„Itt élned s halnod kell!”

JÓ PALÓCOK

A Palóc Társaság hírmondója 2005. II. negyedév

Nem felejtjük Trianont!

„CSINÁLNI KELL AZ ÚJ MAGYAR CSODÁT!” Nem felejtjük Trianont!

Ami előtte, Trianonban és utána történt...

1. 1890-től éledni kezd Európában a szociáldemokrata mozgalom, ami lassan, de annál rombolóbb hatással Magyarországra is átterjed, háttérben a szabadkőműves befolyásolással.

2. Mert a munkásságnak és a szegényparasztoknak nincs választójoga, az arisztokraták és a királypárti polgárok lenézően uralkodnak felettük, kialakul a proletár elégedetlenség.

3. Kitántorog Amerikába többmillió magyar.

4. 1900 és 1918 között gróf Tisza István az egyik legkiválóbban képzett, legrátermettebb politikus, ugyanakkor a liberálisok vezérükké avatják gróf Károlyi Mihályt. A liberalizmus terjedése felerősíti a történelmi Magyarországon élő nemzetiségek önállósulási törekvéseit.

5. Amikor 1914-ben Szarajevóban meggyilkolják a trónörököst, kitör az első világháború. A Monarchia koronatanácsában ezt a háborút egyedül a magyar miniszterelnök, gróf Tisza István ellenzi. Mégis őt kiáltja ki a liberális sajtó a háború elindítójának, mert az általa ellenzett harc kitörése után igazi magyar hazafiként harcol a győzelemért.

6. 1916-ban IV. Károlyt koronázzák királlyá. Ballépései, ingadozásai hátrányos szerepet játszanak, főleg 1918 végén.

7. 1918. okt. 31-én kitör az ún. őszirózsás forradalom a „Nem akarok katonát látni!” jelszóval. A puskacsövekbe őszirózsát tűznek, kifejezve ezzel azt, hogy nem tüzelésre használják a fegyvert... A hazatérő és itthonlevő erős magyar hadsereget leszerelik, a rangjelzéseket letépik, a katonákat – akik négy éven át hősként harcoltak és döntő vereséget nem szenvedtek – megalázzák. A magyar hadsereg önkéntes leszerelése tette lehetővé, hogy a szerb, román, cseh és francia katonaság ellenállás nélkül szállta meg Magyarországot. Mindezt a gyalázatot a forradalomtól megrettent király által ijedtében telefonon kinevezett gróf Károlyi Mihály miniszterelnök részeg hadügyminisztere, Linder Béla hajtja végre, aki később Jugoszláviában, Szerbia Hőse kitüntetéssel élt és halt meg.

8. 1918. okt. 31-én felheccelt katonák gyilkos csoportja beront gróf Tisza István lakásába és ott agyonlövi azt a politikust, akire Magyarországnak a következő időszakban nagy szüksége lett volna.

9. 1918.okt. 31-én az olasz Diaz tábornok vezette fegyverszüneti tárgyaláson az első világháborút befejezettnek nyilvánítják és elismerik Magyarország történelmi határait... Ez az ún. Pádovai egyezmény „Olasz fegyverszünet”-nek nevezett formája. Ha Károlyiék nem rombolják szét a jól felszerelt magyar hadsereget, hanem a határok védelmére rendelik, nincs Trianon, nincs országvesztés...

10. Károlyi Mihály vezetésével 1918.nov.13-án küldöttség utazik Belgrádba a Franchet d’ Esperay tábornagy által összehívott tárgyalásra. Amikor a zergetollkalapos, bricsesznadrágos nyegle társaságot a francia tábornagy díszszázada élén meglátja, „VOUS EST TOMBÉ SI BAS” (Önök ilyen mélyre süllyedtek!) kifakadással sarkonfordul és a díszebédre sem fogadja Károlyiékat. Másnap aláíratja velük a „Francia fegyverszünetnek” megfelelő megállapodást, ami Magyarország feldarabolását tartalmazza. Ekkor kapnak bevonulási engedélyt az oláh, cseh, szlovák, szerb és horvát csapatok és sehol sem ütköznek ellenállásba, hiszen a „nem akarok katonát látni”-elv érvényesül. Kivétel a székely hadosztály Erdélyben, de ott is győz a sokszoros román túlerő.

11. 1918.december 1-jén a maguk szempontjából jól politizáló románok Gyulafehérváron megszavazzák Erdély elszakadását és Romániához történő csatolását.

12. 1919.március 19-én az időközben köztársasági elnökké lett Károlyi sértődötten lemond és átadja a hatalmat a kommunistáknak.

13. 1919.március 21-én Kun Béla kikiáltja a Magyar Tanácsköztársaságot, ami 133 napos uralma alatt még a maradék magyar reményeket is szertefoszlatja. Szamuely Tibor páncélvonaton járja az országot, rabol és akasztja a polgárokat. Ennek a román hadsereg bevonulása vet véget. Sebtében megalakul ugyan a Stromfeld Aurél vezette vörös hadsereg, de kisebb győzelmek után már nem tud sorsdöntő ellenállást tanúsítani a beözönlő románokkal, csehekkel és szerbekkel szemben.

14. 1920.június 4., 16 óra 30 perc, Trianon

15. A „békeszerződés” az elszakított magyar területek lakosságának nemzetiségi önrendelkezési jogait papíron rögzítette ugyan, de ezt sem a két háború között, sem azután nem tartották be.

16. A húborúvesztes Ausztriában is forradalmi helyzet termett, a császárt lemondatták, megtörtént a Habsburg-ház detronizációja. Az osztrák forradalom azonban nem járt a „nem akarok katonát látni” öngyilkos leszereléssel, ők a fegyverszünet után is megpróbálták megvédeni az osztrákok által lakott területeket (Marburg, Klagenfurt, Dél-Tirol). Ez Karintia esetében sikerült is! A Saint Germaini békével a győztesek szentesíteni akarták az Anschluss elutasítását, előírták 7 millió osztrák külön államban maradását és a Németországhoz történő csatlakozás kizárását. 1919-ben Ausztria független, önálló ország lett. A második tényező, amely Ausztria javára területszerzést jelentett az a feltétel és követelés volt, hogy a magyarországi proletárdiktatúrát az osztrák forradalom utasítsa el és az osztrákok az új polgári felállásban saját maguk áthághatatlan határt szabjanak a magyar bolsevizmus nyugat felé történő terjedésének. Ez megtörtént. Ez a békét diktáló francia, angol és amerikai politikusok körében az Ausztriával szembeni engedékenység gondolatát erősítette meg. Így kapta meg Ausztria 1921-ben Burgenlandot.

17. Burgenlanddal szemben, ahol a lakosság nagyobbik része valóban német ajkú volt, Bácskában, Bánátban, de főleg Erdélyben és a Felvidéken csak a térképek és az etnikai viszonyok meghamisításával, hazug népességi körkép valóságként ábrázolásával és bemutatásával sikerült a döntéshozókat megtéveszteni. Pozsonyban 1919-ben 42  német, 40  magyar és 14  szlovák lakosság élt, és az első elképzelés szerint Túrócszentmárton lett volna a szlovák főváros, amihez néhány közeli észak-felvidéki megye volt a követelés. Az öngyilkos magyar jelszó – „nem akarok katonát látni” – és a tanácsköztársaság terrorja megnövelte a követeléseket és beteljesítette Magyarország szörnyű megcsonkítását.

18. Amiről ritkán beszélnek: Törökország Magyarországhoz hasonlóan többnemzetiségű és több vallású ország volt. Az első világháborút ők is elvesztették és a trianonihoz hasonló terület- és lakosságvesztő békét akartak rájuk erőszakolni. Ez volt a Sővres-i béke. De a törökök többsége ezt a békét nem fogadta el, a török hadsereget nem hagyták leszerelni, a nemzeti elkötelezettségű Kemal Attatürk állt a békét el nem fogadók élére, harcoltak és győztek. Végül 1923-ban a Lausenne-i békében minimálisra csökkentették a szándékolt területvesztést. Törökország azóta is nemzeti állam, megőrizte területi és lakossági integritását.

19. Meg kell ismernie mindenkinek az eltagadott Trianon igaz történetét. Minél több információt szerezni történészek írásaiból, a Trianon-filmből, hogy rádöbbenjenek mindarra, amit ezideig nem tudtak, mert elhallgatva vagy meghamisítva, elferdítve kapták a tájékoztatást. A nemzeti érzésű magyaroknak össze kell fognia és nem szétforgácsolódnia!

20. CSINÁLNI KELL AZ ÚJ MAGYAR CSODÁT!

   A 85. gyászos évforduló előtt levélben fordult a Palóc Társaság a Nagykürtös környéki lelkiatyákhoz és polgármesterekhez jobbára azonos kéréssel. A levélből idézünk: „85 éve a trianoni diktátumot az erőszak, a nagyhatalmak egyeduralmi taktikája s az összetákolt államok kapzsisága hozta létre és a közöny tartja életben. 85 éve Boldogasszony anyánk országa fölött beborult az ég és a kettős kereszt meghajolt a magyar golgotán. Amit azonban erővel elvettek nemzetünktől, vissza fogja adni azt a szükségszerűség, csak mi magunkat ne adjuk el, ne legyünk hűtlenek elődeink küzdelméhez, ősi nyelvünkhöz, mi őrizzük meg és adjuk tovább június negyedike szomorú emlékét az utánunk jövőknek mindaddig, amíg a természet rendje helyre nem áll s az igazság nem győzedelmeskedik...Ne feledjünk! Ne féljünk! Ne féljünk emlékezni és emlékeztetni sem testvéreinket!...A nemzetromboló gyászos évfordulóra emlékezve Önt arra kérjük, hogy ezen a napon, vagyis június 4-én, szombaton, a körzetükhöz tartozó templomok harangjait kondíttassák meg pontban 16 óra 30 perckor! Pár percig zúgjanak a harangok... ...települése közössége arra megfelelő helyen ültessen el egy Trianon-emlékfát! Az emlékfaültetést tegyék ünnepélyessé és emlékezetessé beszéddel, verssel, zenével... Köszönjük, ha összetartozásunkat kinyilvánító javaslatunk mellé áll és elősegíti annak megvalósulását!”

Ők mondták

Pozzi francia szakértő a trianoni tárgyaláson:
„...Pasics, Masaryk, Beneš és Bratianu, de különösen Wilson és Clemenceau olyan játékot játszottak, amely egykor a világtörténelem szégyene lesz!”

Lenin:
„Trianonban útonállók, gyilkosok diktálták a békét”

Mitterand francia államfő:
„...ami Trianonban történt, az mocskos dolog volt.”

Lord Newton, a Lordok Házának tagja:
„Romániát, Csehszlovákiát és Jugoszláviát kivéve, egész Európa kezdi belátni a trianoni egyezmény igazságtalanságait. Legfőbb ideje volna már Magyarország sorsát bölcsen és békésen elintézni.”

A.Pearce higgins, egyetemi tanár, Cambridge:
„Nem kételkedem benne, hogy eljön az alkalmas pillanat a békeszerződés revíziójára”

Edgar Wallace író:
„Erélyes híve vagyok minden olyan lépésnek, amely felszabadítja Magyarországot annak az igazságtalanságnak elviselhetetlen terhe alól, amely alatt sínylődik.”

Luis Duval Arnoud, párizsi képviselő:
„A művelt Nyugatnak nem szabad ilyen határokat megtűrnie.”

Lord Sydemann, a lordok Házának tagja:
„Engem mindig az döbbentett meg, hogy vajon milyen befolyás következtében részesült ilyen kegyetlen elbánásban az az egyetlen fél, amely nem volt felelős a világháborúért. Talán, egykor napfényre kerül az igazság.”

Cherfis tábornok, író:
„A trianoni béke, amelyet tudatlan, sőt talán rosszindulatú politikusok csináltak, valósággal szégyen ránk nézve. Igazságtalan és képtelen intézkedéseket tartalmaz. Magyarország története századokon át telve van dicsőséggel s tudjuk, hogy védbástyája volt a kereszténységnek a törökök ellen és ezért megérdemelte volna, hogy ne csonkítsák meg. Ezt a békeszerződést meg kell és meg is fogják változtatni.”
 

Kedves virágai a Palócföldnek

   Ötödik alkalommal hirdettük meg az országos versenyt s vártuk Losoncra a Mikszáth-prózát mondó diákokat április 9-én.
   A losonci Pedagógiai és Szociális Akadémia, a párkányi Kereskedelmi Magánakadémia, a Zselízi Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium, a Tornalji Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium, a dunaszerdahelyi Egészségügyi Szakközépiskola és az ipolysági Vállalkozói Szakközépiskola diákjai jelentkeztek, összesen tízen.
   T. Pataki László író, Patakiné Kerner Edit előadóművész és Herczegné Varga Ilona középiskolai igazgató hozott döntést arról, hogy kik legyenek a verseny győztesei. Az élen végzettek a nyereményeken kívül meghívást kaptak és részt vettek a Pásztón rendezett Országos Mikszáth Szépprózamondó Verseny döntőjében, ahol a magyarországi megyékből érkezett versenyzők mellett partiumi diáktársakkal is versenybe szálltak. Losonci győzteseink: I. Mihály Gyula, II. Magda Katalin, III. Földi Nikoletta és Váradi Brigitta (ő nem ment Pásztóra) megállták helyüket. A zselízi Magda Katalin a II. helyen végzett. A losonci Mihály Gyula és a dunaszerdahelyi Földi Nikoletta pedig különdíjban részesültek.
   Örömünkre szolgál a szép siker, megelégedettséggel tölt el a tudat, hogy nemhiába való a kétévenkénti Mikszáth-prózamondás versenye. Szeretnénk, ha ennek fontosságát a szélesebb közvélemény is nyugtázná s ez csupán annak a függvénye, hogy a rendezvényről előzetest és beszámolót is közöljön a sajtó.


Elégedettek lehetünk
Magda Katalin beszámolója a pásztói döntőről

   Rettenetesen boldog voltam, hogy bejutottam a pásztói döntőbe. Már csak az a feladat várt rám, hogy egy választott prózával is készüljek. Sok-sok mérlegelés után döntöttem Kosztolányi Dezső Ezüst Máriája mellett. A felkészülési időt igyekeztem maximálisan kihasználni.
   Április 22-én kissé izgatottan érkeztünk meg Pásztóra. Az első két nap kirándulásokkal telt. Hétfőn Nógrád megye, kedden pedig Felvidék irodalmi és történelmi nevezetességeit látogattuk meg. Nagyon tetszett, hogy a meglátogatott történelmi helyeken a pásztói diákok felolvastak az író műveiből. Az viszont váratlanul érte a magyarországi diákokat, hogy Szklabonyán és Alsósztregován a múzeumokban a feliratozás nagyrészt szlovák nyelvű volt.
Ez a két nap nagyon ideális volt arra, hogy megismerjük egymást. Harmadik nap volt a verseny. Bár addigra annyira összebarátkoztunk, hogy nem is versenyként fogtuk fel az egészet, inkább egymásért izgultunk. Délelőtt a kötelező Mikszáth-szövegeket, délután pedig a választott műveket adtuk elő. Kísérőműsorként sok érdekes irodalmi előadást hallhattunk. A 4. nap az eredményhirdetés és a gála napja volt. A zsűri elnökétől, dr. Kozma Dezsőtől rendkívül sok hasznos tanácsot kaptunk. Mi felvidékiek, elégedettek lehetünk, mert eredményesen szerepeltünk.
   Ez a négy nap nagyon szép élményként marad meg bennem. Rengeteg mindent láttam, tanultam és sok tapasztalatot szereztem. Befejezésül szeretném megköszönni a szervezőknek az áldozatos munkáját.


Mikszáthot mondva

   Április első hétvégéje májusi meleggel fogadja Losoncon, a magyar ház klubjában összeülőket. Azért mondom így: összeülők, mert bár a Mikszáth emlékének szentelt területi, ideát országosnak tekinthető prózamondó verseny csak tíz órakor kezdődik, fél órával előtte megtelik a földszinti kis „multifunkcionális”, egyoszlopos termecske ünneplő fiatallal, kísérő felnőttel, tanárral, szülővel. Mégis a Mikszáthot mondásban jelenlevők vannak többen, vagyis kiszámítható: jó, ha tizenöt-húsz ember elfér a térségben. A klubház emeleti szinttel, kis irodával, megszállni alkalmas szobával is rendelkezik. Idelent a családias csendben üldögélő versenyzők szinte egytől-egyig a szép nemhez tartoznak (egy férfiú jelölt van közöttük). Na, ha ezt maga Mikszáth nagyságos úr láthatná! Hogy az ő szövegeivel felkészült, frissen vasalt fehérblúzosok, tarkaruhások, éppen ellentétjei a mai médiasztároknak, miként készülődnek!
   Éppenhogy ismerős lenne neki itt minden. Halála előtt nem sokkal, amikor 1910-ben országos nagy megemlékezések zajlottak és őt magát is felvették tiszteletileg az Akadémiába, s összes művét kiadták díszkiadásban, Pesten, a Duna partján a Vigadóban teltházas ünneplőközönség köszöntötte a jeles alkalomból. Negyven évet töltött sikeresen az írói pályán
Akkor a legelsők között küldött köszöntő táviratot innen a losonci leányegylet. Egy országot megelőzve már 1909. december 20-án! Mindenki más később jött csak ezzel. A korabeli losonci lányok voltak az elsők, akik az akkor már nagybeteg íróhoz eljutottak. Losoncról még két dísztávirat kelteződött (máshonnan mindenünnen egy-egy) a Nagy Palóchoz. Az egyiket a helybéli magántisztviselők köre, a másikat a tanítóképző intézet küldte. S ki mindenki még 1910 májusában, összesen vagy félszáz jókívánság Pozsonyból, Déváról, Pécsről, Aradról, Győrből, néhány exkluzív helyet említve: Montreauxből, Sarajevóból, a magyar tengeri kikötő városából, Triesztből például.
   Pásztó, az ottani Mikszáth Kálmánról elnevezett gimnázium és szakközépiskola (a losonci zsűriben itt az igazgatónő is) az idén már a hatodik országos prózamondó találkozót renedezi. Most is több napos rendezvényre készülnek a Mátra alján. A Mikszáth prózamondó verseny felvidéki magyarország-részbeli döntőjére jöttek a lányok és az egyetlen egyszem legény Losoncra. Mikszáthot mondani ültek össze szép ünnepi csendben, mikéntha templomban lennénk, hogy innen a legjobb három-négy eljuthasson a pásztói nagy találkozóra, amely az idén is utazgatással bővül: felkeresik az író emlékhelyeit a két országnyi kis Nógrád megyében.
   Az Ipolyon inneni, szlovenszkói magyarlakta tájakat érinteni tudó jóhírű Palóc Társaság, Z. Urbán Aladárék és a losonci magyar ház, Duray Éváék (Duray Miklós író, európai hírű politikus testvére) a házigazdái, szervezői, bonyolítói a Mikszáth prózamondó versenynek, a pásztói döntőbe kerülésnek, s talán valóban nem sok az a kilenc lányzó, egyszem fiú, akik a középfokról Losoncra eljöttek, de ha azt vesszük! Vannak itt a távoli Dunaszerdahelyről, Tornaljáról, hogy az ellenkező, keleti irányt is képviselje valaki. S éppen ők a legjobbak, legfelkészültebbek, elmélyültebbek, habár a Mikszáth-i próza inkább férfias-anekdotázó mélyzengésű előadást követel meg, mint éppen ellenkezően. (Lehetne talán most már Mikszáthnál Mauks Ilonkát mondani. Megjelent többszörösen is emlékirata, s az sem lenne nagyon más, mint maga Mikszáth. Ezzel alighanem egészen egyetértene M.K., aki ilyesmit is megengedett írásban, amikor az arravaló nőkről, mint szellemi női vicispánokról megemlékezett, bárha nyilvánvalóan Veres Pálnéra gondolt legelsősorban).
   Feltűnik a jó készség, kiválasztás, tudás, és ami mindennél fontosabb: a kellő megjelenítés-átéltség-értés. Komolynak vehető felnőtt háttér érződik minden lány mögött, az egyszem Fülek környéki fiúról meg amúgy is tudható ugyanez, hiszen itt kezdett jó néhány évvel ezelőtt, alig méteresen, kis fehér paraszt ingben, nagy csizmában palóc mesét mondva palócosan.

   Azóta Mihály Gyula kinőtt a mesékből. Rövid ideje áttért a mesék folytatójára, a nagy anekdotázó Mikszáth Kálmán szövegeinek mondására, most a Kemény koponyákat hozza, hát beleérik egészen, ha még a bajsza is kinő egyszer majd. Most újra ő az első (de nem mert férfiú, hanem mert a legmeggyőzőbb az előadásban).
   Élénk bogárszemű kislány, Földi Nikoletta, sorolja szép derűvel a Bágyi csodát úgy, hogy semmi nem hiányzik belőle. Ő maga is olyan, mint valamelyik Mikszáth-i novellahősnő, mint Bede Anna, bár mindenképpen vidámabb, igazi jó tehetség. A távoli Mátyusföldről, Dunaszerdahelyről érkezett, ő lehet az egyik (kettő lett végül is) harmadik továbblépő helyezett, második a zselízi Magda Katalin, számos losonci vers- és prózamondó verseny korábbi szereplője – a gyerekekről szóló írás elmondásával. Harmadik még egy kislány, valóságos roma szépség, Váradi Brigitta Tornaljáról, az egyik legerősebb magyar kultúrkörzetből.
Mit írt a Vasárnapi Újság 1910. június 5-ei számában Hoitsy Pál szerkesztő úr Mikszáth halálakor? „...Kevésbé, mint Mikszáth Kálmán, e földön meg senki nem halhatott. Ő maga világát itt örökkévalóvá tette. A magyar erdő még tele lesz az ő élő meséinek susogásával, elhullajtott virágainak örökké friss illatával akkor is, mikor már régen föld leszünk a földben, mi, akik őt sírjához kísérjük...” Kevés jövendelésről mondható el, hogy minden ízében ennyire beigazolódott volna.

T. Pataki László

MAGYAR ÍRÁS -Rovásrás

   Először hirdettünk rovásírásversenyt 2005-ben. Örömünkre több mint ötven alap- és középiskolás tanuló jelentkezett.
   Az országos versenyt az alsóbodoki Vállalkozói Magán-Szakközépiskolában rendeztük meg. A versenyzők három korcsoportban bizonyították be, hogy ősi magyar írásunk könnyen elsajátítható. A korcsoportok: alsó tagozat (III-IV. évf.), felső tagozat (V –IX. évf.), középiskolás. A versenyzők három feladattal birkóztak meg. Latinbetűs szöveget kellett rovásbetűsre, majd rovásszöveget latinbetűsre fordítani, végül rovásszöveg olvasására került sor.
   A tanulók jelesre vizsgáztak. Az elenyésző hibák száma döntötte el, hogy korcsoportonként kik kerülnek az élre és minden korcsoportból az első kettő a budapesti Kárpát-medencei Rovásírásverseny döntőjébe.
   Íme a sorrend:

I.. korcsoport:
1. Török Kinga, József A. Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola, Vásárút
2. Celleng Adrián, Szent Erzsébet Magyar Alapiskola, Óvár
3. Szarvas Tímea, Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola, Dióspatony

II. korcsoport:
1. Kvitek Lúcia, Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola, Zselíz
2. Boráros Anna, József A. M.T.Ny.A., Vásárút
3. Márik Eszter, József A. M.T.Ny.A., Vásárút

III. korcsoport:
1. Illés Gábor, Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium, Fülek
2. Beszédes Balázs, Vállalkozói Magán-Szakközépiskola, Alsóbodok
3. Juhász Enikő, Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium, Zselíz

   Zolczer Judit (Ipolyi Arnold M.T.Ny.A., Ipolybalog) különdíjat vehetett át a Kaich Károly zsűrielnöktől.

   Az érdeklődés, a versennyel kapcsolatos vélemények arra sarkallnak bennünket, hogy - a tapasztalatból okulva, a tanácsokat figyelembe véve - a jövő évben újból meghirdessük a felvidéki országos rovásírásversenyt.
 

Kvitek Lúcia átveszi a díjat Kaich Károlytól

Németh Ágota adja át a díjat Celleng Adriánnak
 

Miért nem tananyag iskoláinkban?
Kuczman Erika, Zselíz

   „Nagyon szépen köszönjük a lehetőséget, hogy ott lehettünk a versenyen! A gyerekek jól érezték magukat, tetszett nekik a színhely. Kicsit a várakozás volt hosszú. Szívesen segítenék legközelebb javítani, ha szükséges. Esetleg lehetne szervezni valamilyen foglalkozást vagy bemutatót. Az jó ötlet, hogy mindenki kapott díjat. Köszönjük szépen a vendéglátást is. A verseny jó hangulatban folyt le. A versenyre való készülés sok örömöt szerzett mindnyájunknak. A gyerekek hamar elsajátították a betűket. Csak füzetet és a kapott munkafüzetet használtuk. Minden héten gyakoroltunk 1-2 órácskát délután. Újabb és újabb gyereknek kellett lefénymásolnom az ábécét. Akik nem jöhettek Alsóbodokra, kicsit irigykedtek. A házi forduló után nem, vagy ritkábban jöttek gyakorolni, de jelezték, hogy jövőre szeretnének menni versenyre. Csodálkozva nézték, hogy a versenyzők milyen hosszú szöveget le tudnak már írni.
   A feladatlapok egy részét iskolában oldottuk meg, más részével otthon dolgoztak. Szinte minden oldalt átnéztünk. Ezután általuk szabadon választott meséből, a Tábortűz vicceiből fordítottak rovásírásra, néha írtam nekik rovásírásos szöveget, hogy írják át latin betűsre. Hangosan olvastunk is minden alkalommal, illetve a táblához kihívtam őket és ott gyakoroltak.
   Azt nem értem, miért nem találkoztam vele hamarabb, miért nem tananyag ez iskoláinkban. Talán a tanárok hozzáállásán is múlik, hiszen többlet energiát kíván. A történelmesünk, magyarosaink nem érdeklődtek, matekos létemre fogtam bele. Nagyon fontosnak tartom őseink múltjának ápolását. Külön öröm, hogy egyik tanítványom kijutott a bp.-i versenyre. Igazgatónő is örült, csodálkozott, hogy jutott eszünkbe a rovásírásverseny.”

A legjobbak között

   Testvérek találkoztak Budapest-Rákosszentmihályon a Móra Ferenc Általános Iskolában június 18-án. Ekkor rendezte a Forrai Sándor Rovásíró Kör sorrendben hatodik rovásírásversenyét.
   Szakács Gábor, a rendezők nevében köszöntötte a résztvevőket, versenyzőket, a felkészítő tanárokat, a kísérő szülőket, majd az iskola igazgatója, dr. Jeszenszkyné Gallai Gabriella üdvözölte a megjelenteket. A kerület díszpolgára, Laki Károly 56-os veterán néhány keresetlen szóval fejezte ki örömét, amiért szép számmal vannak fiatalok, akik követik elődeik példáját. Az iskola diákjai György Péter tanár vezetésével zenés műsorral is meglepték a versenyre érkezetteket.
   Az érkezés sorrendjében kezdődött a verseny. Az első feladat rovásszöveg hangos olvasása volt. Az írásbeli feladatokat (átírás latinról rovásra és rovásról latinra illetve a magyarítás) korcsoportonként végezték a fiatalok. A tanárokból álló értékelőbizottság munkáját Friedrich Klára irányította, és hosszú időn át tartott.
   Ezalatt a versenyzők felszabadultan kapcsolódhattak be a versenyt kísérő foglalkozásokba. Az iskola egyik tantermében gyönyörködhettek rovásemlékeink szépségében és Dittler Ferenc rovásjeles rajzkiállításában. Csatlós Csaba geometriai kiállított térformái megdöbbentő hatást váltottak ki a szemlélőből s azt a felismerést, hogy ezek a „segédeszközök” milyen hasznos szemléltető eszközei lehetnének az iskolai oktatásnak és formálói a gondolkozásnak. Magyar díszítésű pólókat festhettek a gyerekek s viselhették máris. Akik egy kis sétára vágytak, azok megtekinthették Laki Károly családi múzeumát, amely szinte roskadozik a szebbnél szebb népművészeti tárgyaktól. Az iskola udvarán magyar pásztorkutya-bemutatót tartottak, bizonyítva, hogy mennyire okos, idomítható állat ez az ősi magyar kutyafajta. Szóval gazdag műsor várta a versenyen kívül is azokat, akik ősi magyar írásunk lelkes híveiként részt vehettek a kárpát-medencei rovásírásversenyen.
   Ők pedig évről évre többen vannak. Most is jóval százon felül érkeztek, akik a távoli Sepsiszentgyörgyről és Gyergyószentmiklósról vagy Szamosújvárról, a felvidéki Nagykaposról vagy a délvidéki Zentáról, de közelebbről is: Jászberényből, Soltról, Budapestről... Ott voltak a Palóc Társaság Alsóbodokon rendezett országos versenyének győztesei, akik közül a füleki Illés Gábor gimnazista első lett a botrovásban.


BUDAKALÁSZI TALÁLKOZÓ

   Arra, hogy a társadalom kulturális életének hajszálgyökerei a családok mellett az ún. civil szervezetek, már régen rájöttek. Mégis sok, olykor túl sok akadályba ütköznek ezek a szervezetek, körök, egyesületek munkájuk végzése közben.
   A Magyar Kollégium és a Magyar Művelődési Intézet szervezésében június 17-19-e között immár ötödik alkalommal jöttek el Budakalászra, a találkozó helyszínére a Kárpát-medence szinte minden zugából több mint száz civil szervezet képviselői, hogy az időszerű tennivalókról együtt gondolkozzanak. A megjelentek között ott voltak a Palóc Társaság képviselői is.
   A múlt évi december 5-i népszavazás eredménye ellenére a „határon túlról érkezett” szervezetek vezetői egyemberként nyilvánították ki, hogy ragaszkodnak a magyar állampolgárság megadásához, s munkájuk során még hatványozottabban törekednek arra, hogy tagjaikban megerősítsék a magyarságtudatot és a magyar nemzethez való tartozás felemelő érzését.
Halász Péter, a Honismereti Szövetség elnöke mellett Romhányi András, a Magyar Kollégium vezetője a mindenese ezeknek a találkozóknak. A tavaly CD-n is megjelentetett adatbázist igen hasznos adatokkal frissítette fel, s így valamennyi szervezet eredménnyel használhatja munkája, a kapcsolattartás és az együttműködés során.
Jók ezek a találkozók már csak azért is, mert az ismerősök már barátként adhatnak számot az elvégzett munkáról, az újoncok tapasztalatokat szerezhetnek s új lendületet hoznak, különösen ha fiatalokról van szó. S most fiatalok is voltak Budakalászon számosan.

Jó Palócok
A Palóc Társaság hírmondója * Megjelenik minden negyedévben
Felelős szerkesztő: Z. Urbán Aladár * Munkatárs: RNDr. Balázs Péter
 991 22 Olováry (Óvár) 132., Szlovákia * +fax: 047 / 48 79 115
Villámposta: z.urban@paloctarsasag.real-net.sk
Honlap: www.paloctarsasag.eal-net.sk
webdesign: Fagyas Róbert