MIRŐL
GONDOLKODNAK TAGJAINK?
Bőhm András mérnök
„Kati! Próbálok valami érthetőt leírni
arról, amit említettem. Az „ötösfogat” fogalom Aladártól
származik és elég jól takarja az elképzelt tevékenység jellegét.
Én egy nap abból indultam ki, hogy ma egy kultúrakcióra kevés a
szereplő és kevés a közönség is (legalább nálunk ez így van).
Akárhogyan csináltuk az irodalmi délutánok programját, nem
voltunk sohasem többen, mint 20-25 személy, de sokszor csak a
fele, a szereplőket is beszámítva.... Ha beleveszek egy olyan
műsort, amit ti adtatok a Csemadok-napon Óvárban, már nem is
kell sokat magyarázni.
Nézetem szerint a lehető akciók:
sikeres programok előadása több helyen,
közös vagy egymást kiegészítő programok előadása, kölcsönös
részvétel a falu nevezetes napjain vagy valami más elképzelés és
alkalom szerint.Ha ez valahogy elindul és megépül a híd, az
ötösfogatot jól ki tudnánk szélesíteni az Ipolyon túli
településekkel is.
Hasonló együttműködésnek már van múltja. A
betanult színdarabokkal járták a falukat még nem is olyan régen,
a varbóiak eljönnek még most is a Vendel-napra... Gondolom, hogy
nem egy lehetetlen dolog és nem is annyira új. Tudom, a
viszonyok megváltoztak, és pénz nélkül néhány lelkes emberen
kívül ez sem fogja a tömegeket megmozgatni, de az utazásra, egy
kevés frissítőre... tudnánk a NKÖM-től vagy máshonnan egy pár
koronát szerezni, és tapasztalatom szerint a kirándulásokkal
egybekötött akciókra van érdeklődés. Úgy gondolom, hogy reális
kilátások vannak egy ilyen akció sikerére.
Hogy miért fontos ez nekem és miért
keresem a lehetőséget, annak a legkonkrétabb oka az, hogy
szeretném Zsély kulturális életét összekapcsolni azokkal a
településekkel, amelyekhez nyelvi, történelmi és néprajzi múltja
köti. Ebben látom a nyelvünk és eredeti kultúránk megmaradásának
lehetőségét.
A mai Zsély eredeti településhelyei: Zsély
és Dorcsány 1553-ig a Kürtös-patak bal partján feküdtek. Ezzel
az Óvár-Kér-Kovácsi-Bussa településcsoporthoz tartoztak. A
Zsélyhez legközelebbi falu Óvár volt, ahová a máig járható úton
inkább el tudtak jutni, mint légvonalban a közelebb fekvő
falvakba, de a patak másik oldalán. Mai helyére Zsély -
Szklabonya és Zahora közé - csak a törökdúlás következtében
került.
Gondolom, első információnak ennyi elég.
Az elképzeléseimet nem akarom most aprólékosan kifejteni, mert
biztosan akadnak más, jobb ötletek, mint az enyémek. Minden
nézetnyilvánításnak örülök még akkor is, ha negatív.
András.”
* * *
NAGY MEGTISZTELTETÉS -
- NAGY FELELŐSSÉG
Május
6-7-én tartotta tisztújító országos közgyűlését
Pereden a Csemadok. Ezen a küldöttek HRUBÍK BÉLA
személyében új elnököt választottak. Béla a
Palóc Társaságnak is alapító tagja. Az egyik
alelnök a három közül BALOGH GÁBOR lett. Gábor a
Palóc Társaságnak is alapító tagja. Személyükben
tehát a legnépesebb felvidéki magyar kulturális
szövetségnek két olyan vezetőjét üdvözölhetjük,
akik társaságunknak is tevékeny tagjai voltak és
reméljük: lesznek. Munkájuk becsületes,
felelősségteljes és sikeres ellátásához minden
jót kívánunk!
A MUNKA
GYÜMÖLCSE MINŐSÍT
|
* * *
LEVÉLVÁLTÁS
Még 2005 nyarán a nagycsalomjai Csemadok-juliálison
találkozva a miniszterelnök-helyettesi tisztséget betöltő Csáky
Pállal adtuk neki elő elképzelésünket az ipolysági születésű
Sajó Sándor házának szerintünk lehetséges megmentéséről, majd
pedig levélben fordultunk hozzá. Levelünkre 2006 februárjában
érkezett válasz, miközben a januári szklabonyai emlékháznyitó
ünnepségen újból váltottunk szót a témáról s levelünket újfent
postáztuk a miniszterelnök-helyettes úrnak. Most közreadjuk
levélváltásunkat.
„Tisztelt Miniszterelnök-helyettes Úr!
A Palóc Társaság másfél évtizede –
megalakulása óta – fáradozik azért, hogy otthonra leljen.
Elképzelések születtek a helyszínre vonatkozóan, helyszíni
szemléken szövögettük álmunkat egy palóc tanyáról, tervrajzok
láttak napvilágot fiatal építészek jóvoltából. Szóba került a
lassan romhalmazzá váló ipolynyéki kastély, a sósári fürdő, mely
Mikszáth-emlékhelyszámba is megy.
Az Örökség Népfőiskolai Tábor egy
évtizedének felén aztán egy új, lehetséges helyszín került
látókörünkbe, s minden addiginál erősebben tettünk hitet
amellett, hogy Ipolyságon, ebben a hajdan volt patinás
kisvárosban, mely megyeszékhelyként is beírta nevét a magyar
történelembe, s nem mellesleg az Ön szülővárosában teremtsük meg
a palóc tanyát. Erre az elhatározásra azután került sor, hogy
felleltük az évtizedekig elhallgatoptt és tiltott Sajó Sándor
szülőházát a Káptalan utca Ipolyra, Börzsönyre néző végén.
Akkori lakója hozzájárult ahhoz, hogy a házat emléktáblával
jelöljük meg, amelyet azóta minden évben megkoszorúzunk a költő
emlékének ápolására szánt rendezvény végén.
A ház ma üresen, árván, megrongálva áll.
A leendő örökös Besztercebányán él, szándéka eladni az épületet,
a telket.
Ez a telek a házzal őrizné és ápolná a
szülőföldhöz való hűség költőjének, Sajó Sándornak az emlékét.
Emlékházjellege mellett azonban más célt is szolgálna: felvidéki
magyarságunk megmaradását.
Itt, ebben az ipolysági házban lehetne
a palóc tanya, amely azonban nem egyszerűen csak „magyar ház”
lenne, a magyar szervezetek ülésezési és próbaterme, hanem
valóban „tanya”, a Palóc Társaság otthona (ügyintézés, szervezés,
stratégia), de otthona a magyar művelődésnek is, előadó- és
kiállítóteremmel, technikai felszereltséggel, hang-, videó-,
fotó- és raktárral. A szükséges átalakítás után be tudna fogadni
negyven-ötven, akár több embert is, akiknek az ellátásáról is
gondoskodna. Szemben a jelenleg „működő” magyar házakkal, a
tanyára mindenkor be lehetne térni, még éjszaka is. Itt nemcsak
táborát lehetne megszervezni, de egész évben otthonára lelne az
Örökség Népfőiskola. Ennek keretében pedig tanfolyamoknak,
képzéseknek, tanácskozásoknak adna otthont. A
természetbarátoknak, a kellemes és hasznos kikapcsolódást
választóknak, az üdülni vágyóknak is biztosítana helyet és
kínálna helyet, túrákat a szellemóriások földjén, amelyről
Mikszáth Kálmán írta: „ A Tündérkert se szebb talán, a Kelet
gyöngyei se bájolóbbbak....” Tanyánk mintaképe a Lakitelek
Népfőiskola – kicsiben, szerényen.
Sajó Sándor szülőháza, tehát a költő
emlékhelye és a felvidéki magyarság, azon belül a palócság
művelődési központja lehetne. Neve pedig: Palóc Tanya – Sajó
Oktatási Központ.
A működtetését elsősorban a működésből,
tehát önerőből oldanánk meg. Kezdetben azonban mindenképpen
szükségünk lenne megfelelő alapítványi támogatásra, vállalatok,
intézmények és magánszemélyek adományaira, munkájára is.
Magánszemélyek máris szerény, de biztatást jelentő adományaikkal
lelkesítenek bennünket álmunk megvalósítására.
Ha megkérdezi tőlem a
miniszterelnök-helyettes úr, hogy miért van szükség a Palóc
Tanya – Sajó Oktatási Központra, akkor így fogalmazok:
Mi nemcsak magyarnak akarunk megmaradni
anyafölkdünkön, hanem itt akarjuk építeni is a magyar jövőt !
Tisztelt Miniszterelnök-helyettes Úr!
Erről a tervünkről már említést tettem
Önnek az idei nagycsalomjai juniálison. Mert azt kérte, hogy e
tervről tájékoztassam Önt, most megtettem. Most állott elő az a
helyzet, hogy a közeli napokban megvalósuló hagyatéki tárgyalás
után megvásárolhatóvá válik a Sajó-ház, amint arról az örökös ma
engem tájékoztatott. Nem volna szabad megengedni, hogy az
irodalmi jelentőséggel bíró épület arra méltatlan újgazda(g)
tulajdonába kerüljön.
Palóc testvéri szeretettel arra kérem a
miniszterelnök-helyettes urat, hogy élve jogkörével és
felhasználva a rendelkezésére álló lehetőséget, támogassa
tervünk megvalósítását! Köszönöm.
Hazafiúi munkásságához jó egészséget,
bölcsességet, sok sikert kíván Urbán Aladár, a Palóc Társaság
elnöke.
Óvárban, 2005.szeptember 21-én, a
magyar dráma napján”
*
* *
„Podpredseda vlády Slovenskej republiky Pál Csáky
Pozsony, 2006. február 20.
Tisztelt Urbán Aladár,
Köszönöm a levelét, amelyben arról informál, hogy
Ipolyságon Sajó Sándor szülőházában szeretné létrehozni a Palóc
Tanyát – Sajó Oktatási Központot, amelyben a Palóc Társaság is
otthonra lelhetne.
Az elképzelést természetesen támogatom, jónak tartom az
ötletet, hogy egy egész évben működő „otthont” hozzanak itt
létre, amely a palócság művelődési központjává válhatna,
véleményt azonban csak a részletek pontos ismerete után
mondhatok.
Terveik megvalósításához minden jót kívánok.
Tisztelettel Csáky Pál”
Az
ipolysági Káptalan utcai ház az Ipolyról nézve
* * *
Évadnyitó a
Madách-kastélyban
Szép,
tartalmas, változatos – igazi élmény. „A régi kézimunkák varázsa”
c. időszaki kiállítás és a kassai Thália Színház repertoárjából
a Veszett Éden, méltó és tartalmas megnyitó program volt. Ehhez
a megszokott keretet az ünnepi beszédek, a miniszterek jelenléte
és a tévé-stábok adták.
A délután
fénypontja kétségkívül a színielőadás volt, melyben Egressy
Zoltán Madách életéről szóló darabját Beke Sándor rendező és
színészcsapata kimagasló eredménnyel vitte színre. Egressy az
ismert problémában, amely Madách Imre, a felesége és anyja
életét végigkísérte, nem foglal állást sem az anya, sem a
feleség oldalán, mint ahogy ezt egyes szerzők egy adag
tudatlansággal és elfogultsággal már megtették.
Ő részletesen
rámutat a problémára, amit az élet szélsőségesen bonyolult
eseményei hoztak, és rámutat benne a szerető, a szenvedő, a
felelősséget érző és talán nem mindig helyesen cselekvő
emberekre, de nem ítél. Csak annyit tár elénk, amennyit az
objektivitás és az igazság megtartása mellett biztosan állítani
lehet. Mégis állást foglal, éspedig a a szeretet, a szerelem, a
becsület és az emberség mellett. Az autentikus hely különös
varázsa, a színészek átérzett alakítása, a színpad és a nézőtér
közvetlen közelsége, egy olyan őszinte kapcsolatot teremtett,
amely mindnyájunknak felejthetetlen élményt nyújtott.
Sok idő telt
el az első Madách-kiállítás megnyitásától, amit szerény
feltételek mellett Balassa Géza régészprofesszor hozott létre
1964-ben. Utána a küzdelmekkel töltött évek hosszú során sokan
gyarapították és védték a kiállítást, rendezték a parkot, óvták
a kastély és a síremlék méltóságát, adták át nekünk,
kisebbségben élő palócoknak, Madách szellemét. Ezen a délutánon
szerettem volna velük együtt ülni ott, mert a csodálatos
élményben az ő érdemük is benne van.
Bőhm András
* * *
NEM FELEJTÜNK: NEM! NEM! SOHA!
A magyar nemzetet, a Magyar Szent Korona Országait a
trianoni békediktátum 1920. június 4-én 16 óra 30 perckor
darabokra tépte. Elszakította területe 72 %-át, azaz 232 804
km2-t! (Ez közel olyan nagy terület, mint majdnem Nagy-Britannia
teljes területe!) Elszakította a lakosság 64 %-át s ezzel
megfosztott magyar állampolgárságától 13 millió 287 241 embert!
(Ez olyan nagy szám, mint Finnország, Dánia, Észtország,
Szlovénia és Málta teljes lakossága!)
Európában 1920 és 1947 után a határok változtak. A
magyar hazához való hűségből példát mutatott: SOPRON,
SÁTORALJAÚJHELY, BALASSAGYARMAT! Továbbá tíz
nyugat-magyarországi falu a trianoni döntést elutasítva példás
ellenállásukkal arra kényszerítették a nagyhatalmakat, hogy
1923. január 10-én visszatérjenek Szent István országához:
SZENTPÉTERFA, NÉMETKERESZTES, MAGYARKERESZTES, ÓLMOD, PORNÓAPÁTI,
HORVÁTLÖVŐ, KISNARDA, NAGYNARDA, ALSÓCSATÁR, FELSŐCSATÁR. 1924.
február 15-én SOMOSKŐÚJFALU.
1990-től újból változtak a határok és új államok jöttek
létre: Németország, Szlovénia, Szlovákia, Észtország, Lettország,
Litvánia, Bosznia-Hercegovina, Macedónia, Moldova, Ukrajna,
Belorusszia, 2006-ban Montenegró, (?)Koszovó...
Csak mi, magyarok nem hiszünk a mártír Márton Áron
püspöknek, aki azt mondta:
„Aki tiszta szívvel az igazságot keresi, az
Krisztust követi.”
* * *
MI VAGYUNK A NÉP!
Eva Maria Barki
Kedves Magyar
Barátaim Székelyföldön, Erdélyben, Magyarországon, a határokon
túl és szerte a világon!
Trianon mindnyájunknak egy fel nem dolgozott trauma. Azok
számára is, akik nem akarnak, vagy nem tudnak erről beszélni. Az
igazságtalanság mindenkinek fáj. És nincs senki, aki az
igazságtalanságot ne ismerné el Nyugaton és Keleten egyaránt,
mindenhol – Románián kívül.
Az első
világháború utáni békerend jogi értelmezés alapján semmis, mert
nem egyenrangú tárgyalások, hanem a vesztes államok által
kényszerhelyzetben történt aláírása eredményeként jött létre.
Mindenütt jogtalanul, ahol az alapvető emberi jogok ellen, az
önrendelkezési jog semmibe vételével húztak új határokat.
Azóta
változott a helyzet. Az önrendelkezési jog teljes elismerést
kapott nem csak a tudományban, de az írásos nemzetközi normákban
is. A Polgári Jogok Nemzetközi Egyezség Okmánya, amely 1966-ban
született és 1976-ban lépett hatályba, és amelyet majdnem minden
ENSZ-tagállam aláírt, kötelezi a kormányokat az 1. cikkelyének
betartására, amely szerint:
„Minden
népnek joga van az önrendelkezésre. E jog értelmében a népek
szabadon határozzák meg politikai rendszerüket és szabadon
biztosítják gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődésüket.”
1989.
november 4-én (pontosan 33 évvel a nagy magyar szabadság – és
függetlenségi harc leverése után!) Európában ütött az
önrendekezés órája. Ezen a napon egymillió ember ment az utcára
Lipcsében azt skandálva: „Mi vagyunk a nép!” Ezt a
klasszikussá vált önrendelkezési követelést az egész világ
diplomáciája sem tudta megakadályozni.
Azóta az
önrendelkezési hullám egész Európán végigsöpört. A német
újraegyesítés után kivívták maguknak az önrendelkezést az észtek,
lettek, litvánok, szlovének, szlovákok, horvátok, macedónok,
koszovói albánok, számtalan új határ jött létre. A Közel-Keleten
ugyan még nem kezdődött el a határmódosítási folyamat, de
bekövetkezte várható a jövőben.
Összeomlott
és továbbra is szétesőben van az első világháború utáni
kényszerbékerend. Kivéve a magyar területen. Egyes-egyedül a
magyarság hűséges a kegyetlen diktátumhoz. Másutt már ünnepelték
és ünnepelnék a szabadságot. Mi csak gyászolunk és ápoljuk a
sebeinket.
Üzenetem a
mai napon:
Ne nézzünk
visszafelé, ne emlékezzünk Trianonra, végre nézzünk előre! Végre
vegyük kezünkbe a sorsunkat, ne várjunk segítséget külföldről,
ami sohasem fog megérkezni, ne várjunk megoldást az Európai
Uniótól, mert nincs politikai akarat ebben a szövetségben,
tehetségtelen és képtelen közbelépni. Ne hallgassunk a
politikusokra, akik nem hajlandók az érdekeinket képviselni.
Cselekednünk kell. Hallgatással és tétlenséggel problémákat nem
lehet megoldani.
Nekünk is jár
az önrendelkezési jog. Mi is „szabadon meghatározhatjuk a
politikai rendszerünket és szabadpon biztosíthatjuk a gazdasági,
társadalmi és kulturális fejlődésünket”, mert ránk is vonatkozik:
„Mi vagyunk a nép!” Nincs magyar kisebbség a Kárpát-medencében.
A magyarság
államalkotó nép, több mint ezeréves közös történelemmel, közös
hagyománnyal, közös jogrenddel, közös kultúrával. A
Kárpát-medencében mi vagyunk a nép!
Ezt mutatni kell, hogy lássák és hallják. Tüntetésekkel,
nyilatkozatokkal és aláírásokkal. Hogy soha többé ne kelljen
gyászolni, hanem a jövőben mi is ünnepelhessünk. Mert: „Mi
vagyunk a nép!”
Isten áldja a
magyar népet!
Bécs, 2006 Trianon emléknapján
|
Szomor Iván:
Trianoni himnusz
Ki tudja merre, merre visz a végzet,
Göröngyös úton, sötét éjjelen.
Vezesd még egyszer győzelemre néped,
Csaba királyfi, csillagösvényen.
Maroknyi székely úgy áll mint a szikla,
Népek harcának zajló tengerén.
Fejünk az ár, jaj százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt Istenünk!
Áldott hazánknak délvidéki népe
Ezredév óta drága kincs nekünk.
Győztes hatalmak elrabolták tőlünk,
De szívünkben mi sosem feledünk!
Szabadka, Zombor, Újvidék és Bácska
Mennyit kell szótlan ma is tűrnötök.
De sziklasírban, régen eltemetve,
Vigyáz s erőt ád sok-sok ősötök.
Szép Felvidékünk és te, Kárpátalja,
Hazánknak ősi, gazdag tájai,
Történelmünknek hősi korszakában
De sokszor védtek büszke várai!
Ungvár és Munkács, Kassa, Krasznahorka,
Lakóid ma is egytestvér velünk.
Segítsed őket, magyarnak maradni,
Védd nemzetünket, kérünk, Istenünk. |
* * *
VÍZBE VESZŐ NYOMOKON
Délvidéki tanulmányút 2006. július 26 – augusztus 1.
A Palóc
Társaság 2006. évi honismereti tanulmányútja a Drávaszög,
Szlavónia északi része, Bácska és a Bánság magyar
művelődéstörténeti emlékekben gazdag tájaira vezet. Lehetőség
nyílik majd a helyi hit-, köz- és kulturális élet képviselőivel
való találkozásra, ismerkedésre, emlékhelyek, tájházak, várak,
vár- és templomromok felkeresésére, borkóstolóra, fürdőzésre és
ünnepségeken való részvételre.
Az útvonal
állomásai: Szekszárd, Mohács, Pélmonostor, Eszék, Haraszti,
Szentlászló, Kórógy, Kopács, Csúza, Vörösmart, Zombor, Doroszló,
Bács, Újvidék, Zsablya, Nagybecskerek-Elemér, Aracs, Óbecse, Ada,
Zenta, Bácstopolya, Bácskossuthfalva, Szabadka, Palicsi-tó,
Szeged.
Az útra jelentkezni a Palóc Társaság ismert elérhetőségein lehet.
* * *
PALÓCFÖLD KINCSES ÖRÖKSÉGE
A Palóc Társaság a zsélyi
Victoria Kultúregyesülettel közösen 2006. szeptember 15-16-án
Zsélyben a polihisztor Bőhm József emlékére megrendezi a
helytörténettel és néprajzgyűjtéssel foglalkozók találkozóját.
A találkozó célja, hogy az
érdekeltek tájékozódjanak a Felvidéken folyó helytörténeti
kutatásokról, azok eredményéről és kedvet kapjanak az ilyen
jellegű honismereti tevékenységhez. További célja az
összejövetelnek a gyakorlati útmutató hazai és magyarországi
szakemberek előadásai által, a vidéki tájházak számának
gyarapítása, a helytörténeti búvárkodás és a néprajzi
gyűjtőmunka megkedveltetése a diákokkal.
A találkozó első napján,
pénteken előadások hangzanak el, számítógépes bemutatók lesznek,
a résztvevők megtekinthetik a zsélyi helytörténeti és néprajzi
gyűjtemény anyagát, megkoszorúzzák Bőhm úr emléktábláját és
irodalmi műsort láthatnak. Másnap a résztvevők honismereti
tanulmányútra indulnak, melynek során a balassagyarmati Palóc
Múzeumot, a szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeumot, Hollókőt, a
herencsényi Fonóházat, a mohorai Mauks Ilona és Tolnay Klári
Emlékmúzeumot valamint a csesztvei Madách Emlékmúzeumot keresik
fel. A részletes műsorról tájékoztatjuk az érdeklődő közönséget.
* * *
Vendégkönyv
„A terv nagysága a lélek nagyságának mértéke.” Bem József
Kívánok igazi magyar jövőképet, a Kárpát-medence magyar
tanárainak kitartást, a magyar szülőknek „helyes döntést”!
Közösen dolgozzunk, hogy minden magyar gyermek magyar óvodákban,
magyar iskolákban tanuljon meg magyarul írni, olvasni, számolni,
magyarul álmodni!
Ugron Gáspár
Köszönjük, hogy itt lehettünk! Éljenek az igennel szavazók!
Friedrich Klára, Szakács Gábor
Sok sikert kívánok a Palóc Társaság reménységet adó, megtartó
munkájához – és erőt. Köszönöm a meghívót.
Csete Örs
Sok sikert, kitartást, erőt kívánunk a PALÓC TÁRSASÁG eredményes
működéséhez.
Országos Pedagógiai Intézet (ŠPÚ, Pozsony) Halász Anita
TERRA KIADÓ (Pozsony) Tóth Erzsébet
Jóérzés számomra, hogy a Nagykürtösi járásban évek óta ilyen
színvonalas és jóhangulatú pedagógus-rendezvényeket szerveznek.
Köszönjük Urbán Aladárnak, hogy lelke és lelkiismerete ennek az
erőfeszítésnek, és köszönjük azoknak, akik társai a
megvalósításban. Kívánom, hogy az SZMPSZ Nagykürtösi Területi
Választmánya is létrejöjjön az anyanyelvi oktatás megerősítése
céljából. Tisztelettel
Pék László,
dr. Fibi Sándor
|
Az ősi gyökér élni kezd
A Palóc Társaság 2006-ban már másodszor hirdette meg a
rovásírásversenyt, amely a Kárpát-medencei Rovásírásverseny
elődöntője, azaz felvidéki válogatója. A verseny célja:
megismertetni és megkedveltetni a fiatalokkal ősi magyar
kulturális örökségünknek ezt a meghatározó bizonyítékát s általa
elmélyíteni a magyarsághoz való kötődés tudatát és érzését.
|
 |
|
Díjak |
Az idei válogatóra, amelyet az alsóbodoki Vállalkozói
Magán-szakközépiskolában rendeztünk, sokkal több jelentkezés
érkezett, mint tavaly. Végig jó hangulat uralkodott, ami
köszönhető a barátságos fogadtatásnak, a rováskiállításnak, a
meghívott vendégek közvetlenségének... Göbő Sándor igazgató úr
saját maga által megzenésített József Attila-verseket adott elő
a megnyitón, ezzel ünnepélyessé téve azt. Dittler Ferenc
építészmérnök rováskiállítása a csoda erejével hatott a
résztvevőkre, Szakács Gábor zeneszerző, énekes mély átélésű
előadása mindenkit megörvendeztetett.
|
 |
 |
|
Cseri Nikolett és Vanda Réka |
Csámpai László |
A rovásírásverseny három korcsoportban zajlott. Korcsoportonként
váltak nehezebbé a feladatok, amelyek között volt latinbetűs
szöveg átírása rovásra és fordítva, illetve rovásszöveg olvasása
időre. A diákok munkáit tanárok javították, értékelték és ők
döntöttek arról, hogy kik képviselik a Felvidéket a budapesti
kárpát-medencei döntőn június 24-én.
Ők: Török Kinga és Zsoldos Petra Vásárútról az alsó tagozatosok
közül. Cseri Nikolett és Vanda Réka Ipolybalogról, Matlák
Szilárd Dunaszerdahelyről, Kovács Bernadett és Somogyi Edit
Csenkéről a felső tagozatosok színeiben. A III. korcsoport,
vagyis a középiskolások közül döntőbe jutott Miklós István
Losoncról, Farkas Júlia Fülekről, Nagy Ildikó Nádszegről,
Csámpai László Alsóbodokról és Szuri András Komáromból.
|
 |
 |
|
Miklós István |
Dittler Ferenc |
Valamennyi versenyző emléktárgyat kapott az emléklap mellé.
Schédl Lajos rováskészítő az áltata készített botrovásait és
rovás fémkulcstartóját ajánlotta fel. Lukács Ágnes rovásírásos
könyveket és magyarírásos falinaptárt küldött a versenyzőknek. A
pozsonyi magyar nagykövetség magyarírás és történelmi témájú
könyveket adományozott. Csáky Pál miniszterelnök-helyettes
ajándékát a korcsoportok első helyezettjeinek Ladányi Lajos
országgyűlési képviselő adta át. Pogány Erzsébet, a Szövetség a
Közös Célokért irodaigazgatója, a rendezvény egyik fő támogatója
a résztvevők étkeztetéséről gondoskodott. Az Oktatási
Minisztérium az utazási kiadásokat enyhítette.
Versenyző diák, felkészítő tanár, gyermekét kísérő és
helytállásáért izguló szülő, támogató és házigazda, nem utolsó
sorban a szervező s a legnagyobb felelősséget vállaló Palóc
Társaság jelenlevő tagjai örvendhettek és örülhetnek: a
rovásírás, valójában a magyarírás egyre népszerűbb és
megállíthatatlanul terjed fiataljaink között. Az ősi gyökér élni
kezd.
|
Jó Palócok
A Palóc Társaság hírmondója
Megjelenik minden negyedévben
Felelős szerkesztő: Z. Urbán Aladár *
Munkatárs:Urbán Árpád
991 22 Olováry (Óvár) 132., Szlovákia * +047 / 48
79 115
www.paloctarsasag.real-net.sk
z.urban@paloctarsasag.real-net.sk
|
design by:
Fagyas Róbert
