„Itt élned, halnod kell!”

J Ó  P A L Ó C O K

A Palóc Társaság hírmondója
2007. I. negyedév


F o r r a i  S á n d o r
1913 - 2007

KÖZTÜNK MARAD

 

Eltávozott. Mostantól föntről vigyázza tetteinket. Örül sikereinknek, vigasztal bennünket, ha kudarc ér.

Forrai Sándornak nem volt könnyű a sorsa, de férfiasan viselte. Még a békeidőben, 1913. március 18-án született Munkácson, amelynek várát egykor Zrínyi Ilona védte a Habsburgok ostromától. Nem adta fel, elárulták, a vár idegen kézbe került, hős védőjére a száműzetés várt. Mintha ez a tragikus esemény ismétlődött volna meg Forrai Sándorral is. Amiről évtizedekig ajánlatos volt hallgatni, a trianoni diktátum szólt bele a család békés életébe. Édesapja (s még hányan rajta kívül!) nem akarta feladni a „várat”, negyvenezer aláírást gyűjtött össze nem is a magyarok, hanem a rutének között, hogy az akkor művileg, hazugság árán (hajózható Ipoly, Ronyva stb.)  összeeszkabált ország, a Csehszlovákiához való csatolás ellen tiltakozzék (hol van már ez az ország?). Akárcsak Zrínyi Ilonának, neki is, családostul menekülnie kellett a zöldhatáron át.

Talán ennek a kényszerű „lakhelycserének” köszönhető, hogy az ifjú érdeklődést mutat a magyar őstörténet iránt. Édesapja ugyanis a Turáni Szövetség által Zajti Ferenc jó ismerője, barátja volt. Zajti élete céljául a szkíta-hun-magyar rokonság kutatását választotta, bizonyítandó a finnugor elmélet tarthatatlanságát. Zajti Ferenc tudósi negalapozottsága az igaz magyar őstörténet, a cserkészet és a rovásírás útján indította el Forrai Sándort.

Erről az útról soha le nem tért. Az 1930-as évek közepén – gép- és gyorsíró felesége segítségével – észrevette, hogy a Marsigli-féle botnaptár rövidítései és a gyorsírás között szoros hasonlóság van. Gyűjtötte és rendszerezte a rovásírással kapcsolatos anyagokat, amelynek eredményeként 120 nagyméretű képpel és ábrával, megrendezte az első rovásírástörténeti vándorkiállítást. Rovásírásos tankönyvet írt,  a ma már a rovásírók bibliájának számító nagy művét Az ősi rovásírás az ókortól napjainkig címmel. Nemcsak írt, hanem tanított, előadásokat tartrott. Sok kudarc is érte: a rovásírástörténeti kiállítás a tervezett budapesti világkiállítás meghiúsulása miatt elmaradt, az Orbán-kormány idején az 1999-es frankfurti könyvvásáron sem sikerült bemutatni, a japán császári párnak sem adhatta át 2002-es látogatása alkalmával a rovásírásos szótár másolt lapjait...

 

A kudarcok azonban nem fékezték elszántságát, lelkesedését sem törték meg. Már világtalanná vált, amikor hírét vette a rovásírásversenyeknek. Ennek szervezői létrehozták a Forrai Sándor Rovásíró Kört, amely évente rovásíró napot is szervez. A Kárpát-medencei Rovásírásversenybe először 2005-ben vettek részt felvidéki diákok a Palóc Társaság szervezésében. Akkor harmincat meghaladta a résztvevők száma. Rá egy évre már megközelítette az ötvenet. Az idén 130 jelentkezőből 114 versenyző érkezett meg és mérte össze tudását Vásárúton. Ezeken a versenyeken kizárólag Forrai Sándor rovásábécéjét használják a versenyzők.

Forrai Sándor úgy ment el közülünk május 25-én, hogy érdemdús munkásságáért semmiféle hivatalos elismerést nem kapott. Élete jutalmául viszont itt van a magyar rovásírásnak az egyre bővülő tábora, a sok-sok érdeklődő, a magyarságát a tudatában és szívében hordozó fiatal az egész Kárpát-medencéből, akik egész évben készülnek, s a rovásírásversenyeken mindannyiszor tovább éltetik Forrai Sándor tanár urat is! Ők azok, akik Forrai Sándor tanítványai, akik jól tudatukba vésték és vésik a Mester tanítását:

„ Minden nemzet elsősorban saját kulturális és művelődéstörténeti eredményeire büszke, ezt igyekszik tudatosítani, nemzeti önismeretét gyarapítani... amelyik nép múltját elfelejti, a jövőjét elveszti ... Legnagyobb szellemi kultúrkincsünk nyelvünk és ennek törvényeire felépült ősi rövidítéses rovásírásunk... A magyar nemzettudat és a rovásírás szorosan összetartozik, mindkettő csak együtt, egymást erősítve maradhat fenn.”

A Tanár Úr búcsúztatásán, a Budapest XIII. kerületi Frangepán utcai református templomban, június 10-én ott voltak tanítványai és tisztelői, a magyar nemzeti oldal jeles képviselői, Palócföld képviseletében a Palóc Társaság tagjai, valamint munkásságának önként vállalt folytatói.

Forrai Sándor úgy távozott az öröklétbe, hogy tanításával örökre itt marad közöttünk.

 

"Amelyik nép múltját elfelejti, a jövőjét elveszti"

 

 

A MAGYAR NEMZETTUDAT TÍZPARANCSA

 

I. Magyar! Szeresd a te Istenedet teljes szívedből, minden erődből. Ne felejtsd el, hogy az Isten szavunk jelentése Őslélek, öröktől fogva a világmindenséget teremtő lélek, melynek fogalmát egyedül csak a magyar nyelv tudja ilyen pontosan kifejezni, ragaszkodj hozzá minden körülmények között.

II.Merjél újból minden igyekezeteddel magyar nemzetszemléletben élni, gondolkodni, alkotni, minden cselekedeted nemzeti érdekünket szolgálja.

III.Tartsd szem előtt, hogy legyen a magyar a jövőben minden magyar igaz testvére, és minden más népnek, elsősorban itt a Kárpát-medencében, felebarátja.

IV.Becsüld meg mindazt, ami a miénk, ami magyar, múltunkkal, történelmünkkel, kultúránkkal kapcsolatos. Ennek ismerete nemzeti tudatunkhoz hozzátartozik, e nélkül nem lehetsz jó magyar.

V.Boldogulni, alkotni csak közösségben tudsz, elsősorban a családi közösségben, mely minden közösségnek, a nemzetközösségnek is alapja, magva, ezért fontos, hogy a családi közösség szilárd alapokon nyugodjon, mert azok ha felbomlanak, veszélyeztetik egész nemzetközösségünket is. Vigyázz és óvd, mert felelős vagy a családodért.

VI.Tanuljad, hogy minden nemzet támasza, talpköve a tiszta erkölcs, mely ha megdől, nemzetünk kerül veszélybe. Ennek elkerülése érdekében gyakorold a tiszta erkölcsöt, szeresd a munkát, követve őseink példáját, mely egyúttal magyar testvéreink megbecsülését is jelenti.

VII.Ha a közigazgatásban vagy egyéb területen tisztséget vállaltál, akár az államvezetésben, kötelességed a nemzet javára cselekedned, minden idegen, vagy önös érdek félretételével.

VIII.Kötelességed neked és minden magyarnak ősi magyar nyelvünk tisztaságának megőrzése, a felesleges idegen szavak kerülése. Amely nép elveszti nyelvét, az elvész.

IX.Becsüld meg ősi magyar rovásírásunkat, mely népünknek olyan ősi kultúra öröksége, amely ma már egyetlen európai népnek sincs. Tudd meg, hogy mai latin nagybetűs írásunknak is egyik alapja a székely-magyar rovásírás.

X.Hazádnak rendületlenül légy híve óh magyar! Nemzettudatod adjon erőt, hogy Isten akaratából a nagyvilág bármely részén, a hazában vagy idegenben, emelt fővel magyarként élhess!

 

 

 

RAGASZKODUNK ŐSI KINCSÜNKHÖZ

A III. Felvidéki Országos Rovásírásversenyről

 

Nagyszerű volt! Velősen így összegezhetjük a Vásárúton történteket. Április 30-án a József Attila Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola vendégszeretetében tobzódtunk mindnyájan, versenyzők, kísérők, tanárok, szülők, vendégek, akik e keskeny magyar anyaföldről széltéből-hosszából érkeztünk a csallóközi szép községbe. Az alap- és középiskolások, hogy megmérettessék magyar rovásírástudásukat, felkészítő tanáraik vagy szüleik, hogy tapasztalatokat szerezzenek és együtt izguljanak tanítványaik tisztes helytállásáért.

Az első, ami legősibb kincsünk tanítóit és terjesztőit szíven ütötte: szép vésetű falapon köszönt ránk rovásírással az iskola bejárati ajtaján az iskola neve!

 

az iskola bejárati ajtaján

 

Követendő példa minden magyar szellemiséget ápoló és továbbadó oktatási intézménynek! Aztán az iskola tanári karának lelkesedése, segítőkészsége, munkája – élén Borsányi Márta igazgatóval és Elek Ilona tanító nénivel – volt az, ami tudatosította az odaérkezővel: jó magyar közösségbe, hazaérkeztünk. Ez az érzés tovább fokozódott, amikor az iskola tágas udvarán a vásárúti gyermekek életre keltették a csodaszarvas jól ismert regéjét.

 

Borsányi Márta

 

Az összesereglett gyerekek, diákok, a felnőttek az igazgató üdvözlő szavai után meghallgatták a verseny fővédnökének, a Csemadok országos elnökének, Hrubík Bélának és a Palóc Társaság elnökének köszöntő gondolatait.

 

Hrubík Béla

 

Megnyitó

 

Szétoszolva, valamennyi versenyző megtalálva korcsoportonként kijelölt helyét, megkezdődött a versenyfeladatok végzése. A munka dandárja ezúttal a javítókra maradt: a versenyző gyerekek háromnegyed óra alatt oldották meg a feladatokat,  a javítótanárok felelősségteljes munkája három megfeszített órába telt. Ez alatt az idő alatt a versenyzők nem unatkozhattak, hiszen a helyi szervezők – élükön Elek Ica tanító nénivel – gondoskodtak a kellemesen szórakozás-játszva tanulás elvének gyakorlati megvalósításáról. Hétköznapi nyelvre lefordítva ez nem jelent mást, minthogy a gyerekek elleshették és próbálgathatták a kosárfonás fortélyát, kipróbálhatták botfaragó ügyességüket, könyvek között keresgélhettek, mézeskalácsokat díszíthettek, elmondhatták legkedvesebb költeményeiket s Kaprálik Zsuzsanna beavatta őket az ősök viselethagyományába ..

 

 

.....   A végén pedig májfát állítottak a község közepén, s a májfán a színes szalagok rovásfeliratai talán még most is vidáman hirdetik a Dunáról fúvó szélben, hogy ki honnan érkezett erre a nagy találkozóra, ahol mindegyik résztvevő büszke magyarságára s ragaszkodik ősi kincsünkhöz, a magyar rovásíráshoz.

 

Májfát állítottak

 

A művelődés házában a Kor – Zár együttes adott hangversenyt, és Szakács Gábor, a Forrai Sándor Rovásíró Kör elnöke adott elő néhány számot saját szerzeményei közül, mielőtt az eredményhirdetés megtörtént volna.

 

Szakács Gábor, a Forrai Sándor Rovásíró Kör elnöke

 

 Valamennyi versenyző, számuk 114 volt (131 jelentkezőből) , emléklapot, a tatárlaki korong mását (Fűzy Ferenc keramikus alkotását), Vásárútra emlékeztető köcsögöt, nyakkerámiát, rovásfeliratos tollat is kapott a sok-sok ajándékon, jutalmon kívül, amelyek nem kevés számú támogatónknak köszönhető (köztük legnagyobb segítőnk a SZAKC pozsonyi központi irodájának). A vásárúti versenyzők 3 tagú csoportja a Rákóczi Szövetség esztergomi nyelvi, kézműves táborozásán vehet részt, a nagymagyari hűséges rovásírók pedig a Palóc Társaság külündíjasaiként a kevermesi hon- és tájismereti nyári táborban tölthetnek el 9 napot felkészítő tanáruk, Bohák Csaba társaságában.

 

A III. felvidéki rovásírásverseny végeredménye a következő:

 

Alsó tagozat:

1.Novák Bernadett – Ipolynyék

2.Szabó Veronika – Csenke

3.Teknős Veronika – Ipolyság

 

Felső tagozat – V . VI.

1.Mézes Franciska - Csenke

2.Kuczmann László - Zselíz

3.Kovács Katalin – Csallóközcsüt.

 

Felső tagozat – VII – IX. évf.:

1.Somogyi Edit – Csenke

2.Gaál Zsuzsanna – Galánta

3.Kausitz Vivien – Csenke

 

Középiskola:

1.Kovács Katalin – Galánta

2.Nagy Ildikó – Galánta

3.Holocsi János – Csenke

 

               

Munában az értékelők

 

A résztvevők az eredményre várnak

 

Ők tizenketten képviselik a Felvidék rovásíróit a Kárpát-medencei Rovásírásverseny budapesti döntőjén – reméljük: sikerrel!

Azok, akik részt vettek a vásárúti nagy rendezvényen, tanúsíthatják, hogy jó volt együtt, közösségben lenni ezen az otthonias, bensőséges és magyar találkozón. Harmincegy iskolából ill. településről érkeztek a résztvevők: Vásárút, Felsőszeli, Alsóbodok, Komárom, Gúta, Alistál, Baka, Galánta, Somorja, Csallóközcsütörtök, Csallóköznádasd, Dunaszerdahely, Udvard, Szimő, Nádszeg, Párkány, Csenke, Nagymagyar, Léva, Zselíz, Lekér, Ipolyság, Ipolybalog, Ipolynyék, Óvár, Losonc, Fülek, Rimaszombat, Tornalja, Nagykapos. Ez 19 nyugati, 10 közép és 2 keleti fekvésű helységet jelent.

A felkészítő tanárok és szülők egyben a feladatok ellenőrzését, javítását végzők is voltak. Sokan most először. Munkájuk minden megbecsülést megérdemel! Köszönet érte! Diák, kísérő, felkészítő, szervező mind azzal vált el egymástól: Viszontlátásra egy év múlva!

 

Őszinte vélemények

 

„Köszönöm, hogy egy nagyon jól szervezett verseny részese lehettem. (Csak ne kellett volna annyit javítani! Nem tervezel regionális fordulókat?) További jó munkát és sok kitartást kívánok! Németh Ági, Ipolybalog”

„Levelemet azért írom, mert a rovásírásversenyről néhány diákom szomorúan jött haza... Ugyanis voltak olyanok ugyanabban a kategóriában, akik csupán 3 sort olvastak..., mások 6 sort. Saját bevallásuk szerint sokaknak volt annyi idejük a felkészülésre, hogy szinte memorizálták... Hogy a jövőben ilyesmi ne fordulhasson elő, a következőket javaslom: 1. A diákok felkészülési idő nélkül olvassanak, s ne hallhassák, hogy az előttük olvasó mit olvas. 2. Mindenkinek azonos hosszúságú szöveget adjanak. Szerintem csak így lehetne igazibb képet kapni a diák valódi olvasási jártasságáról. .. Remélem, levelem nem veszed bántásnak, mert nem azzal a szándékkal írtam. Csupán azt szeretném, ha a következő versenyek után senki sem érezné, érezhetné magát megrövidítve.... Bohák Csaba, Nagymagyar

„...szeretném megköszönni a kedves fogadtatást és hogy részt vehettem a rovásírásversenyen, valamint hogy láthattam, hogy a mi kis régiónkon kívül is élnek magyarok (szép számban). ... Köszönöm az élményben gazdag napot. Kiss Sándor, Nagykapos

  

„Nagy örömünkre szolgált, hogy mi ipolyságiak részt vehettünk a rovásírásverseny felvidéki elődöntőjén. Élményekkel és tapasztalatokkal gazdagon tértünk haza. A szervezés kitűnő volt, elismerésem... Félreértés ne essék, ne hidd, hogy mi úgy mentünk haza, hogy voltunk egy versenyen és ennyi... Lesz még itt Ipolyságon ennek folytatása, gondoskodunk róla. Mészáros Attila, Ipolyság

 

Ők Nagykaposról érkeztek

 

Ügyeskedők

 

A viseleti bemutatón

 

„... hálásan köszönjük, hogy figyelembe vettétek a buszos kálváriánkat... Hálásan köszönjük a vásárútiaknak a szíves vendéglátást! Neked pedig a rengeteg szervező munkát, a kitartást! ... Kuczmann Erika, Zselíz

„Nagyon szép emlékekkel tértünk haza a versenyről, amit Önnek és a szervezőknek köszönhetünk. Szívhez szóló volt a köszöntője is, sajnos, a kultúrműsort nem láttam, mert javítottunk, de nem baj, örülök, hogy hasznomat vették, és tudtam segíteni. Fényképeket is készítettünk, a gimiben csinálok majd egy faliújságot, hadd lássák, milyen csodálatos versenyen voltunk. ... Bár lenne több Önhöz hasonló lelkes, jó magyar ember, aki szívvel-lélekkel mindent megtesz a magyarságtudat ápolásáért. A verseny lebonyolításához gratulálok, minden pergett, simán ment, ami nem mindig sikerül.... Lotti (Csicsay Sarolta), Párkány

„Nagyon köszönjük, hogy részesei lehettünk a versenynek, hogy új ismeretekkel bővíthettük tudásunkat, hogy találkozhattunk régi-új ismerősökkel... Valóban felemelő érzés volt látni, hogy szerencsére vannak rovásírók, hogy jó pár közülük valóban érdeklődő is, nem csupán unszolásból, hanem szívvel-lélekkel vonzódik ősi kultúránkhoz. Még egyszer köszönöm diákjaim nevében is! ... Androvics Anita, Gúta

  

„Április 30-án olyan élményben volt részünk Ferivel, amelyre aligha számíthattunk. A felkészülés, az előkészületek, a lebonyolítás, a tanárok, az igazgató, a vendégek, gyerekek kedvessége, a fegyelem, mind, mind az, amire vágyunk és amelynek elérése miatt kezdtünk bele Klárival ebbe az egészbe.

Ferinek mondtam is, hogy ezen a téren röpke három év alatt többet tudtok felmutatni a Felvidéken, mint mások a különféle egyéb, hangzatos vállalások terén. Nagyszerű volt, örömmel fogom újságolni mindenfelé... Az iskola rovásírásos felirata is példaértékű. ... Szakács Gábor, Budapest

 

Sikert arattak a felvidéki rovásírók

a VIII. Kárpát-medencei Rovásírásverseny budapesti döntőjében

 

Június 23-án a rákosszentmihályi Móra Ferenc Általános Iskola belső-magyarországi és külső-magyarországi (értsd: erdélyi, felvidéki, vajdasági, muravidéki) gyerekek zsibongásától volt hangos. Azoktól, akik saját kisebb-nagyobb térségükben már egyszer győztek, s most eljöttek, hogy a kárpát-medencei döntőben is győzzenek. Ehhez az óhajukhoz kétség sem férhet. Hiszen valamennyien győztesek ők, a Kárpáthaza legjobbjai. Ám azoknak sincs semmi szégyellni valója, akik helyezésük miatt otthon maradtak, mert ők is nyertesek, hiszen ősi magyar kincsünknek birtokában  vannak ők és készülhetnek magyarnak lenni. Nem adatik ez meg mindenkinek!

 

 Kárpát-medencei magyarok Felvidéki magyarok

                          

 

Az ünnepélyes megnyitó előtt már az érkezés sorrendjében olvastak rovásírásos szöveget a versenyzők. A közelmúltban elhunyt Forrai Sándor tiszteletére a Forrai Sándor Rovásíró Kör Szkíta-pártus-hun-avar-magyar Örökség Díjat alapított, amelyet Dittler Ferenc készített, s amelyet elsőként Forrai Sándornak adományoztak s amelyet az elhunyt Zsolt nevű fia vett át Szakács Gábortól. A megnyitó után az írásbeli feladatok elvégzése következett korcsoportonként egy-egy kijelölt tanár felügyelete mellett. A dolgozatok javítása alatt (kb. harminc tanár birkózott meg a feladattal) sem unatkozhattak a gyerekek, hiszen pólót festhettek, jurtát állíthattak, magyar viseleti és rovásírás kiállítást tekinthettek meg stb. Késő délután aztán kiderült, hogy kik a legjobbak a legjobbak között.

 

Novák Bernadett Holocsi János és Somogyi Edit

 

              

 Ó, mily nagy öröm ért!  Az első versenyszám, a botrovás eredményének ismertetésekor elsőként hangzott el Holocsi János neve, aki felvidéki, csenkei! Tehát a harmadik helyet szerezte meg. Első érem! Aztán következett az alsó kategória. Másodiknak újból egy felvidéki kislány nevét halljuk: 2. helyen végzett az ipolynyéki Novák Bernadett! Második érem! Következett a felső tagozatosok versenye. Halljuk: második helyen végzett Somogyi Edit, a felvidéki Csenkéről! Harmadik érem! Hátra van még a középiskolás korosztályú versenyzők eredménye. Dehogy szomorkodunk: utoljára hangzik fel újból a kedves név: 1. helyen végzett 0 hibaponttal Holocsi János! Negyedik érem! Négy érem! HAJRÁ, FELVIDÉK! HAJRÁ, FELVIDÉKI MAGYAROK!

KÖSZÖNET nektek, kedves magyar rovásíró gyerekek, diákok!

KÖSZÖNET, Kedves Szülők és Felkészítő Tanárok a lelkes, áldozatos munkáért!

 

 

Pólófestő rovásíró fiúk  Galántai rovásíró lányok

 

 

Szakács Gábor, Dittler Ferenc Mészáros Attila tanítványával

 

Kuczmann Erika Laci fiával

 

              

 

Kárpát-medencei Mikszáth-napok

 

Pásztón, ebben a dél-kelet Nógrád megyei hangulatos városkában zajlottak április 12-13-án a Mikszáth Kálmán születésének 160. évfordulója tiszteletére rendezett események.

A Mikszáth és a Palóc Társaság, a város önkormányzata és az író nevét viselő gimnázium és postaforgalmi szakközépiskola az évforduló alkalmából három pályázatot is hirdetett középiskolás diákok részére. A prózamondó versenynek volt felvidéki fordulója is, amelyet – immár hatodik alkalommal a Palóc Társaság rendezett még március elején Losoncon ( előző számunkban írtunk róla). Az itt győztes diákok vettek részt a pásztói gálán – nagy sikerrel! Dr. Havas Judit előadóművész, az értékelőbizottság elnöke is kiemelte a felvidéki középiskolások kiemelkedő színvonalú teljesítményét. Szepesi Krisztina, a kassai ipari középiskolát, Koronczi László a füleki gimnáziumot, Földi Nikolett a dunaszerdahelyi egészségügyi szakközépiskolát képviselte a gálán.

Sokan kapcsolódtak be és kiválóan szerepeltek a felvidéki diákok a képzőművészeti pályázaton is. Mikszáth bármely művét illusztrálhatták tetszőleges technikával.  Keil Tímea Lapaj, a híres dudás és Vanyó Mária Szent Péter esernyője c. művét harmadik helyezésre méltónak ítélte a bizottság, amelynek Csohány Kálmán festőművész özvegye volt az elnöke. A két losonci diáklányon kívül szőgyéni, kassai és komáromi középiskolások kiállított műveit láthatta a díjkiosztó ünnepség közönsége.

Gaál István neves filmrendező volt az elnöke a filmetüdöket elbíráló bizottságnak. A pályázóknak ugyancsak az író valamely művét kellett filmre vinni. A legsikeresebbnek a budapestiek filmjét ítélte a bírálóbizottság (Bede Anna tartozása), de az ipolysági Összevont Középiskola diákja, Török Monika révén a felvidék is dobogós helyet ért el A korlátfa megfilmesítése által, amely 3. lett a versenyben.

Örvendhetünk tehát a sikernek, s Mikszáth Kálmán gondolatai szegődnek mellénk a jövő felé vezető úton: „... gyermekeim! A szerencsét ne keressétek a levegőben, kincses házak titkos rejtekeiben. A szerencse nem ott van. A szerencsének lakása a munka ... csupán ott lehet megtalálni.”

 

Évadnyitó rendezvények

 

      A Madách-kastélyban és a Mikszáth-emlékházban ebben az évben is május elején zajlottak le azok az események, amelyek jelzik, hogy megkezdődött az évad, s amelyek a múzeumba csalogatják a látogatókat.

A Madách-kastélyban  május 12-én került sor a Főúri terítékek az Andrássyak asztalán című időszerű kiállítás megnyitására, amelyhez az értékes anyagot a Betléri Múzeum kölcsönözte. A kollekció magvát a vadászteríték képezi, de láthatunk itt sok más meglepően szép dolgot. Meisseni, herendi, bécsi  porcelánt, gazdagon díszített ezüst evőezközt s ma már a furcsaságok kategóriájába sorolható terítési és étkezési kellékeket. 

A rendezvény kellemes, családiasnak mondható hangulatban zajlott. A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumának igazgatója, Jarábik Gabriella megnyitó szavai után  Híves Marika és Mária Cmoríková ismert művészek hagyományosan nívós programmal emelték az ünnepi hangulatot. A betléri kastély  gyűjteményéről és a kastély parkjában készült, képernyőre kivetített lenyűgöző felvételek egyenesen  invitálták a nézőt Betlér megtekintésére.

A Mikszáth-emlékházban május 28-án tartottuk a hagyományos Mikszáth-kerékpártúrát, amely egészen az Ipolyságig nyúló környékről hozta ismét össze a fiatalokat egy megemlékezésre, Mikszáth születésének 160. évfordulója évében.

A fáradt kerekezők a felfrissülés után egy kedves beszélgetés keretén belül megnézték az emlékház kiállítását, körbesétáltak a faluban azokon a helyeken, amelyeket Mikszáth a műveiben megemlít, és megnéztek egy szívből fakadó,  rövid irodalmi műsort is.

A számok közül Trevalecz László előadását szeretném kiemelni. Egy  Mikszáth-novellát olvasott fel a kasza vásárlásáról. Ebben a boltos és a paraszt  párbeszédét olyan könnyed, természetes,  palócos módon adta elő, mintha nem is olvasta volna, de a vele megtörtént esetről beszélne. Olyan igazi mikszáthos hangulatot keltett, hogy még talán a kasza pengését is hallani véltem, mikor azt az öreg paraszt a történet szerint megkopogtatta. Benne volt ebben az előadásban Mikszáth humora az elejétől egész végig.

Mindkét rendezvény élmény volt és a lelket gazdagító események közé tarto      

       

Bőhm András

 

Egy évtized az irodalom szolgálatában

 

Jobbágy Károly és családja tíz évvel ezelőtt alapítványt hozott létre, amelynek legfőbb feladata az irodalom szolgálata. Hogyan segítheti ezt a célt az alapítvány? Úgy, hogy lehetőségéhez mérten hozzájárul a könyvek, a verskötetek, regények, elbeszélések, tanulmányok, helytörténeti írások, néprajzi gyűjtőmunka eredményének közzétételéhez, nyomdai költségének részbeni fedezéséhez.

A Jobbágy Károly Alapítvány minden évben meghirdette pályázatát, amely nemcsak csonkamagyarországi művek megjelenését segítette elő, hanem a felvidéki és erdélyi szerzők műveinek kiadását is. A pályázat eredményhirdetése minden évben az alapító és névadó költő születésnapján, azaz május 27-én került sor a balassagyarmati Madách Imre Városi Könyvtárban. Az idei – a pünkösdi ünnepkörre való tekintettel – május 25-én valósult meg.

Az eredményhirdető ünnepség – a költő halála óta – a költő sírjának megkoszorúzásával kezdődik. Most is így történt, a sírnál a Palóc Társaság elnöke mondott emlékbeszédet. A könyvtárban Tibay András szerkesztésében Jobbágy Károly szellemiségét idéző irodalmi összeállítás hangzott el Bugyi Anna, Csábi István és a szerkesztő közreműködésével. Az alapítvány 10 éves történetéről, működéséről a kuratórium elnöke számolt be. Az évtizedben több mint harminc kötet kiadását segítette az alapítvány, amely több mint hárommillió forint támogatást jelent. A támogatott szerzők között vannak felvidéki szerzők is: Hrubík Béla, Puntigán József, Csáky Károly, Danajka Lajos, Gyurcsekné Kisucki Ili, Balázs Zsuzsa.

A kuratórium összetétele érdekes elvű az alapító akarata szerint. Három állandó tagja van és két-két, évente egymást váltó további tagok vesznek részt a munkában. A kuratórium elnöke Herczeg Hajnalka, másik két állandó tagja pedig a már említett Tibay András és a Felvidék képviseletében Z. Urbán Aladár. A kuratóriumi tagság díjmentes.

 

Trianoni emlékkereszt

 

Forrnak bennünk az indulatok, s feldúl a tehetetlenség égető érzése, ha a 87 évvel ezelőtti országkivégzésre, a trianoni diktátumra gondolunk. Igaz, hogy egyre kevesebbekben s az évek múlásával egyre halványabban. De az is igaz, hogy egyre többekben ébred fel a cselekvés vágya, hogy ez ellen a feledés, a belenyugvás, a közömbösség ellen tegyen.

Bátonyterenyén a gyászos évforduló napján pontban fél ötkor, amikor a kényszer aláíratott, a terenyei templom harangjának síró zúgása emlékeztetett az eseményre. Előtte pár perccel Barják Gyula, akinek több mint 30 000 darabot számláló képeslapgyűjteménye várja nap mint a látogatókat az Alkotmány u. 24. szám alá, ahol Nógrád Megye Trianon Emlékkeresztje felszentelésére várunk, tehát Barják Gyula szól a trianoni tragédiáról. A harangzúgást követően szívből száll a Himnusz a szép számmal megjelentek ajkáról, akikhez a fiatal Gál Attila mérnök, az Országos Trianon Társaság ez év elején megalakult bátonyterenyei helyi csoportjának elnöke szól.  Majd tárogató siratja a múltat, Sajó Sándor Hit c. versét mondja el egy diák és csöpögteti mindnyájunkba a jövőbe vetett hitet. Duray Miklós, az MKP alelnöke tartja az avató beszédet.

 

Megállapítja: „ A magyar nemzet, amely Trianonban több állam lakójává vált,  egységes  maradt – még politikai értelemben is – még ha vannak is közöttünk árulók, lanyhák, langyosak, idegenlelkűek, nyerészkedők. Csak a jog idiótái gondolják, hogy a nemzetközi jog szerint hozott döntések egy csapásra a tudatot is átalakítják.”

 

Barják Gyula (balról)

                 

 

Zaťko Krisztián, Katyi Kristóf

                                                            

 

A vén diófa alatt, ahol a fájdalom keresztje vár felszentelésre, a közömbösség, a feledés ellensúlyozására biztató szavak is elhangzanak: „Nemzetünk hagyományai szerinti összetartozásán túl létezik az összetartozásnak más mértéke is: a közös felelősségérzet. Ez lehet akár egy új, az államhatárokon átívelő politikai összetartozás alapja. A közös felelősségérzet ugyanis sokkal többet jelent, mint az individualizmuson alapuló állampolgári tudat. A felelősségérzet erejénél fogva válhat államhatárokat átívelő erkölcsi értékké is... A nemzetért érzett felelősség erkölcsi súlya nagyobb, mint az államjogon nyugvó állampolgári öntudaté. Az állampolgár jogi értelemben nem érték, csak alany, élő állomány, adófizető. Az individuális érték az ember, az Isten teremtménye. A nemzet azonban kulturális értelemben, történelmileg és politikailag is érték, becses közkincs. Ha felelősséget érzünk a nemzetért, akkor felelősen fogunk viszonyulni a nemzet tagjai iránt is, tehát önmagunkhoz is. Ha felelősek vagyunk önmagunkért, akkor tetteinkben felelősek vagyunk a többiekért is. Mert önmagunkban nem vagyunk nemzet, csak közösségként.”

E sorok írója arra emlékeztetett, hogy Trianon igazságtalansága ellen legjobb védekezés a nemzeti felelősségérzésre, a nemzeti öntudatra való nevelés. A fiatal nemzedéket a legfiatalabbaktól kezdve nemzeti múltunk  igaz  történetével  kell  megismertetni,   s  a magyar  rovásírást megtanulni és tanítani, amely legősibb és legnagyobb kultúrkincse a magyarságnak. Csak ennek ismeretében válhat a gyermek szilárd magyar nemzeti tudattal megáldott felnőtté, aki értékként tekint és éppen ezért büszke magyarságára.

Az emlékkereszt felszentelése után Duray Miklós és Z. Urbán Aladár meggyújtották a kereszt tövében elhelyezett nemzetiszínű gyertyákat, az óvári Szent Erzsébet Magyar Tanítási Nyelvű Egyházi Alapiskola két tanulója, Katyi Kristóf és Zaťko Krisztián pedig egy-egy marék földet szórtak el, amelyet szülőfalujukból hoztak. A kegyeletes emlékezés a Szózat eléneklésével ért véget.

 

Duray Miklós beszédét mondja

                 

 

Az óváriak az ünnepségen

             

        

 

XII. ÖRÖKSÉG NÉPFŐISKOLAI TÁBOR

UDVARD, 2007. JÚLIUS 2 - 8.

 

ELŐADÓINK VOLTAK
 

Lukács Ágnes
Varga Mária Terézia
Marton Veronika
Csete György
Dr. Bárdi László
 

 

 


Jó Palócok
A Palóc Társaság hírmondója * Megjelenik minden negyedévben
Felelős szerkesztő: Z. Urbán Aladár * Munkatárs: Urbán Árpád, Urbán Szabina
991 22 Olováry 132., Szlovákia * +fax: 047 / 48 79 115
www.paloctarsasag.real-net.sk * z.urban@paloctarsasag.real-net.sk