|
|
Kopjafa a palóc–székely barátság
jegyében |
|
|
Hétágra tűzött a nap július 27-én, szerdán a
Csíki-medencében. Aki tehette, árnyékba húzódott. Nem
úgy Csíkrákoson a Cserei-kúria udvarán. Már kora reggel
benépesedett az udvar. Kovács Annamária, azaz Pannika és
férje Dénes megtették az előkészületeket, hogy ez a nap
különösen jól sikerüljön a náluk vendégeskedő palócok, a
Palóc Társaság honszerető túrájának résztvevői számára.
Még a XVI. Örökség Népfőiskolai Tábor idején jutottak
arra az elhatározásra, hogy Z. Urbán Aladár javaslatát
elfogadva ezen a napon kopjafát állítanak a
palóc-székely összetartozás megerősítésére.
Bodh Sándor helyi fafaragó mester irányításával folyt a
munka. A fa lassan-lassan alakot öltött, a mérések,
számítások, a gyalu, fűrész, véső, kalapács, fúró
szolgálatba vételével kirajzolódtak a jelek és a
formák... Nagy sürgés-forgás kerekedett az oszlop körül:
figyelő szemek, kíváncsi tekintetek, mesterségelleső
pillantások, kedvcsináló mozdulatok sorjáztak, nem
csoda, ha a honszerető túrások is vették a bátorságot,
azaz kezükbe a szerszámot, és láss csodát! Az
összefogás, az együttmunkálkodás eredményeként délután
négyre elkészült a KOPJAFA!
Kalákában készült, együtt cipelték az erőskötésű férfiak
a kijelölt helyére, ahol a székely és palóc férfikarok,
talapzatra erősítették s felállították,.
Avatására megérkezett a helyi Pacsirta együttes is
székely népviseletben, banda kíséretében. Szavalat, ének
váltotta egymást, néhány szívbemarkoló mondat az
összetartozás, az összefogás jelentőségéről,
közösségmegtartó erejéről Z. Urbán Aladár, a Palóc
Társaság és Pannika, a Cserekert Fogadó részéről.
Nemzetiszín szalagot lengetett a szellő a kopjafán,
mialatt a székely, a palóc és a magyar himnusz dallama
töltötte be a Cserei-kúria népes udvarát.
Mi következhetett ezután? Vidám éneklés, a túrázók
Kelemen Mária rögtönözte „vegyeskórus” dalcsokra és
tréfacsináló utasok jelenete, a Pacsirta könnycsalogató
nemzeti dalokból összeállított csokra s tánc, melyben a
jó palócok és a góbé székelyek együtt járták a
fűdöngölőt... Szem nem maradt szárazon, torok sem a
székely pálinkától s a lányok, asszonyok varázsolta
kürtőskalácshalom is szépen leapadt...
Ez történt Csíkrákoson 2011. július 27-én. Azóta áll a
kúria udvarán a kopjafa, mely a
palócmagyar-székelymagyar testvériséget, a magyar
közösségek összetartozásában levő hatalmas erőt és az
egymásrautaltság jövőt érlelő hitét hirdeti minden
magyarnak. |
|
|
|
„Három országból, de egy hazából…”
A Palóc Társaság honszerető túrája az Istenszéke alatt |
Amit Halász Péter írt az utazó vendégkönyvünkbe - abból
való a fenti cím is -, némi kiegészítésre szorul. Mert
négy országból való magyarok találkozása és barangolása
volt ez a honszerető túra a nyáron: a Felvidékről
(Szlovákia), Magyarországról (a csonkából), Erdélyből
(Románia) és a távoli Ausztráliából gyűltünk egybe
52-en, akik a Volvo Marco Polo autóbusszal tekeregtünk
Erdély és Székelyföld kies tájain nyolc tartalmas napon
július 23-30. között.
A hatások, az élmények egyéniek, kinek kinek mi jelent
maradandóságot, szépet, újat, meghökkentőt,
felejthetetlent. Kolozsvár, Marosvásárhely,
Sepsiszentgyörgy, Székelyudvarhely, Csíkszereda – a
központok és környékének jelentős helyein a magyarság
történetének jelentős emlékei halmozódnak itt. Mint
általában, csak töredékeire marad idő, csak
szemezgetésre futja a sok értékből, kincsből.
Hiányérzetet szülhet az emberben-utazóban, mert erre
sem, meg arra sem volt idő, következésképpen ide is, meg
oda is újból el kell jönni még, hogy pótolja az
elmulasztottat. |
Pusztakamarás, Sütő-ház |
Az emlékszobában |
Volt a XX. század magyarságának egy nagy írója, aki –
mint a nagyok általában – a világnak egy kis zugában,
egy eldugott helyen, Pusztakamaráson látta meg Isten
szép napvilágát. A ma már zömmel román többségű faluból
indult el, hogy hírmondója legyen az Isten és a hatalom
előtt ennek a küldetést teljesítő népnek, népének, hogy
üldözést is szenvedjen, hogy életét is kockáztassa, de
az igazságot, az emberiességet minden időben minden
körülmények között hirdesse esszében, drámában. Ő Sütő
András, kinek pusztakamarási töpörödött házát látni,
benne az Anyám könnyű álmot ígér levegőjét magunkba
szívni, hagyni, hogy megérintsen az író szelleme –
bizony az élmények élményét jelenti annak, aki műveivel
gazdagította ismereteit a magyarság mibenlétéről… S Nagy
Pál irodalomtörténésszel idézni ezt a ránk
hagyományozott szellemiséget marosvásárhelyi
nyugvóhelyén sírjának megtisztítása és koszorúzása után,
öntudatát is.
Koszorúnk a Sütő-emlékház falán… |
Halász Péter, Deáky András, Z. Urbán Aladár |
A Hősök Emlékhelyén |
|
Az utóbbi években felkapott (főleg a pünkösdi búcsú idején) hely
lett az ezeréves határ felkeresése Gyimesbükkön. A Palóc
Társaság honszerető túrázó csoportja már járt itt még akkor,
amikor a bakterház ablak, ajtó nélkül, üresen, romosan állt, de
falfirkái félreérthetetlenül tudatták, a falfirkálókat nemzeti,
hazafias gondolatok vezették, amikor leírták: „Vesszen Trianon!”
és hasonlók. Most környezete is üdén, barátságosan fogadja az
ezeréves határra érkezőt, a felújított, kicsinosított épületben
vasút- és határtörténeti kis kiállítás szemlélteti a múltat,
ráadásul Bilibók Ágoston a „tárlatvezetőnk”, akinek saját
gyűjteménye a kiállítás anyaga s aki napokig mesélne a képekről,
ha nem szorítana az idő. De szorít, a bakterház fölötti
Rákóczi-vár romjaira is fel kell mászni, meg a szemközti
domboldalra is, ahol a kontumáci kápolna, a miséző nyitott, de
fedeles „temploma” és a vesztegház maradványai is megtekintésre
érdemesülnek. Ez utóbbi a Hősök Emlékhelye lett megszámolatlan
emléktáblával, országzászlóval azok emlékére felszentelve, akik
a magyar haza, az országhatár, a gyimesi-szoros védelmében estek
el. Koszorúnkat kis ünnepség keretében helyeztük el… |
A bakterház háttérben
a Rákóczi vár romjai |
A
már említett Halász Péter, aki a Palóc Társaságnak
tiszteletbeli tagja is, szegődött mellénk kísérőnknek a
Gyimes-völgyben. Ő Budapestet cserélte fel
Gyimesközéplokra, hogy a csángók életét ne csak
tanulmányozza oda-odautazván, hanem élje is a
mindennapokban. Vele és általa még bensőségesebb lett
napunk, hallatlan tudása, gyűjtőútjai során szerzett
tapasztalata minket is megragadott s gazdagított. Neki
köszönhetően ismerhettük meg Deáky Andrást, aki
Gyimesbükkön hajtja végre a mindennapi csodát, hiszen
mindaz, ami ma fogadja az odalátogatót, ennek az
ízig-vérig magyar embernek, nyugalmazott tanárnak
köszönhető. Vendégházában, amíg a csángó jellegű ebédet
felszolgálták, olyan súlyos gondolatokat tartalmazó
beszéddel „szórakoztatott” a szülőföldön magyarnak
megmaradni módozatairól, hogy a tálcán kínált
szilvapálinka felhajtása zökkentett csak vissza a
vasárnapi ebéd elfogyasztása helyzetébe.
Tudvalevőleg sok „ezeréves” határa
volt a magyar nemzet országának, amelyből mára egy sem
maradt, csak emlékeinkben… Ilyen az Ojtozi-szorosban
lévő is, ahová alighanem elsőként a mi csoportunk
látogatott 26 szerpentinen által. Felkeresése pedig
fölöttébb tanulságos lehet. Rávilágíthat arra egyebek
mellett, hogy nemcsak nemzetünk egyes (sajnos szaporodó)
tagjaiban lesz úrrá a nemzeti tudat vesztése, hanem
azokéban is, akiknek pedig az alaptörvényből eredően
vagy kormányszinten kellene törődniük történelmünk
emlékeinek ápolásával, gondozásával, tudatosításával a
megcsonkított ország határain túl is. Mert ilyen a
Sósmező (az utolsó falu az ezeréves határon) szélén,
magára hagyott katonai temető, amelyben nemcsak román,
német és osztrák katonák nyugosznak, hanem magyarok is.
Mindezt csak a leírásokból tudjuk, mert a rábukkant
temetőben, a feléje vezető úton semmi jele ennek. Azt,
hogy román katonák pihennek itt, az a sírkeresztjükbe
mélyen vésett és festékkel nyomatékosított nevekből
kikövetkeztethető. A szemben levő parcellában pihennek a
magyar katonák, akiknek sírkeresztje nem hordozza a
nevüket, szép simára csiszolta azt az idő (vagy kéz).
Hogy ez a magyar parcella, ezt is a leírásból tudjuk,
meg a kerítés melletti egy-két véletlenül kibagarászható
magyar névből… Bizony itt tetten érhető a történelem
hatalmi hamisítása, erre utal a temető emlékművén a
román nemzeti színek kifakult szalagja és a temető
bejárati kapuja, amely szintén kék-sárga-piros festésű…
Itt csak a mezei virágok hirdetik az igazságot:
életükben ellenségek vagy bajtársak lehettek az itt
nyugvók, halálukban egyek lettek, a virágok egyformán
virítanak a magyar, román, osztrák és német katonák
sírjain… |
katonai temető
bejárata |
Neveket keresünk a
magyar parcellában |
|
Az, hogy barangolással töltött napjaink szépen egymás után
csordogáltak s mi szorgalmas méhek gyanánt gyűjtögettük és
raktároztuk el a „mézet”, a sok-sok élményt, többek között annak
is köszönhető, hogy Csíkrákoson olyan vendéglátókra leltünk,
akiknek nevét kiejteni is öröm. |
|
A Cserekert Fogadó a takaros község központjában meghúzódó öreg
házacska, nem igen hivalkodó, nem újgazdagmódú vendégcsábító
épület, inkább sok évtizedet, talán századot is megélt emberi
léptékű alacsony ház. Tulajdonosa, Kovács Annamária, akit
mindenki csak Pannikának hív, annál „magasabbra nő” a vendégek
szemében. Ügyes szervezőképessége, segítőkészsége, kedvessége,
vidámsága a vendégekre is átragad. Nála nem vendégek voltunk,
nála otthonra leltünk. „Terülj, terülj, asztalkám”-on minden
volt, mi szem-szájnak ingere! Honszerető túránk egyik nagy
élménye éppen hozzá s általa a fogadóhoz kapcsolódik. Előttünk
nem volt ismeretlen személye, hiszen évente vonatra ül férjével,
Dénessel, hogy részt vegyenek az Örökség Népfőiskolai Tábor
előadásain. Bevallása szerint megéri Csíkrákosról Ipolyságra,
Udvardra, Karvára (az ÖNT eddigi helyszínei) utazni, mert olyan
feltöltődés éri őket, amelyből egy évig táplálkoznak (ebben
segít nékik az előadásokról készült DVD-sorozat, amelynek
darabjait rendszeresen megnézik). Ennek a felvidéki
feltöltődésnek köszönheti, mondja, hogy Csíkrákoson is elkezdték
a hasonló műsorösszetételű napok szervezését s a Cserei-kúria
ehhez kiváló, történelminek nevezhető helyszínt is biztosít.
Cserei Mihály történetíró kúriája szolgált egy nem mindennapi
esemény helyszínéül is, amelyről a címoldalon kezdett írásunkban
számoltunk be. |
Pannika névnapi csokorral |
|
|
A csíkrákosi
templom és tornyának figurái |
|
Csíkrákoshoz és
környékéhez fűződő történeteket mesél a néprajzos a
Bogáti-kápolnánál |
Császár Krisztinától érdeklődik Bőhm András
|
Csoportunk a csíkszentléleki Európa Fája
előtt |
S mennyi élmény kívánkozik még említésre! A Csíksomlyón
töltött estébe nyúló délután, mikor mindnyájan érezhettük
Babba Mária, Boldogasszonyunk közelségét. A Nyerges-tetői
megemlékezés, ahol hiába kerestük az előző látogatásunkkor
ott felavatott Palóc Társaság-keresztünket, valakik
eltüntették… Élmény volt ismét a Torjai-büdösbarlanghoz
felkapaszkodni, benne pár percet csendben eltölteni, s az
is, hogy a 84. életévét taposó Kati néni, volt udvardi
tanító néni is segítség nélkül tette meg a fel- és a
levezető meredek utat. Élmény volt a parajdi sóbányában
eltöltött idő, a csíkszentléleki templomot vigyázó ötszáz
évesnél is idősebb hársfa susogását hallani (2011-ben ez az
öreg hárs lett Európa Fája!), Kisbaconban a Benedek Elek
Emlékházban a nagy meseíró dédunokája, Szabó Réka fogadott
bennünket és mesélt a családi hagyományból érdekes
történeteket. Vargyason Sütő Béla bútorfestő népművész
hagyatékával való ismerkedés az unitárius templomban és a
családi házban, s ugyanitt a beszélgetés István
dédunokájával a családi hagyomány folytatásáról. Hídvégen a
Nagy János református lelkésszel való találkozás is
élményszámba ment, aki a szomszédos Földvár lágerében
sínylődött és meghalt magyarok emlékezetére magánkiállítást
rendezett be a parókia imatermében engesztelésül az
áldozatoknak, akiknek egyetlen bűnük a magyarságuk volt s
ezért kellett meghalniuk. A megrázó élményt olyan élmények
oldották, mint Baróton a
|
|
Baróti Szabó Dávid Középiskolában tett
látogatásunk, ahol Dimény János igazgató, néhány tanár és diák
is várta érkezésünket s mutatták be iskolájukat, neves
tanítványaikról is ejtve pár szót. A barótiak évek óta részt
vesznek a Palóc Társaságnak a Magyar Kultúra Napja tiszteletére
kiírt tanulmányírói pályázatán, sőt előkelő helyezéseket is
elérnek (látogatásunk során is két
diákjuknak vittük el nyereményüket). És emlékezetes marad a
csíkrákosi Bogáti-kápolna dombján Császár Krisztina (ő Pannika
lánya) néprajzos magyartanártól hallott monda, történet,
magyarázata a csíkrákosi katolikus templom tornyát díszítő,
egyedülálló, sehol máshol nem látható ábrázolásokról s a Szent
Anna-tónál a pihenés…
A honszerető túra résztvevői nap mint nap tapasztalhatták,
székely testvéreink igazi vendégszerető magyarok, tudnak rólunk,
számítanak ránk nagy nemzeti ügyeinkben, saját harcaikban az
autonómiáért. A köztük való létünk a barátságot, az
összetartozásunkat erősítette meg. Ezt az élményt idehaza osszuk
meg az itthoniakkal, barátainkkal, felkeresésükre biztassuk
őket! Ezt üzeni, kéri tőlünk Ferencz László körösfői esperes
lelkész is írván vendégkönyvünkbe:
„… otthon maradt testvéreinket várjuk Kalotaszegre,
Körösfőre.”
Erdélybe, Székelyföldre, Mezőségbe, Erdővidékre, az Istenszéke
alá… És üzen Nagy János hídvégi lelkész is: „Üdvözletünket
küldjük a Felvidéken élő testvéreinknek, vigyék hírét …, hogy
még őrt állunk a keleti végeken.”
Örömmel teszünk eleget ennek a kérésnek.
(Részletes képes útibeszámoló honlapunkon olvasható) |
|
SOK KIS LÁNGBÓL LESZ NAGY FÉNY! |
Ipolyság, Udvard és most Karva.
Három helyszín, három góc, ahol a lángok meggyúltak s
ahol vélhetően lobognak is, mert vannak, kik szítják e
lángokat s vigyázzák fényüket…
A Duna az iskola ablakából
|
A középiskola épülete |
Az Örökség Népfőiskolai Tábor a 16. évében újból új
helyszínen vert tanyát. Az Ipoly és a Zsitva után most a
Duna parti Karván, ahol a község középiskolája az
előadásoknak, diákotthona a hallgatóknak adott otthont
július 5 – 8. között.
A karvai ÖNT krónikájához tartozik, hogy most először
valamennyi tervezett előadás és műsor hiánytalanul
megvalósult. A középiskola igazgatója, Varga Péter
mérnök és diákotthonának vezetője, Ollé István tanár,
valamint a község polgármestere, Duka Gábor mérnök
hozzáállása minden szempontból kedvező volt,
készségesnek mutatkoztak és a valóságban is sokat
segítettek s ez jó hangulatot eredményezett a szervezők
és résztvevők körében. Az előadóterem felszereltsége, az
eszközök rendelkezésünkre való bocsátása, az árnyékot
nyújtó lombos fák, a finom ételeket bőségesen
felszolgáló iskolai konyha és a szakácsnők mosolya, a
Duna karnyújtásnyi közelsége és a hullámain úszó hajók
látványa együtt kellemessé tette az ÖNT napjait.
A megnyitót Csallóközi Zoltán, Semjén Zsolt
nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes
kabinetvezetője tartotta.
Molnár V. József |
Molnár V. József néplélek-kutató volt az első előadó,
aki ezúttal a házépítéssel kapcsolatos régi szokások
felidézésébe öltöztette mindig időszerű mondanivalóját,
amelyben a szeretet, a tisztelet-tisztesség, a
becsület-megbecsülés és a magyarság mint alap és
követendő érték domborodott ki. Az esti
Historica-koncert mint hangverseny kitűnő volt! Az
együttes dalai nemzeti történelmünk megénekelt
eseményei, a zene útján történő történelemismereti
alapok, jellemformáló példázatok, érzelmi ráhatások.
Igazán nagy kár, hogy nem zsúfolt nézőtér előtt szóltak
hozzánk az énekek…
A Bíró-házaspár, József és Mária a tőlük megszokott
alapossággal adták elő mondandójukat. Bíró József
őskutató szerint – s vele egyet érthetünk! –
elkerülhetetlen a világ őstörténetének átírása, jobban
mondva a hatalmat szolgáló hamis, állandóan sulykolt
„ismeretek” helyébe a mostanáig tiltott, eltitkolt,
agyonhallgatott, megismert tényeken alapuló
őstörténetnek kell lépnie. Bíró Mária harmadik részét
tartotta meg a kulturális örökségünket számba vevő
sorozatának. Harmadszori meghívásunknak végre eleget
tett a fiatal hunkutató Obrusánszky Borbála, aki a
hunokkal való rokonságunk, pontosabban fogalmazva
azonosságunk bizonyítékait sorolta fel előadásának
megszabott idejében. Szántai Lajos történész előadása –
mint mindig – most is elkápráztató volt. Ő a magyar
királyság és a magyar királyok kapcsán fejtette ki
mondanivalóját a magyar történelem sorsfordulóiról, hogy
bizonyítsa, felszentelt királyaink mindig fényt szórtak
a sötétségben, az ország, a nép akaratából és javára
uralkodtak
Obrusánszky Borbála |
Szántai Lajos |
Kiss Dénes |
A kedd esti helytörténeti séta során Karva múltjával, a
múltból megmaradt épületeivel, neves lakóival és mai, a
múltat feltáró és megbecsülő igyekezetével ismerkedtek a
táborlakók. A séta végén a KORAVA gyermektáborban a
tábor küldetésével is megismerkedtünk, közben nem
győztük fogyasztani a finomabbnál finomabb kemencés
lepénykéket…
A titokzatos magyar nyelv volt a fő témája Kiss Dénes
költő, író előadásának. Akárhányszor halljuk őt a magyar
nyelvről előadni, sohasem érezzük, hogy már kifulladt,
hogy ismétli önmagát, hogy már nincs új mondanivalója,
mert mindig tud újat és új megközelítésben mondani népes
hallgatóságának, s ez a képessége bizonyítja, hogy
valóban titokzatos a magyar nyelvünk, de titokzatosságát
felfedi azok előtt, akik kutatják, tisztelik, szeretik,
s Kiss Dénes ennek az ősi titkokkal élő magyar nyelvnek
a felkent kutatója és hirdetője.
Az indológus Aradi Éva professzorasszony pedig
ugyanilyen elkötelezett hirdetője elődeink indiai
történetének. Mostani előadásában a szkíták nyomán tett
nyugat-indiai utazásának vagyis kutató útjának
eredményéről számolt be állóképek vetítésével s a
képekhez fűzött magyarázatával. Kutatási eredményei
hamarosan könyvben is megjelennek mindazok örömére, akik
a magyarság igaz múltja iránt komolyan érdeklődnek.
Ázsiába vezetett előadásában a Pécsi Tudományegyetem
másik neves professzora, Bárdi László keletkutató is,
aki Dzsungária-Ungária címmel arról a helyről számolt be
Bárdi László |
Géczy Gábor |
Kocsis István |
saját tapasztalt élményi alapján, amely helyre Kőrösi
Csoma Sándor is vágyott úticéljánál. A kisfilmek
vetítésével és a személyes élmények megosztásával
mindenki úgy érezhette, maga is ott jár a Himalája
tájékán…
Az ősi magyar harcművészetből kaptunk ízelítőt ennek a
napnak az estéjén a Duna partján. A Kassai
Lovasíjásziskola egyik felvidéki törzse, a Varga Sándor
vezette törzs harci bemutatóját láthatta a közönség,
akik között szép számmal voltak helybéliek is.
Az ÖNT utolsó napján Géczy Gábor fizikus tanár osztotta
meg velünk ismereteit a természet rendjéről, az ember és
a természet idilli kapcsolatáról. Előadásának mi más
célja lehetett, mint elgondolkodtatni az embereket a
mindennapi életvitelről, a természettől elszakadt
emberiség zsákutcájából, a kivezető út kereséséről,
ennek lehetséges módjairól. Az előadásnak A falu
feltámasztása alcíme fejezte ki világosan, mi mentheti
meg az emberiséget a pusztulástól az előadó szerint.
Dr. Varga Tibor Mihály jogtörténész eszmefuttatása a
Szent Korona és az új magyar alkotmány körül mozgott. Ez
volt a témája Kocsis István író, történésznek is, vagyis
a Szent Korona misztériuma és tana időszerű kérdéseit
boncolgatta különös tekintettel a jogfolytonosság
helyreállítására. Az új magyar alaptörvény, amely 2012.
január 1-jétől lép hatályba, az előadó szerint jó alap
ahhoz, hogy valóban teljesüljön a jogfolytonosság, amely
jelenleg szünetel.
A lovasíjász
bemutatón |
Néhányan a
résztvevők közül |
Az egyes előadásokat követő viták, kérdések, vélemények
mutatták, hogy az ÖNT hallgatóságát valóban érdekli
minden ismeretanyag, kutatási eredmény, előadói
hitvallás, amely az igaz magyar múlt tényeken nyugvó
történetével függ össze. Biztató, hogy az igaz magyar
múlt megismerése utáni vágy egyre többeket kerít
hatalmába. Így remélhető, hogy történelmünk nem az
idegen származású uralkodók, megszállók, hódítók,
ferdítő műhelyek és tudományosnak titulált tudománytalan
akadémiák érdekei mentén íródik és rögzül a tudatban,
hanem az igaz tényeken alapszik s így jut el a
köztudatba.
A XVI. Örökség Népfőiskolai Táborban felnőttek, fiatalok
egyaránt részt vettek. Többen a környékről, de
Magyarországról és Erdélyből is. A Palóc Társaság
versenyeinek győztesei is gyarapították a résztvevők
számát. Mindezek ellenére nem hallgathatjuk el, hogy
többen is érkezhettek volna, többen is részt vehettek
volna a műsorokon. Saját érdekükben, saját műveltségük
gyarapítása érdekében. Talán majd jövőre…
A XVI. ÖNT két fő támogatójának, a Nemzeti Alapítványnak
és a Jobbik parlamenti frakciója és budavári
szervezetének köszönjük a támogatást, amelyben
részesítettek bennünket s amelyek biztatást is
jelentenek, hogy őrizzük a lángot, mely fényt szór a
sötétségben… |
|
Elmélkedjünk! |
„Minden öröm, amit keresel, benned van. De olyan emberre
hasonlítasz, aki bár hatalmas kincse van egy ládában, de
elvesztette a kulcsát. Ezért szenvedsz. Örömet hajszolsz, de
fájdalmat nyersz, élvezetre vadászol, de bánatot találsz. A
testhez ragaszkodsz, ami elpusztul, és menni hagyod Istent, aki
örök. Mikor a meditáció csendjébe merülsz, a helyes irányról,
amit a szentírások mutatnak, lehet, hogy megleled a kulcsot.
Nyisd ki a kincsesládát, és légy örömben gazdag.”
Sri Sathya Sai Baba
„… az Úr … megszabadítani csak akkor fog benneteket, amikor
visszatértek az Ő törvényeihez s egymás szeretetében, egymás
támogatásában nemzetté váltok újra. Lélekben tiszta, jellemben
erős, szeretetben tántoríthatatlan, s az Úr törvényének
tudásában bölcs és engedelmes nemzetté, kikben önmagára ismerhet
újra a Teremtő Atya. A szeretet ereje mindenekre képes, de a
szeretet hiánya képtelenné teszi a legjobb szándékot is.”
Wass Albert: Hagyaték |
|
KI VOLT ZAJTI FERENC? |
Születésének 125. évfordulóján emlékezünk Zajti Ferencre,
a festőművész, könyvtáros, utazó, magyarság- és keletkutató
polihisztorra, akiről a „magyar” tudományos világ elfeledkezett
megemlékezni.
Nevét újra meg kell ismertetni a magyar olvasóval, mert neve és
alapművei hiányoznak a magyar egyetemek történelemkarainak
magyar őstörténettel foglalkozó irodalomjegyzékeiből.
Munkásságát tudatosan kitörölték a nemzet tudatából, hisz
életműve ékes cáfolata a mindmáig egyeduralkodó, s a MTA által
bebetonozott finnugor származáselméletnek. Zajti
a magyar nép őstörténetét az ázsiai népektől eredeztette, a
Kárpát-medence magyarságát a szkíta-hun-avar népből
származtatta.
Újfehértón 1886. március 5-én született . Iglón majd Debrecenben
végezte tanulmányait. Aztán Hollósy Simon müncheni
festőiskolájában tanult. Itthon még hat évig tanult Kubinyi
Sándornál és Bosznay Istvánnál. 1905-ben kezdett magyar
őstörténettel, a szkíta-magyar rokonsággal foglalkozni. Az
1910-es években jó kapcsolatot tart fenn Csontváry Kosztka
Tivadarral, aki őt nevezi meg egyik utódjának, munkássága
folytatójának. Csontváry maga is sokat foglalkozott Atilla hun
királlyal, a magyarság szkíta-hun eredetével. Zajti
a debreceni református teológia elvégzése után egyetemi
tanárként tanított vallástörténetet, sumerológiát és
asszirológiát is.
Az első világháború alatt menhelyeket létesített a fővárosban,
és vallástörténeti előadásokat tartott s ezek szélesebb körű
terjesztésére újságot is kiadott Népszerű Teológiai Tanfolyam
címmel. 1918-ban megjelent az Ősmagyarok hitvilága c. munkája,
rá egy évre Zarathusztra fohászait adta ki saját fordításában,
melyhez 70 képből álló sorozatot is csatolt.
A huszas években megházasodik, gyermekei születnek. Jézus
gyermekkora c. könyvéhez 40 rajzot készít. Egyike volt azoknak,
akik az igazságtalan trianoni diktátum ellen tiltakoztak
Rothermere lorddal együtt (Justice for Hungary – Igazságot
Magyarországnak!).
1928-ban saját kiadásban jelentette meg Ipolyi Arnold Magyar
mythológiáját. Ipolyi elsőként tett kísérletet a magyar ősvallás
rekonstruálására. Alapgondolata az, hogy az etimológia, de
mindenekelőtt a folklór (szólások, rigmusok, népszokások)
alapján lehetséges rekonstruálni az ősmagyarság feledésbe merült
hitvilágát.
Zajti 1925-ben meghívta Magyarországra Jivanji
Jamshedji Modi hunszakértő professzort a bombayi egyetemről, aki
rövid előadást tartott az Akadémián (lásd megemlékezésünk
után!).
Zajti Ferenc egyik legfontosabb meglátása
szerint India szkíta-hun fajú, jelentős népeleme szoros
kapcsolatban volt a magyar nép szkíta-hun ősnépével. Ennek a
kapcsolatnak a felelevenítése volt minden munkálkodásának célja,
közel húszesztendős tanulmányainak s utazásainak célkitűzése, s
hogy az indoszkíta kapcsolatot beoltsa a magyar köztudatba.
1929-ben az akkor megalakult Magyar-Indiai Társaság alelnöke
lett. A magyar-török kapcsolatok történetét kutatva
Törökországban is többször járt, ahol megismerkedett Kemal
Atatürkkel, akinek kérésére részt vett az újkori török
történelem megírásában. Munkássága elismeréseként a Török
Történelmi Társaság 12 fős vezetőségébe is beválasztották.
1933-tól a Fővárosi Keleti Gyűjtemények felügyelője lett. Minden
erejét ritka könyvek, kéziratok vásárlására, elveszettnek hitt
dokumentumok, kódexek,, források megismerésére és újrakiadására
s kutatásainak közzé tételére fordítja. Kutatómunkájának
legteljesebb összefoglalása először 1936-ban jelent meg
Magyar Évezredek (Skytha-hun-magyar faji azonosság)
címen.
Ugyancsak 1936-ban jelent meg a sokat támadott, sok vihart
kavart kötete Zsidó volt-e Krisztus? A
semitizmus és skytismus nagy harca címmel. Ebben a
kötetben azt próbálta igazolni, hogy a galileai származású
tanítványok és maga Jézus is hajdan volt szkíta vidék szülöttei
voltak. Zajti életművének elhallgatása, s a
tudományos világból, ill. a tudománytörténetből való teljes
kiiktatása jórészt e mű következménye.
Életművét, kutatási eredményeit a kommunista rezsim és az azt
kiszolgáló „hivatalos” tudomány tudatosan és mélyen elhallgatta,
személyét „nemkívánatosnak” minősítette. Lakását még halála
napján (1961. június 29.) ismeretlenek kifosztották, kéziratban
maradt művei, pótolhatatlanul értékes könyvtára és csaknem
minden értéke örökre (?) elveszett. Elveszett mindaz a hatalmas
adat- és forrásgyűjtemény, amelyet egy élet munkájával szedett
össze kutatóútjain a szkíta-hun-avar-magyar rokonság
bizonyítékára.
A magyarság igaz eredetét kutatóknak folytatniuk kell
Zajti Ferenc elkezdett munkáját. A magyarságért lobogó,
hitvalló élete, népe iránti elkötelezettsége pedig legyen példa
minden magyar számára! (A Magyarságtudományi Füzetek, 14.
nyomán)
A régi magyarok nagyságáról, viselt dolgairól, faji
őserejéről
Dr. J. J. Modi előadása 1925-ben - Részlet
„Áldottak legyetek magyarok, Atilla népének egyetlen örökösei!
Félszázados tanulmányaim meggyőztek arról, hogy a hunok
feltétlenül a magyarok ősei voltak, s így a mai magyarság az ősi
szkíta népek egyedüli leszármazottai. Így a magyarságnak a
történelme a ma élő összes nemzetek legősibb történelme.
Kutatásaim során a hunokat olyan nemzetnek ismertem meg,
amelynek dicsősége a mai szomorú világot is beragyogja. Atilla a
világtörténelem egyik legnagyobb hőse, aki mint minden igaz hős,
lovagias és nagylelkű is volt, amit Róma alól történt
visszavonulásával a legcsodálatosabb módon bizonyított be.
Tudják-e önök, hogy a világtörténelem legnagyobb alakjait,
összehasonlíthatatlanul legnagyobb hadvezéreit, legnagyobb
államépítőit és államszervező zsenijeit önök, magyarok adták?
Tudják-e önök, hogy Atilla hadvezéri nagyságához képest a
történelem többi nagy katonai héroszai: egy Cyros, egy Nagy
Sándor, egy Hannibál, egy Julius Caesar, egy Napóleon
elenyészően kicsi figurák? Ki volt a világtörténelem folyamán,
Atillán kívül, aki a kínai nagy faltól egészen az
Atlanti-óceánig terjedő két világrészt átfogó, roppant területet
tudott uralma alá hajtani?
De volt-e Atillán kívül a világtörténelemnek még egyetlen
zsenije, aki hadvezéri tehetségével megszerzett és megalapított
két kontinensnyi birodalmat nemcsak meghódítani, hanem
megszervezni, élő organizmusban összefogni, törvényekkel
szabályozni, renddel fenntartani tudta volna? És ezt a szinte
emberfeletti, emberen túli nagyságot, ezt a minden idők
legnagyobb tehetségű katonáját és államférfijáét önök, magyarok
adták a világnak! És én, az egyszerű öreg hindu ember büszke
vagyok arra, hogy ezt most önöknek elmondhattam és meghajthattam
személyesen is az önök nagyszerű fajtája előtt az elismerés
zászlaját.
Mert ez a faj, amely egy Atillát tudott produkálni, magából
kitermelni, olyan érték és olyan erő, amelyet ideig-óráig
érhetnek ugyan leromlások, kisiklások, letörések, de mégis a
maga őserejéből táplálkozva megújulhat százszor és ezerszer, s
amelyet végleg elpusztítani nem lehet soha! A magyarok mindig az
első faja voltak a világnak s azok is maradnak mindvégig, a
történelmi idők jó és balsorsán keresztül.” |
|
GRANDPIERRE K. ENDRE,
a titokfejtő történész és kozmikus gondolkodó |
Az alábbi ismertetéssel emlékezünk a 95 éve született
Grandpierre K. Endrére (Történelmünk központi titkai,
5. szám)
A magyar ősvallás történelmi alapjai
Világunk már eddig is túltelített mesterségesen, művi úton
létrehozott, miszticizmusra, az emberek megtévesztésére,
értelmük megzavarására kialakított hatalmi vallásokkal,
amelyeket a lelkek leigázására, a szolgalelkűség terjesztésére
eszeltek ki. A nemzeti valláshoz, a vallásszabadsághoz és a
hagyományainkhoz egyaránt jogunk van. De nemcsak jog ez.
Életszükséglet. Mert életnek és léleknek egyeznie kell. Magyar,
aki idegen hitnek hódol – meghasonlott magyar, bomlott lelkű
magyar. Nemzeti vallása csak azoknak az ősnépeknek lehet,
akiknek lelkisége még a hódító, világuralomra törő művallások
uralomra jutása előtti időben formálódott ki. A természetes,
hódító törekvéstől mentes nemzeti vallás természeti-történeti
hatásokra, természetes úton jött létre. A kívülről, idegenből
átvett vallások óhatatlanul is szembefordítják az átvevő embert
saját népi ősgyökérzetével, nemzeti jellegével, így hát
elidegenítik az embert önmagától. A nemzeti vallás elvesztése
talán ahhoz a gyötrelemhez hasonlítható, amelyet az emberi
csecsemő él át, amikor durva karmok elszakítják saját szülőanyja
emlőjéről és sorsa iránt közömbös idegen némber kezére adják; de
tán még ennél is rosszabb, mert az emberi agy és lélek hozzá van
nőve ősei hitéhez, egyedül ez bontakoztathatja ki egyéniségét. A
következmény: elkerülhetetlen a bizonyos fokú elkorcsosulás.
Nemzeti ősvallásunk a magyar művelődés, a magyar világlátás, a
magyar észjárás alapja, központi magva, összetartó kapcsa,
őstalaja. Rágalmazóink a magyarellenes vádak kieszelésében addig
mentek el, hogy eleinket istentelennek bélyegezzék. De ősi
növényneveink, csillagneveink, állatneveink egész sora
istenkedvelő nevekkel bír. Krónikáinkban is szerepel, hogy Árpád
hadait a Mindenség Istene segítette. Őseink vallása minden
vallások kútfeje, a napistenhit volt. Nem szolgaságra, de
szabadságra nevelt, arra, hogy minden egyes ember – isteni erők
megtestesülése s önmaga szellemi és személyi kiteljesedéséhez
elidegeníthetetlen joga van. Szégyenletes lelki nyomorúságnak
ítélt minden meghunyászkodást, önalávetést, kétszínűséget szülő
alázkodást. A természethez való ragaszkodást hirdette. Nem volt
más, mint az élet, minden erő, minden öröm, minden szépség,
minden remény, minden tett, minden alkotás forrpontja a Nap. A
Nap gyermeki, teremtményei vagyunk mind valahányan.
A nemzeti emlékezet és öneszmélés irtása elpusztította
ősvallásunk minden hozzáférhető nyomát, emlékét. A magyar
őstudás azonban mégis fennmaradt. Mi őrizte meg? A magyar nyelv,
őshagyomány,, őstudás a parasztok kunyhóiban és istállóiban
vészelte át a nehéz időket. A nyelv maga is az ősi magyar
hagyományok jószerivel feltáratlan kincsestára. Szájhagyomány
útján fennmaradtak őstörténeti mondáink,, a népmesék,
tündérregék őshit-maradványoknak adtak menedéket. Ősjelképeink,
ősképzetink sora, népköltészetünk, regősénekeink, ősidőket
tükröző népballadáink, ősvallási népszokások, hagyományelemek,
szállóigéink, krónikáink, a népi hiedelmek, a köznép
kiirthatatlan meggyőződése, miszerint a Magyarok Istene élő és
ható valóság – számos jel tanúsítja, hogy a felszín alatt
mindmáig elfojtatlanul él a magyar ősvallás áhítása, elemi
igénye. A tanulmány bemutatja az Aranykor léttörvényeit.
Aranykori nyom, hogy Magyarország egyes tartományait hajdan
Tündérországnak, Tündérkertnek nevezték. Hihetetlen, de a
történelmi Magyarország délkeleti részén ma is állnak – igaz,
csonkig pusztítottan – az aranykori világ építményei,
nevezetesen s név szerint is megjelölten ősi helyi hagyományok
által a történetileg is meghatározott aranykori kőépítmények,
tündérvárak, s ezek ősrégi mivoltát a történelmi vizsgálatok is
megerősítik.
Minden vallásnak szükségszerűen a létezés legfőbb kérdéseire
kell irányulnia. Ez a vallás lényege. Ezért fordultak a végső
kérdések megválaszolását remélve a valláshoz az emberek. A
magyar ősvallás égmondáiban a kozmikus világot a Csodaszarvas
jelképezi, szarva közén hordja a Napot, a Holdat, oldalain a
csillagok mérhetetlen birodalmát. Toroczkai-Wigand Ede, Lugossy
József és mások által begyűjtött csillagnevek a magyarság
ősvallásának legtündöklőbb tükrét, Kárpát-medencei
őshonosságának legfényesebb bizonyítékait tárják elénk. Az ég
elnevezés mögött a Nap fénye rejlik, a menny elnevezés névadója
a Mén, a Naphoz hasonló száguldásra képes termékenység-jelkép, a
mennyország a Mén országa, a mennyei termékenység hona. Amíg a
négy nagy nyugati nép szótárában a Tejútra csak ez az egy
banális elnevezés ismeretes, addig a magyar elnevezések –
Mennyei Tündérország, Porka Vén Országútja, Kristályhóvizű
Szállás, Éjjeli Kegyelet, Fényes Égi Csillagöv Égisten
Derekáról, Régi Regös Nagy regeút stb. – ősvallásunk
csillagvonatkozásainak gazdagságát jelzik. A Hadak Útja mondakör
az égre kelt hazaszeretet mondája. Istenjárás nyomaira bukkanunk
a régi égi regös nagy regeúton a tanulmányban bemutatott
moldovai ráolvasó énekben. Amadé Thierry francia történész
Attila-mondákról írt könyvében szól arról, hogy a költészet
közintézmény volt a hunoktól eredt nemzeteknél, s minden
családnak megvoltak a költői évkönyvei. „Az isteni szolgálat,
vallási szertartások, nemzeti ünnepek, népgyülekezetek, sőt a
családéletnek viszonyai is megannyi alkalmak valának, melyek
elődeinknél külön körökben ébreszték a népköltészet különféle
nemeit, s melyek kifejtették s ápolták nemzeti mondáinkat is” –
írta Venczel Gusztáv. Énekesrendjeinket eltörölték, a lehelek
rendjét kiirtották. Hérodotosz IV. könyve szerint az első
embert, aki az akkor néptelen tájon élt, Thargitaosznak hívták.
A székelység a Hargita nevű szkíta őskirály népe és évezredek
óta él szülőföldjén. A szkíták ősmondája szerint Hargita, a
szkíta őskirály az Égnek, a Mindenség urának, a Napistennek és a
Földnek nászából született. A Biblia megerősíti, hogy Nimród
idejében az egész földnek egy nyelve és egyfélke beszéde volt. A
bábeli torony építésére a vízözönt követő években került sor.
Akkor még egyetlen nép létezett. Ez a nép Nimród népe volt.
Nimród népe, miként számos más tényezővel együtt két fiának neve
és további sorsa is tanúsítja, magyar volt. Akkor még egyetlen
nyelven beszéltek az emberek. Ez a nyelv Nimród népének nyelve,
azaz a magyar nyelv volt. A magyar nyelv összezavarodása folytán
keletkeztek a világ többi nyelvei. Kézai krónikája megerősíti
ezt: „Ménrót (Nimród) a vízözön utáni tizenegyedik esztendőben
egész rokonságával együtt torony építésébe kezdett… Ám a
titokzatos isteni gondviselés megváltoztatta és összezavarta
beszédüket… végül
különböző vidékekre szóródtak szét.” Nimródot vadászként
örökítették meg az ősképzetek: ott áll magasra emelt,
kifeszített íjjal ősvallásunk káprázatos csillagképei között a
ma már Orion névre keresztelt csillagképben: nagy vadász vala az
Úr előtt az élő természet rendjei nem ádáz ellenségei, de egymás
kiegészítő részei: az egész természet egyetlen élő, szépséges és
virágzó összhang kiteljesedése. Árpád nagykirály a Napisten
nevében veszi vissza Zalántól az őshazát.” |
|
Könyvbemutató – Hétköznapi hazaszeretet |
|
Ipolybalogon az alapiskola étterme - nem lévén egyetlen
kulturális célokat szolgáló épület sem! – szolgált társasági
összejövetel helyszínéül augusztus 28-án. Könyvbemutatóra
hívta és várta az érdeklődőket a szerző, Lőrincz Sarolta
Aranka, aki immár második könyvét ajánlotta figyelmébe a
megjelenteknek. Bizony, keveseknek…
A könyv címe Hétköznapi hazaszeretet. A lévai Kersék János
Kör Polgári Társulás kiadásában jelent meg 440 oldalon.
Benne felvidéki háborús történeteket talál az olvasó. A
könyv születéséről, a történetek gyűjtéséről és céljáról így
vall a szerző, aki egyébként a Palóc Társaságnak is tagja:
„Az ember gyűjtőszenvedélye határtalan. Sokan tárgyi, mások
szellemi értékeket gyűjtenek, én ez utóbbiak közé tartozom.
A középső Ipoly mente palóc embereinek emlékeit igyekeztem
összegyűjteni, elsősorban szülőfalumban, Ipolybalogon, aztán
tágult a kör, és más helyütt is sikerült az embereket szóra
bírnom.Ezekből a visszaemlékezésekből a hétköznapok
történelme, hazaszeretete világít, mint a mécses lángja, egy
olyan régióból, ami a magyar nemzet perifériájára szorult a
trianoni elszakítottság után. Az 1938-as események eufóriája
után következő 2. világháborúban a túlélni akarás minden
szenvedése, a hazátlanság, az anyanyelvi korlátozás,
jogfosztottság kitaszítottsága, a földek erőszakos
elkobzása, a parasztember kisemmizése, a kommunizmus lelki
sivársága nagyban hozzájárult a ma élő nemzedékek nemzeti
öntudatának elvesztéséhez, önfeladásához. Ez a felismerés
vezetett ahhoz, hogy az összegyűjtött visszaemlékezéseket
könyvben közreadjam. Nagyon remélem, hogy ezek az
élettörténetek erősíteni fogják a ma élő fiatal nemzedékek
nemzeti önazonosságát, kitartásra, anyanyelvünk és elődeink
szellemi értékeinek megőrzésére ösztönzik az olvasót.
Ember, ne add fel, küzdj és bízzál!”
(A könyv a szerzőnél – Madách u. 33. szám alatt -
megvásárolható)
|
Elfogyni lassan mint a gyertyaszál?
A magyar iskolák elsősei ismét
kevesebben vannak… |
|
Ha szeptember, akkor iskola. Újra
szélesre tárultak az iskolák kapui. A magyar iskolákba is
elindultak a tanulók, elsősek is néhányan szüleik kíséretében, a
Nagykürtösi járásban kereken harmincöten. Csak! Bizony csak!
Fogyunk, fogyogatunk kitartóan, mintha ettől erősödnénk
meg. Lehet, hiszen nem sokaság tesz csuda dolgokat, ahogy írva
vagyon…. Mégiscsak jobb lenne a több! De úgy látszik: hiába
minden! Hiába a gyermeküket magyar óvodába (nincs is mindenütt
ilyen), magyar tanítási nyelvű iskolába írató-járató családoknak
a magyarországi kedvezménytörvényből eredő több mint húszezer
forintnyi nevelői-oktatási támogatás (ami a tanszerekre s egyéb
iskolai szükségletekre bőven elég egy tanévben), hiába a
karácsonyi csomagok ajándékozása az óvodásoknak (jut belőle
azoknak is, akikről a vak is látja, hogy a szlovák iskola felé
veszik az útjukat), hiába az elsőseket ösztönző ösztöndíjak
(egyes esetekben nem is tízezer, hanem többször tízezernyi
forintnyi támogatás) osztogatása az iskolaév megkezdése után…
Bizony hiába, mert az ajándékcsomagok miatt, nem is a
nevelési-oktatási támogatás nagysága miatt, még csak nem is az
ösztöndíjak kedvéért íratja gyermekét magyar iskolába a magyar
szülő, hanem mert szilárd nemzeti öntudata van! Mert
magyarságtudata nem csorba, mert megkérdőjelezhetetlen, mert
erős, mert örökölt és tovább örökítő akaratú! Mert „magyarnak
lenni: nagy s szent akarat!”
Persze, jól jön mindenkinek minden támogatás, miért is ne, és
előfordulhat az is, hogy néhány esetben valóban emiatt dönt a
család a magyar nyelven való tanulás mellett (még egy-két nem
magyar anyanyelvű család is, pl. Kassán, ahogy mondják…). S adja
Isten, hogy ezekből a gyermekekből is magyar tudatú felnőttek
váljanak! Üdvözöljük az összes, bármilyen szándékkal magyar
iskolába íratott gyermeket sorainkban, köszönjük, hogy
létszámukkal még a nem magyar családokból kikerült gyermekek is
létszámukkal hozzájárulnak a még meglevő, de állandó
bizonytalanságban működő magyar oktatási intézmények működési
föltételeinek biztosításához.
De nem ők a megmentőink, nem őket akarjuk hozzánk csalogatni,
„elmagyarosítani”, hanem a közénk születetteket, a közülünk
valókat akarjuk megtartani, s ráébreszteni őket, hogy hol a
helyük, milyen ősi és nagy tudású néphez tartozónak tudhatnák
magukat, ha akarnák tudni s nem elkótyavetélni életüket az
idegenek között. Ha tudnák (és hinnék): „Magyarnak lenni büszke
gyönyörűség!”
Sajnáljuk az eltévedelyőket, a mássá lenni szándékozókat, a
nyelvet cserélőket. Sajnáljuk, de csak menjenek! Maradnak a jók,
a kőkemény, a származásukra büszke, édes anyai nyelvünket
megbecsülő és tovább adni akaró magyarok. Mert valóban nem
sokaság tesz csudadolgokat! De a keveseknek , nekünk most igazán
tenni kell az új magyar csodát! Kitartani! Tanulni! Mindentudóvá
lenni! Elvégre a Tudás Népe vagyunk!
Kedves Elsősek! Szorítunk nektek!
Kiegészítő helyzetkép
A Nagykürtösi járás magyar iskoláiban a tanulmányaikat
megkezdett elsősek száma: Csáb – 1, Inám – 4, Ipolybalog – 12,
Ipolyhídvég – 2, Ipolynyék – 11, Ipolyvarbó – 0, Lukanénye – 4,
Óvár – 1.)
|
|
A magyar vers ünnepe |
2011-ben már tizenegyedik alkalommal rendezzük meg a magyar vers
ünnepét Sajó Sándor tiszteletére Magyarnak lenni: nagy s szent
akarat címmel. A magyarságról szóló versek szemléje ezúttal is
az ipolysági városi könyvtár termeiben lesz november 11-én. A
versenybe alap- és középiskolás diákok jelentkezhetnek két
költeménnyel: egy szabadon választott Sajó-verssel és egy
ugyancsak szabadon választott hazafias verssel a magyar
költészet kincsesházából. A jelentkezőknek a jelentkező lapon
fel kell tüntetni nevüket, életkorukat, a kategóriát,
villámlevélcímüket és természetesen a Sajó-vers címét valamint a
másik előadandó vers költőjének nevét és verscímét. A
jelentkezéseket október 21-ig várjuk jól ismert elérhetőségeink
egyikén. A helyezetteket megjutalmazzuk. Részletesen honlapunkon
olvasható a felhívás. |
|
Magyar Kultúra Napja 2012 – Pályázat |
Január 22-e a Magyar Kultúra Napja. 1823-ban ezen a napon
fejezte be Kölcsey Ferenc a Himnusz írását. E nap tiszteletére a
Palóc Társaság már tizenhatodik alkalommal hirdeti meg
tanulmányírói pályázatát az alap- és középiskolás diákok
számára, bárhol éljenek a Kárpát-medencében, a Felvidéken,
Kárpátalján, Erdélyben, Délvidéken, Őrvidéken, Magyarországon
vagy a nagyvilágban. Kérjük magyar fiataljainkat, gondolataik
rögzítésével járuljanak hozzá nemzeti összetartozásunk
eszméjének megszilárdításához és terjesztéséhez.
Az alábbi témák közül válogathatnak:
1. „Itt ringatták bölcsőm…” - Bölcsőhelyem
2. A kincs neve: Édes Anyanyelv – Gondolatok az
anyanyelvről
3. „Lángot adok, add tovább!” – Hagyományőrzők,
hagyományélés napjainkban
4. „Őseinket felhozád Kárpát szent bércére”–
Helyünk a Kárpát-medencében
5. „Úgy sarjad a vetés, ha időben vetünk” – A
hazaszeretetre nevelésről
6. Bakaruhában – Visszaemlékezések családunkban
7. Fényképalbum – Családi fényképek nézegetése
közben
8. Kihaló mesterségek nyomában – Tényfeltárás,
helyzetkép
9. Úton, útfélen – A hazai táj szépségéről,
megbecsüléséről
10. „S emberhez illik, hogy legyen joga!” – Az
állampolgárságról
A dolgozatokat 2011. december 20-ig várjuk villámlevél- és egy
példányban postai címünkre. A dolgozatokon tüntessék fel
nevüket, életkorukat, a kategóriát, villámlevél- és lakcímet, a
település nevét, az iskola nevét valamint a felkészítő nevét. A
dolgozatok terjedelme alapiskolásoknál legkevesebb egy oldal,
középiskolásoknál legkevesebb három oldal mindkét esetben 12
pontos, Times New Roman betűtípusú, másfeles sorközzel.
Az eredményhirdetés Budapesten lesz 2012. január 22-én, ahol a
helyezetteket megjutalmazzuk. |
|
ELŐZETES |
Krúdy Gyula íróra
emlékezünk születésének 133. évfordulóján. Az emlékezés Óbudán
kezdődik október 13-án, amikor koszorúzás lesz a
Krúdy-emlékháznál, szobránál és a Kéhli vendéglőben. A Kéhli, az
író egykori kedvelt vendéglője ad otthont az Európa Kultúra
Napja rendezvénynek is, amelynek keretében Szécsénykovácsi
mutatkozik be. Filip József polgármester mutatja be faluját,
majd Szeredy Krisztina énekművész műsora következik és Smelkó
István, a szécsényi művelődési ház igazgatója szól a határon
átnyúló együttműködésről.
Október 15-én Krúdy-emléktúrára indulnak az óbudai Krúdy Gyula
Irodalmi Kör tagjai és a szécsénykovácsiak, melynek során a
Szepesség néhány nevezetességét keresik fel, végül Podolínban
adóznak az író emlékének, amely városkában Krúdy diákoskodott.
Másnap Szécsénykovácsiban folytatódik az íróra való emlékezés.
10:30-kor a község központjában levő emléktáblát koszorúzzák meg
a résztvevők, itt a szécsényi Rózsavölgyi Márk Művészeti Iskola
diákjai közreműködnek. A faluházban folytatódó emlékezésen Z.
Urbán Aladár emlékezik az íróra, amit Szeredy Krisztina
énekművész műsora követ. A KGYIK tagjai (Király Lajos, Kanizsa
József, Szénási Sándor István, Tárkányi Imre) most is előadnak
néhány költeményt és prózát, mielőtt az idősek köszöntésével
befejeződne a megemlékezés.
Sajó Sándor
1897-ben került Jászberénybe s 1904-ig volt tanára a Magyar
Királyi Állami Főgimnáziumnak. Ezekben az években tevékeny
résztvevője a város kulturális életének. Írásai jelennek meg a
Jászberényi Hírlapban, megírja Az Osztrák-Magyar Monarchia
írásban és képekben c. tanulmányát, megjelenik Fiatal szívvel c.
verskötete, az iskolai szavalókör és önképzőkör elnöke, díjazzák
a Zrínyi György házassága c. drámáját, a város
képviselőtestületi tagja stb.
Két éve tett tisztelgő látogatásunk eredménye, hogy a jogutód
iskola, a mai Lehel Vezér Gimnázium vezetése, valamint a
Keresztény Értelmiségiek Szövetségének helyi szervezete
elfogadta javaslatunkat egy emléktábla állítására Sajó Sándor
jászberényi működésének érdemeire való tekintettel.
Sajó Sándor emléktáblájának felavatására nov. 8-án, kedden kerül
sor ünnepélyes keretek között a gimnázium épületében. |
|
|