|
|
ŐSEINK ÜZENNEK… |
|
„A székely írás – állítja 1884-ben Hódoly László -,
őstörténetünk legtiszteletreméltóbb és igen fontos ereklyéje…, -
majd így folytatja: …azon nép, mely ezen írást alkotta, igen
válságos jövőnek nézett elébe…, … nem csodálkozhatunk, hogy ezen
írás emlékei mindeddig nem födöztettek föl, mégpedig annál
kevésbé, mivel a magyar kereszténység első századaiban az
uralkodó hatalomnak is érdekében állott, mind azon nyomokat
megsemmisíteni, amelyek a népet régi vallására emlékeztették…”
A megsemmisítés tökéletesen mégsem sikerült! Maradt néhány
emlék, amely felfogható Kárpát-medencei birtoklevelünknek is, és
századokon át öröklődött az emléke génjeinkben, míg mára újból
megállíthatatlanul követeli helyét a nemzet műveltségében. Ennek
tudható be az is, hogy a Felvidéken a nemzettestből kitépett
nemzetrészen, akárcsak a többi idegen uralom alá juttatott
magyar földön egyre többen tanulják vissza őseink írását, a
magyar rovásírást s ezzel párhuzamosan őseink üzenetét. Erre az
üzenetre egyre többen kíváncsiak és érettek, ismerkednek vele,
sőt tudásukat versenyeken is megmérettetik.
A Felvidéken a Palóc Társaság 2011-ben már hetedszer rendezte
meg a Kárpát-medencei Rovásírásversenyt és Műveltségi
Találkozót, amelyre kereken 150 jelentkezés érkezett. Ez a magas
szám eredményezte, hogy először a rovásírásverseny felvidéki
történetében elődöntőket is kellett szerveznünk.
A három körzeti döntő helyszíne: Harkács (hivatalos nevén
Gömörfalva), Szimő és Somorja. Harkácson Vezér Klára, az
alapiskola tanítója volt a főszervező, akinek szervező
munkájáról a legnagyobb elismerés hangján szólhatunk. |
|
|
Az iskola kapuján rovásírásos üdvözlő szöveg fogadta az
érkezőket, bent sóval és kenyérrel várták őket a népviseletbe
bújt leányok. „Terülj, terülj, asztalkám!” kínálta a frissítőt
és gyümölcsöt a feladatokban elfáradt versenyző tanulóknak,
akiknek lehetőség nyílt az ismerkedésre, a tapasztalatcserére, a
játékra… Szögedi Anna fővédnök, Tornalja polgármesterasszonya is
köszöntötte a megjelenteket, mint ahogyan Rajtúk László
iskolaigazgató, valamint az ízletes ebédről gondoskodó Lévai
Monika polgármester. Szép színfoltja volt a harkácsi körzeti
döntőnek, amikor a rovásíró gyerekek facsemetét ültettek el a
nap emlékére az iskola udvarán. Az iskola bábszínjátszói A
kisgömböc mesét elevenítették meg a színpadon, s itt, a
művelődési házban történt meg az eredményhirdetés is, amelyen
újabb meglepetés ért valamennyiünket: a Palóc Társaság címerével
díszített szatyrot kaptunk tele ajándékokkal… |
|
A Vág parti Szimő adott otthont a második körzeti döntőnek. Itt
a vadonatúj művelődési házban zajlott a verseny, amely a helyi
iskola tanulóinak énekszámával, versmondásával kezdődött. A
megnyitó ünnepséget üdvözölte Bób János polgármester, csakúgy a
Jedlik Ányos, a falu híres szülöttjének nevét viselő alapiskola
igazgatója, Oláh Magdolna. A verseny alkalmából a művelődési ház
előtti parkban rovásírásos falutáblát is avattunk, ennek
leleplezésénél a Csemadok alapszervezetének asszonykórusa
népdalcsokorral köszöntötte a jeles napot s a résztvevőket. |
|
A díjkiosztást megelőzte az alapiskola tanulóinak vidám
jelenete. A szimői körzeti döntő sikere elsősorban a Kantár
Évának, a Csemadok Szimői Alapszervezete elnökének, a lelkes
rovásírás-oktatónak köszönhető, no meg az őt segítőknek, akikből
nem volt hiány.
Hasonlóan az előbbi kettőhöz csak dicsérhetjük a harmadik,
Somorján megtartott körzeti döntő főszervezőjét, Kósa Krisztina
tanárnőt, aki csapatával együtt megmutatta, mire képes a
lelkesedés, az ügyszeretet. A Corvin Mátyás Magyar Tanítási
Nyelvű Alapiskola földszinti csarnokának a falán rovásírásos
iskolanévtáblát lepleztünk le, amely az iskola diákjának, Nagy
Bence kilencedikes tanulónak a kezemunkáját dicséri. |
|
A megnyitó ünnepségen Bárdos Gábor polgármester azt
hangsúlyozta, hogy a rovásírás tanulása és tanítása és vele
együtt a magyarságismeret megerősítheti azokat a szálakat,
amelyek összekötik az egy nemzethez tartozókat. A Bugár
Gabriella igazgatása alatt működő iskolában volt kokárdakészítő
műhely, ismerkedhettek a versenyzők a
város nevezetességeivel, a Madách Gimnázium íjászcsapata pedig
bemutatót tartott az érdeklődőknek az iskola sportpályáján.
Nyilván itt is a versenyfeladatok megoldása jelentette a
legnagyobb kihívást a versenyzőknek, emellett azonban a
szórakoztató, készségfejlesztő foglalkozások is sok ismerettel
gyarapították ismereteiket. Somorján is emlékfaültetéssel tették
emlékezetesebbé a napot, amely az eredményhirdetéssel zárult.
Meglepetés itt sem hiányzott. Valamennyi versenyző és felkészítő
egy rovásírásos bögrét vihetett haza emlékül.
A három körzeti döntőt május 13-án követte az országos
Ipolyságon. A Fegyverneki Ferenc Egyházi Gimnáziumban zajlott a
verseny, amelyen megjelent a verseny fővédnöke, Mészáros Alajos
professzor, az Európai Parlament Néppárti Frakciójának MKP-s
képviselője, Ferenczy Gábor, a Magyar Országgyűlés jobbikos
képviselője, Szakács Gábor, a Forrai Sándor Rovásíró Kör
vezetője a rendezvény díszvendége, valamint a város
képviseletében Révész Angelika, a kulturális osztály vezetője. A
döntő versenyzőit, a felkészítőket és a vendégeket. RNDr. Balázs
Péter igazgató-helyettes üdvözölte, akik a feladatok elvégzése
után a cserkészek vezetésével jártak a Honti Múzeumban s
ismerkedtek a hajdan volt megyeszékhely nevezetességeivel,
befejezésként pedig az iskola zeneegyüttesének tapsolhattak. |
|
A VII. országos döntő
helyszíne Ipolyságon |
|
|
|
|
|
|
|
Az
A korosztály győztesei |
A
B korosztály győztesei |
|
|
|
|
A
C korosztály győztesei |
A
D korosztály győztesei |
A vándoroszlopra is
felkerült a VII. országos döntő helyszínére emlékeztető szalag
is. A döntő helyi szervezését Mészáros Attila vezetőségi
tagtársunk vállalta magára, s feladatát nagyszerűen
teljesítette. (Részletesebb beszámolót a rovásírásversenyekről a Palóc Társaság honlapján
talál az Olvasó).
A VII. Felvidéki Országos Rovásírásverseny és Műveltségi
Találkozó három körzeti és országos döntője siker a javából,
melyből építkezni lehet és kötelező is. Folytatása nem maradhat
el…
|
A rovásírásverseny fővédnökének beszéde
|
Tisztelt Rendezők, Szervezők, kedves Versenyzők, tisztelt
Vendégek!
Utánanéztem kissé a reneszánszát élő rovás történetének, s magam
is meglepődtem, mennyi üzenetet hordoz ez a fajta írás.
Tudatosítom persze, hogy írásról van szó, kimondottan célja hát,
hogy üzenete legyen.
Szakmai vitákba bocsátkozni nem kívánok, nem akarok. Nincs hozzá
sem elég tudásom, sem elég bátorságom. Érzelmi kötődésem viszont
– Önöknek, nektek köszönhetően – van. És ha most itt körülnézek,
derűsebb világban látom magamat. Azok között vagyok, akik a
száraz tényeken túl a lélek hitével és erejével művelik egy ősi
kulturális kincsünk fenntartását; a szakrális titokzatossága
mellett távoli üzenetek vonzásában is élnek. Mert a rovásírás
üzenet, régmúltba vezet, térben és időben távoli vidékekre, s a
művelőiben szervesül át jelenné, új tudássá. Akarjuk vagy nem,
egészen a Himalája sziklafaláig repít bennünket gondolatban,
egykor volt fényes kultúrák idejébe, olyan világba, amelyhez
hasonlót manapság inkább a bolygónkon kívüli létezést leíró
fantáziajátékokban olvashatunk. A titok varázslata, ami megragad
a rovásírást ápolók közösségében, s a titok megfejthetőségének
közösségteremtő ereje hatja át ezeket az összejöveteleket,
versenyeket is. Jó ebben az erőtérben megmártózni.
Tanárember vagyok. Mindig is szerettem diákjaim felfedező
rácsodálkozását az új dolgokra, bár ez többnyire az anyagi világ
valóságába tett kaland volt. Az ilyenkor felvillanó szikra új
erővel töltött fel. El tudom képzelni hát, milyen élmény és erő
ébred azokban, akik előtt egyszercsak megnyílnak a kusza
ákombákomnak vélt jelek, s beszélni kezdenek hozzá. Beszélnek
hozzá azok, akik tilalmas évszázadokban is rótták jeleiket, s
miközben mi, többiek elfeledtük ezt az ősi tudást latin betűink
kedvéért, egy magasabbnak vélt kultúráért, azért, hogy a minket
körülvevő új szomszédok, új közösségek jobban elfogadjanak s
befogadjanak bennünket, ők nem adták fel a magukét, vitték,
őrizték
tovább azt is. Hogy egyszer még menedéke, lelki támasza,
erőforrása lehessen a népnek.
Egy nép saját értékeibe, tudásába, önmagába vetett hitének
követeiként szólnak ma hozzánk. Dacolva, keményen, a kitartást,
a megmaradást, a hűséget hirdetve. Köszönet érte a Palóc
Társaságnak, hogy ezt felfedezte, felkarolta és terjeszti.
Értékvesztett világunkban az ember önmagából meríthető erejét
élesztgeti vele – mert ma mindennél fontosabb tudni: csak akkor
veszünk el, ha mi magunk adjuk fel magunkat.
Ahogyan egykor pálos szerzetesek művelték a rovást az új, a
latinos írásmód mellett, s bizonyították, hogy ezen a különös
írott nyelven is elmondható minden, ami fontos, még a korszerű
is, úgy őrizzük meg magunkat mi is. Nyelvünkkel,
különbözőségünkkel együtt – mert így vagyunk magyarok.
Kedves Versenyzők, Szervezők! Míg tehetem, szívesen járulok
hozzá, hogy munkájuk folytatódjon, sikerrel járjon. Jó
versenyzést, kellemes együttlétet kívánok mindnyájuknak! |
|
|
„Beimádkozott kis templomocska is rejthet
kincseket”
Jászok a palócoknál |
|
Évek óta tartjuk a kapcsolatot a jászberényi Keresztény
Értelmiségiek Szövetségével. A kapcsolatot magyarázó két ok,
hogy a jászberényi plébániatemplom tornyát is, az ipolybalogi
Árpád-kori templomocska tornyát is a Magyar Szent Korona mása
díszíti, illetve, hogy a jászberényiek is egyre inkább a
sajátjuknak is vallják az ipolysági születésű Sajó Sdándor
költőt, aki tanári pályájának egy szakaszát éppen Jászberényben,
a mai Lehel Vezér Gimnáziumban törtötte, a Palóc Társaság pedig
egyik fő feladatának tekinti a költő emlékének ápolását.
Május 25-én a KÉSZ 50 fős csoportja látogatott vidékünkre.
Ipolybalogon először a templomba léptek be, amelyben György
Ferenc plébános ismertette meg velük a templom és a Szent Korona
toronyra kerülésének történetét. A Szent Korona másolata előtt
áhítattal tisztelegtek a vendégek. A Palóc Társaság elnöke
ezután a hont visszafoglaló Árpád vezér faszobrához, az első és
a második világháborús emlékhelyhez vezette a társaságot
megcsodálni Nagy János szobrészművész Sírbatétel
című szobrát. A KÉSZ csoportja ezt követően az alapiskola
éttermében a polgármesteri hivatal vendégeként fogyasztotta el
ebédjét.
A délutánt Ipolyságon töltötték, ahol a Honti Múzeumban várta
őket Pálinkás Tibor igazgató, aki a múzeumban és a városban
szakavatott kísérőjük volt.
Palócföldi látogatásuk után dr. Suba György elnök és Julika a
titkár levélben köszönték meg a lehetőséget és a
vendégszeretetet. Így írnak: „Tegnap olyan ritka szép és
felemelő érzések részesei lehettünk Nálatok, amely minden
várakozásunkat felülmúlt. A kedvességetek és a
vendégszeretetetek felülmúlhatatlan. Hazafelé mindenki
felajánlotta a segítséget, hogy ha jöttök, ők is segítenek,
sütni, főzni, sütkérezni, mert ilyen vendégszeretetet vissza
kell adni.!
Ugye, nem kell nekünk mindig csak a kölni dóm nagyságú
látnivalókban gondolkozni. Egy beimádkozott kis templomocska is
rejthet kincseket. ... Pálinkás Tibor szeretettel és készségesen
fogadott bennünket, megtekintettük a rendkívüli gazdag múzeumot,
a templomot, majd egy buszos városnézésen mutatta be a várost.
Megkoszorúztuk Sajó Sándor szobrát, a lakóházán elhelyezett
emléktáblát, miközben Dorina unokám énekelt és verset mondott.
Tehát hálás köszönet mindenért...” |
|
|
A lehetőséggel élni kellene...
|
Műveltségi versenyeink legjobbjainak minden évben igyekszünk
tábori nyaralást biztosítani. Sajnos, azt tapasztaltuk az évek
során, hogy ezzel a lehetőséggel nem mindig éltek a
helyezettjeink. Reméljük, az idei nyáron valamennyi nyaralásra
jogosult diákunk él a lehetőséggel...
Lássuk, milyen táborba kik nyertek részvételi lehetőséget
nyerteseink közül!
MAGYAR KÁLVÁRIA – A tábor helyszíne Sátoraljaújhely.
Tizenöten tölthetnek itt felejthetetlen szép napokat. Kik ők?
Hatan Barótról vannak: Bíró Ágnes, Deák Renáta, Demeter Emőke,
Farkas Bertalan, Gál Enikő, Sándor Boróka. Továbbá: Forgács
Gergely és Szabó Zsófia Jászberényből, Bankházy Angelika és
Török Jutka Párkányból, Bartusz Réka Pozsonyból, Gubík Réka
Léváról, Polgár Csilla Somorjáról, Sóky Bernadett Érsekújvárról,
Tonhajzer Arabella Ózdról.
ANYANYELVI TÁBOR - A tábor helyszíne Baja. Hatan
vannak, akik itt tölthetnek egy hetet. Mégpedig: Benics Evelin
és Keresztes Péter Bölcskéről, Horák Emese és Szeles Enikó
Csantavérről valamint Berec Judit és Nagy Regina
Magyarkanizsáról.
ANYANYELVI TÁBOR – A tábor helyszíne Esztergom.
Ide a következő tanulók nyertek beutalót: Földes Bence és
Kalamár Cyntia Ipolyszakállosról, Janszo Orsolya Párkányból,
Hőrigh Tasmás Nagycétényből, Molnár Krisztina Tornáról és
Renczés Zsófia Deákiból. Ők, a fentiek valamennyien a Magyar
Kultúra Napja tiszteletére meghirdetett pályázatunkon vettek
részt sikeresen. A táborok rendezője a Rákóczi Szövetség.
Az esztergomi táborban tölthetnek egy hetet azok a tanulók is,
akik a Sajó Sándor versmondó versenyünkön, illetve a
rovásírásversenyen jól szerepeltek vidékünkről. Vagyis: Tóth
Benjámin Ipolykesziről és Ipolybalogról Dobos Alex, Dobos
Sebastian, Lenický Krisztián, Rados Nicolas, Zolcer Gábor.
KEHOFA – A tábor helyszíne Kevermes. Rendezője
a Kevermesi Honismeretért és Falusi Turizmusért Egyesület. Három
diák és egy kísérő nyerte ezt a kéthetes tábort. Név szerint:
Kávai Konrád, Kiss Tamás, Pozder Márk, a tanár Fodor Éva,
mindnyájan Magyarkanizsáról. A tábori lehetőséget a Magyar
Kultúra Napja pályázaton elért eredményükért kapták.
ÖRÖKSÉG NÉPFŐISKOLAI TÁBOR – A tábor helyszíne
Karva. Rendezője a Palóc Társaság. Négy fiatal kapott ingyenes
részvételi lehetőséget, hogy részt vegyen a művelődési napokon:
Borsó Ákos és Kováč Máté a révkomáromi Ipariból, Horváth Ádám
Csongrádról és Borbély András Hódmezővásárhelyről.
NEMZETI IFJÚSÁGI TÁBOR – A tábor helyszíne a
Kiskunmajsa melletti Marispuszta. Rendezője az 56-os Történelmi
Alapítvány. Ebben az évben hat középiskolás korú (14-18 éves)
felvidéki fiatalt fogadnak...
Vajon lesznek-e jelentkezők? Mert ide még bárki jelentkezhet...
Jelentkzését jól ismert címünkre küldje – lehetőleg minél
előbb! |
|
|
„AZ EMBER RÉSZÉRE A SZERETET A LEGEGYENESEBB
ÉS A LEGKEDVESEBB ÚT ISTENHEZ” |
Nagy nap volt ez: 2011. június 3. Talán mai ésszel jelentősége
fel sem fogható! Születése utáni százkettedik, elhunyta utáni
negyedik évében szobor örökíti meg nagyságát annak a tudósnak,
aki a magyar őstörténet egyik legnagyobb kutatója, aki kutatásai
eredményeként bebizonyította, hogy a sumír a mai magyar nyelv
elődje, s aki nemzetét szolgálta 98 éven át Isten követeként e
földi világban.
Ő BADINY JÓS FERENC. |
|
A Palóc Társaság a sumerológus és magyarságtudós emlékének
ápolását a sajátjának tekinti s teszi ezt lehetőségeihez mérten
tettekkel. Balassagyarmaton a tudós professzor születésének 100.
évfordulóján a város és a Civitas Fortissima egyesülettel
karöltve emléktáblával jelölte meg azt az épületet az Ady utca
és a Szondi utca sarkán, amelyben gyermek- és ifjúkorát élte a
magyartudós Badiny Jós Ferenc. Losoncon Az ősi gyökér él és
tanít címmel emlékülést tartott a Palóc Társaság neves előadók
részvételével (Bíró József, Bíró Mária őstörténetkutatók, Tábori
László keletkutató, Kiss Irén kultúrtörténész). S ami 2010-ben
nem valósulhatott meg a műveletlenség, a vallási vakság miatt,
az most, 2011-ben, a tudós professzor születésének 102.
évfordulója napján megtörtént.
A losonci Magyar Kulturális Központ szűk terme megtelt az
érdeklődők, a kíváncsiak, a tudós tisztelőivel. H. Duray Éva
háziasszony, a Csemadok Losonci Alapszervezetének elnöke, a
Palóc Társaság rendes tagja üdvözölte a résztvevőket, a
megjelent vendégeket, köztük Fuksz Sándort, a Magyarok
Világszövetsége Felvidéki Országos Tanácsának
|
|
elnökét, Medvácz Lajost, Balassagyarmat
polgármesterét és kíséretét, a Civitas Fortissima egyesület
képviselőit, Szabó Juditot, a professzor hozzátartozóját. Hajdok
Hajnalka mondta el a professzor versbe szedett imáját, majd Z.
Urbán Aladár idézte fel Badiny professzor önéletrajzi elemekből
szőtt könyvéből a Gácshoz, a Losonchoz és a
Balassagyarmathoz fűződő emlékeket. A központ tablóin
mintegy 30 kép is emlékeket idézett fel, a nagy tudós
családjáról, a katonai szolgálatról, az argentínai kutatómunkás
esztendőkből és a máriaremetei utolsó hónapokról. A résztvevők
magával a tudós professzorral is találkozhattak „élőben”,
ugyanis megtekintették „A palócok ősvallása” című
előadását DVD-ről, amely előadást az Örökség Népfőiskolai
Táborban tartott 96 éves korában, 2005-ben Ipolyságon. S könyvei
által is találkozhattak és találkozhatnak a magyarság igaz
múltja iránt érdeklődők, hiszen a MKK Badiny néhány művét is az
asztalra tette, hogy gazdára leljen.
A barátias, meleg hangulatú megemlékezés
után a résztvevők a Ráday utcába sétáltak, ahol nem mindennapi
esemény részesei lehettek. Itt is H. Duray Éva volt
a vendégfogadó háziasszony. Hajdok Hajnalka a Hozzád szólok,
uram! című imaverset adta elő vallásos áhitattal, majd Fuksz
Sándor avatóbeszéde hangzott el (teljes terjedelmében közöljük).
H. Duray Éva és Z. Urbán Aladár ezután leleplezte a három
fenyőfa ölelésében álló szobrot, amely Oláh Szilveszter
szobrászművész műhelyéből került Losoncra.
|
A bronz mellszobrot koszorúk borították el.
Ekkor Szabó Judit kért szót, hogy mint „családtag” keresetlen
szavakkal mondjon köszönetet az alkotónak és az emléket
állítóknak (lejjebb olvasható a szöveg).
A Palóc Társaság elnöke ezután szólította
a szobrászművész Oláh Szilvesztert, a szoborállítás
kivitelezőjét (Filip József szécsénykovácsi polgármestert) és
a háziasszony H. Duray Évát, hogy apró figyelmességgel köszönje
meg nekik segítségüket, áldozatkészségüket. Erre és minden igaz
magyar testvér egészségére
koccintás következett!
A losonci szoboravatás után
Balassagyarmaton folytatódott az ünnepség. A két éve felállított
emléktáblát is megkoszorúzták a tisztelők a Szondi u. 1. szám
alatti épület falán, ahol már ott díszelgett egy piros-fehér
virágokkal tele tűzdelt zöld koszorú s alatta félig vagy egészen
elégett mécsesek... Badiny Jós Ferenc hajdan volt iskolájának,
a mai Balassi Bálint Gimnáziumnak
diákjai emlékeztek így kissé korábban a nagy tiszteletű
elődükre! Megható pillanatokat élt át kis
társaságunk...
|
A rendkívüli nap a Svejk vendéglőben ért
véget, ahol a Palóc Társaság fogadást adott azok tiszteletére,
akik jelenlétükkel megtisztelték a professzort és a professzor
emlékét ápoló Palóc Társaságot.
Az első Badiny-emléktábla felavatása után
áll már az első Badiny-szobor is a magyarságtudós szülőföldjén.
A két egykor megyeszékhelyi címmel is dicsekvő város,
Balassagyarmat és Losonc így őrzi Palócföld nagy fia emlékét.
S ebben a hagyományápolásban megkerülhetetlen
a Palóc Társaság, mely ilymódon szolgálja nemzetét,
a Tudás Népét.
|
|
Fuksz Sándor szoboravató beszéde
Tisztelt Hölgyeim! Uraim! |
|
Emlékhelyet megjelölni, táblát, szobrot avatni: mindennapos
dolognak számít, hiszen lépten-nyomon találkozunk velük, amint a
"nagy elődök" példás életére, művére hívják fel a figyelmet –
vagy csak egyszerűen jelzik, hogy itt született, járt, lakott a
megbecsült személy. Badiny Jós Ferenc mellszobra különös
jelentőségű, nem csak az utókor tiszteletteljes főhajtására kér,
de inti, figyelmezteti a jelenlévőket – és főleg az itt nem
lévőket.
A Palóc Társaság nemes kezdeményezése, hogy Losoncon, a
születési hely szomszédságában, a csonka haza határain túl
emeljen szobrot a világhírű, de otthon elhallgatott, mellőzött
tudósnak, szimbolikus értékű. Figyelmeztetés a magyarnak
nevezett Tudományos Akadémia és kormányzat felé, de számonkérése
is annak a közhangulatnak, hogy a magyar szó már nem
kívánatossá, mi több üldözendő jelzővé válik a közbeszédben is…
De az elhallgatás és kirekesztés éppen a tudományok
világában válik megbocsáthatatlan mulasztássá, mi több bűnné,
hiszen a tudomány csak az új ismeretek, felfedezések befogadása
által válik azzá, ami lényege: az igazság felragyogásából ránk
özönlő isteni ajándékká. De az érthetetlen és
megmagyarázhatatlan közömbösségre is az életműben találjuk meg –
részben – a magyarázatot. Történelemoktatásunk – ebből
következik, hogy történelemszemléletünk is – a mindenkori
győztesek felfogását és érdekeit szolgálják. Azoknak az
érdekeit, akik már több száz éve írják történelmünket, és –
Badiny Jós Ferenc szerint is – tűzzel-vassal irtották ki népünk
lelkéből hagyományainkat, ősi vallásunkat, Istenünket.
Tisztelt Ünneplő Közösség! A szomszédos Gácson mint az ér az
óceánig serdűlt az ifjúból a haza szolgálatát vállaló
katonatiszt, majd az Óperenciás-tengeren túl második hazája
Argentína fogadta be, hogy ott teljesedjék ki tudományos
pályája, de ezen a sikeres pályán is végig népét szolgálja: a
magyarság eredetét, történelmét, vallását kutatva a Magyar élet
hitbéli alapvetéseit fogalmazza meg. Így ír: "A HIT valójában
nem más, mint az igazság ismeretéből származó öntudat. " Micsoda
mélység és magasság fogalmazódik meg ebben az egyszerű
mondatban! Folytatva a gondolatot: "…amig a MAGYAR HIT a nemzet
ápolásával, tanításával, gyógyításával, az életszükségletek
megadásával – minden feltétel nélkül – életet biztosít, addig az
új vallás – a zsidó-kereszténység – csak azt fogadja be, aki
ennek a vallásnak szabályait, előírásait teljesíti és eltartja a
vallásszervezet papjait, püspökeit, mindenkor és mindenütt –
szolgai alázattal. "
|
|
Keresztelt és hitben nevelkedett katolikusként döbbentenek meg
ezek a gondolatok, és azt hiszem mindannyiunk hívő vagy hitetlen
lelke rezdül új hullámokon, hiszen nemcsak magunk lelki
üdvösségéről kötelességünk gondoskodni: nemzetünk egészéért
vagyunk felelősek. Márpedig látnunk kell, hogy az európai
civilizáció bölcsőjéből épülő világrendszer végnapjait éli. És
elsősorban nem a gazdasági összeomlás, nem a pénzügyi csődök
következményeként. Az okokat az erkölcs, az emberi értékek
leépülésében, totális hiányában kell keresnünk. És az új életet
– mert lesz új élet – csak új alapokon lehet építeni. Badiny Jós
Ferenc igazságai megkerülhetetlenek lesznek az alapozásnál.
Tisztelt Emlékező Közösség! Megtért a nagy ember, Badiny Jós
Ferenc, szülőföldjére. Emlékműve és emléke segít majd árván
maradt, a haza testéből kiszakított utódainak, hogy készüljenek
a feltámadásra, az új élet követeiként egy igaz Magyarország
boldog ölelésében. A Magyarok Világszövetsége és Patrubány
Miklós elnökünk köszönetét tolmácsolom a Palóc Társaságnak,
Urbán Aladár elnök úrnak, és mindenkinek, aki hozzájárult e
gyönyörű alkotás létrehozásához és e felemelő emlékünnepség
megszervezéséhez.
A Magyarok Istene segítse továbbra is munkájukat! |
|
|
Szabó Judit beszéde |
|
Szívemben sok-sok szeretettel készültem erre a napra. Apuka, aki
nekem egy személyben testesítette meg a Nagypapámat, az Apámat,
a Társamat, a lelkemnek fele volt és marad, nagyon megérdemli,
hogy emlékét méltó módon ápoljuk és soha ne feledkezzünk meg
róla.
Élete során fáradságot nem kímélve dolgozott, munkálkodott
nemzetéért, ment előre a számára kijelölt úton, nem törődve az
Őt ért támadásokkal. Hiszem, hogy eljön az idő, mely ŐT fogja
igazolni.
Emberi tulajdonságait tekintve is példaképként állhat előttünk.
A kisugárzása, sármja, kedves mosolya mindenkit magával
ragadott, aki csak egyszer is találkozott Vele.
Bölcs és megfontolt tanácsokkal segítette a hozzáfordulókat. Az
akaratát soha senkire nem kényszerítette rá. Mindig azt mondta:
„mindenki imádkozzon úgy, ahogy azt az Édesanyjától tanulta”.
Megköszönöm Fuksz Sándor Úr méltató megemlékezését, és azt hogy
jelenlétével megtisztelte az ünnepet.
A Palóc Társaság, élén Urbán Aladárral nagyon sok fáradozással,
harccal érte el azt, hogy ma itt lehetünk és együtt
emlékezhetünk, ünnepelhetünk. Szívből jövő köszönetemet és
hálámat szeretném feléjük kifejezni.
Szeretném megköszönni Oláh Szilveszternek, a szobor alkotójának
a munkáját, mely méltó módon állít emléket e Nagy Tudósnak, hogy
az utókor se feledje soha, legyen a fiatalok közül minél több,
akik munkásságát folytatják.
Duray Évának is szeretném megköszönni, hogy lehetővé tette a
szobor méltó helyre történő elhelyezését.
Szeretnék köszönetet mondani Önöknek is, hogy eljöttek és
jelenlétükkel emelték a nap fényét.
Köszönöm, hogy meghallgattak.
Az ünnepség után ezt írta Szabó Judit ( pár soros idézet
leveléből):
„Olyan csodálatos napot töltöttünk el együtt, olyan bensőséges
volt az egész, amihez nem hiányzott semmi előírás szerinti
protokoll. Így volt szép kerek az egész, úgy érzem, akik ott
voltunk, mindenki egész szívével, lelkével volt jelen.
Apuka szívét is megmelengette, amit látott. A mai percig úgy
látom, hogy amióta nincs velünk itt a földi életben, egy kezemen
meg tudom számolni, hogy kik azok, akik ápolják az emlékét, Te
egy vagy közülünk, aki olyan tettet hajtott végre, ami engem
ÖRÖK HÁLÁRA KÖTELEZ. Személyedben olyan EMBERT ismertem meg,
akinek a barátságát bírni NAGY MEGTISZTELTETÉS.
Tudom és hiszem, hogy még a mi életünkben részesei lehetünk a
NAGY VÁLTOZÁSNAK. Csillagunk felragyogásának tényét nekünk meg
kell tapasztalni.” |
|
NEMZETII ÖNTUDATRA
ÉPÜLJÖN HITVILÁGUNK! |
BADINY JÓS FERENC
Részlet |
„Nehéz idők előtt állunk. A judaiság uralmát és a mai élet
minden rekeszében való megtalálhatóságát igen jól tükrözi a
„rideg valóság”. Ha nem állunk össze a MAGYAR NEMZETI VALLÁS
EGYSÉGÉBEN, elvész a magyarság, és „turáni magyarok” lesznek
azok a zsidók, akiket eddig összetartott és megerősített a
nemzeti öntudatra épített hitviláguk.
Viszont ha én azt hirdetem, amit ők, vagyis, hogy a
MAGYARSÁG-nak hasonló nemzeti öntudatú NEMZETI VALLÁSRA van
szüksége, „új messianizmus” bevezetésével vádolnak. Soviniszta,
másokat uralni akaró hitviláguk prófétájaként csúfolnak ki,
pedig én semmi mást nem kérek, mint azt, hogy
mindazok a
nemzetek, akik elfogadják az atyádfia-nemzettestvér elsőbbségi
szeretetének, támogatásának és szolgálatának Jézus által
elrendelt szükségességét, helyettesítsék be SAJÁT TÖRTÉNETÜKKEL
ÉS HAGYOMÁNYTISZTELETÜKKEL AZ EDDIGI JUDAI ÓSZÖVETSÉGET és azt
adják vissza a zsidóknak.
Így a Jézushitben valóban „nemzetköziek” vagyunk, mert minden
nemzet követi Jézus tanítását, vagyis:
A CSALÁD SZENTSÉGÉBENI ISTENBEN VALÓ ÉLÉST, és minden nemzet
VALLÁSOS KEGYELETTEL ÁPOLJA SAJÁT NEMZETI HAGYOMÁNYAIT és ezek a
NEMZETI HAGYOMÁNYOK a NEMZETI VALLÁS HITVILÁGÁNAK kánonját
képezik.
Ezzel a Jézushittel tiszteljük és becsüljük – mint minden nemzet
– saját nemzeti hagyományainkat, és senki sem kötelez bennünket
más nemzet hagyományainak tiszteletére – miként azt eddig a
judai-kereszténységben tennünk kellett.
Egy az ISTEN… akinek kinyilatkoztatott ereje az életet adó
NAPUNK, amely Földünk és kis életünk megtartója. Feléje
fordulunk éppen úgy, miként a galilei Jézus is tette mindig.
Legyen Naptisztelő őseink SZENT HAGYOMÁNYA hitvilágunk egyik
tartalma. Ismerjük meg az Ég Törvényit és éljünk a természet
ritmusa szerint, az ISTEN és a CSALÁD szent egységében.
Ez a NEMEZTI VALLÁS és semmi több.” |
|
|
A XVI. ÖRÖKSÉG NÉPFŐISKOLAI TÁBOR MŰSORA |
|
Új helyszín: Karva (Kravany nad Dunajom),
Szakközépiskola
Időpont: 2011. július 5 – 8.
Július 5., kedd, Ung napja
15:00 Megnyitó – Csallóközi Zoltán kabinetvezető
15:30 Molnár V. József néplélek-kutató:
„Házam – hazám. Házépítés a régiségben
19:30 A HISTORICA koncertje (művelődési ház)
Július 6., szerda, Tarján napja
9:00 Bíró Mária őskutató: Kulturális örökségünk III.
9:45 Bíró József őskutató: Elkerülhetetlen a világ
őstörténetének átírása
11:00 Obrusánszky Borbála hunkutató: A hun rokonság történeti
bizonyítékai
15:00 Szántai Lajos történész: Királyt kívánjunk, ki fényt
áraszt a sötétségben
19:00 Helytörténeti séta Karván
Július 7., csütörtök, Baba és
Ellák napja
09:00 Kiss Dénes költő, író: A titokzatos magyar nyelv
11:00 Aradi Éva indológus, keletkutató történész: Szkíták nyomán
Nyugat-Indiában az új kutatások alapján
15:00 Bárdi László keletkutató történész: Dzsungária-Ungária –
Ahová Kőrösi Csoma Sándor vágyott úticéljánál
19:00 A Kassai Lovasíjász-iskola Varga törzsének harci
bemutatója
Július 8., péntek, Vata napja
09:00 Géczy Gábor fizikus, tanár:
„Mert az élet él, és élni akar…” – A falu feltámasztása
11:00 Dr. Varga Tibor jogtörténész: „…az Ég vagy a Föld sem tűr
meg más Napot…” – A Szent Korona eszme és az új alkotmány
15:00 Kocsis István író, történész:
A Szent Korona misztériuma és tana időszerű kérdései – különös
tekintettel a jogfolytonosság helyreállítására
19:00 Hazatérés
A Palóc Társaság szeretettel hívja és várja a XVI. Örökség
Népfőiskolai Táborába a magyar történelem és a magyarságismeret
iránt érdeklődő fiatalokat és felnőtteket, a diákokat és
tanáraikat, a hölgyeket és az urakat
a Kárpáthazából és a nagyvilágból |
|
|
Könyvek, csodálatos könyvek |
|
Csak remélhetjük, hogy a könyv, az ajándékba kapott vagy a
megvásárolt példány nem csupán „dísze” a lakásnak, polcfoglaló
dísztárgy, hanem hasznos segítője, mi több: szép élmény szerzője
annak, aki leveszi a polcról és lapozgatja, olvassa lapjait.
Hisszük, hogy épül is általa…
Ezért is tartjuk megbecsülendőnek, példamutatónak a Jobbik
Magyarországért Mozgalom Budapest I. Kerületi Szervezetének azon
igyekezetét, hogy könyvekkel lássa el az elszakított magyar
területeken élő nemzettestvérek iskolai és népkönyvtárait.
|
|
A Jobbik Budavári Szervezete már nem egyszer adta tanújelét
annak, hogy szívén viseli a felvidéki magyarság sorsát. A Palóc
Társaság Magyar Kultúra Napja pályázatának 2009-es, 2010-es és
2011-es eredményhirdetésén sok értékes könyvvel, térképpel,
albummal, naptárral, hang és videókazettával, DVD-vel, tárggyal
járult hozzá a pályázat nyerteseinek megjutalmazásához.
Legutóbb június 22-én 5000 könyv szállítását és adományozását
vállalták a budavári jobbikosok Miseje Balázs elnökkel az élen.
A könyvadomány egy részét az Ipolybalogi Községi Hivatal fogadta
be s onnan majd a falu illetve az iskola könyvtárába vándorol,
másik része pedig az ipolysági Városi Könyvtárban kap helyet.
Ipolybalogon a Palóc Társaság elnöke, Ipolyságon Soľmosi Márta
könyvtárigazgató várta az adományozókat. Ott ebéddel, itt
uzsonnával köszönve meg a segítséget.
Reméljük, hogy a kapott könyvek rendszerbe kerülvén hamarosan az
olvasók kezébe is kerülnek, és hasznos, kellemes időtöltést
jelentenek nekik. |
|
|