Beleolvastunk
(Levélrészlet)
„Most jöttem meg a Felföldről
egyébként, ceglédi könyvtárosokat vittem arrafelé kirándulni.
Jártunk Szklabonyán is, bőven és bőszen emlegettelek téged és a
Palóc Társaságot. A Mikszáth ház előtt eltüntették a virágos kertet,
most kövezik. Oda tették át a szobrot is. Megkérdeztek már valakit,
hogy mit lehet és mit nem? Igaz, a háznak már annyi, ez már nem
Mikszáthék háza, hanem egy modernnek tűnő múzeum. A Bramac tető
betette az ajtót, ez már ráadás. Talán jobb lett volna, ha ezt is
lebontják, mint a szülőházat. Hová lettek Mikszáth Jánosné kedvenc
virágai: levendula, rozmaring, muskátli? Már csak az én kertemben
van? Az egy hete volt konferencia is vegyes emlékezetű bennem.
Örültem sok barátomnak, akikkel találkoztam, de továbbra sem tudom,
mi volt Wlachovsky szerepe a magyar és szlovák kultúrában. Sok
előadó össze-vissza beszélt, még mindig azt hiszik, hogy a
posztmodern az hasznos dolog. Nálunk lecsengőben van, oda később
érkezik. Felszínes előadásokat hallottam, felkészületlen és nagyképű
előadókat.”
Koccintás
helyett
olvasni fogunk…
Ötletünket, hogy Nagy Palócunk
születési évfordulóján, azaz minden év január 16. napján gyűljünk
össze szklabonyai emlékháza udvarán, eltulajdonították tőlünk,
elorozták előlünk. Örülhettünk annak, hogy más szervezetek
csatlakoztak mellénk (pl. A Csemadok), de hogy „találmányunkon” mint
megtűrt résztvevők vegyünk részt, sőt igazodjunk naphoz, műsorhoz,
józan ésszel nem tehetjük.
Éppen ezért 2008-ban e l m a r a d a Palóc Társaság koccintó ünnepe Szklabonyán. Ehelyett azt ajánljuk tagjainknak, hogy ezen a napon
ki-ki otthonában vagy baráti körben vegyen le könyvespolcáról egy
Mikszáth-kötetet és olvasson el/fel egy elbeszélést magának,
barátainak (koccinthatnak is). Tegye ezt pedig pontban este hétkor,
így mégiscsak együtt leszünk…
Akiknek pedig a gazda szavára a szklabonyai ház udvarán csendül
össze poharuk, ürítsék tartalmát mindnyájunk egészségére!
„… azon légyünk, azmíg tart
életünk,
légyen víg telünk – nyarunk!”
BALASSI BÁLINTRA EMLÉKEZTÜNK
Október 2. 453 éve ezen a napon
született a magyar szerelmi költészet megteremtője, Balassi Bálint.
Mint eddig másfél évtizede mindenkor, 2007-ben is megünnepeltük nagy
költőnk születése napját.
Ennyien még soha nem gyűltek össze a kékkői vár udvarán ilyenkor.
Igaz, a három autóbusznyi nép nem a meghívásunkra érkezett a
kettészakított Nógrád megye déli részéből. Ott voltak, velünk együtt
hallgatták meg Patakyné Kerner Edit előadóművész szavalatát és T.
Pataky László író gondolatfoszlányait. Helyére került most is
koszorúnk, miután Híves István és Boglárka nevű lánya rövid műsora
elhangzott. A múzeum Balassi-kiállítását is megtekintettük, benne
Oláh Szilveszter gyönyörű alkotásait.
Az emlékezők
Irány a csúcs
Terefere gesztenyével
Gyönyörködni az őszi természet
alkotásaiban is lehetett, amint fölfelé sétáltunk a
Kálvária-sétányon. Meg-megállva, kisebb csoportokban
hánytuk-vetettük meg a nagyvilág dolgait és a mi kicsi világunk nagy
eseményeit. A pihenőkön előkerültek a kosarakból a finomságok,
különösen Tóth uramék hírös kecskeméti barack pálinkája ízlett
mindenkinek! Mert ezen az idei Balassi-túrán még Kecskemétről is
részt vettek: Tóth László és családja.. Nem maradhatott el Kotoráék
szelídgesztenye kínálata sem, pedig úgy látszott: tűvé kellett
tenniük mindent, hogy ne szakadjon meg a hagyomány… köszönet érte!
Ekképpen jövőre újból összesereglik majd kis társaságunk,
különösképpen akkor, ha Filip József szécsénykovácsi polgármester
gulyással várja majd a Kálvária-hegyről visszaereszkedőket. Azám!
KRÚDY HAZALÁTOGATOTT SZÉCSÉNYKOVÁCSIBA
A látogatásra október 21-én került
sor. Ekkor rendezte a falu a Palóc Társasággal és a Csemadokkal az
író emléknapját.
A község közepén álló emléktáblánál gyülekeztek a vendégek és a
falubeliek (is páran…). A szécsényi művészeti iskola diákjai idézték
az írót műsorukkal. Filip József polgármester köszöntője után a
koszorúzás következett, majd a művelődési házban – a Petőfi Irodalmi
Múzeumnak köszönhetően – a Krúdy-alkotások ihlette képzőművészeti
kiállítás. A megnyitót Pekár István, a Duna TV volt elnöke tartotta.
Magvas gondolatokat tartalmazó beszédében hangsúlyozta, hogy
„kevesen maradtak, akik megtartották évszázados értékrendjüket,
gyökereiket, hitüket, erkölcsüket. Szerencsére mi, palócok
megroppant gerinccel is közéjük tartozunk. Még pislákol bennünk az
örök értékek lángja”. A kiállításon Szántó Piroska, Udvardi
Erzsébet, Papp Oszkár és Prutkay Péter rajzai voltak láthatók.
Az irodalmi műsorban az óbudai
Krúdy Kör tagjai adtak elő
alkotásaikból. A műsort Fenyves Mária Annunziáta szerkesztette és
Kanizsa József lovag vezette. Felemelő eseménye volt a délutánnak,
amikor Király Lajos, a Kör elnöke ünnepélyesen átadta Filip József
polgármesternek Simon M. Veronika Munkácsy- és Krúdy-emlékérmes
festőművész Krúdy Gyulát ábrázoló festményét.
Az emléktábla
Pekár István
A festmény átadás
Enyedi Bélával és Kanizsa Józseffel Z. Urbán Aladár
Simon M. Veronika Krúdy-arcképe
Az ünnepségen részt vett társunk,
Hrubík Béla, a Csemadok országos elnöke, e kicsi falu szülötte. A
szomszédos Ipolyvarbó Mikszáth-iskoláját látogató helyi tanulókat
alig láttunk az ünnepségen, tanítót, tanárt egyet sem, nem is
említve a zsélyi és a bussai szlovák iskolába járó kovácsi
gyerekeket…
Ilyen nem éppen irigylésre méltó helyzetben annál nagyobb elismerés
illeti a község polgármesterét, aki szívügyének tekinti a
Krúdy-hagyományápolást. Támogatjuk őt abban is, hogy tervünk valóra
váljon: Szécsénykovácsi Krúdy-zarándokhellyé váljon, ahová érdemes
legyen ellátogatnia nemcsak a természet szerelmeseinek és a
pecázóknak, hanem az irodalom, azon belül Krúdy tisztelőinek és
olvasóinak.
ROVÁSÍRÁS-TANFOLYAM
Legősibb kincse a magyarságnak az
írása, a rovásírás. Napjainkban egyre szaporodik azoknak a száma,
akik megismerik, elsajátítják. Sőt, magyar iskoláinkban szakkörök
alakulnak, hogy a magyar rovásírás tudományát elsajátítsák a
gyerekek. A 2007-es kárpát-medencei rovásírásverseny felvidéki
országos döntőjének sikere arra kötelezett bennünket, hogy a múlt
évi kezdeményezésünknek legyen folytatása ebben az évben.
Lett. Tavaly Komáromban találkoztak azok, akik a rovásírás
tanulásában és tanításában nem időtöltést és szórakozást, hanem a
magyarság tudatos vállalását, megélését. Dunaszerdahelyen 2007.
október 27-én találkoztunk. Szívesen fogadták kezdeményezésünket és
meleg otthont biztosítottak számunkra a Vámbéry Ármin MTNYA-ban.
PaedDr. Fibi Sándor iskolaigazgató köszöntötte a megjelenteket s
kifejezte örömét, amiért rájuk esett a választás. Helyettese PaedDr.
Masszi János videóklippen mutatta be iskolájukat, a benne folyó
oktató-nevelő munkát s annak gyümölcseit, eredményeit.
A résztvevők egy része
A hallgatóság másik csoportja
Szakács Gábor és Friedrich Klára
Dittler Ferenc
A találkozón Friedrich Klára
írástörténész, rováskutató, Szakács Gábor újságíró, a Forrai Sándor
Rovásíró Kör elnöke, Dittler Ferenc építészmérnök,
összerovás-szakértő és Tisza András számítógépes rovásírás-fejlesztő
adtak elő illetve adtak gyakorlati útmutatást.
A tanfolyamon lehetőség nyílott arra, hogy a hallgatók kérdezzenek,
észrevételeket tegyenek, elmondják, ők hogyan oktatják a rovásírást.
Szabó Gabriella 3.-os, 4.-es tanulókkal foglalkozik, akik lelkesen
gyakorolják a rovásírást. Matlák Ivett fiával együtt tanulja, s a
rovásírás ébresztette fel benne a vágyat, hogy utánajárjon a
történelmi eseményeknek is, amelyek a történelmi könyvekből
kimaradtak. Elek Ilona fölfedte, ő milyen módszereket alkalmaz
Vásárúton, ahol ugrásszerűen megnőtt a tanulni akarók száma az
országos döntő után… Salgó Gabriella örömmel jelentette be, hogy
magyartanári diplomamunkáját „A rovásírás a szabadidős
tevékenységben” címmel írja. Ez lesz az első olyan dolgozat nálunk,
amelyet a rovásírásról ír egy egyetemi hallgató.
Bizakodó hangulatban folyt a tanácskozás, melyen szóba került a
2008. évi országos rovásírásverseny megrendezése, a rovásírás
megismertetésének és terjesztésének lehetséges módozatai, a
felvidéki magyarság földrajzi elhelyezkedéséből adódó nehézség
leküzdése stb. A jövő évi országos verseny helyszíne Zselíz lesz,
időpontja pedig április 26., szombat. A Palóc Társaság felhívással
fordul a magyar tanítási nyelvű iskolákhoz, hogy az óvári és
vásárúti példát követve helyezzenek el az iskola hivatalos kétnyelvű
tábláján kívül egy rovásírásos iskolanévtáblát is az épületen.
AZ ÚT EGYENES
Ipolyságon október végétől kezdtem
el működtetni a Rovásíró Kört három korosztálynak. Jelenleg 13
tanítványom van, akikkel külön-külön csoportokban foglalkozom
hetente egyszer 45 percben. Bár ezt nem mindig tartom be attól
függően, hogy mennyi feladatot kell megoldanunk, vagy mennyire
veszem észre rajtuk a fáradtságot. Az iskola után a Városi
Könyvtárban szoktunk találkozni.
A legkisebbekkel rengeteget játszom. Hitem, hogy nem úgy kell a
rovásírást megismertetni, hogy: No, most leültök és írtok, ilyen meg
olyan fontos dolog és kötelező hadarni az elmondottakat. Én a
rovásírást játék alapján tanítom a gyerekeknek. S ez okozza számomra
a legtöbb gondot, hogy olyan játékokat kitalálni, amibe
beleültethető a rovásírás. Hiszem, hogy a játék közösségteremtő
eszköz. S én úgy gondolom, hogy ez nemcsak a kisgyermekekre
vonatkozik, hanem bármilyen korú, rangú egyénre. A játéknak
közösségformáló ereje van. A legkisebbek jelenleg másodikosok.
Hallottam már olyan véleményt, hogy ajánlatos csak a 3. vagy a
4.-kel kezdeni. Ezzel nem igazán értek egyet, mivel a mai média már
nemcsak a felnőttet, kamaszt célozta meg, hanem a kisgyerekeket is
árunak tekintik és mindent elkövetnek, hogy az ő gondolkodásuk
rabjává tegyék őket. Úgy gondolom, hogy napjainkban a magyarság
értékrendjét, sőt az emberiség értékrendjét sikerült teljes
mértékben kiforgatniuk. Ezért gondolom azt, hogy a lehető
leghamarabb el kell kezdenünk a kisgyerekekkel foglalkozni, s
megnyerni számunkra. Itt leszögezném, hogy nem a saját
értékrendemet, gondolkodásmódomat, hitemet szeretném beléjük
„gyömöszölni”, hanem öntudatos, józan, tisztán látó fiatalokat
szeretnék nevelni, akik képesek saját belátásuk szerint dönteni.
CSODASZARVAS –
KÖZÖSSÉGI ROVÁSÍRÓ
TÁBOR
Hunort és Magyart a Csodaszarvas
vezette vissza ősei földjére. Szerintem a csodaszarvas isteni
jelkép, isteni hívó szó, mely vezette őseinket. S hallgattak rá. Ma,
sőt már nagyon régen letértünk a csodaszarvas útjáról. Vissza kell
térnünk a csodaszarvas útjára, vissza az ősökhöz.
Nyilvánvalóvá kell tennünk, hogy mit akarunk. Egy rovásíró tábort,
amelynek helyszínéül Palástot és a környező vidéket néztem ki.
Szálláshelyül pedig Ivánkát. Mivel a tábor nyáron fog megvalósulni,
s a főszervezői teendők rám fognak hárulni, ezért három, legfeljebb
négy napban gondolkodom egy hétvégén.
A tábor közönségét a rovásírásversenyeken részt vevő diákok
lennének, bár nyugodtan jelentkezhet bárki. A néhány nap azonban nem
elég, hogy a versenyzők közösséggé kovácsolódjanak, ezért kellene
egy évről évre visszatérő táborozási lehetőség.
A tábor ideje alatt játékok, ügyességi feladatok, túrák, bemutatók,
a rovásírás mélyebb megismerése történne meg. A foglalkozásokat
teljes mértékben alárendelném a fő célnak: ez a néhány tucat gyerek
közösséggé váljon. Ezt a célt szolgálnák a játékok, feladatok.
Kétféle ember van: aki önmagáért és aki másokért él. Hiszem, hogy
közösségi szellemet kell táplálnunk a fiatalokba. Olyan tábort
akarok megvalósítani, amely azt a célt szolgálja, hogy kialakuljon
bennük egy közösségi szellem, mely egymásért élteti őket. Hiszem,
hogy 1920 óta a magyarság lefelé megy a lejtőn, mára oda jutottunk,
hogy egyszerűen nincs hová hátrálni. Innét kell visszaaraszolni a
csúcsra. Addig „Az Út egyenes”.
Mészáros Attila
középiskolás
FELAVATTÁK PÓSA LAJOS SÍREMLÉKÉT
Ez év október 27-én avatták fel
Pósa Lajos síremlékét a Fiumei úti sírkert 9. sz. parcellájában. A
Palócföld képviseletében a Palóc Társaság tagjai nevében és
képviseletében részt vettünk az emlékmű felavatásán, és elhelyeztük
a megemlékezés koszorúját.
A résztvevők
Az avatási ünnepséget Sebők
Valéria, a Csemadok elnöksége nevében nyitotta meg. Utána Csipka
Rozália adott tájékoztatást az emlékmű felújításának
kezdeményezéséről, a végrehajtás bonyodalmairól, valamint az anyagi
támogatókról. Ezt követően Praznovszky Mihály ismertette Pósa Lajos
életútját, munkásságát, költői és írói tevékenységét. Kedves
színfoltja volt az ünnepségnek, hogy a csekély számú budapesti
résztvevő mellett jelentős számban jöttek a költő tisztelői Gömörből
és Radnótról.
Ki volt Pósa Lajos?
Pósa Lajos 1850. április 9-én
született Gömörországban, Radnóton. Apja Pósa Antal, anyja Kovács
Mária. Az a vidék éppen olyan szép, mint Palócország. Mind a kettőt
évszázadok óta összetartó erejű nép lakja. Radnót igazi magyar falu
volt. Itt nőtt fel Pósa Lajos, ahol a magyar hagyományok megtartását
látta és szívta magába.
Az elemi iskola osztályait Radnót hagyományos falusi, egytanerős
iskolájában járta ki. Már ekkor kitűnt gyors felfogásával és
szorgalmával. Ezzel saját magának, de mindenekelőtt édesanyjának
kívánt megfelelni. Tanulmányait a rimaszombati gimnáziumban
folytatta, majd Selmecbányán érettségizett. Itt ismerkedett meg
Mikszáth Kálmánnal, a Nagy Palóccal. Barátságuk itt kezdődött és
életük végéig megmaradt. Önképzőköri tag lett és ezen keresztül
hatott rá az iskola szellemisége. Eredendően magyar érzelmű volt. A
társai szelíd, csendes természete miatt csak „búsmagyarnak” hívták.
1868 őszén beiratkozott Sárospatakon az akadémia bölcsészeti
tanfolyamára, ahol a tanulás mellett önképzőkörbe járt.
Pósa irodalmi tevékenysége már Radnóton az elemi iskolában kezdett
kibontakozni. Majd a rimaszombati, illetve a sárospataki
diákönképzőköri munkássága során tovább fejlődött, csiszolódott.
1869 őszén Budapestre költözött és ezzel megkezdődött harca írói
pályájának sikeréért. A vidékről felkerült fiatalember tehetségében,
szorgalmában és ifjúkori lelkesedésében bízva akarja meghódítani a
világot, de nem sikerül neki semmi. Kevésbé sikeres budapesti
tartózkodása után Szegedre költözött. Itt ismerkedett meg Móra
Ferenccel és Dankó Pistával. A költőnek a Szegeden töltött évek volt
a legtermékenyebb időszaka. A korábbi évek rövid, néhány versszakos
költeményei mellett ekkor kezd el elbeszélő költeményeket és
gyermekverseket írni. Dankó Pista Pósa több versét megzenésítette.
Pósa népszerűségének egyik forrása Dankó Pista zenéje, a másik pedig
a gyerekeknek szóló versei, verses meséi voltak.
Ötven éves korában, 1890-ben nősült meg. Felesége, Andrássy Lídia
bedolgozta magát a költő életébe és hivatásába. Nagyon sokat
segített a költőnek, intézte az aktuális feladatokat. Boldog
házasságuk rövid ideig tartott. Írói pályafutásának 40.
évfordulójának ünnepségén a nagybeteg költő már nem fogta fel, mi
történik körülötte. Az ünnepségen rosszul lett, szanatóriumba
került. 1914. július 9-én halt meg. Budapesten temették el. A
szeretett költő tiszteletére a radnótiak zacskónyi honi földet
hoztak a sírjára.
„… tesz még Isten gyönyörű csodát
itt”
A hetedik magyarságverseket mondó versenyről
A Sajó Sándor emlékére a 7.
alkalommal meghirdetett magyarságverseket mondó versenyre félszázan
jelentkeztek alap- és középiskolás diákok- ez csúcs. A versenyen
alig maradtak távol közülük betegség miatt.
Így hát zsúfolásig megtelt az ipolysági nyugdíjas klub terme nov.
9-én, a verseny napján. Öröm töltötte el az ember szívét ennyi sok
szép fiatal láttán. Különösen tetszett, hogy az Ipoly mindkét
partjáról érkeztek a fiúk, lányok, sőt még a szlovéniai Muraközből,
Lendváról is.
A versenyt Szögedi Anna parlamenti képviselő, fővédnök köszöntötte,
majd Lőwy János mérnök, Ipolyság polgármestere nyitotta meg. A
versmondók előadását a Patakyné Kerner Edit előadóművész – T. Pataky
László író – Csábi István előadóművész összetételű értékelő
bizottság bírálta el.
Amíg az értékelő bizottság meghozta döntését, Tóbisz Tamás, a
Misztrál együttes tagja megzenésített versekkel szórakoztatta az
eredményre váró kiváncsi közönséget s az izguló versenyzőket.
Horváth Zoltán
Renczés Viktória
Motesiczky Virág
Koszorúzók
Az emléktábla
Patyi Zoltán
A felsőtagozatos versmondók közül
első helyezést ért el a lendvai Gál Denise, második lett Bocsó
Blanka Szécsényből, harmadik pedig az ugyancsak lendvai Küpler
Dolores. A további három helyezésre Renczés Viktória deáki, Horák
Kitti szécsényi és Bielik Klaudia dejtári tanuló került. A
középiskolások versenyének első helyén ketten osztoztak: Motesiczky
Virág Gútáról és Baló Emese Salgótarjánból. Második helyet érdemelt
Pál András ipolysági, harmadikat Horváth Zoltán balassagyarmati
diák. További két középiskolás került még a hatos mezőnybe, ők Varga
Bese és Bugyi Anna Balassagyarmatról.
Valamennyi versmondó ajándékot vehetett át a Palóc Társaság
elnökétől. A polgármester díját Motesiczky Virág, Szögedi Anna
képviselőasszonyét Pál András és Gál Denise. Bélik György az MKP
ipolysági szervezetének díját Renczés Viktóriának nyújtotta át.
Különdíjat ketten kaptak, mégpedig Balázs Péter Ipolybalogról és
Rozsár Edina Gútáról.
A díjakat a verseny támogatói biztosították. Így a fentieken kívül
köszönjük, hogy az Anima Könyvterjesztő, a Kormorán együttes, a
Trianon Társaság, Duray Miklós író-politikus, Koltay Gábor
filmrendező, Nászaly Gábor kereskedő, Józsa Judit keramikus művész,
Szablya Rudolfné tárgyi jutalmakkal segítette rendezvényünk sikeres
megvalósítását. Köszönet jár a Szülőföld Alapnak és a SZAKC pozsonyi
irodájának, ők a rendezvény anyagi hátterét biztosították. A
szervezés során nyújtott támogatásért köszönet illeti meg Lőwy János
polgármestert, a Városi Könyvtár igazgatóját, Soľmosi Mártát és
munkatársait, valamint Kajtor Pált, a nyugdíjas klub vezetőjét.
Mint minden alkalommal eddig, ezúttal is megkoszorúzták a résztvevők
Sajó Sándor emléktábláját. Itt dr. Popély Gyula történész, a Károli
Gáspár Református Egyetem rektorhelyettese mondott ünnephez és
alkalomhoz méltó beszédet.
Vendégkönyv
Hírmondó
*PRÓZAMONDÁS. Október 12-én
megtartotta hagyományos prózamondó versenyét a dejtári Mikszáth
Kálmán Általános Iskola. A versenyen részt vettek az Ipoly jobb
partján levő magyar iskolák tanulói s az értékelő bizottság
munkájában a Palóc Társaság elnöke is.
*KÁLMÁN-NAP. Október 13-án részt vettünk a hagyományos Kálmán-napi
ünnepségen Horpácson. Mikszáth szobránál az alkotó ifj. Szabó István
szobrászművész gondolatait hallhatta a sokaság, miután a
nógrádmegyeri Mikszáth-iskola tanulói műsora elhangzott. A
faluházban a Mikszáth Kálmán Társaság közgyűlésén a jövő évi
tervekről esett szó. Ezt követően Bereczky János mutatta be Mikszáth
Kálmán és a népi gyermekjátékok világa c. könyvét.
*KITÁSZ. Dec. 8-án pont került a Kárpát-medencei Magyar Irodalmi
Társaságok nyári, Nagyváradon félbeszakadt közgyűlésének végére.
Most a tisztújításra került sor. A régi-új elnök dr. Medvigy Endre
irodalomkutató lett. Ügyvezető elnöknek dr. Kertainé Németh Máriát
választották. A meglevő örökös tiszteletbeli Réthei Prikkel Lajos
mellé új tiszteletbeli elnököt is választottak a jelenlevő küldöttek
Lakatosné Németh Ágnes személyében. Elnökhelyettes lett az Erdélyi
Könyv Egylet képviselője, Székelyné Hornyák Gyöngyi s elnökségi tag
Donkóné Simon Judit. Az előző vezetőségből dr. Boda Béláné Kászoni
Adrienn őrizte meg helyét az új vezetőségben. A felügyelő bizottság
elnöke maradt Kissné Pásztor Éva, tagja továbbra is Balassa Zoltán
Kassáról és új tag lett Perlawi Antal Kőbányáról.
A közgyűlésen mindössze 14 szervezet képviseltette magát. Az
elszakított területekről egyedül a felvidéki Palóc Társaság. A
maradék-magyarországi irodalmi egyesületek közül is csak néhány
fővárosi és környéki szervezet volt jelen. Nem vagyunk biztosak
abban, hogy ebben a felállásban kikecmereg jelenlegi (több éves)
válságából ez a jobb sorsra érdemes, a kárpát-medencei magyarság
irodalmi szervezeteit összefogó szövetség…
Jótevőink voltak 2007-ben
Nemzeti Civil Alapprogram, Nemzeti
Alapítvány, Csehországi és Szlovákiai Magyar Kultúráért Alapítvány,
Jobbágy Károly Alapítvány, Szülőföld Alap, Művészeti és
Szabadművelődési Alapítvány, Szövetség a Közös Célokért, Petőfi
Irodalmi Múzeum, Anima Könyvterjesztő, Lítea Könyvesbolt és Teázó –
Bp., Karpatia, Forrai Sándor Rovásíró Kör, Vámbéry Ármin MTNYA –
Dunaszerdahely, József Attila MTNYA – Vásárút, Vásáróti Községi
Hivatal, Udvardi Községi Hivatal, Ipolysági Városi Hivatal,
Ipolysági Városi Könyvtár, Ipolysági Nyugdíjas Klub, Csábi Községi
Hivatal, Csábi Alapiskola és Óvoda, Losonci Magyar Kulturális
Központ, Rákóczi Szövetség, KEHOFA - Kevermes, Real-Net -
Dunaszerdahely, Starp-Trade – Zselíz, Imagent – Budapest,
felvidek.ma, Duray Miklós, Józsa Judit, Szablya Rudolfné, Koltay
Gábor, Z. Kárpát Dániel, Gondos Béla, Filip József, Hrubík Béla,
Kotora Rózsa és Milán, Gyurkovics Mária, Elek Ilona, Patyi Zoltán -
Lendva, Réber László –Zágráb, Fodor István – Bp., dr. Bedécs Gyula –
Szombathely, Ksenija Bratina Makovec – Sempeter…továbbá a Palóc
Társaság tettrekész tagjai. Minden támogatónknak szívből köszönjük
az önzetlen segítséget, amellyel lehetővé vált, hogy eredményesen
terjeszthettük magyar nemzeti kultúránkat, hozzájárulhattunk kincses
örökségünk közkinccsé tételéhez, ápolásához. (Elnézést kérünk
azoktól, akiket szándékunk ellenére kifelejtettünk e felsorolásból!)
Ajánljuk
A lelkes eljár ősei sírjához –
tudjuk ezt Garaytól. Eljárunk, főt hajtunk meghalt elődeink emléke
előtt, emlékezünk rájuk, idézzük emléküket, elhelyezünk sírjukra
egy-egy szál virágot vagy koszorút…
A magyar irodalom sok neves alakjánaks írját találjuk a nemzeti
kegyhelynek is tartott Fiumei úti sírkertben, közismertebb nevén a
Kerepesi temetőben. 1847 óta működik, 1885-től dísztemetőként,
amelyben a magyar nemzet sok kiválósága, tudósa, költője, zenésze,
építésze stb. alussza örök álmát.
A Sikerx Bt. Jóvoltából nemrégen jelent meg a
Séták a Fiumei
sírkertben címmel egy hat füzetből álló (történelmi, zene- és
színházművészeti, irodalmi, tudománytörténeti, képzőművészeti,
műemléki- és szoborséta) sorozat. A síremlékekről rövid ismertetés
olvasható. A szöveget Szilágyi Rita írta, a felvételeket Tamási
Gáspár készítette.
Valamennyi séta a főbejárattól indul, s a séta útvonalát különböző
színek jelenítik meg a térképen, tudniillik a füzetekhez egy térkép
is társul. Csak dicsérni lehet az ötletet, s köszönet jár Csipka
Rozáliának, a kiadó vezetőjének. A Séták megvásárolhatók a temető
portáján. Kérésre pedig a Palóc Társaság vállalja a füzetek
beszerzését.
Mi várható 2008 elején?
* A Magyar Kultúra Napja alkalmából
újból meghirdettük tanulmányírói pályázatunkat. Eredményhirdetésre
2008. január 20-án, vasárnap kerül sor a Magyar Kultúra Alapítvány
budai székházában. A pályázatra december 31-ig küldhetők be a
dolgozatok az alap- és középiskolás diákok részéről
villámlevélcímünkre.
* 2008-at Sajó Sándor Emlékévnek
nyilvánítjuk. Az ipolysági születésű magyar költő 140 éve, 1868.
november 13-án született és 75 éve, 1933. február 1-jén halt meg
Budapesten. Az emlékév első nagyobb rendezvénye a költő halálának
évfordulóján, azaz 2008. február 1-jén lesz Budapesten. Ekkor neves
előadókkal konferenciára kerül sor életével, költészetével illetve a
korral kapcsolatban, melyben élt. A Fiumei úti sírkertben levő
sírjának megkoszorúzása és irodalmi műsor szerepel még a
megemlékezés műsorán. A megemlékezés valószínű helyszíne a kőbányai
Pataky Művelődési Központ. A rendezvényre Ipolyságról autóbuszt
szeretnénk indítani, ezért kérjük az érdeklődőket, hogy Szabóné
Pásztor Edit tanárnőnél vagy Mészáros Attila középiskolás diáknál
jelentkezzenek. Természetesen számítunk valamennyi ipolysági és nem
ipolysági tagunk érdeklődésére is, akik a Palóc Társaság jól ismert
címein is jelentkezhetnek! A rendezvény pontos idejéről és végleges
helyszínéről meghívón értesítjük az érdeklődőket.
Rend a lelke…
Mindennek. A társasági viszonynak
is. Szépen kértük tagjainkat, hogy rendezzék 2007. évi tagságukat,
azaz tagdíjukat, a legkevesebb száz koronát fizessék be. Sok ez?
Nagyjából öt sor ára… De nem kell, nem kötelező befizetnie annak,
aki szakított a Palóc Társasággal, aki utcára került… Kérjük,
tudassa velünk szándékát. Megértőek vagyunk, leszünk, ha helyzete
romlott, ellehetetlenült, esetleg feledékenysége miatt nem rendezte
még éves tagdíját… Megesik. (Vannak nyilvántartott tagjaink között
páran olyanok is, akik két-három éve nem fizettek tagdíjat.
Tisztelettel kérjük őket, értesítsenek bennünket valamilyen formában
elhatározásukról!) Öntsünk tiszta vizet a pohárba!
Tisztelettel kérjük eddig tagdíjat nem fizetett tagjainkat, hogy
elmaradt tartozásukat rendezzék, vagy ne fizessék, ha szakítottak
vagy szakítani akarnak társaságunkkal…, csak tudassák velünk! Ennyi
talán még elvárható részünkről, hiszen tudatosan senkit sem
sértettünk meg, ha pedig véletlenül mégis, akkor bocsánatot kérünk!
Kérjük és köszönjük megértésüket!
Eligazításul: a 2007. évi tagdíjszelvényen a Palóc Társaság színes
nyomású, új, rovásfeliratos jelképe látható s egy Mikszáth-idézet
olvasható. Ilyet kaptak azok a tagok, akik eddig, azaz december
20-ig befizették idei tagdíjukat. Ők a következők: Sztakó Zsolt,
Szablya Rudolfné, Szalay Ferenc, Bodzsár Gyula, Koiš Szilvia, Lajtos
Ilona, Oravec Gyula, Híves Vince, Borik István, Mgr. Varga Gyula,
Mgr. Varga Mária, Vanda László, Vanda Dagmar, Kubicza Erzsébet, Nagy
Angéla, Bojtos Katalin, Hahn Éva mérnök, Híves Mária mérnök, dr.
Németh Zoltán, Németh Ági, Košúth Mária Magdolna, Vanda Katalin,
Krasznica Ferenc, Krasznica Magdolna, Tipary László, Oroszlány
János, Oros László, Paholík Timót, Kajtor Tibor mérnök, Kajtor
Ágnes, Dr. Nagy István, Danis Ferenc, Deák Rózsa, Vanda Zsófia, Gyurkovics Mária mérnök, Balík Judit, Balík Margit, Balík Piroska,
Mészáros Attila, Barják Gyula, Cseri László, Urbán Attila, Urbán
Árpád mérnök, Urbán Szabina, Z. Urbán Aladár.
Szeretettel kérjük: NE SÉRTŐDJÉK MEG SENKI, akinek neve
figyelmetlenségből, véletlenül kimaradt a felsorolásból!!! Viszont
befizette a tagdíjat! Kérjük: jelezze nekünk! Köszönjük! Örülünk a
helyreigazításnak!
Október
24-én életének 80. évében elhunyt
Tipary László
helytörténész, költő, író, a Palóc Társaság
tagja. Emlékét kegyelettel megőrizzük.
|
Kedves Tagjaink!
Örömmel tudatjuk, hogy 2008. január
elsejétől megújult honlapunk várja a Palóc Társaság tagjait és a
világhálón böngésző magyarokat. Tőlünk telhetően igyekszünk majd
frissek lenni, rendezvényeinket idejekorán beharangozni, azokról
beszámolni. Várjuk hasznos észrevételeiket, jó ötleteiket is,
amelyeket iparkodunk megvalósítani.
Honlapunk címe változatlan, mint lent…
Jó Palócok
A Palóc Társaság hírmondója * Megjelenik minden negyedévben
Felelős szerkesztő: Z. Urbán Aladár
991 22 Olováry 132., Szlovákia 047 / 48 79 115
www.paloctarsasag.real-net.sk z.urban@paloctarsasag.real-net.sk
