2010.I.negyedév

J Ó P A L Ó C O K


„Itt élned, halnod kell!”

A Palóc Társaság hírmondója
2010. I. negyedév

MEGFESZÍTTETETT

ÖRÖMTŐL CSILLOGÓ SZEMEK

Kihirdettük a Magyar Kultúra Napja – pályázat eredményét

A 14. alkalommal meghirdetett pályázat eredményhirdetésére ezúttal január 24-én, s immár harmadszor a Magyar Kultúra Alapítvány Szentháromság téri székháza Deák termében került sor Budapesten. Most is megtelt a terem a dolgozatíró diákokkal, a kíséretükben levő felkészítő tanárokkal, a szülőkkel. Szép számban jelentek meg a vendégek, valamennyi közreműködő és a szervezők. A kárpát-medencei magyar fiatalok talán már hagyományosnak is minősíthető találkozóján örömtől csillogó szemekkel találkozhattunk, nagyon jó volt pár órát együtt töltenünk.

Az eredményhirdetést megelőzte a 90 évvel ezelőtti trianoni országcsonkításra való emlékezés, Kiss Dénes, a Magyar Írók Egyesülete babérkoszorús elnökének és a Trianon Társaság elnökének emlékezése, aki rávilágított, hogy a Kárpát-medence egységét, összetartozását ez a rendezvény is magas színvonalon igazolja. Halász Péter néprajzkutató, szerkesztő, a Honismereti Szövetség elnöke is nagyra értékelte a Palóc Társaság pályázatát, amely hozzásegíti a fiatalokat, hogy ismerkedjenek a család, a nemzet múltjával, megismerjék a helyi és a lakott térség történetét, kedvet kapjanak a múlt értékeinek feltárásához, gyűjtéséhez és megőrzéséhez.

Halász Péter és Kolczonay Katalin ezen az ünnepségen vehették át Z. Urbán Aladártól a Palóc Társaság Tiszteletbeli tagja oklevelet és az azzal járó bronzplakettet, amelyet Oláh Szilveszter készített.

Csipka Rozália, a SikerX Bt. Kiadója a könyv születéséről szólt annak kapcsán, hogy megjelent az a válogatás, amely az előző két év (2008-2009) pályázatának legjobb tanulmányait tartalmazza a szerkesztő szemszögéből.

Friedrich Klára rovásírás-kutató a magyar rovásírás visszatanulásának fontosságára hívta fel a jelenlevők figyelmét, Szakács Gábor rovásírás-kutató, zeneszerző, énekes pedig Sajó Sándor egyik megzenésített költeményének eléneklésével járult hozzá a jó hangulathoz s köszönte meg ezzel az alap- és középiskolások valamint a felkészítő tanárok lelkesedését.

Itt szólunk arról is, hogy Simon M. Veronika Munkácsy-érmes festőművész megfestette Badiny Jós Ferenc tudós professzor arcképét, amelyet a Palóc Társaság elnöke vett át. Ezt kísérte Ernyedi Béla zeneköltő fellépése, amely útravalóul is kitűnőnek bizonyult.

Kávai Konrád

Deák Zoltán Strýčko Dávid, Novák Bernadett

Lengyel Gabriella Soós Tünde

A Himnusz és a Szózat éneklése között ilyen gazdag műsorban részesültek a termet zsúfolásig megtöltő magyar testvéreink, erdélyiek, délvidékiek, felvidékiek és magyarországiak, kik közül föltétlenül meg kell említenünk a Trianon Társaság lelkes tagjait, élükön Szablya Rudolfné Greguss Adriennevel, hiszen ők gondoskodtak a megjelentek ellátásáról finomságaikkal. A támogatókból sem volt hiány. A jó ügy mellé sokan álltak, mint már az említetteken kívül a Balatonquest Kft., a Rákóczi Szövetség, a KEHOFA, a Trianon Kutatóintézet, a Honismereti Szövetség, a Jobbik Budavári Alapszervezete, az Anima könyvterjesztő, a Lítea Könyvesbolt és Teaház, a Püski Kiadó, a Korona-film, a Kormorán együttes, a Magyar Nemzeti Galéria, Józsa Judit keramikus szobrászművész, Lezsák Sándor, a Lakitelek Alapítvány alnöke, Kiss Dénes költő, Novák Gabriella, az Uniqa Biztosító ipolynyéki vezetője, Pörzse Sándor újságíró valamint természetesen a termet adó Magyar Kultúra Alapítvány.

A felkészítő tanárok és diákok

A XIV. Magyar Kultúra Napja-pályázat eredményét Kolczonay Katalin hirdette ki.

Alapiskolások

Kiemelt első díjban részesült Kávai Konrád Magyarkanizsáról

I. díjasok: Deák Zoltán, Flaska Vivien – Felsőszeli, Csőre Zoltán, Poder Márk – Magyarkanizsa, István Dárió, Zabos Réka – Csantavér.

II. díjasok: Bertók Gábor – Deáki, Kovács Noémi – Bene, Novák László – Ipolynyék, Osztojin Izidor – Magyarkanizsa, Subovics Éva – Torna, Török Tamara – Felsőszeli.

III. díjasok: Ander Patrícia, Hubai Dóra – Csantavér, Földes Bence – Ipolyszakállos, Hutkai Krisztián – Torna, Nagy Viktória – Ipolynyék, Rekecki Orsolya – Magyarkanizsa.

Különdíjasok: Novák Bernadett – Ipolynyék, Strýčko Dávid – Ipolyszakállos

Középiskolások

Kiemelt első díjban részesültek: Higyed Emília – Szatmárnémeti, Lengyel Gabriella – Érsekújvár

I. díjsok: Ágoston Kata, Fábián Adélka, Soós Tünde – Barót, Kosányi István, Gulyás Roland, Nagy Némedi Csaba – Magyarkanizsa, Bartusz Réka – Pozsony.

II. díjasok: Gál Enikő – Barót, Juhász Noémi – Komárom, Özvegy Zsuzsanna – Magyarkanizsa, Pathó Krisztina – Párkány, Sóky Bernadett – Érsekújvár.

III. díjasok: Dégi Noémi, Domonkos Márk, Nagy Dávid, Szabó Pál – Komárom, Fejes Krisztián, Magyari Jozef Stefan, Medve Viktor – Magyarkanizsa.

Dicséretet is többen érdemeltek: Balázs Bettina, Baráth Endre, Fejős Áron, Kiss Tamás, Batár Hajnalka, Becsei Dalma, Hlavács Dávid, Práczki István, Palóc Dorina, Csörgő Gábor, Lelovics Gábor (alapiskolások), valamint Borsó Ákos, Dankó Sándor, Gál Zoltán Csaba, Gubík Réka, Sárkány Szabolcs (középiskolások).

Csipka Rozália

Hogyan születik a könyv?

A könyv, amit a kezemben tartok, a Palóc Társasági Könyvek sorozatának 2. darabja, borítója és a könyv kivitelezése illeszkedik az első kötethez (Sajó Sándor – a honszerető költő és pedagógus).

Anotáció helyett, ha megengeditek, tartok egy kis kiadói monológot kezdő szerzőknek, a tartalommal nem kívánok behatóan foglalkozni, megteszi ezt szakavatottan a zsűri elnöke. Én a szerzőről és a többi résztvevőről szeretnék pár mondatot szólni, már csak azért is, hogy ismerjétek meg ezt a szép folyamatot, amikor a gondolatból szöveg lesz, majd a szövegből könyv. Egy-két szakmai fogalmat fogok használni, ha nem tudjátok mit jelent, lehet kérdezni.

Szinte biztos vagyok benne, hogy munkátok eddig még nem jelent meg publikációban, de munkátoknak, a zsűrinek és a sorozat szerkesztőjének köszönhetően most már hivatalosan is szerzők vagytok.

Ki is a szerző? Michael Foucault Mi a szerző? című munkájában arról a történelmi pillanatról szól, amikor a szerzőség mint fogalom létrejött, még abban az időben, amikor a vallásos szövegek jelentették az irodalmat. A szerző fogalma nem létezett, hiszen a szövegeket előbb kézzel, a XIV. századig, később nyomdatechnikával másolták. Az eredetiség kérdése fel sem merült. A szerző létrejöttekor azonban nyomban autoritássá, azaz tekintéllyé nőtte ki magát (ebből a szóból ered az autor szó).

Hol nem tudjuk, illetve hol nem fontos a szerző kiléte? A népmese, népdal, hírverő szövegek esetében. A mi esetünkben azonban fontos, hogy ki beszél és miről? Hogyan is lesz a szerző által elkészített kéziratból könyv?

Amikor az editor megkapja a ma már nem kézzel írott, de nevében mégiscsak szerzői kéziratot, a lektor nézi át, ellenőrzi, esetleg javítja a kéziratot. Majd a szerkesztő a könyv tervezőjének megfelelően megadja a könyv formátumát (jelen esetben ez B/5), a tipográfus kijelöli a betűméretet, a címsorokat és a bekezdéseket, a tördelő pedig ennek megfelelően betördeli a szöveget és az illusztrációkat az oldaltükörbe.

Az így megformált szöveg filmre kerül, majd nyomólemezre és a nyomdagép alá. Erről az adatokat a kolofon tartalmazza.

Ebben a kiadványban szerepel még a Palóc Társaság emblémája, ami egy védjegy, így is kifejezve, hogy sajátjának tekinti ezt a kiadványt.

A pályázat nem minden résztvevőjének adatott meg, hogy szerzővé váljon e kötetben, a zsűri és a szerkesztő szerint csak a legjobbaknak. Számotokra nem volt hiábavaló a kutatás, a gyűjtő munka és az írás. Megtapasztalhattátok, nem is olyan egyszerű papírra vetni szép, kerek mondatokat. Nem is olyan egyszerű a gondolatmenetet megtartva úgy írni, hogy az olvasó figyelmét lekötve ne térjetek el a tárgytól. Sokkal nehezebb, mint szóban kifejezni magunkat. Figyelmet és fegyelmet igényel, fejlett szókincset. Amikor olvastam a tanulmányokat, magam is elképedtem, mennyi megnevezés fordul elő írásaitokban, amit ismerek ugyan, de nem használom, amit értek, de valahogy más szó ugrik be helyette. Milyen szép a magyar nyelv, hány megszólítás létezik a felmenőink szeretetteljes megnevezésére, mennyi szép hasonlat, más Délvidéken és más Felvidéken. Magyar, a mienk mind!

A szöveg öröme, mondanám, vitt benneteket egy utazásra a történelemben, fejezetekre tagolt szöveggel, mely megfelel a formai követelményeknek, jegyzetekkel, felhasznált irodalommal ellátott tanulmányok sora. Ebben szerkesztői tapasztalatom alapján a felkészítő tanárok vagy szülők segítségét látom. Ezt a segítséget, útmutatást ne felejtsétek el megköszönni, mert szerzőként eljutottatok a halhatatlanság első lépcsőjére. Neveteket és munkátokat nemcsak ez a kötet őrzi, hanem a nemzeti könyvtárunk az Országos Széchényi Könyvtár is, mert a Kiadó ebből a könyvből is, mint minden kiadványból ún. köteles példányt ad át az OSZK-nak. Így a könyv bekerül az adatbázisukba.

Remélem, a jövőben találkozom a nevetekkel mint néprajzos, régész, történész, nyelvész…. Ehhez kívánok kitartást, jó kedvet a tanuláshoz!

--------------------------------------------

ANOTÁCIÓ – rövid ismertető az eredeti tartalom lényegéről

PUBLIKÁCIÓ – nyilvánosságra hozatal

AUTOR – szerző, a szöveget létrehozó természetes személy

EDITOR – kiadó, aki a kiadásért felelősséget vállal

LEKTOR – olvasó szerkesztő

SZERKESZTŐ – rendet tart az oldalon

FORMÁTUM – a könyv mérete

TIPOGRÁFUS – a betű- és a cím méretét tervező személy

TÖRDELŐ – a szöveget, képeket oldaltükörbe öntő

ILLUSZTRÁCIÓ – szemléltető anyag, kép, rajz

OLDALTÜKÖR – lapszéllel határolt tér

KOLOFON – kiadásra vonatkozó adatok

PALÓC TÁRSASÁGI KÖNYVEK

Könyvsorozat született

A Palóc Társaság fennállásának húsz éve alatt jelentetett már meg kiadványokat, amelyekkel egy-egy témára, alkotásra, helyre szerették volna irányítani a közfigyelmet.

A szklabonyai Mikszáth-emlékház kiállításának vezetője, amelyet a szükség hozott létre, a balassagyarmati Novitas-B Kiadó nyomdaüzemében látott napvilágot még 1993-ban. Ennek javított változata már a Mikszáth Kiadó gondozásában jelent meg 1997-ben, mint ahogyan a színes borítójú 3. kiadás is 2002-ben. Ugyancsak a Mikszáth Kiadó jóvoltából jelenhetett meg 1995-ben a Kubányi Lajos festőművész életét és munkásságát színes képekkel bemutató albumocska, melynek szövegét dr. Praznovszky Mihály irodalommuzeológus írta. Megjelentettük a Mikszáth Kiadóval együttműködve Az alsósztregovai Madách emlékhely c. füzetet is.

Eddig három évkönyvjellegű kiadványunk kerülhetett tagjaink könyvespolcára. A megalakulás 10. évfordulóján az Itt élned kell (1999), a 15. évfordulón 2004-ben a Csak a gyökér kitartson, a 20. évfordulóra pedig 2009-ben az Úton című.

Megérett hát az idő arra, hogy kiadványainkat könyvsorozatban jelentessük meg. Így született meg a Palóc Társasági Könyvek (PTK) sorozat ötlete. Ennek megteremtésével – úgy gondoljuk – egy lépcsőfokkal magasabbra tettük a mércét jelentő könyveink – munkánk időtálló dokumentumainak területén. Nyilvánvaló, hogy nem piachódító cél lebeg előttünk, csupán szerényen szeretnénk hozzájárulni tagjaink és családjaink, magyar testvéreink összetartozás tudatának elmélyítéséhez.

Újdonság: Honlapunkon áprilistól mozgóképtár (videó) is a látogatók rendelkezésére áll.

SAJÓ SÁNDOR –

A HONSZERETŐ KÖLTŐ ÉS PEDAGÓGUS

Mint tudjuk, 2008 – at Sajó Sándor emlékévnek nyilvánítottuk. Koszorúzással és előadásokkal emlékeztünk meg a halálának 75. évfordulójáról, versmondó-versennyel, konferenciával, verseinek megzenésítésével és szoborállítással születése 140. évfordulójáról.

A Nemzeti sorskérdések a XX. század Európájában című konferencián elhangzott előadásokat egy kötetbe gyűjtve jelentettük meg a fenti címen. A kötet előszavában olvashatjuk: „… reméljük, mind többekhez jut el egy, a szülőföldjét, hazáját forrón szerető, féltő és védő magyar ember – aki költő és nagyszerű pedagógus is volt egy személyben – életpályája és példamutatása s ezáltal kötetünkkel hozzájárulni az őt megillető helyre való emeléséhez, a kincses magyar irodalomban és a közelmúlt közéletében.”

A könyvben Szidiropulosz Archimédesz történész A magyar önismeret útja? Trianon című, Bihari József nyugalmazott középiskolai tanár és gyűjteményvezető valamint Szalay Károly író, újságíró Sajó Sándor emlékezete című, Vödrös Attila A kirekesztett Sajó Sándor, továbbá Szarka Emese egyetemi doktorandusz Egy elfeledett pedagógus, Sajó Sándor című előadásának anyaga olvasható. Ezt egészíti ki a költő Köszönöm, Isten ezt a szép világot és a Tanárok háza c. költeménye. A karcsú kötet a SikerX Bt. Kiadó gondozásában jelent meg 2009-ben.

VOLTUNK. VAGYUNK. LESZÜNK!

Örömünkre szolgál, hogy a 2009-ben indított könyvsorozatunk 2. kötetére nem sokat kellett várnunk. 2010 elején megjelent a fenti címmel egy vaskosabb könyv. Ebben a kárpát-medencei magyar fiatalok gondolatai olvashatók magyarságról, hazáról, múltról és jövőről. A kötet tulajdonképpen válogatás azokból a tanulmányírói pályázatra beérkezett dolgozatokból, amelyeket a Magyar Kultúra Napja tiszteletére hirdetett meg a Palóc Társaság 2008-2009-ben.

A kötetben Ondík Gergely és Gábor, Hováth Gábor, Sántha Norbert, Dudás Krisztián, Dulka Gabriella, Akácsos Tibor, Bencze Mikolt, Ternovács Bálint, Kozma Krisztián, Papp Krisztián, Takács Dániel, Kávai Konrád, Szabó Erzsébet, Hajtman Arnold, Csicsay Áron, Fűzy Eszter, Demény Norbert, Zsoldos Viktor, Kiss Tamás, Bombek Éva, Higyed Emília, Szomolai Csilla, Jánosa Titusz, Kánya István, Lengyel Gabriella, Kása Ádám, Budai Márton, Munteanu Renáta, Olajos Vajk, Alexa Luca Sára, Varga Patrik, Reiter Viktor, Kerekes Ákos, és Gál Zoltán Csaba egy-egy írása található.

A kötet végén a szerzők arcképei tekintenek az olvasóra. A kötet előszavában Kolczonay Katalin, a tanulmányírói pályázatok értékelő bizottságának elnöke írja: „Gyerekek, fiatalok írták: Íme, itt vagyunk, ilyennek látjuk körülöttünk a világot, ilyennek látjuk a felnőtteket, ezek a kérdéseink, reményeink. Bízzatok bennünk, és segítsetek, hogy megmaradhassunk annak, akik vagyunk és lenni szeretnénk ezen a Földön, leginkább mégiscsak itt, a szülőföldünkön.”

A könyv olvasása mindenki számára felüdülést hozó öröm forrása. Akik kérnek, kapnak belőle…

HATÁRTALANUL!

Ezzel a címmel rendezett konferenciát az Apáczai Közalapítvány március 22-én Budapesten a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében.

A konferencián mintegy háromszázan jelentek meg az elszakított területekről és a megcsonkolt Magyarországról. A NéVA Társaság képviseletében elnöke vett részt a tanácskozáson.

A konferencia fő témája A magyar oktatási tér a Kárpát-medencében 2010 – 2020 volt. Csete Örs irodaigazgató, a konferencia házigazdája üdvözlő szavai után dr. Stark Ferenc kuratóriumi elnök és a Marczibányi Téri Kodály Zoltán Általános Iskola gyermekkórusa köszöntötte a tanácskozást.

Bevezető előadást dr. Pálinkás József, a MTA elnöke tartott Oktatás határok nélkül címmel. Utána Kallós Zoltán (Erdély), dr. Orosz Ildikó (Kárpátalja), Kalapis Stojan (Délvidék) és Ladányi Lajos (Felvidék) mondott köszönetet az alapítványnak az évtizedes támogatásért.

A konferencia előadói (13) szakterületük lényegbevágó kérdéseire igyekeztek választ adni, miközben új gondolatokat ébresztettek, s megjelöltek néhány területet, amelynek kutatása tovább viheti a magyar oktatás fejlesztését méghozzá határtalanul.

A HATÁRTALANUL! tervezet meghirdetésével az Apáczai Közalapítvány a magyar-magyar kapcsolatépítés új fejezetét indította útjára. Tudnivaló, hogy minden hetedik magyar diák nem magyarországi tanintézményekben tanul. A magyarországi tanintézményekben tanuló diákoknak hiányosak ismeretei vagy egyáltalán nincs tudomásuk arról, hogy nemzettársai élnek az elszakított területeken, amelyek szomszédos országokban vannak. Ezért ez a most induló pályázati lehetőség kb. hatezer magyarországi diák számára teszi lehetővé évente, hogy meglátogassa és megismerje magyar diáktársát és életkörülményeit, az elődök múltját és a vidékek nevezetességeit ezekben a szomszédos országokban.

Hisszük, hogy a konferencián elhangzottak hozzájárulnak közös nemzeti ügyünk, a magyarság megtartásához és életterének biztosításához.

ÉDESANYAI NYELVÜNKRŐL MONDTÁK

Nicholas Lezard kritikus:

„A magyarok tulajdonképpen nem is földi lények, hanem egy szuper-intelligens földönkívüli faj, amelynek sikerült egybeolvadnia az emberiséggel, s csak műveik zsenialitása és nyelvük teljes érthetetlensége árulja el őket.”

Jakob Grimm meseíró:

„A magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése felülmúl minden más nyelvet.”

Erbersberg bécsi tudós:

„Olyan a magyar nyelv szrekezete, mintha nyelvészek gyülekezete alkotta volna, hogy meglegyen benne minden szabályosság, tömörség, összhang és világosság.”

George Bernard Shaw drámaíró:

„Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az érzelmek titkos rezdüléseit.”

Grover S. Krantz amerikai kutató:

„A magyar nyelv ősisége Magyarországon … meglepő: úgy találom, hogy átmeneti kőkori nyelv, megelőzte az újkőkor kezdetét… az összes helyben maradó nyelv közül a magyar a legrégebbi.”

Berglund svéd orvos:

„Ma már, hogy van fogalmam a nyelv struktúrájáról, az a véleményem: a magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke.”

Teller Ede atomfizikus:

„Új jeles felfedezésem, miszerint egy nyelv van, s az a magyar.”

M E G V I L Á G O S O D Á S T !

Minden naptári év elején aggódva figyeljük, hogyan alakul a magyar tanítási nyelvű alapiskolák tanulói létszáma. Az már nem is kérdés, hogy esetleg emelkedik-e ez a szám, sokkal inkább az, hogy araszolva fogyunk-e vagy rohamosan. Elegendő gyermeket íratnak-e a magyar szülők a magyar iskola első osztályába, emelkedik-e vagy csökken a beíratott elsősök száma, végső soron bekövetkezik-e a legrosszabb: gyermek híján szűnik meg a magyar iskola.

Szomorú számok jelennek meg évről évre szemünk előtt, a kimutatásainkban. Mert annak ellenére, hogy egy-két iskolába esetenként egy-két gyermekkel többet íratnak be a szülők, mint az előző tanévben, ugyanakkor egy-két gyermekkel kevesebbet más-más iskolába, így aztán a végeredmény mégiscsak lehangoló eredményt mutat.

Például a Nagykürtösi járás magyar iskoláinak képe semmi örömre okot adó ténnyel nem szolgál. Mindez annak ellenére van így, hogy hosszú évek óta tényfeltáró cikkek szólnak a magyar iskola előnyei mellett, példák sora igazolja a magyar iskola előnyét a szlovákkal szemben, Coméniustól Mihályi Molnár Lászlóig követhetjük nyomon a józan észre hatni próbáló érveket, sőt anyagi oldaláról nézve is előnyt jelent magyar iskolába íratni, járatni a magyar családok gyermekét. Elég, ha a magyarnak csúfolt balliberális kormány által megszüntetett Illyés Közalapítvány áldásos tevékenységére utalunk, vagy az Apáczai Közalapítvány magyar iskolákat támogató régi tevékenységére, a Szülőföld Alap támogatására utalunk, mely utóbbi a Pázmány Péter Alapítvány közbeiktatásával juttatja el a támogatásokat a magyar iskolákba. S nem hagyhatjuk ki e felsorolásból a Rákóczi Szövetséget sem, mely közel húsz éve szakadatlanul azon fáradozik, hogy minden magyar családba született magyar gyermek magyar iskolában tanuljon s ennek óvodai csomagokkal, elsősöknek osztogatott ösztöndíjjal is nyomatékot ad az utóbbi években. Lehetetlen, hogy erről ne tudnának a szülők, vagy ha tudnak, ennek ellenére rosszul döntenek: nem magyar iskolába vezetik gyermeküket.

Nem magyarok, más népek nagy tudósai fogalmazták meg csodálatukat a magyar nyelvről, ősiségéről, isteni üzenetéről, amely minden magyart csak büszkeséggel tölthetne el, s a világ összes kincséért sem kótyavetélnék el szemefényüket idegen nyelvű iskolákban! És mégis, mindezek ellenére azért kell keseregnünk , mert vészesen fogyunk, mert okos szavunk, józan hitünk nem minden magyar (?) édesapát és magyar

(?) édesanyát érint meg még mindig… Meddig még? Mikor ébrednek fel mély tudatlanságukból ezek a szülők?

Istenünk, adj számukra megvilágosodást!

Település Tanulói létszám
2009/2010 Végzősek
száma Maradnak Elsős
lesz Várható
létszám

Ipolybalog 168 20 148 17 165

Ipolynyék 139 15 124 9 133

Ipolyvarbó 52 7 45 5 50

Lukanénye 52 4 48 5 53

Csáb 24 1 23 2 25

Inám 8 3 5 2 7

Ipolyhídvég 8 1 7 6 13

Óvár 6 3 3 3 6

Összesen 457 54 403 49 452

MAGYAR GYERMEK MAGYAR ISKOLÁBA VALÓ!

Mihályi Molnár László

Kilencven esztendővel ezelőtt nagyhatalmi döntéssel nemzetünket feldarabolták, és az új országok urai elhatározták, hogy a területükön élő magyarokat bármilyen eszközzel felszámolják. Először csak a népszámlálással próbálták eltüntetni minket, majd a magyar vezető rétegtől elkobzott birtokokra telepítették be saját megbízottjaikat, hivatalnokaikat, állami alkalmazottaikat. Azt remélték, hogy ezzel a módszerrel gyorsan meg tudják vásárolni a magyarokat, mert nem tudták, hogy a mi lelkünk nem eladó. Templomainkba idegen papokat küldtek, tanítóinkat háttérbe szorították, kultúránkat igyekeztek idegen elemekkel felhígítani. Betiltották nemzeti ünnepeinket, himnuszunkat, jelképeinket… De megmaradtunk! Deportáltak, megaláztak, jogainktól megfosztottak… De megmaradtunk! Területünkre, szülőföldünkre szennyező ipari üzemeket hoztak, mintha nekünk adnának munkát, de szakiskolákat hozzá nem nyitottak, és idegenből jöttek a vezetők, s mi csak szolgák lehettünk itt is. Ez mind előre kitervelt program volt. Amint a járások kialakítása is, és a járási székhelyek kijelölése is. Igyekeztek mindentől megfosztani, ami megmaradásunkat segíthetné. Iskoláinktól is. Ezért csalogatták más iskolába a magyar gyermekeket, nem az érvényesülés végett.

Legyünk büszkék arra, hogy akik még magyarként itt vagyunk, emberségünket, tisztességünket, önbecsülésünket egészségesen tudtuk megőrizni. Akik elpártoltak tőlünk, s akik ellenünk törnek, azok mind alkalmatlanok a tisztesség és becsület minősítésére. A hatalom, amikor meg akar törni és szét akar zülleszteni, akkor a gyermeket veszi célba mézesmadzaggal, ígérgetéssel, képmutató tudálékossággal. Pedig csak az a célja, hogy gyermekeink lelkét elrabolják, hogy idegen szóra, idegen kultúrára szoktassák, hogy aztán mint a vágómarhát a saját akaratuk szerint használják. Mint stricik az utcalányokat… Ezt akarjuk???

AKINEK FONTOS A SAJÁT GYERMEKE SORSA, AZ NEM RABOLJA EL TŐLE AZ ANYANYELVŰ OKTATÁS LEHETŐSÉGÉT!

Ez a nyelv köti az anyához a gyermeket akkor is, amikor távol vannak. Ez az igazi lelki köldökzsinór, amely a szeretet, a tisztelet és a megbecsülés közvetítője. Aki azt szeretné, hogy gyermekei őt tiszteljék és becsüljék akkor is, amikor már nem szorulnak rá a szülő pénzére, gondoskodására, az ne feledje, hogy ennek lényege, hogy ezt a fontos köteléket megtarthassa. Az idegen iskola idegen szellemiségével elidegenít családtól, testvértől, néptől, nemzettől, szülőföldtől. S aki ezt elveszti, az a világ hontalan kóborló vándora lesz. Lehet vagyona, de otthona soha. Lehet üzlettársa, de barátja egy sem. Szülőjének már nem gyermeke, csak vagyoni örököse akar lenni… Kutatások, statisztikák bizonyítják, hogy aki nem anyanyelvén rakta le műveltségének alapjait, azok többsége nagyon sajnálatra méltó emberi zsákutcába jutott. Szülők ezrei bánták meg rossz döntésüket, hogy engedtek a hatalom, a pénz vagy a pozíció csábításának, és saját gyermeküket tagadták meg, akivel később már nem tudtak jó emberi kapcsolatban maradni. Narkós diákok tömegei épp a narkóban keresik az otthon melegét, amit egyszer elvettek tőlük. Ezt akarjuk??

AZ EMBERSÉG ALAPJA A CSALÁDBAN KEZDŐDIK ÉS AZ ANYANYELVI OKTATÁSNÁL SZILÁRDUL MEG!

Sokan mondták el, hogy nem csupán az lényeges, hogy mit tanulunk, de sokkal fontosabb talán, hogy hogyan és miként. Magyar ember magyarul vigad, magyarul sír, magyarul szeret, magyarul imádkozik. Mindenki eldöntheti, melyik útra lép: a szeretet vagy a szeretetnélküliség felé.

„Azért harang a harang,

hogy hívja az élőket

temesse a holtakat

s hogy árvíz jégverés

tűzveszély idején

s hódító horda láttán

félreverjék”

Kányádi Sándor

F e l h í v á s

Közeledik történelmünk leggyászosabb napja: június negyedike.

90 éve a trianoni diktátumot az erőszak s a nagyhatalmak egyeduralmi taktikája s az összetákolt államok mohó kapzsisága hozta létre és a közöny tartja életben. 90 éve Boldogasszony anyánk országa fölött beborult az ég és a kettős kereszt meghajolt a magyar golgotán. Amit azonban erővel elvettek nemzetünktől, vissza fogja adni azt a szükségszerűség, csak mi magunkat ne adjuk el, ne legyünk hűtlenek elődeink küzdelméhez, ősi nyelvünkhöz, mi őrizzük meg és adjuk tovább június negyedike szomorú emlékét az utánunk jövőknek mindaddig, amíg a természet rendje helyre nem áll s az igazság nem győzedelmeskedik.

Ne feledjünk!

Ne féljünk!

Ne féljünk emlékezni és emlékeztetni sem testvéreinket!

Ezen a napon, vagyis június 4-én, pénteken konduljanak meg a templomaink harangjai pontban 16 óra 30 perckor! Pár percig zúgjanak a harangok, sirassák nemzetünk szétdarabolását, s forrasszanak össze bennünket a szebb jövő reményében, emlékezéssel a trianoni országcsonkításra! Álljunk meg a harangok szavára és mondjunk el egy imát, otthonainkban gyújtsunk gyertyát!

Ezt minden magyar, akinek fáj Trianon, megteheti.

(Címoldalunkhoz)

80 éve Isten tenyerén

Előttünk, akik jól ismerik az Örökség Népfőiskolai Tábor rendezvényét s előadóit, nem kell bemutatni Molnár V. József néplélekrajz-kutatót, grafikusművészt.

A kezdetektől részt vett az ÖNT-ön, törzselőadónk lett, akinek előadása igaz mondanivalójával, meggyőző erejénél fogva mindig lebilincselte hallgatóságát. Nehezen hihető, hogy a mindig frissen mozgó fáradhatatlan alkotó, a gyermekrajzokat és a néplélek titkait megfejtő, a tudást közvetítő, gyermekeket-családokat igazságra, szeretetre nevelő Molnár V. József 80 éves. Pedig március 17-én betöltötte életének 80. évét!

Köszönteni őt gyűltek össze a budapesti Hazatérés templomba hívei, tisztelői, barátai, akik közös énekkel köszöntötték a barantások sorfala között bevonuló mestert, Papp Lajos szívsebész professzor kíséretében. Érdemeit többen méltatták, énekkel, költeménnyel, tánccal többen köszöntötték, a legmaradandóbb emlékül mégis az a könyv bizonyul, amely majdnem kilencven tisztelőjének, barátjának írását tartalmazza, s amely a 80 éve Isten tenyerén – Megtartó szeretettel Molnár V. Józsefnek címmel jelent meg. Egy díszpéldány is készült, amelyben a szerzők írásaikat ajánlják az ünnepeltnek. A vaskos könyv szerzői között van a Palóc Társaság elnöke is.

Tisztelettel és palócmagyari szeretettel kívánunk neki mi is még sok-sok évet, jó egészséget!

SZÁZ ÉVE HUNYT EL

A Nagy Palóc, Mikszáth Kálmán halálának 100. évfordulójára emlékezünk az idén.

A megemlékezés központi rendezvénye Budapesten lesz május 28-án, az író halálának napján. Ezt előkészítendő tartottak megbeszélést március 29-én Salgótarjánban a Nógrád megyei intézmények és egyesületek valamint a Palóc Társaság képviselői. Nem jelent meg senki a Petőfi Irodalmi Múzeumból, s mivel az évfordulós rendezvényt a PIM mint főrendező határozta meg, ezért sok eredménnyel nem zárulhatott ez a megbeszélés. A Mikszáth Kálmán Társaság, amely a „csendes” években fő- és méltó, mert mindig színvonalas és új értékeket felmutató rendezője volt és azon túl is a május 28-i megemlékezéseknek, most kétségek között várja, hogy mit tehet, kell-e tennie egyáltalán valamit, hogy a megemlékezés valóban méltó legyen a nagy íróhoz. Ugyancsak kérdéses az is, vajon sikerül-e a terv, miszerint emléktáblát avatnának a kérdéses napon a Reviczky utcai ház falán, amelyben utolsó lakása volt Mikszáthnak. A VIII. kerületi önkormányzattól eddig nem kapták meg az engedélyt a táblaavatásra… Ami bizonyosra vehető, hogy a PIM az udvarát a megemlékezőknek a rendelkezésére bocsátja és az épületben is lehetőség nyílik alkalmi kiállítások megnyitására, emlékülésre vagy pl. Mikszáthról illetve műveiből készült filmek vetítésére.

A Mikszáth Társaság örökös tiszteletbeli elnökének, dr. Praznovszky Mihálynak (aki egyébként a Palóc Társaság tiszteletbeli tagja is) a felkérésére a Palóc Társaság is bekapcsolódhat a Mikszáth-megemlékezések fővárosi eseményeibe. A temetői koszorúzáson és a jelenleg még kérdéses emléktábla-avatáson kívül a PIM udvarán palóc népdalokkal, mesékkel, népi mesterség bemutatásával, a vetítőteremben pedig az író születése 150. évfordulóján történt szoborállításon készült kisfilmünkkel veszünk részt az évfordulós megemlékezésen.

A mellékelt bronz emlékérmet Oláh Szilveszter szobrászművész készítette az író születésének 150. évfordulója alkalmából a Palóc Társaság felkérésére, és az 1997-es szoboravató ünnepségen kapták azok, akik méltónak bizonyultak erre a Mikszáth-hagyományok ápolásáért.

Házunk tája

Ugye világos, hogy a tagság bizonyos kötelezettségekkel jár? Különösen akkor, ha ezeket a kötelezettségeket önként vállaltuk. Legutóbb a Nyilatkozatban erősítettük meg valamennyien, hogy minden tagunk a naptári év feléig, azaz június 30-ig eleget tesz ennek az önként vállalt kötelességnek, vagyis tagdíját befizeti. Még csak 2010 első negyedévén vagyunk túl, s örömmel tudatjuk, hogy tagjaink többsége szavát álló. Nekik őszinte köszönetünket fejezzük ki működésünket elősegítő támogatásukért.

Ugyanakkor tisztelettel és barátsággal kérjük azokat, akik ezt még nem tették meg, hogy legkésőbb június végéig ők is róják le „tartozásukat”! Minél előbb, annál jobb! Köszönjük a megértést.

Mi vár ránk?

Ý2010. április 30-án Udvardon a Majthényi Adolf Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola ad otthont a Kárpát-medencei Rovásírásverseny VI. Felvidéki Országos Döntőjének, melynek fővédnöke PhDr. Mészáros Alajos professzor, az Európai Parlament Néppárti Frakciójának szlovákiai magyar képviselője.

Ý2010. június 5-6-án bemutatjuk tevékenységünket, legújabb könyveinket Vác irodalomkedvelő közönségének.

Ý2010. július 6-10-e között rendezzük meg Udvardon a XV. Örökség Népfőiskolai Tábort. Minden érdeklődőt várunk.

Ý2010. július 24-29-e között Őrvidékre látogatunk, hogy ismerkedjünk a Trianonban letépett és az ugyancsak vesztes Ausztriának odaítélt országrész múltjával, jelenével, a térségben élő magyar testvéreink körülményeivel. Ha még nem jelentkezett, most jelenkezzen!

Jó Palócok
A Palóc Társaság hírmondója * Megjelenik minden negyedévben
Felelős szerkesztő: Z. Urbán Aladár
 991 11 Balog nad Ipľom (Ipolybalog)
Okružná (Kör u.) 194. Szlovákia
 TEL.: 047/ 488 53 13
 www.paloctarsasag.real-net.sk
 z.urban@paloctarsasag.real-net.sk