jp
logo

„Itt élned, halnod kell!” itt_elned

- - - - - Hírmondó 2011 II. negyedév - - - - -

 
ŐSEINK ÜZENNEK…
 
„A székely írás – állítja 1884-ben Hódoly László -, őstörténetünk legtiszteletreméltóbb és igen fontos ereklyéje…, - majd így folytatja: …azon nép, mely ezen írást alkotta, igen válságos jövőnek nézett elébe…, … nem csodálkozhatunk, hogy ezen írás emlékei mindeddig nem födöztettek föl, mégpedig annál kevésbé, mivel a magyar kereszténység első századaiban az uralkodó hatalomnak is érdekében állott, mind azon nyomokat megsemmisíteni, amelyek a népet régi vallására emlékeztették…”

A megsemmisítés tökéletesen mégsem sikerült! Maradt néhány emlék, amely felfogható Kárpát-medencei birtoklevelünknek is, és századokon át öröklődött az emléke génjeinkben, míg mára újból megállíthatatlanul követeli helyét a nemzet műveltségében. Ennek tudható be az is, hogy a Felvidéken a nemzettestből kitépett nemzetrészen, akárcsak a többi idegen uralom alá juttatott magyar földön egyre többen tanulják vissza őseink írását, a magyar rovásírást s ezzel párhuzamosan őseink üzenetét. Erre az üzenetre egyre többen kíváncsiak és érettek, ismerkednek vele, sőt tudásukat versenyeken is megmérettetik.
A Felvidéken a Palóc Társaság 2011-ben már hetedszer rendezte meg a Kárpát-medencei Rovásírásversenyt és Műveltségi Találkozót, amelyre kereken 150 jelentkezés érkezett. Ez a magas szám eredményezte, hogy először a rovásírásverseny felvidéki történetében elődöntőket is kellett szerveznünk.
A három körzeti döntő helyszíne: Harkács (hivatalos nevén Gömörfalva), Szimő és Somorja. Harkácson Vezér Klára, az alapiskola tanítója volt a főszervező, akinek szervező munkájáról a legnagyobb elismerés hangján szólhatunk.
 
Az iskola kapuján rovásírásos üdvözlő szöveg fogadta az érkezőket, bent sóval és kenyérrel várták őket a népviseletbe bújt leányok. „Terülj, terülj, asztalkám!” kínálta a frissítőt és gyümölcsöt a feladatokban elfáradt versenyző tanulóknak, akiknek lehetőség nyílt az ismerkedésre, a tapasztalatcserére, a játékra… Szögedi Anna fővédnök, Tornalja polgármesterasszonya is köszöntötte a megjelenteket, mint ahogyan Rajtúk László iskolaigazgató, valamint az ízletes ebédről gondoskodó Lévai Monika polgármester. Szép színfoltja volt a harkácsi körzeti döntőnek, amikor a rovásíró gyerekek facsemetét ültettek el a nap emlékére az iskola udvarán. Az iskola bábszínjátszói A kisgömböc mesét elevenítették meg a színpadon, s itt, a művelődési házban történt meg az eredményhirdetés is, amelyen újabb meglepetés ért valamennyiünket: a Palóc Társaság címerével díszített szatyrot kaptunk tele ajándékokkal…
   
A Vág parti Szimő adott otthont a második körzeti döntőnek. Itt a vadonatúj művelődési házban zajlott a verseny, amely a helyi iskola tanulóinak énekszámával, versmondásával kezdődött. A megnyitó ünnepséget üdvözölte Bób János polgármester, csakúgy a Jedlik Ányos, a falu híres szülöttjének nevét viselő alapiskola igazgatója, Oláh Magdolna. A verseny alkalmából a művelődési ház előtti parkban rovásírásos falutáblát is avattunk, ennek leleplezésénél a Csemadok alapszervezetének asszonykórusa népdalcsokorral köszöntötte a jeles napot s a résztvevőket.  
   
   
   
   
A díjkiosztást megelőzte az alapiskola tanulóinak vidám jelenete. A szimői körzeti döntő sikere elsősorban a Kantár Évának, a Csemadok Szimői Alapszervezete elnökének, a lelkes rovásírás-oktatónak köszönhető, no meg az őt segítőknek, akikből nem volt hiány.
Hasonlóan az előbbi kettőhöz csak dicsérhetjük a harmadik, Somorján megtartott körzeti döntő főszervezőjét, Kósa Krisztina tanárnőt, aki csapatával együtt megmutatta, mire képes a lelkesedés, az ügyszeretet. A Corvin Mátyás Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola földszinti csarnokának a falán rovásírásos iskolanévtáblát lepleztünk le, amely az iskola diákjának, Nagy Bence kilencedikes tanulónak a kezemunkáját dicséri.  
   
   
 
   
A megnyitó ünnepségen Bárdos Gábor polgármester azt hangsúlyozta, hogy a rovásírás tanulása és tanítása és vele együtt a magyarságismeret megerősítheti azokat a szálakat, amelyek összekötik az egy nemzethez tartozókat. A Bugár Gabriella igazgatása alatt működő iskolában volt kokárdakészítő műhely, ismerkedhettek a versenyzők a
város nevezetességeivel, a Madách Gimnázium íjászcsapata pedig bemutatót tartott az érdeklődőknek az iskola sportpályáján. Nyilván itt is a versenyfeladatok megoldása jelentette a legnagyobb kihívást a versenyzőknek, emellett azonban a szórakoztató, készségfejlesztő foglalkozások is sok ismerettel gyarapították ismereteiket. Somorján is emlékfaültetéssel tették emlékezetesebbé a napot, amely az eredményhirdetéssel zárult. Meglepetés itt sem hiányzott. Valamennyi versenyző és felkészítő egy rovásírásos bögrét vihetett haza emlékül.
A három körzeti döntőt május 13-án követte az országos Ipolyságon. A Fegyverneki Ferenc Egyházi Gimnáziumban zajlott a verseny, amelyen megjelent a verseny fővédnöke, Mészáros Alajos professzor, az Európai Parlament Néppárti Frakciójának MKP-s képviselője, Ferenczy Gábor, a Magyar Országgyűlés jobbikos képviselője, Szakács Gábor, a Forrai Sándor Rovásíró Kör vezetője a rendezvény díszvendége, valamint a város képviseletében Révész Angelika, a kulturális osztály vezetője. A döntő versenyzőit, a felkészítőket és a vendégeket. RNDr. Balázs Péter igazgató-helyettes üdvözölte, akik a feladatok elvégzése után a cserkészek vezetésével jártak a Honti Múzeumban s ismerkedtek a hajdan volt megyeszékhely nevezetességeivel, befejezésként pedig az iskola zeneegyüttesének tapsolhattak.  
 
A VII. országos döntő helyszíne Ipolyságon 
 
   
   
   
Az A korosztály győztesei  A B korosztály győztesei 
   
   
     A C korosztály győztesei  A D korosztály győztesei 
 

A vándoroszlopra is felkerült a VII. országos döntő helyszínére emlékeztető szalag is. A döntő helyi szervezését Mészáros Attila vezetőségi tagtársunk vállalta magára, s feladatát nagyszerűen teljesítette. (Részletesebb beszámolót a rovásírásversenyekről a Palóc Társaság honlapján talál az Olvasó). A VII. Felvidéki Országos Rovásírásverseny és Műveltségi Találkozó három körzeti és országos döntője siker a javából, melyből építkezni lehet és kötelező is. Folytatása nem maradhat el…


A rovásírásverseny fővédnökének beszéde

 
Tisztelt Rendezők, Szervezők, kedves Versenyzők, tisztelt Vendégek!

Utánanéztem kissé a reneszánszát élő rovás történetének, s magam is meglepődtem, mennyi üzenetet hordoz ez a fajta írás. Tudatosítom persze, hogy írásról van szó, kimondottan célja hát, hogy üzenete legyen.
Szakmai vitákba bocsátkozni nem kívánok, nem akarok. Nincs hozzá sem elég tudásom, sem elég bátorságom. Érzelmi kötődésem viszont – Önöknek, nektek köszönhetően – van. És ha most itt körülnézek, derűsebb világban látom magamat. Azok között vagyok, akik a száraz tényeken túl a lélek hitével és erejével művelik egy ősi kulturális kincsünk fenntartását; a szakrális titokzatossága mellett távoli üzenetek vonzásában is élnek. Mert a rovásírás üzenet, régmúltba vezet, térben és időben távoli vidékekre, s a művelőiben szervesül át jelenné, új tudássá. Akarjuk vagy nem, egészen a Himalája sziklafaláig repít bennünket gondolatban, egykor volt fényes kultúrák idejébe, olyan világba, amelyhez hasonlót manapság inkább a bolygónkon kívüli létezést leíró fantáziajátékokban olvashatunk. A titok varázslata, ami megragad a rovásírást ápolók közösségében, s a titok megfejthetőségének közösségteremtő ereje hatja át ezeket az összejöveteleket, versenyeket is. Jó ebben az erőtérben megmártózni.
Tanárember vagyok. Mindig is szerettem diákjaim felfedező rácsodálkozását az új dolgokra, bár ez többnyire az anyagi világ valóságába tett kaland volt. Az ilyenkor felvillanó szikra új erővel töltött fel. El tudom képzelni hát, milyen élmény és erő ébred azokban, akik előtt egyszercsak megnyílnak a kusza ákombákomnak vélt jelek, s beszélni kezdenek hozzá. Beszélnek hozzá azok, akik tilalmas évszázadokban is rótták jeleiket, s miközben mi, többiek elfeledtük ezt az ősi tudást latin betűink kedvéért, egy magasabbnak vélt kultúráért, azért, hogy a minket körülvevő új szomszédok, új közösségek jobban elfogadjanak s befogadjanak bennünket, ők nem adták fel a magukét, vitték, őrizték
tovább azt is. Hogy egyszer még menedéke, lelki támasza, erőforrása lehessen a népnek.
Egy nép saját értékeibe, tudásába, önmagába vetett hitének követeiként szólnak ma hozzánk. Dacolva, keményen, a kitartást, a megmaradást, a hűséget hirdetve. Köszönet érte a Palóc Társaságnak, hogy ezt felfedezte, felkarolta és terjeszti. Értékvesztett világunkban az ember önmagából meríthető erejét élesztgeti vele – mert ma mindennél fontosabb tudni: csak akkor veszünk el, ha mi magunk adjuk fel magunkat.
Ahogyan egykor pálos szerzetesek művelték a rovást az új, a latinos írásmód mellett, s bizonyították, hogy ezen a különös írott nyelven is elmondható minden, ami fontos, még a korszerű is, úgy őrizzük meg magunkat mi is. Nyelvünkkel, különbözőségünkkel együtt – mert így vagyunk magyarok.
Kedves Versenyzők, Szervezők! Míg tehetem, szívesen járulok hozzá, hogy munkájuk folytatódjon, sikerrel járjon. Jó versenyzést, kellemes együttlétet kívánok mindnyájuknak! 
 

„Beimádkozott kis templomocska is rejthet kincseket” 
Jászok a palócoknál
 
Évek óta tartjuk a kapcsolatot a jászberényi Keresztény Értelmiségiek Szövetségével. A kapcsolatot magyarázó két ok, hogy a jászberényi plébániatemplom tornyát is, az ipolybalogi Árpád-kori templomocska tornyát is a Magyar Szent Korona mása díszíti, illetve, hogy a jászberényiek is egyre inkább a sajátjuknak is vallják az ipolysági születésű Sajó Sdándor költőt, aki tanári pályájának egy szakaszát éppen Jászberényben, a mai Lehel Vezér Gimnáziumban törtötte, a Palóc Társaság pedig egyik fő feladatának tekinti a költő emlékének ápolását.
Május 25-én a KÉSZ 50 fős csoportja látogatott vidékünkre. Ipolybalogon először a templomba léptek be, amelyben György Ferenc plébános ismertette meg velük a templom és a Szent Korona toronyra kerülésének történetét. A Szent Korona másolata előtt áhítattal tisztelegtek a vendégek. A Palóc Társaság elnöke ezután a hont visszafoglaló Árpád vezér faszobrához, az első és a második világháborús emlékhelyhez vezette a társaságot megcsodálni Nagy János szobrészművész Sírbatétel
című szobrát. A KÉSZ csoportja ezt követően az alapiskola éttermében a polgármesteri hivatal vendégeként fogyasztotta el ebédjét.
A délutánt Ipolyságon töltötték, ahol a Honti Múzeumban várta őket Pálinkás Tibor igazgató, aki a múzeumban és a városban szakavatott kísérőjük volt.
Palócföldi látogatásuk után dr. Suba György elnök és Julika a titkár levélben köszönték meg a lehetőséget és a vendégszeretetet. Így írnak: „Tegnap olyan ritka szép és felemelő érzések részesei lehettünk Nálatok, amely minden várakozásunkat felülmúlt. A kedvességetek és a vendégszeretetetek felülmúlhatatlan. Hazafelé mindenki felajánlotta a segítséget, hogy ha jöttök, ők is segítenek, sütni, főzni, sütkérezni, mert ilyen vendégszeretetet vissza kell adni.!
Ugye, nem kell nekünk mindig csak a kölni dóm nagyságú látnivalókban gondolkozni. Egy beimádkozott kis templomocska is rejthet kincseket. ... Pálinkás Tibor szeretettel és készségesen fogadott bennünket, megtekintettük a rendkívüli gazdag múzeumot, a templomot, majd egy buszos városnézésen mutatta be a várost. Megkoszorúztuk Sajó Sándor szobrát, a lakóházán elhelyezett emléktáblát, miközben Dorina unokám énekelt és verset mondott. Tehát hálás köszönet mindenért...” 
 

A lehetőséggel élni kellene... 
Műveltségi versenyeink legjobbjainak minden évben igyekszünk tábori nyaralást biztosítani. Sajnos, azt tapasztaltuk az évek során, hogy ezzel a lehetőséggel nem mindig éltek a helyezettjeink. Reméljük, az idei nyáron valamennyi nyaralásra jogosult diákunk él a lehetőséggel...
Lássuk, milyen táborba kik nyertek részvételi lehetőséget nyerteseink közül!

MAGYAR KÁLVÁRIA
– A tábor helyszíne Sátoraljaújhely. Tizenöten tölthetnek itt felejthetetlen szép napokat. Kik ők? Hatan Barótról vannak: Bíró Ágnes, Deák Renáta, Demeter Emőke, Farkas Bertalan, Gál Enikő, Sándor Boróka. Továbbá: Forgács Gergely és Szabó Zsófia Jászberényből, Bankházy Angelika és Török Jutka Párkányból, Bartusz Réka Pozsonyból, Gubík Réka Léváról, Polgár Csilla Somorjáról, Sóky Bernadett Érsekújvárról, Tonhajzer Arabella Ózdról.

ANYANYELVI TÁBOR
- A tábor helyszíne Baja. Hatan vannak, akik itt tölthetnek egy hetet. Mégpedig: Benics Evelin és Keresztes Péter Bölcskéről, Horák Emese és Szeles Enikó Csantavérről valamint Berec Judit és Nagy Regina Magyarkanizsáról.

ANYANYELVI TÁBOR – A tábor helyszíne Esztergom. Ide a következő tanulók nyertek beutalót: Földes Bence és Kalamár Cyntia Ipolyszakállosról, Janszo Orsolya Párkányból, Hőrigh Tasmás Nagycétényből, Molnár Krisztina Tornáról és Renczés Zsófia Deákiból. Ők, a fentiek valamennyien a Magyar Kultúra Napja tiszteletére meghirdetett pályázatunkon vettek részt sikeresen. A táborok rendezője a Rákóczi Szövetség.
Az esztergomi táborban tölthetnek egy hetet azok a tanulók is, akik a Sajó Sándor versmondó versenyünkön, illetve a rovásírásversenyen jól szerepeltek vidékünkről. Vagyis: Tóth Benjámin Ipolykesziről és Ipolybalogról Dobos Alex, Dobos Sebastian, Lenický Krisztián, Rados Nicolas, Zolcer Gábor.

KEHOFA – A tábor helyszíne Kevermes. Rendezője a Kevermesi Honismeretért és Falusi Turizmusért Egyesület. Három diák és egy kísérő nyerte ezt a kéthetes tábort. Név szerint: Kávai Konrád, Kiss Tamás, Pozder Márk, a tanár Fodor Éva, mindnyájan Magyarkanizsáról. A tábori lehetőséget a Magyar Kultúra Napja pályázaton elért eredményükért kapták.

ÖRÖKSÉG NÉPFŐISKOLAI TÁBOR – A tábor helyszíne Karva. Rendezője a Palóc Társaság. Négy fiatal kapott ingyenes részvételi lehetőséget, hogy részt vegyen a művelődési napokon: Borsó Ákos és Kováč Máté a révkomáromi Ipariból, Horváth Ádám Csongrádról és Borbély András Hódmezővásárhelyről.

NEMZETI IFJÚSÁGI TÁBOR – A tábor helyszíne a Kiskunmajsa melletti Marispuszta. Rendezője az 56-os Történelmi Alapítvány. Ebben az évben hat középiskolás korú (14-18 éves) felvidéki fiatalt fogadnak...

Vajon lesznek-e jelentkezők? Mert ide még bárki jelentkezhet... Jelentkzését jól ismert címünkre küldje – lehetőleg minél előbb! 
 

„AZ EMBER RÉSZÉRE A SZERETET A LEGEGYENESEBB ÉS A LEGKEDVESEBB ÚT ISTENHEZ” 
Nagy nap volt ez: 2011. június 3. Talán mai ésszel jelentősége fel sem fogható! Születése utáni százkettedik, elhunyta utáni negyedik évében szobor örökíti meg nagyságát annak a tudósnak, aki a magyar őstörténet egyik legnagyobb kutatója, aki kutatásai eredményeként bebizonyította, hogy a sumír a mai magyar nyelv elődje, s aki nemzetét szolgálta 98 éven át Isten követeként e földi világban.
Ő BADINY JÓS FERENC
 
A Palóc Társaság a sumerológus és magyarságtudós emlékének ápolását a sajátjának tekinti s teszi ezt lehetőségeihez mérten tettekkel. Balassagyarmaton a tudós professzor születésének 100. évfordulóján a város és a Civitas Fortissima egyesülettel karöltve emléktáblával jelölte meg azt az épületet az Ady utca és a Szondi utca sarkán, amelyben gyermek- és ifjúkorát élte a magyartudós Badiny Jós Ferenc. Losoncon Az ősi gyökér él és tanít címmel emlékülést tartott a Palóc Társaság neves előadók részvételével (Bíró József, Bíró Mária őstörténetkutatók, Tábori László keletkutató, Kiss Irén kultúrtörténész). S ami 2010-ben nem valósulhatott meg a műveletlenség, a vallási vakság miatt, az most, 2011-ben, a tudós professzor születésének 102. évfordulója napján megtörtént.
A losonci Magyar Kulturális Központ szűk terme megtelt az érdeklődők, a kíváncsiak, a tudós tisztelőivel. H. Duray Éva háziasszony, a Csemadok Losonci Alapszervezetének elnöke, a Palóc Társaság rendes tagja üdvözölte a résztvevőket, a megjelent vendégeket, köztük Fuksz Sándort, a Magyarok Világszövetsége Felvidéki Országos Tanácsának
 

elnökét, Medvácz Lajost, Balassagyarmat polgármesterét és kíséretét, a Civitas Fortissima egyesület képviselőit, Szabó Juditot, a professzor hozzátartozóját. Hajdok Hajnalka mondta el a professzor versbe szedett imáját, majd Z. Urbán Aladár idézte fel Badiny professzor önéletrajzi elemekből szőtt könyvéből a Gácshoz, a Losonchoz és a  Balassagyarmathoz fűződő emlékeket. A központ tablóin mintegy 30 kép is emlékeket idézett fel, a nagy tudós családjáról, a katonai szolgálatról, az argentínai kutatómunkás esztendőkből és a máriaremetei utolsó hónapokról. A résztvevők magával a tudós professzorral is találkozhattak „élőben”, ugyanis megtekintették „A palócok ősvallása” című előadását DVD-ről, amely előadást az Örökség Népfőiskolai Táborban tartott 96 éves korában, 2005-ben Ipolyságon. S könyvei által is találkozhattak és találkozhatnak a magyarság igaz múltja iránt érdeklődők, hiszen a MKK Badiny néhány művét is az asztalra tette, hogy gazdára leljen.

A barátias, meleg hangulatú megemlékezés után a résztvevők a Ráday utcába sétáltak, ahol nem mindennapi esemény részesei lehettek. Itt is H. Duray Éva volt a vendégfogadó háziasszony. Hajdok Hajnalka a Hozzád szólok, uram! című imaverset adta elő vallásos áhitattal, majd Fuksz Sándor avatóbeszéde hangzott el (teljes terjedelmében közöljük). H. Duray Éva és Z. Urbán Aladár ezután leleplezte a három fenyőfa ölelésében álló szobrot, amely Oláh Szilveszter szobrászművész műhelyéből került Losoncra.

 
   

A bronz mellszobrot koszorúk borították el. Ekkor Szabó Judit kért szót, hogy mint „családtag” keresetlen szavakkal mondjon köszönetet az alkotónak és az emléket állítóknak (lejjebb olvasható a szöveg).  A Palóc Társaság elnöke ezután szólította a szobrászművész Oláh Szilvesztert, a szoborállítás kivitelezőjét (Filip József szécsénykovácsi polgármestert) és a háziasszony H. Duray Évát, hogy apró figyelmességgel köszönje meg nekik segítségüket, áldozatkészségüket. Erre és minden igaz magyar testvér egészségére  koccintás következett!

A losonci szoboravatás után Balassagyarmaton folytatódott az ünnepség. A két éve felállított emléktáblát is megkoszorúzták a tisztelők a Szondi u. 1. szám alatti épület falán, ahol már ott díszelgett egy piros-fehér virágokkal tele tűzdelt zöld koszorú s alatta félig vagy egészen elégett mécsesek... Badiny Jós Ferenc hajdan volt iskolájának, a mai Balassi Bálint Gimnáziumnak diákjai emlékeztek így kissé korábban a nagy tiszteletű elődükre! Megható pillanatokat élt át kis  társaságunk...

   
  
 

A rendkívüli nap a Svejk vendéglőben ért véget, ahol a Palóc Társaság fogadást adott azok tiszteletére, akik jelenlétükkel megtisztelték a professzort és a professzor emlékét ápoló Palóc Társaságot.

Az első Badiny-emléktábla felavatása után áll már az első Badiny-szobor is a magyarságtudós szülőföldjén. A két egykor megyeszékhelyi címmel is dicsekvő város, Balassagyarmat és Losonc így őrzi Palócföld nagy fia emlékét. S ebben a hagyományápolásban megkerülhetetlen  a Palóc Társaság, mely ilymódon szolgálja nemzetét, a Tudás Népét.

 

Fuksz Sándor szoboravató beszéde 
Tisztelt Hölgyeim! Uraim!
 
Emlékhelyet megjelölni, táblát, szobrot avatni: mindennapos dolognak számít, hiszen lépten-nyomon találkozunk velük, amint a "nagy elődök" példás életére, művére hívják fel a figyelmet – vagy csak egyszerűen jelzik, hogy itt született, járt, lakott a megbecsült személy. Badiny Jós Ferenc mellszobra különös jelentőségű, nem csak az utókor tiszteletteljes főhajtására kér, de inti, figyelmezteti a jelenlévőket – és főleg az itt nem lévőket.
A Palóc Társaság nemes kezdeményezése, hogy Losoncon, a születési hely szomszédságában, a csonka haza határain túl emeljen szobrot a világhírű, de otthon elhallgatott, mellőzött tudósnak, szimbolikus értékű. Figyelmeztetés a magyarnak nevezett Tudományos Akadémia és kormányzat felé, de számonkérése is annak a közhangulatnak, hogy a magyar szó már nem kívánatossá, mi több üldözendő jelzővé válik a közbeszédben is… De az elhallgatás és kirekesztés éppen a tudományok
világában válik megbocsáthatatlan mulasztássá, mi több bűnné, hiszen a tudomány csak az új ismeretek, felfedezések befogadása által válik azzá, ami lényege: az igazság felragyogásából ránk özönlő isteni ajándékká. De az érthetetlen és megmagyarázhatatlan közömbösségre is az életműben találjuk meg – részben – a magyarázatot. Történelemoktatásunk – ebből következik, hogy történelemszemléletünk is – a mindenkori győztesek felfogását és érdekeit szolgálják. Azoknak az érdekeit, akik már több száz éve írják történelmünket, és – Badiny Jós Ferenc szerint is – tűzzel-vassal irtották ki népünk lelkéből hagyományainkat, ősi vallásunkat, Istenünket.
Tisztelt Ünneplő Közösség! A szomszédos Gácson mint az ér az óceánig serdűlt az ifjúból a haza szolgálatát vállaló katonatiszt, majd az Óperenciás-tengeren túl második hazája Argentína fogadta be, hogy ott teljesedjék ki tudományos pályája, de ezen a sikeres pályán is végig népét szolgálja: a magyarság eredetét, történelmét, vallását kutatva a Magyar élet hitbéli alapvetéseit fogalmazza meg. Így ír: "A HIT valójában nem más, mint az igazság ismeretéből származó öntudat. " Micsoda mélység és magasság fogalmazódik meg ebben az egyszerű mondatban! Folytatva a gondolatot: "…amig a MAGYAR HIT a nemzet ápolásával, tanításával, gyógyításával, az életszükségletek megadásával – minden feltétel nélkül – életet biztosít, addig az új vallás – a zsidó-kereszténység – csak azt fogadja be, aki ennek a vallásnak szabályait, előírásait teljesíti és eltartja a vallásszervezet papjait, püspökeit, mindenkor és mindenütt – szolgai alázattal. "  
 
Keresztelt és hitben nevelkedett katolikusként döbbentenek meg ezek a gondolatok, és azt hiszem mindannyiunk hívő vagy hitetlen lelke rezdül új hullámokon, hiszen nemcsak magunk lelki üdvösségéről kötelességünk gondoskodni: nemzetünk egészéért vagyunk felelősek. Márpedig látnunk kell, hogy az európai civilizáció bölcsőjéből épülő világrendszer végnapjait éli. És elsősorban nem a gazdasági összeomlás, nem a pénzügyi csődök következményeként. Az okokat az erkölcs, az emberi értékek leépülésében, totális hiányában kell keresnünk. És az új életet – mert lesz új élet – csak új alapokon lehet építeni. Badiny Jós Ferenc igazságai megkerülhetetlenek lesznek az alapozásnál.
Tisztelt Emlékező Közösség! Megtért a nagy ember, Badiny Jós Ferenc, szülőföldjére. Emlékműve és emléke segít majd árván maradt, a haza testéből kiszakított utódainak, hogy készüljenek a feltámadásra, az új élet követeiként egy igaz Magyarország boldog ölelésében. A Magyarok Világszövetsége és Patrubány Miklós elnökünk köszönetét tolmácsolom a Palóc Társaságnak, Urbán Aladár elnök úrnak, és mindenkinek, aki hozzájárult e gyönyörű alkotás létrehozásához és e felemelő emlékünnepség megszervezéséhez.
A Magyarok Istene segítse továbbra is munkájukat! 

 
Szabó Judit beszéde  
 
Szívemben sok-sok szeretettel készültem erre a napra. Apuka, aki nekem egy személyben testesítette meg a Nagypapámat, az Apámat, a Társamat, a lelkemnek fele volt és marad, nagyon megérdemli, hogy emlékét méltó módon ápoljuk és soha ne feledkezzünk meg róla.
Élete során fáradságot nem kímélve dolgozott, munkálkodott nemzetéért, ment előre a számára kijelölt úton, nem törődve az Őt ért támadásokkal. Hiszem, hogy eljön az idő, mely ŐT fogja igazolni.
Emberi tulajdonságait tekintve is példaképként állhat előttünk. A kisugárzása, sármja, kedves mosolya mindenkit magával ragadott, aki csak egyszer is találkozott Vele.
Bölcs és megfontolt tanácsokkal segítette a hozzáfordulókat. Az akaratát soha senkire nem kényszerítette rá. Mindig azt mondta: „mindenki imádkozzon úgy, ahogy azt az Édesanyjától tanulta”.
Megköszönöm Fuksz Sándor Úr méltató megemlékezését, és azt hogy jelenlétével megtisztelte az ünnepet.

A Palóc Társaság, élén Urbán Aladárral nagyon sok fáradozással, harccal érte el azt, hogy ma itt lehetünk és együtt emlékezhetünk, ünnepelhetünk. Szívből jövő köszönetemet és hálámat szeretném feléjük kifejezni.
Szeretném megköszönni Oláh Szilveszternek, a szobor alkotójának a munkáját, mely méltó módon állít emléket e Nagy Tudósnak, hogy az utókor se feledje soha, legyen a fiatalok közül minél több, akik munkásságát folytatják.
Duray Évának is szeretném megköszönni, hogy lehetővé tette a szobor méltó helyre történő elhelyezését.
Szeretnék köszönetet mondani Önöknek is, hogy eljöttek és jelenlétükkel emelték a nap fényét.
Köszönöm, hogy meghallgattak.

Az ünnepség után ezt írta Szabó Judit ( pár soros idézet leveléből):
„Olyan csodálatos napot töltöttünk el együtt, olyan bensőséges volt az egész, amihez nem hiányzott semmi előírás szerinti protokoll. Így volt szép kerek az egész, úgy érzem, akik ott voltunk, mindenki egész szívével, lelkével volt jelen.
Apuka szívét is megmelengette, amit látott. A mai percig úgy látom, hogy amióta nincs velünk itt a földi életben, egy kezemen meg tudom számolni, hogy kik azok, akik ápolják az emlékét, Te egy vagy közülünk, aki olyan tettet hajtott végre, ami engem ÖRÖK HÁLÁRA KÖTELEZ. Személyedben olyan EMBERT ismertem meg, akinek a barátságát bírni NAGY MEGTISZTELTETÉS.
Tudom és hiszem, hogy még a mi életünkben részesei lehetünk a NAGY VÁLTOZÁSNAK. Csillagunk felragyogásának tényét nekünk meg kell tapasztalni.” 

NEMZETII ÖNTUDATRA
ÉPÜLJÖN HITVILÁGUNK! 
BADINY JÓS FERENC
Részlet  
„Nehéz idők előtt állunk. A judaiság uralmát és a mai élet minden rekeszében való megtalálhatóságát igen jól tükrözi a „rideg valóság”. Ha nem állunk össze a MAGYAR NEMZETI VALLÁS EGYSÉGÉBEN, elvész a magyarság, és „turáni magyarok” lesznek azok a zsidók, akiket eddig összetartott és megerősített a nemzeti öntudatra épített hitviláguk.
Viszont ha én azt hirdetem, amit ők, vagyis, hogy a MAGYARSÁG-nak hasonló nemzeti öntudatú NEMZETI VALLÁSRA van szüksége, „új messianizmus” bevezetésével vádolnak. Soviniszta, másokat uralni akaró hitviláguk prófétájaként csúfolnak ki, pedig én semmi mást nem kérek, mint azt, hogy

mindazok a nemzetek, akik elfogadják az atyádfia-nemzettestvér elsőbbségi szeretetének, támogatásának és szolgálatának Jézus által elrendelt szükségességét, helyettesítsék be SAJÁT TÖRTÉNETÜKKEL ÉS HAGYOMÁNYTISZTELETÜKKEL AZ EDDIGI JUDAI ÓSZÖVETSÉGET és azt adják vissza a zsidóknak.
Így a Jézushitben valóban „nemzetköziek” vagyunk, mert minden nemzet követi Jézus tanítását, vagyis:
A CSALÁD SZENTSÉGÉBENI ISTENBEN VALÓ ÉLÉST, és minden nemzet VALLÁSOS KEGYELETTEL ÁPOLJA SAJÁT NEMZETI HAGYOMÁNYAIT és ezek a NEMZETI HAGYOMÁNYOK a NEMZETI VALLÁS HITVILÁGÁNAK kánonját képezik.

Ezzel a Jézushittel tiszteljük és becsüljük – mint minden nemzet – saját nemzeti hagyományainkat, és senki sem kötelez bennünket más nemzet hagyományainak tiszteletére – miként azt eddig a judai-kereszténységben tennünk kellett.
Egy az ISTEN… akinek kinyilatkoztatott ereje az életet adó NAPUNK, amely Földünk és kis életünk megtartója. Feléje fordulunk éppen úgy, miként a galilei Jézus is tette mindig.
Legyen Naptisztelő őseink SZENT HAGYOMÁNYA hitvilágunk egyik tartalma. Ismerjük meg az Ég Törvényit és éljünk a természet ritmusa szerint, az ISTEN és a CSALÁD szent egységében.
Ez a NEMEZTI VALLÁS és semmi több.” 

 
A XVI. ÖRÖKSÉG NÉPFŐISKOLAI TÁBOR MŰSORA 
 
Új helyszín: Karva (Kravany nad Dunajom), Szakközépiskola
Időpont: 2011. július 5 – 8.
Július 5., kedd, Ung napja
15:00 Megnyitó – Csallóközi Zoltán kabinetvezető
15:30 Molnár V. József néplélek-kutató:
„Házam – hazám. Házépítés a régiségben
19:30 A HISTORICA koncertje (művelődési ház)
Július 6., szerda, Tarján napja
9:00 Bíró Mária őskutató: Kulturális örökségünk III.
9:45 Bíró József őskutató: Elkerülhetetlen a világ őstörténetének átírása
11:00 Obrusánszky Borbála hunkutató: A hun rokonság történeti bizonyítékai
15:00 Szántai Lajos történész: Királyt kívánjunk, ki fényt áraszt a sötétségben
19:00 Helytörténeti séta Karván
Július 7., csütörtök, Baba és Ellák napja
09:00 Kiss Dénes költő, író: A titokzatos magyar nyelv
11:00 Aradi Éva indológus, keletkutató történész: Szkíták nyomán Nyugat-Indiában az új kutatások alapján
15:00 Bárdi László keletkutató történész: Dzsungária-Ungária – Ahová Kőrösi Csoma Sándor vágyott úticéljánál
19:00 A Kassai Lovasíjász-iskola Varga törzsének harci bemutatója
Július 8., péntek, Vata napja
09:00 Géczy Gábor fizikus, tanár:
„Mert az élet él, és élni akar…” – A falu feltámasztása
11:00 Dr. Varga Tibor jogtörténész: „…az Ég vagy a Föld sem tűr meg más Napot…” – A Szent Korona eszme és az új alkotmány
15:00 Kocsis István író, történész:
A Szent Korona misztériuma és tana időszerű kérdései – különös tekintettel a jogfolytonosság helyreállítására
19:00 Hazatérés
A Palóc Társaság szeretettel hívja és várja a XVI. Örökség Népfőiskolai Táborába a magyar történelem és a magyarságismeret iránt érdeklődő fiatalokat és felnőtteket, a diákokat és tanáraikat, a hölgyeket és az urakat
a Kárpáthazából és a nagyvilágból 

 
Könyvek, csodálatos könyvek 
 
Csak remélhetjük, hogy a könyv, az ajándékba kapott vagy a megvásárolt példány nem csupán „dísze” a lakásnak, polcfoglaló dísztárgy, hanem hasznos segítője, mi több: szép élmény szerzője annak, aki leveszi a polcról és lapozgatja, olvassa lapjait. Hisszük, hogy épül is általa…
Ezért is tartjuk megbecsülendőnek, példamutatónak a Jobbik Magyarországért Mozgalom Budapest I. Kerületi Szervezetének azon igyekezetét, hogy könyvekkel lássa el az elszakított magyar területeken élő nemzettestvérek iskolai és népkönyvtárait. 
   
 
A Jobbik Budavári Szervezete már nem egyszer adta tanújelét annak, hogy szívén viseli a felvidéki magyarság sorsát. A Palóc Társaság Magyar Kultúra Napja pályázatának 2009-es, 2010-es és 2011-es eredményhirdetésén sok értékes könyvvel, térképpel, albummal, naptárral, hang és videókazettával, DVD-vel, tárggyal járult hozzá a pályázat nyerteseinek megjutalmazásához.
Legutóbb június 22-én 5000 könyv szállítását és adományozását vállalták a budavári jobbikosok Miseje Balázs elnökkel az élen. A könyvadomány egy részét az Ipolybalogi Községi Hivatal fogadta be s onnan majd a falu illetve az iskola könyvtárába vándorol, másik része pedig az ipolysági Városi Könyvtárban kap helyet. Ipolybalogon a Palóc Társaság elnöke, Ipolyságon Soľmosi Márta könyvtárigazgató várta az adományozókat. Ott ebéddel, itt uzsonnával köszönve meg a segítséget.
Reméljük, hogy a kapott könyvek rendszerbe kerülvén hamarosan az olvasók kezébe is kerülnek, és hasznos, kellemes időtöltést jelentenek nekik. 


jp
A Palóc Társaság hírmondója * Megjelenik minden negyedévben
Felelős szerkesztő: Z. Urbán Aladár
* 991 11 Ipolybalog, Kör u. 194,. Szlovákia * 047 488 53 13
* www.paloctarsasag.real-net.sk * z.urban@paloctarsasag.real-net.sk