KÖZTÜNK MARAD
Eltávozott.
Mostantól föntről vigyázza tetteinket. Örül sikereinknek,
vigasztal bennünket, ha kudarc ér.
Forrai Sándornak
nem volt könnyű a sorsa, de férfiasan viselte. Még a békeidőben,
1913. március 18-án született Munkácson, amelynek várát egykor
Zrínyi Ilona védte a Habsburgok ostromától. Nem adta fel,
elárulták, a vár idegen kézbe került, hős védőjére a száműzetés
várt. Mintha ez a tragikus esemény ismétlődött volna meg Forrai
Sándorral is. Amiről évtizedekig ajánlatos volt hallgatni, a
trianoni diktátum szólt bele a család békés életébe. Édesapja (s
még hányan rajta kívül!) nem akarta feladni a „várat”,
negyvenezer aláírást gyűjtött össze nem is a magyarok, hanem a
rutének között, hogy az akkor művileg, hazugság árán (hajózható
Ipoly, Ronyva stb.) összeeszkabált ország, a Csehszlovákiához
való csatolás ellen tiltakozzék (hol van már ez az ország?).
Akárcsak Zrínyi Ilonának, neki is, családostul menekülnie
kellett a zöldhatáron át.
Talán ennek a
kényszerű „lakhelycserének” köszönhető, hogy az ifjú érdeklődést
mutat a magyar őstörténet iránt. Édesapja ugyanis a Turáni
Szövetség által Zajti Ferenc jó ismerője, barátja volt. Zajti
élete céljául a szkíta-hun-magyar rokonság kutatását
választotta, bizonyítandó a finnugor elmélet tarthatatlanságát.
Zajti Ferenc tudósi negalapozottsága az igaz magyar őstörténet,
a cserkészet és a rovásírás útján indította el Forrai Sándort.
Erről az útról
soha le nem tért. Az 1930-as évek közepén – gép- és gyorsíró
felesége segítségével – észrevette, hogy a Marsigli-féle
botnaptár rövidítései és a gyorsírás között szoros hasonlóság
van. Gyűjtötte és rendszerezte a rovásírással kapcsolatos
anyagokat, amelynek eredményeként 120 nagyméretű képpel és
ábrával, megrendezte az első rovásírástörténeti
vándorkiállítást. Rovásírásos tankönyvet írt, a ma már a
rovásírók bibliájának számító nagy művét Az ősi rovásírás az
ókortól napjainkig címmel. Nemcsak írt, hanem tanított,
előadásokat tartrott. Sok kudarc is érte: a rovásírástörténeti
kiállítás a tervezett budapesti világkiállítás meghiúsulása
miatt elmaradt, az Orbán-kormány idején az 1999-es frankfurti
könyvvásáron sem sikerült bemutatni, a japán császári párnak sem
adhatta át 2002-es látogatása alkalmával a rovásírásos szótár
másolt lapjait...
A kudarcok azonban
nem fékezték elszántságát, lelkesedését sem törték meg. Már
világtalanná vált, amikor hírét vette a rovásírásversenyeknek.
Ennek szervezői létrehozták a Forrai Sándor Rovásíró Kört, amely
évente rovásíró napot is szervez. A Kárpát-medencei
Rovásírásversenybe először 2005-ben vettek részt felvidéki
diákok a Palóc Társaság szervezésében. Akkor harmincat
meghaladta a résztvevők száma. Rá egy évre már megközelítette az
ötvenet. Az idén 130 jelentkezőből 114 versenyző érkezett meg és
mérte össze tudását Vásárúton. Ezeken a versenyeken kizárólag
Forrai Sándor rovásábécéjét használják a versenyzők.
Forrai Sándor úgy
ment el közülünk május 25-én, hogy érdemdús munkásságáért
semmiféle hivatalos elismerést nem kapott. Élete jutalmául
viszont itt van a magyar rovásírásnak az egyre bővülő tábora, a
sok-sok érdeklődő, a magyarságát a tudatában és szívében hordozó
fiatal az egész Kárpát-medencéből, akik egész évben készülnek, s
a rovásírásversenyeken mindannyiszor tovább éltetik Forrai
Sándor tanár urat is! Ők azok, akik Forrai Sándor tanítványai,
akik jól tudatukba vésték és vésik a Mester tanítását:
„ Minden
nemzet elsősorban saját kulturális és művelődéstörténeti
eredményeire büszke, ezt igyekszik tudatosítani, nemzeti
önismeretét gyarapítani... amelyik nép múltját elfelejti, a
jövőjét elveszti ... Legnagyobb szellemi kultúrkincsünk nyelvünk
és ennek törvényeire felépült ősi rövidítéses rovásírásunk... A
magyar nemzettudat és a rovásírás szorosan összetartozik,
mindkettő csak együtt, egymást erősítve maradhat fenn.”
A Tanár Úr
búcsúztatásán, a Budapest XIII. kerületi Frangepán utcai
református templomban, június 10-én ott voltak tanítványai és
tisztelői, a magyar nemzeti oldal jeles képviselői, Palócföld
képviseletében a Palóc Társaság tagjai, valamint munkásságának
önként vállalt folytatói.
Forrai Sándor úgy
távozott az öröklétbe, hogy tanításával örökre itt marad
közöttünk.
"Amelyik nép múltját
elfelejti, a jövőjét elveszti"
A MAGYAR NEMZETTUDAT TÍZPARANCSA
I. Magyar! Szeresd
a te Istenedet teljes szívedből, minden erődből. Ne felejtsd el,
hogy az Isten szavunk jelentése Őslélek, öröktől fogva a
világmindenséget teremtő lélek, melynek fogalmát egyedül csak a
magyar nyelv tudja ilyen pontosan kifejezni, ragaszkodj hozzá
minden körülmények között.
II.Merjél újból
minden igyekezeteddel magyar nemzetszemléletben élni,
gondolkodni, alkotni, minden cselekedeted nemzeti érdekünket
szolgálja.
III.Tartsd szem
előtt, hogy legyen a magyar a jövőben minden magyar igaz
testvére, és minden más népnek, elsősorban itt a
Kárpát-medencében, felebarátja.
IV.Becsüld meg
mindazt, ami a miénk, ami magyar, múltunkkal, történelmünkkel,
kultúránkkal kapcsolatos. Ennek ismerete nemzeti tudatunkhoz
hozzátartozik, e nélkül nem lehetsz jó magyar.
V.Boldogulni,
alkotni csak közösségben tudsz, elsősorban a családi
közösségben, mely minden közösségnek, a nemzetközösségnek is
alapja, magva, ezért fontos, hogy a családi közösség szilárd
alapokon nyugodjon, mert azok ha felbomlanak, veszélyeztetik
egész nemzetközösségünket is. Vigyázz és óvd, mert felelős vagy
a családodért.
VI.Tanuljad, hogy
minden nemzet támasza, talpköve a tiszta erkölcs, mely ha
megdől, nemzetünk kerül veszélybe. Ennek elkerülése érdekében
gyakorold a tiszta erkölcsöt, szeresd a munkát, követve őseink
példáját, mely egyúttal magyar testvéreink megbecsülését is
jelenti.
VII.Ha a
közigazgatásban vagy egyéb területen tisztséget vállaltál, akár
az államvezetésben, kötelességed a nemzet javára cselekedned,
minden idegen, vagy önös érdek félretételével.
VIII.Kötelességed
neked és minden magyarnak ősi magyar nyelvünk tisztaságának
megőrzése, a felesleges idegen szavak kerülése. Amely nép
elveszti nyelvét, az elvész.
IX.Becsüld
meg ősi magyar rovásírásunkat, mely népünknek olyan ősi kultúra
öröksége, amely ma már egyetlen európai népnek sincs. Tudd meg,
hogy mai latin nagybetűs írásunknak is egyik alapja a
székely-magyar rovásírás.
X.Hazádnak
rendületlenül légy híve óh magyar! Nemzettudatod adjon erőt,
hogy Isten akaratából a nagyvilág bármely részén, a hazában vagy
idegenben, emelt fővel magyarként élhess!
RAGASZKODUNK ŐSI
KINCSÜNKHÖZ
A III. Felvidéki Országos Rovásírásversenyről
Nagyszerű volt! Velősen így összegezhetjük a
Vásárúton történteket. Április 30-án a József Attila Magyar
Tanítási Nyelvű Alapiskola vendégszeretetében tobzódtunk
mindnyájan, versenyzők, kísérők, tanárok, szülők, vendégek, akik
e keskeny magyar anyaföldről széltéből-hosszából érkeztünk a
csallóközi szép községbe. Az alap- és középiskolások, hogy
megmérettessék magyar rovásírástudásukat, felkészítő tanáraik
vagy szüleik, hogy tapasztalatokat szerezzenek és együtt
izguljanak tanítványaik tisztes helytállásáért.
Az első, ami legősibb kincsünk tanítóit és
terjesztőit szíven ütötte: szép vésetű falapon köszönt ránk
rovásírással az iskola bejárati ajtaján az iskola neve!
|
az iskola bejárati ajtaján |
Követendő példa minden magyar szellemiséget ápoló és
továbbadó oktatási intézménynek! Aztán az iskola tanári karának
lelkesedése, segítőkészsége, munkája – élén Borsányi Márta
igazgatóval és Elek Ilona tanító nénivel – volt az, ami
tudatosította az odaérkezővel: jó magyar közösségbe,
hazaérkeztünk. Ez az érzés tovább fokozódott, amikor az iskola
tágas udvarán a vásárúti gyermekek életre keltették a
csodaszarvas jól ismert regéjét.
|
Borsányi Márta |
Az összesereglett gyerekek, diákok, a felnőttek
az igazgató üdvözlő szavai után meghallgatták a verseny
fővédnökének, a Csemadok országos elnökének, Hrubík Bélának
és a Palóc Társaság elnökének köszöntő gondolatait.
|
Hrubík Béla |
|
Megnyitó |
Szétoszolva, valamennyi versenyző megtalálva
korcsoportonként kijelölt helyét, megkezdődött a
versenyfeladatok végzése. A munka dandárja ezúttal a javítókra
maradt: a versenyző gyerekek háromnegyed óra alatt oldották meg
a feladatokat, a javítótanárok felelősségteljes munkája három
megfeszített órába telt. Ez alatt az idő alatt a versenyzők nem
unatkozhattak, hiszen a helyi szervezők – élükön Elek Ica
tanító nénivel – gondoskodtak a kellemesen szórakozás-játszva
tanulás elvének gyakorlati megvalósításáról. Hétköznapi nyelvre
lefordítva ez nem jelent mást, minthogy a gyerekek elleshették
és próbálgathatták a kosárfonás fortélyát, kipróbálhatták
botfaragó ügyességüket, könyvek között keresgélhettek,
mézeskalácsokat díszíthettek, elmondhatták legkedvesebb
költeményeiket s Kaprálik Zsuzsanna beavatta őket az ősök
viselethagyományába ..
..... A végén pedig májfát állítottak a község
közepén, s a májfán a színes szalagok
rovásfeliratai talán még most is vidáman hirdetik a Dunáról fúvó
szélben, hogy ki honnan érkezett erre a nagy találkozóra, ahol
mindegyik résztvevő büszke magyarságára s ragaszkodik ősi
kincsünkhöz, a magyar rovásíráshoz.
|
Májfát állítottak |
A művelődés házában a Kor – Zár együttes adott
hangversenyt, és Szakács Gábor, a Forrai Sándor Rovásíró Kör
elnöke adott elő néhány számot saját szerzeményei közül, mielőtt
az eredményhirdetés megtörtént volna.
|
Szakács Gábor, a Forrai Sándor
Rovásíró Kör elnöke |
Valamennyi versenyző,
számuk 114 volt (131 jelentkezőből) , emléklapot, a tatárlaki
korong mását (Fűzy Ferenc keramikus alkotását), Vásárútra
emlékeztető köcsögöt, nyakkerámiát, rovásfeliratos tollat is
kapott a sok-sok ajándékon, jutalmon kívül, amelyek nem kevés
számú támogatónknak köszönhető (köztük legnagyobb segítőnk a
SZAKC pozsonyi központi irodájának). A vásárúti versenyzők
3 tagú csoportja a Rákóczi Szövetség esztergomi
nyelvi, kézműves táborozásán vehet részt, a
nagymagyari hűséges rovásírók pedig a Palóc Társaság
külündíjasaiként a kevermesi hon- és tájismereti nyári táborban
tölthetnek el 9 napot felkészítő tanáruk, Bohák Csaba
társaságában.
A III. felvidéki rovásírásverseny végeredménye a
következő:
Alsó tagozat:
1.Novák Bernadett – Ipolynyék
2.Szabó Veronika – Csenke
3.Teknős Veronika – Ipolyság
Felső tagozat – V . VI.
1.Mézes Franciska - Csenke
2.Kuczmann László - Zselíz
3.Kovács Katalin – Csallóközcsüt.
Felső tagozat – VII – IX. évf.:
1.Somogyi Edit – Csenke
2.Gaál Zsuzsanna – Galánta
3.Kausitz Vivien – Csenke
Középiskola:
1.Kovács Katalin – Galánta
2.Nagy Ildikó – Galánta
3.Holocsi János – Csenke
|
Munában az
értékelők |
|
A
résztvevők az eredményre várnak |
Ők tizenketten képviselik a Felvidék rovásíróit
a Kárpát-medencei Rovásírásverseny budapesti döntőjén –
reméljük: sikerrel!
Azok, akik részt vettek a vásárúti nagy
rendezvényen, tanúsíthatják, hogy jó volt együtt, közösségben
lenni ezen az otthonias, bensőséges és magyar találkozón.
Harmincegy iskolából ill. településről érkeztek a résztvevők:
Vásárút, Felsőszeli, Alsóbodok, Komárom, Gúta, Alistál, Baka,
Galánta, Somorja, Csallóközcsütörtök, Csallóköznádasd,
Dunaszerdahely, Udvard, Szimő, Nádszeg, Párkány, Csenke,
Nagymagyar, Léva, Zselíz, Lekér, Ipolyság, Ipolybalog, Ipolynyék,
Óvár, Losonc, Fülek, Rimaszombat, Tornalja, Nagykapos. Ez 19
nyugati, 10 közép és 2 keleti fekvésű helységet jelent.
A felkészítő tanárok és szülők egyben a
feladatok ellenőrzését, javítását végzők is voltak. Sokan most
először. Munkájuk minden megbecsülést megérdemel! Köszönet érte!
Diák, kísérő, felkészítő, szervező mind azzal vált el egymástól:
Viszontlátásra egy év múlva!
Őszinte vélemények
„Köszönöm, hogy egy nagyon jól szervezett
verseny részese lehettem. (Csak ne kellett volna annyit
javítani! Nem tervezel regionális fordulókat?) További jó munkát
és sok kitartást kívánok! Németh Ági, Ipolybalog”
„Levelemet azért írom, mert a
rovásírásversenyről néhány diákom szomorúan jött haza... Ugyanis
voltak olyanok ugyanabban a kategóriában, akik csupán 3 sort
olvastak..., mások 6 sort. Saját bevallásuk szerint sokaknak
volt annyi idejük a felkészülésre, hogy szinte memorizálták...
Hogy a jövőben ilyesmi ne fordulhasson elő, a következőket
javaslom: 1. A diákok felkészülési idő nélkül olvassanak, s ne
hallhassák, hogy az előttük olvasó mit olvas. 2. Mindenkinek
azonos hosszúságú szöveget adjanak. Szerintem csak így lehetne
igazibb képet kapni a diák valódi olvasási jártasságáról. ..
Remélem, levelem nem veszed bántásnak, mert nem azzal a
szándékkal írtam. Csupán azt szeretném, ha a következő versenyek
után senki sem érezné, érezhetné magát megrövidítve.... Bohák
Csaba, Nagymagyar”
„...szeretném megköszönni a kedves fogadtatást
és hogy részt vehettem a rovásírásversenyen, valamint hogy
láthattam, hogy a mi kis régiónkon kívül is élnek magyarok (szép
számban). ... Köszönöm az élményben gazdag napot. Kiss
Sándor, Nagykapos”
„Nagy örömünkre szolgált, hogy mi ipolyságiak
részt vehettünk a rovásírásverseny felvidéki elődöntőjén.
Élményekkel és tapasztalatokkal gazdagon tértünk haza. A
szervezés kitűnő volt, elismerésem... Félreértés ne essék, ne
hidd, hogy mi úgy mentünk haza, hogy voltunk egy versenyen és
ennyi... Lesz még itt Ipolyságon ennek folytatása, gondoskodunk
róla. Mészáros Attila, Ipolyság”
|
Ők
Nagykaposról érkeztek |
|
Ügyeskedők |
|
A
viseleti bemutatón |
„... hálásan köszönjük, hogy figyelembe vettétek
a buszos kálváriánkat... Hálásan köszönjük a vásárútiaknak a
szíves vendéglátást! Neked pedig a rengeteg szervező munkát, a
kitartást! ... Kuczmann Erika, Zselíz”
„Nagyon szép emlékekkel tértünk haza a
versenyről, amit Önnek és a szervezőknek köszönhetünk. Szívhez
szóló volt a köszöntője is, sajnos, a kultúrműsort nem láttam,
mert javítottunk, de nem baj, örülök, hogy hasznomat vették, és
tudtam segíteni. Fényképeket is készítettünk, a gimiben csinálok
majd egy faliújságot, hadd lássák, milyen csodálatos versenyen
voltunk. ... Bár lenne több Önhöz hasonló lelkes, jó magyar
ember, aki szívvel-lélekkel mindent megtesz a magyarságtudat
ápolásáért. A verseny lebonyolításához gratulálok, minden
pergett, simán ment, ami nem mindig sikerül.... Lotti (Csicsay
Sarolta), Párkány”
„Nagyon köszönjük, hogy részesei lehettünk a
versenynek, hogy új ismeretekkel bővíthettük tudásunkat, hogy
találkozhattunk régi-új ismerősökkel... Valóban felemelő érzés
volt látni, hogy szerencsére vannak rovásírók, hogy jó pár
közülük valóban érdeklődő is, nem csupán unszolásból, hanem
szívvel-lélekkel vonzódik ősi kultúránkhoz. Még egyszer köszönöm
diákjaim nevében is! ... Androvics Anita, Gúta”
„Április 30-án olyan élményben volt részünk
Ferivel, amelyre aligha számíthattunk. A felkészülés, az
előkészületek, a lebonyolítás, a tanárok, az igazgató, a
vendégek, gyerekek kedvessége, a fegyelem, mind, mind az, amire
vágyunk és amelynek elérése miatt kezdtünk bele Klárival ebbe az
egészbe.
Ferinek mondtam is, hogy ezen a téren röpke
három év alatt többet tudtok felmutatni a Felvidéken, mint
mások a különféle egyéb, hangzatos vállalások terén.
Nagyszerű volt, örömmel fogom újságolni mindenfelé... Az
iskola rovásírásos felirata is példaértékű. ... Szakács
Gábor, Budapest”
Sikert arattak a felvidéki rovásírók
a
VIII. Kárpát-medencei Rovásírásverseny budapesti döntőjében
Június 23-án a rákosszentmihályi Móra Ferenc
Általános Iskola belső-magyarországi és külső-magyarországi
(értsd: erdélyi, felvidéki, vajdasági, muravidéki) gyerekek
zsibongásától volt hangos. Azoktól, akik saját kisebb-nagyobb
térségükben már egyszer győztek, s most eljöttek, hogy a
kárpát-medencei döntőben is győzzenek. Ehhez az óhajukhoz kétség
sem férhet. Hiszen valamennyien győztesek ők, a Kárpáthaza
legjobbjai. Ám azoknak sincs semmi szégyellni valója, akik
helyezésük miatt otthon maradtak, mert ők is nyertesek, hiszen
ősi magyar kincsünknek birtokában vannak ők és készülhetnek
magyarnak lenni. Nem adatik ez meg mindenkinek!
|
|
Kárpát-medencei
magyarok |
Felvidéki magyarok |
Az ünnepélyes megnyitó előtt már az érkezés
sorrendjében olvastak rovásírásos szöveget a versenyzők. A
közelmúltban elhunyt Forrai Sándor tiszteletére a Forrai
Sándor Rovásíró Kör Szkíta-pártus-hun-avar-magyar Örökség
Díjat alapított, amelyet Dittler Ferenc készített, s amelyet
elsőként Forrai Sándornak adományoztak s amelyet az elhunyt
Zsolt nevű fia vett át Szakács Gábortól. A megnyitó után az
írásbeli feladatok elvégzése következett korcsoportonként
egy-egy kijelölt tanár felügyelete mellett. A dolgozatok
javítása alatt (kb. harminc tanár birkózott meg a feladattal)
sem unatkozhattak a gyerekek, hiszen pólót festhettek, jurtát
állíthattak, magyar viseleti és rovásírás kiállítást
tekinthettek meg stb. Késő délután aztán kiderült, hogy kik a
legjobbak a legjobbak között.
|
|
Novák Bernadett |
Holocsi János és Somogyi Edit |
Ó, mily nagy öröm ért! Az első versenyszám, a
botrovás eredményének ismertetésekor elsőként hangzott el
Holocsi János neve, aki felvidéki, csenkei! Tehát a harmadik
helyet szerezte meg. Első érem! Aztán következett az alsó
kategória. Másodiknak újból egy felvidéki kislány nevét halljuk:
2. helyen végzett az ipolynyéki Novák Bernadett!
Második érem! Következett a felső tagozatosok versenye.
Halljuk: második helyen végzett Somogyi Edit, a felvidéki
Csenkéről! Harmadik érem! Hátra van még a középiskolás
korosztályú versenyzők eredménye. Dehogy szomorkodunk: utoljára
hangzik fel újból a kedves név: 1. helyen végzett 0 hibaponttal
Holocsi János! Negyedik érem! Négy érem!
HAJRÁ, FELVIDÉK! HAJRÁ, FELVIDÉKI MAGYAROK!
KÖSZÖNET nektek,
kedves magyar rovásíró gyerekek, diákok!
KÖSZÖNET, Kedves
Szülők és Felkészítő Tanárok a lelkes, áldozatos munkáért!
|
|
Pólófestő rovásíró fiúk |
Galántai rovásíró lányok |
|
|
Szakács Gábor, Dittler Ferenc |
Mészáros Attila tanítványával
|
|
Kuczmann Erika
Laci fiával |
Kárpát-medencei
Mikszáth-napok
Pásztón, ebben a dél-kelet Nógrád megyei
hangulatos városkában zajlottak április 12-13-án a Mikszáth
Kálmán születésének 160. évfordulója tiszteletére rendezett
események.
A Mikszáth és a Palóc Társaság, a város
önkormányzata és az író nevét viselő gimnázium és postaforgalmi
szakközépiskola az évforduló alkalmából három pályázatot is
hirdetett középiskolás diákok részére. A prózamondó versenynek
volt felvidéki fordulója is, amelyet – immár hatodik alkalommal
a Palóc Társaság rendezett még március elején Losoncon ( előző
számunkban írtunk róla). Az itt győztes diákok vettek részt a
pásztói gálán – nagy sikerrel! Dr. Havas Judit
előadóművész, az értékelőbizottság elnöke is kiemelte a
felvidéki középiskolások kiemelkedő színvonalú teljesítményét. Szepesi
Krisztina, a kassai ipari középiskolát,
Koronczi László a füleki gimnáziumot, Földi
Nikolett a dunaszerdahelyi egészségügyi
szakközépiskolát képviselte a gálán.
Sokan kapcsolódtak be és kiválóan szerepeltek a
felvidéki diákok a képzőművészeti pályázaton is. Mikszáth
bármely művét illusztrálhatták tetszőleges technikával. Keil
Tímea Lapaj, a híres dudás és Vanyó Mária
Szent Péter esernyője c. művét harmadik helyezésre
méltónak ítélte a bizottság, amelynek Csohány Kálmán
festőművész özvegye volt az elnöke. A két losonci
diáklányon kívül szőgyéni, kassai és
komáromi középiskolások kiállított műveit láthatta
a díjkiosztó ünnepség közönsége.
Gaál István neves
filmrendező volt az elnöke a filmetüdöket elbíráló bizottságnak.
A pályázóknak ugyancsak az író valamely művét kellett filmre
vinni. A legsikeresebbnek a budapestiek filmjét ítélte a
bírálóbizottság (Bede Anna tartozása), de az
ipolysági Összevont Középiskola diákja, Török Monika
révén a felvidék is dobogós helyet ért el A korlátfa
megfilmesítése által, amely 3. lett a versenyben.
Örvendhetünk tehát a sikernek, s Mikszáth Kálmán
gondolatai szegődnek mellénk a jövő felé vezető úton: „...
gyermekeim! A szerencsét ne keressétek a levegőben, kincses
házak titkos rejtekeiben. A szerencse nem ott van. A
szerencsének lakása a munka ... csupán ott lehet megtalálni.”
Évadnyitó rendezvények
A Madách-kastélyban és a Mikszáth-emlékházban ebben az
évben is május elején zajlottak le azok az események, amelyek
jelzik, hogy megkezdődött az évad, s amelyek a múzeumba
csalogatják a látogatókat.
A Madách-kastélyban május 12-én került sor a Főúri
terítékek az Andrássyak asztalán című időszerű kiállítás
megnyitására, amelyhez az értékes anyagot a Betléri Múzeum
kölcsönözte. A kollekció magvát a vadászteríték képezi, de
láthatunk itt sok más meglepően szép dolgot. Meisseni, herendi,
bécsi porcelánt, gazdagon díszített ezüst evőezközt s ma már
a furcsaságok kategóriájába sorolható terítési és étkezési
kellékeket.
A rendezvény kellemes, családiasnak mondható
hangulatban zajlott. A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumának
igazgatója, Jarábik
Gabriella megnyitó szavai után Híves Marika és Mária
Cmoríková ismert művészek hagyományosan nívós programmal
emelték az ünnepi hangulatot. A betléri kastély gyűjteményéről
és a kastély parkjában készült, képernyőre kivetített lenyűgöző
felvételek egyenesen invitálták a nézőt Betlér megtekintésére.
A Mikszáth-emlékházban május 28-án tartottuk
a hagyományos Mikszáth-kerékpártúrát, amely egészen az
Ipolyságig nyúló környékről hozta ismét össze a fiatalokat egy
megemlékezésre, Mikszáth születésének 160. évfordulója évében.
A fáradt kerekezők a felfrissülés után egy kedves beszélgetés
keretén belül megnézték az emlékház kiállítását, körbesétáltak
a faluban azokon a helyeken, amelyeket Mikszáth a műveiben
megemlít, és megnéztek egy szívből fakadó, rövid irodalmi
műsort is.
A számok közül Trevalecz László előadását szeretném kiemelni.
Egy Mikszáth-novellát olvasott fel a kasza vásárlásáról. Ebben
a boltos és a paraszt párbeszédét olyan könnyed, természetes,
palócos módon adta elő, mintha nem is olvasta volna, de a vele
megtörtént esetről beszélne. Olyan igazi mikszáthos hangulatot
keltett, hogy még talán a kasza pengését is hallani véltem,
mikor azt az öreg paraszt a történet szerint megkopogtatta.
Benne volt ebben az előadásban Mikszáth humora az elejétől egész
végig.
Mindkét rendezvény élmény volt és a lelket gazdagító események
közé tartozó
Bőhm
András
Egy évtized az
irodalom szolgálatában
Jobbágy Károly és családja tíz évvel ezelőtt
alapítványt hozott létre, amelynek legfőbb feladata az irodalom
szolgálata. Hogyan segítheti ezt a célt az alapítvány? Úgy, hogy
lehetőségéhez mérten hozzájárul a könyvek, a verskötetek,
regények, elbeszélések, tanulmányok, helytörténeti írások,
néprajzi gyűjtőmunka eredményének közzétételéhez, nyomdai
költségének részbeni fedezéséhez.
A Jobbágy Károly Alapítvány minden évben
meghirdette pályázatát, amely nemcsak csonkamagyarországi művek
megjelenését segítette elő, hanem a felvidéki és erdélyi szerzők
műveinek kiadását is. A pályázat eredményhirdetése minden évben
az alapító és névadó költő születésnapján, azaz május 27-én
került sor a balassagyarmati Madách Imre Városi Könyvtárban. Az
idei – a pünkösdi ünnepkörre való tekintettel – május 25-én
valósult meg.
Az eredményhirdető ünnepség – a költő halála
óta – a költő sírjának megkoszorúzásával kezdődik. Most is így
történt, a sírnál a Palóc Társaság elnöke mondott emlékbeszédet.
A könyvtárban Tibay András
szerkesztésében Jobbágy Károly szellemiségét idéző irodalmi
összeállítás hangzott el Bugyi
Anna, Csábi István és a
szerkesztő
közreműködésével. Az alapítvány 10 éves történetéről,
működéséről a kuratórium elnöke számolt be. Az évtizedben több
mint harminc kötet kiadását segítette az alapítvány, amely több
mint hárommillió forint támogatást jelent. A támogatott szerzők
között vannak felvidéki szerzők is:
Hrubík Béla, Puntigán József, Csáky Károly,
Danajka Lajos, Gyurcsekné Kisucki Ili, Balázs Zsuzsa.
A kuratórium összetétele érdekes elvű az
alapító akarata szerint. Három állandó tagja van és két-két,
évente egymást váltó további tagok vesznek részt a munkában. A
kuratórium elnöke Herczeg Hajnalka,
másik két állandó tagja pedig a már említett
Tibay András és a
Felvidék képviseletében Z. Urbán
Aladár. A kuratóriumi tagság
díjmentes.
Trianoni emlékkereszt
Forrnak bennünk az indulatok, s feldúl a
tehetetlenség égető érzése, ha a 87 évvel ezelőtti
országkivégzésre, a trianoni diktátumra gondolunk. Igaz, hogy
egyre kevesebbekben s az évek múlásával egyre halványabban. De
az is igaz, hogy egyre többekben ébred fel a cselekvés vágya,
hogy ez ellen a feledés, a belenyugvás, a közömbösség ellen
tegyen.
Bátonyterenyén a gyászos évforduló napján
pontban fél ötkor, amikor a kényszer aláíratott, a terenyei
templom harangjának síró zúgása emlékeztetett az eseményre.
Előtte pár perccel Barják Gyula, akinek több mint 30 000
darabot számláló képeslapgyűjteménye várja nap mint a
látogatókat az Alkotmány u. 24. szám alá, ahol Nógrád Megye
Trianon Emlékkeresztje felszentelésére várunk, tehát Barják
Gyula szól a trianoni tragédiáról. A harangzúgást követően
szívből száll a Himnusz a szép számmal megjelentek ajkáról,
akikhez a fiatal Gál Attila mérnök, az Országos Trianon
Társaság ez év elején megalakult bátonyterenyei helyi
csoportjának elnöke szól. Majd tárogató siratja a múltat, Sajó
Sándor Hit c. versét mondja el egy diák és csöpögteti
mindnyájunkba a jövőbe vetett hitet. Duray Miklós, az MKP
alelnöke tartja az avató beszédet.
Megállapítja: „ A magyar nemzet, amely
Trianonban több állam lakójává vált, egységes maradt – még
politikai értelemben is – még ha vannak is közöttünk árulók,
lanyhák, langyosak, idegenlelkűek, nyerészkedők. Csak a jog
idiótái gondolják, hogy a nemzetközi jog szerint hozott döntések
egy csapásra a tudatot is átalakítják.”
|
Barják
Gyula (balról) |
|
Zaťko Krisztián,
Katyi Kristóf |
A vén diófa alatt, ahol a fájdalom keresztje vár
felszentelésre, a közömbösség, a feledés ellensúlyozására
biztató szavak is elhangzanak:
„Nemzetünk hagyományai
szerinti összetartozásán túl létezik az összetartozásnak más
mértéke is: a közös felelősségérzet. Ez lehet akár egy új, az
államhatárokon átívelő politikai összetartozás alapja. A közös
felelősségérzet ugyanis sokkal többet jelent, mint az
individualizmuson alapuló állampolgári tudat. A felelősségérzet
erejénél fogva válhat államhatárokat átívelő erkölcsi értékké
is... A nemzetért érzett felelősség erkölcsi súlya nagyobb, mint
az államjogon nyugvó állampolgári öntudaté. Az állampolgár jogi
értelemben nem érték, csak alany, élő állomány, adófizető. Az
individuális érték az ember, az Isten teremtménye. A nemzet
azonban kulturális értelemben, történelmileg és politikailag is
érték, becses közkincs. Ha felelősséget érzünk a nemzetért,
akkor felelősen fogunk viszonyulni a nemzet tagjai iránt is,
tehát önmagunkhoz is. Ha felelősek vagyunk önmagunkért, akkor
tetteinkben felelősek vagyunk a többiekért is. Mert önmagunkban
nem vagyunk nemzet, csak közösségként.”
E sorok írója arra emlékeztetett, hogy Trianon
igazságtalansága ellen legjobb védekezés a nemzeti
felelősségérzésre, a nemzeti öntudatra való nevelés. A fiatal
nemzedéket a legfiatalabbaktól kezdve nemzeti múltunk igaz
történetével kell megismertetni, s a magyar rovásírást
megtanulni és tanítani, amely legősibb és
legnagyobb kultúrkincse a magyarságnak. Csak ennek ismeretében
válhat a gyermek szilárd magyar nemzeti tudattal megáldott
felnőtté, aki értékként tekint és éppen ezért büszke
magyarságára.
Az emlékkereszt felszentelése után Duray
Miklós és Z. Urbán Aladár meggyújtották a kereszt
tövében elhelyezett nemzetiszínű gyertyákat, az óvári Szent
Erzsébet Magyar Tanítási Nyelvű Egyházi Alapiskola két tanulója,
Katyi Kristóf és Zaťko Krisztián pedig egy-egy
marék földet szórtak el, amelyet szülőfalujukból hoztak. A
kegyeletes emlékezés a Szózat eléneklésével ért véget.
|
Duray Miklós beszédét mondja |
|
Az óváriak az ünnepségen |
XII.
ÖRÖKSÉG
NÉPFŐISKOLAI
TÁBOR
UDVARD, 2007. JÚLIUS 2 - 8.
ELŐADÓINK VOLTAK
|
Lukács Ágnes |
|
Varga Mária Terézia |
|
Marton Veronika |
|
Csete György |
|
Dr. Bárdi László |
|
Jó Palócok A Palóc Társaság hírmondója * Megjelenik minden negyedévben Felelős szerkesztő: Z. Urbán Aladár * Munkatárs: Urbán Árpád,
Urbán Szabina 991 22 Olováry 132., Szlovákia * +fax: 047 / 48 79 115
www.paloctarsasag.real-net.sk *
z.urban@paloctarsasag.real-net.sk
|