. A januárban Csábon megalakult testület április 21-én Nagykürtösön tartotta 2. ülését balázs Péter elnökletével. Fő témája a munkamegosztás és a nemzeti ünnepeink megtartása kistérségi helyszíneinek kijelölése volt. Emellett egy magyar közösségi ház megteremtésének szükségességét is hangsúlyozták.

[MÉRFÖLDKÖVEK. A helytörténészek országos találkozójára az idén is Udvardon, május 8-án került sor. Az előadók a Csemadok megalakulásának 55 évvel ezelőtti körülményeit idézték fel, illetve a Balassi-emlékév kapcsán a költőre emlékeztek.

[ELŐKÉSZÜLETEK. IX. ÖNT ügyében folytattunk tárgyalásokat Udvardon és Ipolyságon május 8-án és 17-én. Eldőlt, hogy újból Ipolyság lesz az ÖNT városa, de új helyszínen (Lásd külön előzetesünket!)

[IRODALMI PÁLYÁZAT. Május 12-én döntött a Jobbágy Károly Alapítvány Kuratóriuma az idei pályázatok sorsáról. A kevés számú munka között egyetlen felvidéki akadt, de alacsony színvonala miatt nem részesülhetett díjban. A kuratórium munkájában állandó tagsággal Z. Urbán Aladár vesz részt.

[MIKSZÁTH-ISKOLA. Örvendetes iskolai névadó ünnepségen vett részt a Palóc Társaság elnöke. Mátramindszent általános iskolája május 14-én felvette a nagy palóc nevét. Ezzel hatra emelkedett a Mikszáth nevét viselő alapiskolák száma (Budapest-Soroksár, Nagycserkesz, Erdőtelek, Nógrádmegyer, Ipolyvarbó, Mátramindszent). A Palóc Társaság Mikszáth-plakettal ajándékozta meg az új Mikszáth-iskolát.

[KIADVÁNYUNK. Megalakulásunk 15. évfordulójára tervezett kiadványunk megjelenésének előkészületi munkáit végeztük május 18-án Ipolyvarbón.

[PETŐFI-SZOBOR. Május 28-án Petőfi-szobrot avattak Gömörország fővárosában, Rimaszombaton. A szobor felállításához a Palóc Társaság is hozzájárult egy szerény összeggel (1 000.- korona).

[BALASSI-EMLÉKNAP. Június 7-én Salgótarjánban Balassi-emléknapon vettünk részt. A rendezvény emlékfaültetéssel kezdődött, amelyen Oroszné Katona Anna, a Balassi Bálint Megyei Könyvtár igazgatója felolvasta a Palóc Társaság felhívását. A vérjuhar facsemete elültetése után konferencia s a Balassi-díjak átadási ünnepsége következett. A napot a Kecskés-együttes műsora zárta.

[FAÜLTETÉSEK. Térségünk iskoláiban emlékfákat ültettek felhívásunk nyomán. A facsemetéket a körzeti hivatal biztosította. Köszönet érte! Ipolyvarbón május 21-én fát ültettek Emese, Atilla hun nagykirály, Csaba királyfi és Árpád fejedelem emlékére is. A csallóközaranyosiak április 27-én 16 órakor ültették el Balassi-emlékfájukat s az ünnepségre a Társaságot is meghívták (sajnos, nem tudtunk részt venni, de köszönjük a meghívást!). Tatabányáról a Móra Ferenc Általános Iskola értesített bennünket arról, hogy ápr. 24-én ültették el a Balassi-fát (fényképet is küldtek az eseményről, köszönjük ).

[CIVILEK. Budakalászon június 18-20-án találkoztak a Kárpát-medencei magyar civil szervezetek küldöttei. A háromnapos rendezvényen a Palóc Társaság képviselői is részt vettek.

Kedves Tagtársunk!

2004-ből is magunk mögött hagytunk hat hónapot. Lassan csordogálnak a tagdíjak, hálás köszönetünket fejezzük ki azoknak (33), akik már eleget tettek tagdíjfizetési kötelességüknek. Nekik Balassi-arcképpel díszített igazoló szelvényt küldtünk. Aki ilyen igazolással nem rendelkezik, az azt jelenti, hogy ő még adós a 2004-es tagdíjjal. Szépen kérjük, essen túl rajta, a postázott utalványon vagy tetszés szerinti módon mielőbb rendezze tagdíját! Szükségünk van valamennyi tagunk támogatására. Köszönjük kérésünk megértését és teljesítését!

Mi készülünk. És Te?

Mire is? Előző számunk hátoldalán már tudattuk, hogy megalakulásunk 15. évfordulóját augusztus 1-jén közgyűléssel „ünnepeljük”. A helyszínt is kijelöltük már: Nagycsalomja. Erre készülünk, s reméljük, Veled együtt ünnepelhetünk. Ne feledd: Téged is várunk!