„Itt élned s halnod kell!”

JÓ PALÓCOK

A Palóc Társaság hírmondója
2004. III. negyedév

--- vissza a főoldalra---

Tartalom

Meghitt ünnep

Csaba királyfira várva...

CSILLAGÖSVÉNYEN

„VILÁGBÍRÓ SZERELEM” - BALASSI-EMLÉKTÁBLÁT AVATTUNK

Lehet okunk az örömre - T. Pataki László beszéde az emléktábla-avatáson

KINCSES ÖRÖKSÉGÜNK

Hírmondó

LÉGY BÜSZKE MAGYAR!

Meghitt ünnep

Családias légkörben emlékeztünk meg augusztus 1-jén a Palóc Társaság megalakulásának 15. évfordulójáról.

Színes oldalain a Palóc Társaság szklabonyai emlékoszlopát és az Örökség Népfőiskolai Tábor lobogóját látjuk. A kötetet a SIKER×Bt kiadó gondozásában jelent meg nagyrészt tagjaink tagdíjának köszönhetően.

( Lapzártánkig a kötet megjelenését százezer forinttal Veresegyház polgármesteri hivatala, kisebb-nagyobb összeggel Szécsénykovácsi, Ipolynyék, Lukanénye önkormányzata támogatta.)

A IX. Örökség Népfőiskolai Tábor beváltotta a hozzáfűzött reményeket, teljesítette feladatát: közelebb hozni magyar múltunk igaz történetét a ma emberéhez, merítve hitet és erőt a mában való tájékozódáshoz és helytálláshoz.

Új helyszínen, a Káptalan utca sarkán álló középiskolai kollégiumban folytak az előadások, s itt laktak egy hétig (július 5 – 12) a résztvevők is. Az előző éveket felülmúló kollégiumi elszállásolás fokozta a hallgatók elégedettségét, a zárt udvarban biztosított parkolási lehetőség a biztosnságérzetet, csak a fő utca forgalmi zaja zavarta meg olykor a figyelést, a mondanivaló követését.

Az előző táborok gyakorlata szerint ezúttal is többen vettek részt a kicsi hazából érkezett érdeklődők, mint a felvidéki hallgatók. Ugyanakkor téma és előadó függvényében többen-kevesebben megjelentek ipolyságiak és a környékről is érdeklődők.

Az előadások szinte kivétel nélkül magas szintűek voltak, amin nem csodálkozhatunk, hiszen előadásaink az adott téma legismertebb és legalaposabban felkészült kutatói, tudói voltak. Bakay Kornél régész-történész professzor törzselőadónk tartotta meg az első előadást irányt szabva az idei előadás-sorozatnak. Legenda és valóság címmel Csaba királyfiról és székely népéről tartott nagyívű előadást, amelyet a többi előadó a hét folyamán szélesített és árnyalt. Késő éjszakába nyúló élményteli előadással tartotta ébren az érdeklődést Szőke István Attila költő, aki megszentelt múltunkról mondott igaz magyar mesét. Molnár V. József néplélekrajz-kutató grafikusművész a tőle már megszokott magas szinten tartott előadást a Hadak Útjáról és Csaba királyfiról, akinek eljövetelére vár a népe. Csaba királyfi szerepét és a jelenések könyvét hasonlította össze Kiss Irén művelődéstörténész, majd Tábori László keletkutató a hunok s magyarok elődeiről, a párthusokról szólt az eddig ismeretlen összefüggések tükrében. Nagy érdeklődés kísérte Bíró József tanár előadását, aki az Atilláról angolul megjelent könyvet ismertette. Ugyancsak késő éjszakába nyúlt zenei betétekkel tarkított előadása Koltay Gergely nek, a Kormorán együttes vezetőjének, a Honfoglalás c. film zeneszerzőjének.

Sok érdeklődőt vonzott a résztvevőkön kívül Szantai Lajos történész előadása is, aki Csaba királyfi alakját festette meg a csillagmondai hagyományban.

Szantai Lajos

Kiss Dénes költő ezúttal a Broca-mezőkön kalandozott.

Kicsinek bizonyult a terem Koltay Gábor legújabb, a Magyar Televízió műsoráról letiltott filmjének vetítésére. A velünk élő Trianon c. film a harmadik a sorban, amelyet Koltay Gábor rendezett s amelyet a felvidéken először Ipolyságon, az Örökség Népfőiskolai Táborban láthatott a közönség. Sajnos – szemben az előző két filmjével – ezen a mostani ősbemuttón a rendező nem tudott részt venni budapesti rendezői elfoglaltsága miatt! Az ÖNT negyedik napja Szöllősy Kálmán elődásával indult, s az előadó viselkedésével kirítt az eddig megismert és elfogadott előadók sorából… 

Pap Gábor

Pap Gábor művészettörténésznek két feladat is jutott a IX. ÖNT során. „Kigyúlt a mennybolt, zeng a Hadak Útja” címmel alapos tudásról tett tanúbizonyságot előadásában s ő volt, aki a kollégium épületében megnyitotta a Csodaszarvas című szkíta-magyar kincsek fotóiból összeállított kiállítást.

Szkíta szarvas

Szkíta váza

 A fotókiállításon megjelent a szerző, Szomor Csaba is. Az ÖNT utolsó előadási napján a beugró Záhonyi András kapott még szót, mielőtt az eltüntetett rovásírásemlékeinkről szólhatott volna Friedrich Klára és Szakács Gábor. A délután a Csete családdal telt. Csete György építészművész és Csete Ildikó textilművész gondolatai után fiuk, Csete Örs, az Apáczai Közalapítvány igazgatója vetítettképes előadásban mutatta be 1956-os szabadságharcosokról készült fotóalbumát, majd pedig az alapítvány eredményeiről adott számot.

Nagyon sajnáljuk, hogy akadályoztatás miatt elmaradt Kocsis István drámaíró meghirdetett előadása…

Hagyományosan honismereti-történelmi tanulmányúttal ért véget a IX ÖNT. Kapcsolódva a Balassi-emlékévhez, a résztvevők Balassi Bálint felvidéki emlékhelyeire: Kékkő, Divény, Végles, Zólyom, Liptóújvár, Hibbe – látogattak, verseit felmondva s koszorúzással emlékezve reneszánsz palócmagyar költőnkre.

---Kékkő---

---Krakkó---

Ellátogattak Krakkóba is, ahol Molnár Imre kultúrtanácsos volt szakértő kísérője a csoportnak.

Befejezésül megállapíthatjuk, hogy a IX. ÖNT mind létszámát, mind tartalmát tekintve sikeres volt. Örülünk annak is, hogy versenyeink győztesei is részt vettek a műsorokon s az ÖNT jó hírét vihették magukkal. Bizony, barátokként váltunk el egymástól, ki-ki magával víve Csaba királyfi  közelgő eljövetelének reményét.

CSILLAGÖSVÉNYEN

A Palóc Társaság honismereti tanulmányútja 
Csaba királyfi nyomában

2004 – Balassi-emlékév. Emellett Bocskai-évforduló is van s több más kisebb jelentőségű évforduló. Teljesen mellőzve ugyanakkor magyar ősiségünk kimagasló évfordulója: Csaba királyfié.

  Mert 2004 Csaba királyfi éve is! Olcsó közlés helyett ki-ki járjon utána, ha akar, miért. A Palóc Társaság 2004 nyarán Csaba királyfi székely népét, Székelyföldet és erdélyt kereste fel, járta be, ismerkedve a dicső múlttal, az elviselhető jelennel, a góbé székelyekkel, magyar testvéreinkkel. Az alábbiakban képek segítségével idézzük fel a megtett utat.

KOLOZSVÁR. Erdély fővárosában Pilich lászló igazgató fogadott a Heltai Alapítvány működtető könyvtárban.

SZÉKELYKŐ. A Szent kamillról elnevezett öregek otthonában töltött pihentető éjszaka után Torda városában kerestük fel a Petőfi-emlékeket, majd Torockóba indultunk az Aranyos völgyében.

A csodálatos szépségű tájakon nyaktörő utakon araszolva érkeztünk meg Torockóba. Fennséges látvány fogadott! Megérte! A falu központja látható a felvételen háttérben a Székelykővel.

KERELŐSZENTPÁL. Balassi Bálint szülőföldjéről érkezetteknek élmény volt felkeresni azt a helységet, ahol nagy költőnk is megfordult, sőt talán még harcolt is Báthory istván ellen a Habsburg-párti Bekes Gáspár oldalán.

Az azonban biztos, hogy itt esett fogságba s Báthory nemhogy elveszejtette volna, még fel is karolta és magával vitte Lengyelországba „kedves foglyát”. A képen az egykori Bekes-kastély, romokban.

SEGESVÁR. A szászváros igazi gyöngyszem. Ódon épületei, hangulatos utcácskái s vára egy letűnt világ hírmondói. Egykori szász lakóiból mára talán hírmondó sem maradt, csak román szót hallani… Petőfi várban levő szobrától a megkapó kilátást csak egy ortodox templom zavarja meg, de nagyon! Arra volt az a bizonyos segesvári csatatér…

 A képen hölgykoszorú az óratoronnyal a háttérben.

ZARÁNDOKHELY. A magyarság nagy zarándokhelye a fehéregyházi emlékpark, kicsi múzeuma és a „közös sírok” egyike mindig emlékezők,, tisztelgők, fiatalok és nyugdíjasok hangjától hangos. Jönnek ide a világ minden tájáról. Petőfire, a sok neves és névtelen hősre gondol itt mindenki megilletődve. Csoportunk is adózott emléküknek. Petőfi szobra előtt Bojtos Katalin mondta el a költő versét.

ILLYEFALVA. A falu, amely megmutatta, hogy mire képes egy közösség a legsanyarúbb körülmények között is, ha épkézláb vezetői és szorgos munkásai vannak. Vártemploma, oktatási központja sokkal több időt igényelt volna. 

A mi Mikszáthunk – bár országgyűlési képviselője volt a falunak – sem időzött itt többet nálunk. A falusiak mégis mellszobrot avattak tiszteletére (hasonmása ez a szobor a szklabonyainak!).

Csoportkép a nagy Palóc szobra előtt.

GYIMES. A Kárpátok lejtőin, völgyein élnek gyimesi csángómagyar testvéreink. Berszán Lajos atya gondolt egyet s iskolaközpontot épített a csángógyerekek számára, hogy magyar származásukat s voltukat a hittel is megerősítse bennük. A Szent Erzsébet Katolikus Kollégiumba is ellátogattunk, ajándékcsomaggal kedveskedve lakóinak. 

A kollégium új épülete Gyimesközéplokon.

HATÁRKŐ. A felejthetetlen szépségű gyimesi legelők, hegyoldalak között kanyargó utunk végén Magyarország ezeréves határához érkeztünk. Esett az eső, velünk könnyezett az idő.

A romos vámház falfirkái – „vesszen trianon!”, „Ha Isten velünk, ki ellenünk?” stb. – megerősítettek magyarságunkban.

A felvételen a Szent Korona alakú ezeréves határkő.

VENDÉGSÉGBEN. Bármerre vitt a sors, magyarokra leltünk. Nem győzött ezen csodálkozni szlovák gépkocsivezetőnk… Csíkdánfalván Fülöp Béla és családja várt bennünket egy kis csíki ételkóstolóval. Jó emberek között jól éreztük magunkat. És ízlett a puliszka mindenkinek! Meg a mellétálalt erdélyi szalonna, sajt, zöldség. S ki ne emlékezne vissza szívesen a „jegyzőkönyvezett” szilvapálinkára? 

A képen csoportunk tagjai a tornácon falatoznak a finomságokból.

CSABA KIRÁLYFI. Csillagmondai hagyományunk hőse, Csaba királyfi szobra Széklelyudvarhely főterén áll, Orbán Viktor avatta fel.

Csaba királyfi társaságában olyan nagy alakjai az erdélyi magyar jelenlétnek, mint II. Rákóczi Ferenc, Kós Károly, Szent László király, Bethlen Gábor, Nyírő József, Bem apó… A Palóc Társaság tagjai szívesen időztek körükben este, reggel. S a városban is, amely napjainkban az autonómia-küzdelem fellegvára.

SZEJKEFÜRDŐ. A legnagyobb székelynek emlegetett Orbán Balázs nyugvóhelyén is jártunk. Sírján a kopjafák méltóságosan tekintenek alá az alant elterülő lejtőre, a lejtőn a szaporodó székelykapukra, melyen átmenni csak igaz embereknek lehet… varázsereje van ennek a helynek is, mintha jobbá válna az, ki felkaptat Székelyföld leírójához, Csaba királyfi számadó tudósához.

FARKASLAKA. Öt éve még Erzsi néni fogadott bennünket, amikor Tamási Áron szülőházában jártunk. Most érkezésünkről értesülvén ő siet látásunkra: Erzsi néni, az író legfiatalabb élő testvére. A tornácra ül közénk és mesél, habár fárasztó már a beszéd is, az emlékezés is, inkább az unokákról esik szó… Isten éltesse Erzsi nénit még sokáig! A képen három nemzedék: az unoka és az ükunoka Simonné Tamási Erzsi néni  mellett.

Utunkon gyakran énekeltük: „… Vezesd még egyszer győzelemre néped, Csaba királyfi, csillagösvényen!”

„VILÁGBÍRÓ SZERELEM”

BALASSI-EMLÉKTÁBLÁT AVATTUNK

A 2004-es Balassi-emlékév egyik legjelentősebb eseménye – számunkra legalábbis – a zólyomradványi emléktábla-avatás volt. Zólyomradvány és Balassi? Kik tudják, hogy hol található ez a hely és hogy mi köze a helynek Balassihoz?  

Való igaz, hogy ilyen nevű helységnevet hiába keresnénk a térképen. Szlovák megfelelője is csak mint városrész bukkan fel, de nem Zólyomban, hanem Besztercebányán. Mert mára a megyeszékhely bekebelezte a kis falut, s vele együtt a Radvánszky grófok és bárók gyönyörű várkastélya is a terjeszkedő város egyik múltból megmaradt gyöngyszeme. Gyöngyszeme? Dehogyis! Hiszen funkció nélküli, magára hagyott, romló állagú épület. Pedig megérdemelné, hogy ne hagyják megsemmisülni, felújítva és „üzemeltetve” a kerületi székhely egyik büszkesége, turistacsalogató látványossága lehetne.

De mi köze a zólyomradványi várkastélynak Balassihoz?

Az az igazság, hogy ezek a falak őrizték, őrizhették háromszáz éven át Balassi szerelmes verseinek másolatát.

Ruffy Péter Bujdosó nyelvemlékeink c. izgalmas könyvében – melyben a magyar nyelvemlékek kalandos történetét meséli el – jár utána a Balassi-kéziratok illetve másolatok ugyancsak kalandos történetének. Eckhardt Sándor, Balassi Bálint első jelentős kutatója három kéziratos versgyűjteményéről tudott. Az egyik Rimay János birtokában volt. Azért őrizgette, hogy kiadassa, s addig őrizte, míg eltűnt, talán meg is semmisült. A szerelmes versek másik gyűjteménye Batthyány Ferenc tulajdonában volt. Ő is, mint Rimay, Balassi barátja volt. Ez a gyűjtemény kerülhetett Zrínyi miklóshoz, mert feljegyezték, hogy a Zrínyiek csáktornyai várkastélyának könyvtárában őrizték a kéziratot, de többször ez a gyűjtemény sem került elő a későbbi századokban. A harmadik kéziratos gyűjtemény Ráday gedeoné volt, aki össze akarta gyűjteni a magyar irodalmat, de már életében elveszett a Balassié. Arról, hogy Balassi a vitézi és istenes verseken kívül szerelmes verseket is írt, csak feljegyzések, említések, emlékek szóltak, 1874-ig senki sem ismerte ezeket a költeményeket.

1874-ben a Magyar Történelmi Társulat Zólyom megyében tartotta vándorgyűlését. Itt történt a nagy fölfedezés! Az eseményről a nyolcvanas évek végén Radvánszky Béla, a radványi kastély akkori tulajdonosa számolt be a Magyar Tudományos Akadémián: „Természetesen mi is örömmel megnyitottuk a búvárok előtt Radványban levő családi levéltárunkat és a régi könyvtárat. A könyvtárt b. e. (boldog emlékezetú) Szabó Károly és Deák Farkas vettek szemle alá, de Szabó Károly harmadnap a Révay-levéltár végett Turócba utazott, így a könyvtári munka egyedül Deák Farkasra maradt. Szerencsés keze ugyanaznap a könyvek közé helyezett kéziratoknak átkutatása közben feltalálta Balassi Bálintnak szerelmes énekeit. Nagy örömmel jött hozzám megmutatni az irodalmi kincset. Mi is félretettük aznap minden más munkát, és jóformán csak a szerelmes énekeket olvastuk.”

A kéziratos könyvet aztán Radvánszky-kódexnek illetve Balassi-kódexnek is elnevezték. Félbőr-kötésű, negyedrét alakú. Gerincére papírcímkét ragasztottak, amelyen Radvánszky János (1666-1738) keze írásával ez olvasható: „Balassi Bálint Verseinek Fragmentumi.” A kódexlapok számozotlanok, rajtuk hat másoló keze vonását lehet fölfedezni. Balassi versein kívül negyedrészben Rimay és Zrínyi verseit is tartalmazza. A „kötet” így kezdődik: „Keövetkeznek Balassi Bálintnak … Szerelmes Énekj.” A verseket az ismeretlen másoló Balassinak a saját kezével írt könyvéből írta ki szóról szóra. Ezt magától a másolótól tudjuk, mert megjegyezte: „Ezeket penigh az magha kezéuel jrt keöniuébül jrtak ky szorul szora…”

A kézirat további sorsa is csupa kaland, mi azonban most szorítkozzunk a nevezetes napra és irodalomtörténeti jelentőségére. Pontosabban a magyar művelődéstörténetnek eme kiemelkedő eseménye az, amelyet meg akartunk örökíteni az utókornak.

S nem csak akartunk, hanem meg is örökítettünk. Kellő időben láttunk az előkészületekhez. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumában létrehozott Nemzeti Évfordulók Titkársága által meghirdetett pályázatra elküldtük Balassi-évünk tervezett műsorát, de a kuratórium az egész pályázatot elutasította. Ennél nagyobb csalódás ritkán ér bennünket! Segítőkész emberekből azonban nem szenvedtünk hiányt. Maga a szobrászművész Oláh Szilveszter vállalta, hogy időre elkészíti a bronz balassi-arcmást. Oroszlány János kőfaragó mester tagtársunk pedig azt, hogy elkészíti a szöveges táblát. Molnár Katalin megyei közgyűlési képviselő tagtársunk az emléktábla engedélyeztetését intézte a besztercebányai városi és kerületi hivatalokban. Elsősorban nekik hármójuknak köszönhető, hogy 2004. augusztus 21-én, tehát napra pontosan 130 évvel később emléktábla kerülhetett a zólyomradványi várkastély udvari falára a következő szlovák és magyar nyelvű szöveggel: „V tomto kaštieli sa našli 21.8.1874 ľúbostné básne uhorského renesančného básnika Bálinta Balassiho 1554 – 1594  Ebben a kastékyban kerültek elő 1874.8.21 Balassi Bálint 1554 – 1594 a reneszánsz magyar költőjének elveszettnek hitt szerelmes költeményei”. A bronz dombormű alatt SP – 2004 – PT  (Spoločnosť Palóc - Palóc Társaság) felirat olovasható.

Az avató ünnepségen megjelentek a megyeszékhely, a műemléki hivatal és a megyegyűlés képviselői is. Az ünnepséget Molnár Katalin vezette. Balassi Bálint Kit egy szép leány nevével szerzett c. versét szlovákul társaságunk oszlopos tagja, vanda dagmar mondta el Vojtech kondrót fordításában. Ugyanezt magyarul Patakiné Kerner Edit előadóművész-barátunktól hallhattuk. A reneszánsz kort reneszánsz zenével és énekkel Híves istván tagunk és a nagykürtösi Művészeti Alapiskola tanárai idézték fel kitűnő hangulatot teremtve a megjelentek körében. Miután lehullott a lepel az emléktábláról, a kegyelet koszorúi is helyükre kerültek. Az avatáson részt vevő szobrászművésznek, a kőfaragó mesternek, a hivatalosságoknak, a táblaállító készségeseknek és a közreműködőknek valamint a maroknyi lelkes közönségnek még finom harapnivalóval is kedveskedtünk.

Megszoktuk már, hogy nem vesz rólunk tudomást a hazai sajtó, rádió, televízió. A magyarországi sem, vagy csak elvétve. Ha nem így lenne, akkor ma már többen tudnák, hogy milyen fontos esemény történt 2004. augusztus 21-én Besztercebányán. Ha nem így lett volna, akkor emléktábla-avatásunk a Balassi-emlékév legjelentősebb rendezvényei között szerepelt volna. Sajnáljuk! De: ÁLL A TÁBLA!

Lehet okunk az örömre

T. Pataki László beszéde az emléktábla-avatáson

KINCSES ÖRÖKSÉGÜNK
- - -

Arról, hogy Palócföld valóban szellemóriások földje, talán egyre többeknek van tudomása. Sokaknak lehet már sejtelme arról is, hogy – Csáky Károly tagtársunk kitartó s termő munkásságának hála! -, hogy e szellemóriások mellett az ő útjukat, magasba szárnyalásukat előkészítő, azt kiegészítő, egy-egy szakterületnek a maga nemében sok apró, mégis jelentős értékeket létrehozó s felmutató aprómunkásai, személyiségei voltak. A számbavétel elkezdődött s folytatódik.

A folyamatosság jellemzi azok ténykedését is, akik pár évvel ezelőtt elhatározták, hogy fórumot teremtenek Palócföld e szűkebb szegletében élő muzeológusoknak, helytörténészeknek, a múlt iránt érdeklődőknek s pedagógusoknak, akikre a jövő magyarságának a nevelése van bízva.

Zsélyben szeptember 15-én már harmadik alkalommal rendeztük meg a Bőhm József múzeumi napot, amely mostantól kezdve PALÓCFÖLD KINCSES ÖRÖKSÉGE összefoglaló és célt meghatározó címmel rendez meg évenként a Palóc Társaság és a zsélyi Victoria Kultúregyesület néhány más szervezet támogatásával.

Az idei múzeumi nap első részében előadások hangzottak el a Zichy-kastély emeleti nagy termében. Rejtekező örökségünk címmel dr. Baltazár Miklós körzeti orvos, önkéntes helytörténész élményszerűen vezette rá hallgatóságát a helytörténeti búvárkodás mibenlétére, sok ismerettel gazdagító, személyiséget formáló hatására. Az előadó erőteljesen hangsúlyozta azt a felismerését, hogy ha meg akarunk maradni, ismernünk kell gyökereinket, múltunkat s vitatkozni is eltérő nézetet valló embertársainkkal, hogy kikristályosodjék véleményünk az adott témáról. A második előadó dr. Végh László szociológus volt, a somorjai székhelyű Bibliotheca Hungarica igazgatója, aki mint legjelentősebb felvidéki hivatalos közgyűjteményünk vezetője mutatta be az intézményt, amely gyűjti, rendszerezi és a kutatók számára rendelkezésre bocsátja az összes Szlovákiában megjelent magyar nyelvű írásos dokumentációt. Halász Péter a Honismereti Szövetség elnöke, a Magyar Művelődési Intézet főmunkatársa Honismeret – nemzettudatunk hajszálgyökérzete címmel tartotta meg előadását. Ismertetéséből képet alkothattunk a több évtizedes múlttal dicsekvő, sok tapasztalatot felhalmozó s eredményes munkát végző Honismereti Szövetség felépítéséről és céljairól. Halász Péter a felvidéki érdeklődőket arra biztatta, hogy keressék a kapcsolatot a Szövetséggel, vegyenek részt annak munkájában, mert ezzel közös nemzeti örökségünket éltetjük. Az utolsó előadó igen érdekes címet választott előadásának: Magyar kultúrával Európába(n) – így zárójelesen. Romhányi András, aki a Magyar Kollégium elnöke, mely szervezet a Kárpát-medence magyar szervezetei közötti kapcsolatok létesítését és erősítését szorgalmazza hathatós támogatással, tehát az előadó előkelő felsorolásban bizonyította, hogy a magyar kultúra európai gyökerű és jelenű, s nemcsak most, az Európai Unióba történt felvétel tette azzá.

Az előadások után következett a műzeumi nap legjelentősebb eseménye. A Palóc Társaság elnöke nyitotta meg azt a látványos, szaktudást is hordozó néprajzi és helytörténeti kiállítást, amely a zsélyi Victoria Kultúregyesület önfeláldozó tagjainak szorgos munkáját dicséri. 

Bőhm András elnök lehetetlent nem ismerő irányításával és éjt nappallá változtató buzgalmával Lavrík János, Kajtor Tibor, Kajtor Ágota, Kiskovács István, Paholík Timót (egytől egyig a Palóc Társaság tagjai is!) meg további lelkes segítő zsélyi társak nagyot alkottak: az öt teremre terjedő kiállítás hű képét festi a község gazdag múltjának, a régészeti feltárásból is ízelítőt nyújt, gazdag szerszámanyagot, használati eszközt tár a látogató elé s külön dicséretet érdemel az a kezdeményezés, mely  a múzeumot nem holt tárgyak tárlójává, hanem élő, nemzedékeket nevelő, régi mesterségek fortélyait átörökítő intézménnyé kívánja fejleszteni. Ennek első jelét már megtapasztalhattuk a megnyitón: a fiatalok élénk érdeklődést mutattak a mesterségek iránt, amit lehetett, kipróbáltak…

A nap további része a katolikus templomban zajlott. Először szentmisén vettek részt a rendezvény hallgatói és a kiállítás látogatói, amelyet a Hétfájdalmú Szűzanya tiszteletére celebrált a helyi szlovák plébános itt-ott magyarul is megszólalva. A mise után pedig a Magyar Örökség-díjas Budai Ilona népdalénekes örvendeztette meg a szíveket, de úgy, hogy a zsélyi nénikék gyakran törölgették meg könnytől áztatott szemüket…

Ezzel a szép templomi műsorral ért véget a Palócföld kincses öröksége címmel folyó Bőhm József emlékére rendezett harmadik múzeumi nap, amelynek folytatását minden magyarságára büszke s rá értékként tekintő palóc (és nem palóc) szorgalmazza.

Hírmondó

HONISMERET. Esztergomban június-július fordulóján zajlott a Honismereti Szövetség soros akadémiája, amelyen a Palóc Társaság tagjai közül is részt vettek néhányan. Z. Urbán Aladár Kékkőről és a Balassákhoz fűződő kapcsolatáról tartott előadást. A Honismereti Akadémia zárásaként Balassi-emlékfa ültetésére is sor került a vándorgyűlésnek is részben otthont adó József Attila Általános Iskola udvarán, ahol a Palóc Társaság elnöke mondott rövid „faültető” beszédet.

KIÁLLÍTÁS. A Csodaszarvas c. fotókiállítás anyagát júliusban megtekinthette Ipolyság és Ipolybalog érdeklődő közönsége is.

VÁNDORGYŰLÉS. Az Irodalmi Társaságok Szövetsége ezévi vándorgyűlését a délvidéki Zentán tartotta július 15-18-án. Az ITÁSZ-tag Palóc Társaságot ketten képviselték. A résztvevőknek lehetősége nyílt délvidéki magyar testvéreink kulturális életével ismerkedni s meggyőződni a magyar kormány épületekben, felszerelésben, működtetésben megnyilvánuló támogatsásáról.

DÍSZPOLGÁR. Csáky Pál, miniszterelnök-helyettes, aki gyermekkorát Kóváron töltötte, díszpolgára lett a községnek. Ugyanő részt vett az óvári Szent Erzsébet Magyar Tanítási Nyelvű Egyházi Alapiskola fennállásának 10. évfordulós ünnepségén

KISEBBSÉGEK. Az ausztriai kisebbségek gondjai, örömei, a megmaradás lehetősége volt a fő témája a burgenlandi Felsőpulyán (Oberpullendorf) megrendezett tanácskozásnak szeptember első hétvégéjén. A Palóc Társaságot ezen a hagyományosnak mondható, a nyugati magyarságot is górcső alá vevő rendezvényen többen képviselték.

LÉGY BÜSZKE MAGYAR!

Az alább következő írással nem kell egyetérteni. Talán nem minden úgy igaz, ahogyan olvasható. Talán. Mégis érdemes elolvasni, s az olvasottakon elgondolkodni. Ezért már érdemes közreadni.(A Magyar Jelen nyomán)

 Most, hogy betámolyogtunk az EU-ba, legalább annyit kéne tudnunk, hogy mit viszünk mi ebbe az ötágú-csillagos Unióba.

1.      Tudjuk-e, hogy a 895-ös III. honfoglalás idején, mintegy ötszázezer magyar érkezik a Kárpát-medencébe, és ha összehasonlítjuk ezt a számot a mai népességi adatokkal (16 millió), akkor láthatjuk, hogy mi 1100 év alatt a harmincszorosára növekedtünk a magyarság lélekszámát illetően? A mai Franciaország területén például a IX. században 7millió ember élt és ma mindössze 58 millió embert lehet találni Frankhonban. Ez alig 8,5 szeres növekedést jelent.

2.      Tudjuk-e, hogy a honfoglalás idején Európában csak a görögöknek és a rómaiaknak volt írásbeliségük, és amikor mi megérkezünk, már kiforrott, kész, mintegy 1700 éves írásbeliséget hoztunk magunkkal?

3.      Tudjuk-e, hogy az Ómagyar Mária-siralom szövegét mi még a mai napi értjük, hiszen szókincsét, mind a mai napig használjuk? Shakespeare drámáit a művelt angol már csak szótár segítségéveé képes elolvasni, mivel annyit változott nyelvük az elmúlt 440 év során. A miénk megtartotta nyelvtanát és szókincsét. Nem volt hajlandó belesimulni, beleolvadni a nagy nyelvi forgatagba!

4.      Tudjuk-e, hogy a Magyar Zenetudományi Intézet regisztrálta a kétszázezredik magyar népdalt, amelyből százezer már megjelent nyomtatásban is. A 80 milliós Németországban összesen hatezer! népdalt tudtak összegyűjteni.

5.      Tudjuk-e, hogy a magyar mesevilág páratlan az egész világon? Európában nem ismerik a tündért, hetedhét országot, fanyűvőt, hétfejű sárkányt, még nyelvtani szinten sem. Nincs szavuk rá.

6.      Tudjuk-e, hogy Európa nem ismerte a magyarok bejövetele előtt a hús megfőzésének módját? Nem ismerték a villát és a kanalat. Kézzel és késsel ették a sütött húst. Behoztuk a sajátos fűszerezési technikánkat, a darabolást, a fűszerekkel való összefőzést. Az édes, sós, savanyú, keserű ízek mellé mi hoztuk az erős ízt ételeinkben.

7.      Tudjuk-e, hogy azért nem járnak tógában ma Európában az emberek, mert mi behoztuk magunkkal a nadrágot, a zakót (kazak), a hosszú kabátot (kaftán). Amíg Európa saruban, csizmában, bocskorban járt, addig mi behoztuk a háromnegyedes sarkos cipőt. Sőt még az alsó fehérnemű is általunk kerül a világnak erre a részére. Gondoljuk csak meg, ma Skóciában, ha valaki igazán korhűen akar skót népviseletbe öltözni, akkor nem vesz alsónadrágot a kockás szoknya alá.

8.      Tudjuk-e, hogy a honfoglalás idején, mi csodálatos növény- és állatvilággal rendelkeztünk, amit magunkkal hoztunk a belső-ázsiai térségből?

9.      Tudjuk-e, hogy az elmúlt időszakban sikerült a parlament által hivatalosan is nemzeti kinccsé tenni őshonos állatfajaink nagy részét? A kilenc kutyafajtát, a három parlagi tyúkfajtát, a szilaj marhát, a három mangalica fajtát, a tincses kecskét és a galambfajtáinkat. Ez egyben azt is jelenti, hogy nem lehet őket keresztezni, az országból kivinni. Tehát meg kell tartani a tiszta vérvonalat. A szürke marhát sajnos az osztrákok már levédték előttünk. Szégyen, hogy a mi politikusaink ezt szó nélkül hagyták.

10.  Tudjuk-e, hogy a hollandok 400 éve termesztik a tulipánt, mi háromezer éve? Mégis őket hívják a tulipán hazájának. Az egyetlen európai tulipán fajtának, a Tulipa Hungaricának géncentruma a Kárpát-medencében van.

11.  Tudjuk-e, hogy a világ második alkotmánya a miénk? Az első az izlandi 720-ból, a második pedig Szent istván király intelmei Imre herceghez.

12.  Tudjuk-e, hogy a reneszánszt, mint művészeti stílust Ausztria és Németország túlünk vette át?

13.  Tudjuk-e, hogy az öntözéses gazdálkodást és a vetésforgót is mi honosítottuk meg a világnak ezen a részén? Mára már Európa elfelejtette ezt a tudást, és jórészt ennek köszönhető, hogy termőföldjeik tönkrementek, elhasználódtak. Ez az igazi indok arra, hogy miért is kellettünk az EU-ba!

14.  És akkor még egy szó sem esett a magyarok ősi hitéről…

 Ezek persze csak kiragadott példák a teljesség igénye nélkül. Talán nem hiába íródtak le. Jó lenne, ha legalább addig eljutnánk a gondolatban, hogy magyarnak lenni nem szégyen! S akkor talán nem támolyognánk össze-vissza abban a jogi, gazdasági és kulturális csapdában, amit nekünk állítottak Brüsszelben. S hogy nehogy azt higgyük, az író fantáziája, üldözési mániája mondatja velem ezeket a szavakat, álljon itt egy idézet bizonyságul:

Napóleon megkérdezte Francois Talleyrand-t, hogy mit tegyen a magyarokkal. Talleyrand válasza: - Felség! Régi szokásuk a magyaroknak, hogy felnéznek nagyjaikra, és büszkék a múltjukra. Vedd el e nép múltját, és azt teszel velük, amit akarsz!

A monarchia idején megvalósították Talleyrand elméletét. És végül, tudjuk-e, hogy 1805-ben 6 ember mert beiratkozni a pázmány Péter Tudományi Egyetemre, mert féltek, hogy az osztrákok megölik, kiirtják családjaikat? S nem sokkal később, 43 év múlva, megremegett a Föld. Most kereken 200 évvel később ugyanaz a helyzet. És 43 évvel később vajon újra lesz-e földindulás?

--- vissza a főoldalra---