Ő S I   T U D Á S

Tizedik rovásírásverseny a Felvidéken

„Népünk származásának eredetmondái valójában a csillagok járása szerinti mesék. Ezek a mesék, a betegeket gyógyító füvek mind „rovásbotokon” voltak ősi rovásírásunkkal fölróva. Ezt a rovást az apa tanította a fiának és az anya a lányának. Tudáskincsünknek a fundamentuma volt a rovás.” – olvashatjuk Badiny Jós Ferenc  A táltos Isten c. könyvében

De mi történt e „fundamentummal”?  Fischer Károly Antal neves íráskutatónk állapította meg: „Tekintélyes történetírók egész sora tanúskodik amellett, hogy a hunoknak, úgy mint testvéreiknek, a magyaroknak, tehát a hun-magyar nemzetnek a legrégibb időtől fogva volt saját írása… Szándékos mellőzésre vall, ha valaki az írás létezését kétségbe vonja vagy tagadja… léteztek könyv alakú emlékek is, melyek a nemzet vallásáról, vallási szertartásairól és törvényeiről szóltak. De az emlékeket a XI. században az idegen hittérítők vakbuzgósága, mint a pogánykor gyűlölt emlékeit megsemmisítette, s később a keresztény magyar papság mindent elkövetett, hogy a Nemzetből az őskori szokásokat kiirtsa, sőt azoknak emlékeit is eltörölje.”

Ez történt hát az alappal, amelyen jelenünk ingatagon áll s amelyre szilárd jövőnket építenünk kell. Nem lehet szebb feladata a ma élő magyaroknak, mint ezt az ősi tudást visszaszerezni, elfogadtatni az új nemzedékkel, megtanítani a fiataloknak. Tíz éve immár, hogy a Palóc Társaság ezt a feladatot a magáénak tudja, érzi, tíz éve már, hogy lankadatlan lendülettel szervezi a rovásírásversenyeket a Felvidéken.

Kezdete elválaszthatatlan az Örökség Népfőiskolai Táboroktól. Ugyanis annak egyik előadója, a Forrai Sándor Rovásíró Kör vezetője, Szakács Gábor rovásírás-kutató vetette fel, vállalnánk-e a rovásírásverseny felvidéki megszervezését. A felvetés szülte fogadtatás csakis igen lehetett. A következő évben az alsóbodoki iskolaalapító Paulisz Boldizsár boldogan ajánlotta fel magániskoláját a verseny helyszínéül. Tíz év telt el azóta s nem tévedünk, amikor megállapítjuk, hogy ez a tíz év megalapozta a magyar rovásírás elterjedését a Felvidéken. Az alapozás nem történhetett volna meg, ha a magyar tanítási nyelvű alapiskoláinkban és  középiskoláinkban nem működnének olyan tanítók és tanárok, akiknek a magyar fiatalok nevelése és oktatása szívügyük. Vannak ilyenek és mindig többen, mert ráéreztek: a magyar rovásírás tanulása és tanítása nem öncél, hanem közösséget fejlesztő és megtartó, magyarságtudatot szilárdító cselekvés. Erre pedig nagy szükségünk van kies tájainkon, ha szép Felvidékünkön meg akarunk maradni magyarnak.

A tizedik országos versenybe 144 tanuló jelentkezett, e nagy szám miatt újból szükség volt elődöntőkre. Az elsőt Felsőszeli Széchenyi István nevét viselő alapiskolájában rendeztük április 4-én. Itt a helyi főszervező Mészáros Magdolna volt. A megnyitón László Ildikó iskolaigazgató és a község polgármestere is üdvözölte a megjelent tanulókat és tanáraikat, az alsósok tavaszköszöntő kedves műsorukkal lopták be magukat szívünkbe.

Az eredményhirdetés az iskola gondozott parkjában (pici arborétumnak is tisztelhetnénk) történt meg.

Felsőszeli – a megnyitó nézőserege és a tavaszköszöntő műsor

 Zselíz – drámapedagógiai foglalkozás és a díjak asztala

Zselíz – ágasbogas fa a szalagokkal és a verseny helyszíne

A második körzeti döntő megrendezését a zselízi alapiskola vállalta, a jól megszervezett verseny sikere Máté Anikó igazgatón és helyettese vállán, valamint a helyi főszervező Kaszmán Zoltán tanáron nyugodott. Az ebédről Mácsadi János helyi gazdálkodó, a Rákóczi Baráti Társaság elnöke gondoskodott. A megnyitó ünnepségen az iskola gyermekkórusa énekelt  Horváth Géza karnagy vezényletével, majd a város alpolgármestere, Kepka Márk mondott az alkalomhoz méltó és a magyar rovásírást dicsérő beszédet. A szabadidőt is hasznosan töltötték a versenyzők, akik drámapedagógiai foglalkozáson vettek részt és látogatást tettek a helyi Esterházy-parkban és a Schubert Emlékmúzeumban április 11-én.

Almágy – a verseny helyszíne és a faragott rovástábla

A harmadik körzeti döntő a Fülek melletti Almágy iskolájában valósult meg április 28-án. A keleti országrész elődöntőjén a résztvevők száma csupán a húsz körül mozgott s közöttük is voltak ketten, akik Balassagyarmatról indultak a körzeti fordulóra. A csekély létszámú „versenyzősereg” mutatja, hogy Felvidék középső és keleti részén még kevesen ébredtek rá a magyar rovásírás tanításában rejlő lehetőségekre a magyar anyanyelv megőrzése és a történelmi tudat megszerzése kérdésében. Emiatt  is külön dicséret illeti az „első fecskéket”, a szepsi, a harkácsi, a rimaszombati és az almágyi oktatókat, s kívánjuk nekik, hogy hamarosan újabb társakkal bővüljön a kör, amelyben mozognak. Külön említésre kívánkozik hogy két füleki diák (Varga Bence, Kaško Dávid) évek óta felkészítő tanár nélkül nevez be a versenybe és ér el tisztes eredményeket. Ugyanakkor szintén kifejeződött Almágyon is, hogy helyes volt a Kárpát-medencei rovásírásverseny megrendezése Budapesten,

amelyre a maradék magyarországi versenyzőkön kívül érkeztek Erdélyből, a Délvidékről és felvidéki versenyzők is, nem egyszer első helyezéseket elérve. Három éve ilyen Kárpát-medencét felölelő verseny nincs, ezért a magyarországi lelkesek „bekéredzkednek” a mi felvidéki versenyeinkre (pl. Gödöllőről is). Almágyon a helyi főszervező, a fiatal tanár, Foglár Gábor által faragott rovásírástáblát is felavattunk az iskola folyosóján. Az ő esete a legfőbb bizonyítéka annak, hogy a rovásírás tanítása jó úton halad nálunk: Alsóbodokon még versenyző középiskolai diákként vett részt a versenyen, mostanában már saját tanítványait készíti fel a versenyre.

A három körzeti döntőből a legjobb eredményt elérők jutottak az országos döntőbe, amelyet május 23-án rendeztünk meg a csallóközi  Dunaszerdahelyen. A Kodály Zoltán Alapiskola és a Városi Művelődési Központ adott helyet a versenynek. Az iskolában a feladatokat oldották meg a versenyzők, a művelődési házban a szabadidős foglalkozások és az eredményhirdetés zajlott. A megnyitón Ibolya Olivér iskolaigazgató üdvözlő szavai után Árvai Hajnalka az alkalomra írott verse hangzott el, majd Bauer Edit, leköszönő európai parlamenti képviselő szólt az egybegyűltekhez. A helyi főszervező, Patassy Sándor felkötötte a vándoroszlopunkra az iskola rovásírásos szalagját, majd elkezdődött az országos döntő feladatainak megoldása a korosztályok szerint kijelölt tantermekben. Mielőtt a fővédnök Bauer Edit biztosította ebédet elfogyaszthattuk, az iskola parkjában emlékfaültetésre került sor. Itt az iskola gyermekkórusa adott elő három fülbemászó dallamú dalt, Patassy Sándor pedig az ember és a természet szoros kapcsolatáról szólt.

Dunaszerdahely – Bauer Edit és a bejárati ajtó plakátjai

Dunaszerdahely – Szűcs István és Izsóf Lúcia Barbara

Dunaszerdahely – a még időszerű óhaj és faültetés

A foglalkozás gerincét Izsák József táltos, természetgyógyász a magyar nyelvről és a rovásírásról szóló előadása alkotta a művelődési ház mozitermében. Megtekinthetők voltak Sidó Balázs bőrdíszműves munkái: tarsolyok, tegezek, válltáskák, süvegek, lószerszámok, Mátis Gábor fafaragó munkái és Simon Anikó szép üvegfestményei. Kedvükre

nézegethették a résztvevők a rovás- és magyarságtémájú könyveket, amelyeket  Patassy Sándor és a Csallóközi Könyvtár   gyűjteményéből származtak. Amíg a fiatalok értelmesen töltötték idejüket, az értékelés folyt a tanárok részéről. A versenyzők kevés ejtett hibájának és az értékelő  tanárok ügyes munkájának köszönhetően hamarosan megszületett az eredmény, amely a következő:

    A korosztály

1. Hegedűs Emma, Czuczor Gergely Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola, Érsekújvár, felkészítő PaedDr. Salgó Gabriella

2.   Édes Édua, Alistáli Református Egyházi Alapiskola, Alistál, felkészítő Édes Enikő

3. Takács Veronika, József Attila Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola és Óvoda, Vásárút, felkészítő Hordósi Renáta

     B korosztály

1.  Dékány Barbara, Kaszap István cserkészcsapat, Udvard, felkészítő Lengyel Judit

2.  Gubo Viktória,  Majthényi Adolf Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola,       Udvard, felkészítő Szőgyéni Lívia

3.  Seszták Lilla Erzsébet, József Attika Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola és Óvoda, Vásárút, felkészítő Hordósi Renáta

    C korosztály

1. Csizmadia Virág, Alistáli Református Egyházi Alapiskola, Alistál, felkészítő Édes Enikő

2. Jakubec Orsolya, Széchenyi István Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola, Felsőszeli, felkészítő Mészáros Magdolna

3. Goda Viktória, Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola, Zselíz, felkészítő Kaszmán Zoltán

    D korosztály

1. Szűcs István, Magyar Tannyelvű Alapiskola és Gimnázium, Szepsi, felkészítő Zborai Beáta

2. Pőcz Eszter, Duna Utcai Alapiskola és Gimnázium, Pozsony, felkészítő Bohák Csaba

3. Izsóf Lúcia Barbara, somorjai középiskolás, felkészítő Kósa Krisztina

Ősi Tudás néven futó tizedik felvidéki országos rovásírásversenynek és műveltségi találkozónak ezúttal is számos támogatója akadt. A már említett fővédnök Bauer Editen kívül a Szövetség a Közös a Célokért, a Dunaszerdahelyi Művelődési Központ, az ipolysági Nemzetvédelmi Erő Polgári Társulás, valamint Budapestről: a Rákóczi Szövetség, a Balassi Intézet, az Ómagyar Kultúra Baráti Társaság, Farkas Gergely országgyűlési képviselő (Jobbik), Czékmási Csaba, a Regélő című újság szerkesztője, Vojnits Pál, a Regebolt tulajdonosa, Sós József tulajdonos – Tulipánműhely, Nyers Csaba Károly díszműves valamint Lukács Ágnes és családja, Az önzetlen támogatóknak köszönhető, hogy a verseny első három helyezettjei, és valamennyi résztvevője a szép emléken felül jutalmakkal felpakolva térhettek haza. Ők azok, akik nemcsak megszívlelik, hanem tudják is már s másokkal is megosztják a magyarságtudós professzor, Badiny Jós Ferenc intelmét (különben A táltos Isten című könyvéből vett idézetekből álltak össze a verseny olvasási és írásbeli feladatai is):

 „Hirdessük, tanítsuk hát sietve csodálatos eredetünket, múltunkat, hiszen nincs a világnak még egy másik népe,

 mely ekkora kincseket vallhat sajátjának.”

Dunaszerdahely – hárman a díjasok közül

AZ ŐSI GYÖKÉR KUTATÓJÁRA EMLÉKEZTÜNK

A magyar tudományos gondolat megújítójára, a magyar őstörténet-kutatás legendás alakjára emlékeztünk Losoncon születésének 105. évfordulóján.

A megemlékezést a Palóc Társaság szervezte szorosan együttműködve a Csemadok Losonci Alapszervezetével. A műsor keretében fellépett az alapszervezet női kara, három szép kétszólamú kórusdalának örülhettek az ünnepség Ipoly menti, balassagyarmati és helyi résztvevői.

 A  női kar és Foglár Gábor

Ezután a Palóc Társaság elnöke emlékezett a magyarságtudósra, életútjából kiemelve azt, hogy az őstörténetünk iránti érdeklődését már gyermekkorában felkeltette benne édesanyja, aki már kisgyermekként sokat mesélt fiacskájának a magyarok őstörténelméről, elmondta, hogy Keleten sok rokonunk él, Kínától a Kárpáthazáig sokfelé felfedezhetők. Nagy, régi kultúra maradt utánuk Mezopotámiában, az eufráteszi Mezőföldön, ahol írásos emlékek is maradtak. Ha ezeket el tudnánk olvasni, fény derülne a magyarság őstörténetére, ősi nagy műveltségére.

Badiny Jós Ferenc professzorként is többször idézte édesanyja szavait: „… tudod, fiacskám, az lenne a jó, ha a ma ránk erőszakolt magyarságképet fonákjáról a színére fordítanánk.” Valóban az anyai sugallat, mint jó földben a vetés, szárba szökött a lelkében, mert életműve bizonyította, hogy lehet a fonák helyzetét tiszta színbe hozni.

Amikor az oroszok elfoglalták Magyarországot, menekülnie kellett. Olasz ismeretsége révén Rómába ment, ahol megismerkedett az ékiratos tudomány doayenjével, Anton Deimellel. Később Buenos Airesben a Jezsuita Egyetemen rektori felkérésre tanszéket nyitott 1966-ban. Az Orientalista Kongresszuson 1967-ben az esztergomi kápolna oroszlános díszítésének mezopotámiai eredetét igazolta. 1971-ben a pártus kérdéssel foglalkozott és a mezopotámiai őslakosok, a párthusok és  a magyarok rokoni kapcsolatát tárta fel a fennmaradt, hiteles dokumentumok alapján.

Amikor hazatérhetett, 1977-ben elmondta, hogy „… az ég angyalai nem lehetnek boldogabbak, mint én voltam akkor, amikor az esztergomi kápolna küszöbét átléptem. Hogy én ennek a kápolnának reliktumaival harcoltam ősi múltunk elismertetéséért és csak képekről ismertem, s íme kinyílt előttem a magyar Mennyország kapuja… és szemtől szemben láttam, lelkembe zárhattam az ISTER-GAM-i oroszlánokat a magyar szent királyok művét védő égi erőket megjelenítő szimbóliumait.”

Kutatásaiban olyan mélységekbe hatolt, ahová a történeti ember még gondolatban sem mert elindulni. Művei sok vitát váltottak ki. Tudós volt, akiről a „hivatalos” tudomány mindmáig nem vesz tudomást, életműve mégis túllép minden tudományosnak hirdetett kereten. Gondolkodásával, műveivel a magyarságot szolgálta, örök felejtésre ítélt igazságokat mondott ki és bizonyította is tételeit.

Szörényi Levente mondta róla: „A szó valódi értelmében szabad gondolkodó volt, aki nyilván az emigrációban kikristályosodott megkérdőjelezhetetlen hazafiság biztonságérzetével elvetette a mellébeszélő, előmenetele érdekében alapvető igazságokat elhallgató, az ún. politikailag korrekt közlési stílust annak érdekében, hogy a régről jött magyarság újra az ősi gyökér hajszálereiből táplálkozhasson erkölcsi és szellemi fölépülésének biztosítására.”

A beszéd után (melyet ezúttal kivonatosan ismertettünk, Foglár Gábor fiatal zeneszerző-énekesünk Badiny Jós Ferenc Egyedül maradtam… Mégis féltek tőlem? c. költeményét adta elő teljes átéléssel, gitárkísérettel. Mellszobrának megkoszorúzása után a résztvevők a professzor írásaiból olvastak fel részleteket s ehhez kapcsolódva a régmúlt, a hely szelleme és az idegen környezeti hatások kapcsolatáról cseréltek eszmét. Az emlékezés megvendégeléssel ért véget.

„Ez az ország, ez az égbolt

Ezer évig a miénk volt

És miénk lesz – esküszünk!”

(Sajó Sándor: Trianoni dal – részlet)

1920 – 2014

SZÉKELYFÖLDI ELŐADÓ PALÓCFÖLDÖN

A Palóc Társaság meghívására Balla Ede-Zsolt székelyföldi szakrális földrajzszakértő látogatott tájainkra május 5-6-7-én. A létrejött vetített képes előadások  témája a Tamási Áron-i jólismert szállóigével fejezhető ki leginkább: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.”

Balla  Ede-Zsolt Székelyudvarhelyen született 1983-ban. A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem vidékfejlesztés-szociológia szakán szerzett diplomát. „2005-ben volt szerencsém találkozni a magyar szerves műveltség alapjaival, mely világképnek legnevesebb képviselői között Pap Gábor művészettörténészt, Szántai Lajos és Molnár V. József magyarságkutatókat, Géczy Gábor fizikust stb. tisztelhetjük” – vallja magáról az előadó. „Tanítóim segítségével megismertem nemzetünk élő, rokonító gondolkodásmódját, és biztatást kaptam a szülőföld alaposabb megismeréséhez és a tapasztaltak ismertetéséhez is."

Első könyve 2010-ben jelent meg Szent Földünk rajza címmel, ez összefoglaló alapmű a szakrális földrajz világának a megismeréséhez. A könyv foglakozik a szent földrajz fogalmával, eszközeivel, erővonalak és energetikai pályákkal, a tájak kozmikus rendjével valamint a Kárpát-medence működési formáival és ezen belül a Székelyföld szerepével, vizsgálja az erdélyi helyneveket, a székely várakat, mitikus helyeket és szertartásokat.

A palócföldi előadások a losonci Magyar Kulturális Központban, Balassagyarmaton a Mikszáth Klámán Művelődési Központban, a kétyi református iskolában és a zselízi művelődési központban valósultak meg Hahnné Duray Éva, Csábi István, Máté Anikó és Mácsadi János helyi lelkes szervezőknek köszönhetően.

Az előadó köszönő leveléből idézünk: „... mindenhol szívélyesen fogadtak és jól éreztem magam. Losoncon a Magyarok Házában tartottam az előadást, ott is aludtam. Szerintem nagyon jól sikerült a mondanivalóm,

ilyen visszajelzéseket kaptam. Sajnos többségében nyugdíjasok voltak, hiányoltam a fiatalokat az előadásról. Éva nénivel és Böszörményi Istvánnal beszélgettünk, mesélték a beolvadás fenyegető tényét és picit azt éreztették, hogy a kis létszámú magyarságban az összetartás sem az igazi. Ilyen utak alkalmával tapasztalom újra és újra, hogy nekünk székelyföldi magyaroknak igen jó dolgunk van s egyúttal felelősségünk is társul mellé. Másnap megnéztük Szabó Gyula hagyatékát és ellátogattunk Gácsfalu nemzetségi templomához, amely bennem nagyon kellemes benyomást keltett zárdájával egyetemben.”

Következik egy részlet (fejezet) a szerző Szent Földünk rajza című könyvéből.

„A Kárpát-medence működése

Kevés olyan hely van szerte e világon, mint a Kárpát-medence. Hegyek karéja által óvott termékeny föld, mely a legősibb idők óta lakott. Az élethez minden szükségessel rendelkező, az önellátást biztosító szerves, teljes egész. A gyógyító erők és vizek földje: Szentföld.

A Kárpát-medence a világ kicsiben. Itt követhető legteljesebben a négy évszak egymásutánisága és a legkiegyensúlyozottabb időjárás: se nem hideg, se nem forró – pont jó.

A megélhetéshez minden energiaforrás és nyersanyag  (szellemi, lelki és testi értelemben egyaránt) rendelkezésre áll. A földi egység jelképeként megtalálható minden tájforma, az ásványok és kőzetek széles skálája, minden gyógyvíz és gyógynövény, ami a világ más részein csak külön-külön, részletekben, hiányosan fordul elő. Természeti kincsekben, nyersanyagokban, erdőkben, vizekben, nemes és drága kövekben gazdag, a növényvilág széles skálájával rendelkezik és bővelkedik.

Minden domborzati forma jelen van, és ezek emberi léptékű tájakat alkotnak. Ezen a helyen kerülendő minden szélsőség: van magas hegy, de nem a legmagasabb, van kanyon, de nem a legnagyobb, és vannak síkságok, de nem a legkiterjedtebbek.

A Kárpát-medencében minden egyensúlyra törekszik. Földünknek az a helye, mely emberi számítások szerint a legnagyobb katasztrófák bekövetkezése esetén is védelmet nyújt az itt lakóknak: szélsőségektől mentes az éghajlat, a jéghegyek olvadás nincs rá számottevő hatással, aránylag földrengésmentes, hurrikánoktól, tornádóktól, ciklonoktól stb. védett.

A Kárpát-medence a Világ Közepe. Hagyományaink tanúsága szerint ez a Világ Aranyos Szeglete. Azon kívül, hogy Európa földrajzi közepe, tőle nyugatra van a Nyugat, és tőle keletre a Kelet! Így lehet a földi élet központja, axis mundi és elsődleges tájékozódási pont egyben. Továbbá energetikai közép is, hiszen itt dobog a Föld szívcsakrája a Pilisben, Dobogókőn, valamint a kontinens fő erővonalai is ezen a helyen futnak össze. A Kárpát-medence kulturális közép, a sokszínűség és a vallásszabadság földje. Itt találkozik az ortodox és katolikus, az értelmimentális nyugat az érzelem-lelki kelettel.

A Kárpát-medence a kultúra bölcsője. Területén olyan régészeti leleteket találtak, melyek egyértelműen bizonyítják e hely ősidők óta lakottságát és a kultúra fejlettségét. Művészeti (pl. furulya), gazdasági (pl. kerék, szerszámok), építészeti és írástörténeti emlékek (pl. Tatárlaka, rovásírás) utalnak arra, hogy eleink nem hétköznapi fejlettségi szintet értek el. A terület névadásából számomra egyértelműen kitűnik az egyiptomi és mezopotámiai kultúrkörrel való rokonság, hiszen neveik körpot, égipot és mezőpot. A Duna – Tisza köz – a szó jelentéséből következően – ugyanolyan folyamköz, mint a Tigris és Eufrátesz közi Mezopotámia (mezo pot görögül folyók köze). 

A Kárpát-medence Noé Bárkája. A jégkorszak ideje alatt a Kárpát-medence biztosította a fajok számára a fennmaradást, a túlélést, mert a kívül eső területeket vastag jégtakaró borította. A hegyek vonulata megvédte a belső területeket. A klíma itt elegendően enyhe volt ahhoz (hőforrások), hogy a populáció életben maradjon és a jég felolvadását követően az élet újból elindulhasson. Noé Bárkája egy Női Burok, amely az életet védelmezi, belőle születik. Ez a női burok a Kárpát-medence esetében Boldogasszony öle és királysága. A magság feladata az élet megőrzése és továbbadása: azért van szükség a magzatburokra, a bárkára, hogy a belső élet számára bölcső lehessen. Noé Bárkája az élet utolsó menedéke. A mag országa, az élet magja ring benne.

A magzat kifejlődését és a megszületett életet  védeni kell. A Kárpát-medence zártsága és védettsége felhívja magára a figyelmet. A hegyek anyaölszerű, biztonságot nyújtó, óvó, védő szerepe itt tetten érhető, hiszen minden itt élő számára menedéket nyújt annak. A Kárpátok ölelése évszázadokon keresztül védettséget biztosított egy kívülről jövő esetleges támadás ellen. Történészek által elismerten olyan stabil, állandó országhatár, mely a Föld más országaira nem jellemző. A magzatburok durva feltépése és az abortuszra tett kísérlet a felsoroltak alapján a Trianon nevet viseli.

A Kárpát-medence vizei egyetlen eset kivételével egységesen a medence belseje felé folynak, édesvíz készletük hatalmas. Itt a Földön összetételében  ismert összes gyógyvíz egy helyen, együtt, nagy mennyiségben megtalálható. Gyógyvizeink gyógyító hatása világszerte ismert és elismert.

A vizek fontossága az élethez elengedhetetlen, különösen igaz ez a magzatvíz esetében. Európában hazánk rendelkezik a legnagyobb földalatti tiszta ivóvíz készlettel, mely a becslések szerint 200 millió ember ellátására alkalmas. Ha a bolygónkon szétnézünk, rájövünk, hogy a vízhiány világszerte nagy probléma. Nagyon sok országnak nagy például az olajkészlete, de tiszta ivóvíz hiányában az élet csak néhány napig lehetséges. Ezekben az országokban a vízkészlet nagyon szűkös és szennyezett, a hiányt csak tetemes plusz költség árán tudják pótolni.

A víz ára az aranyéval vetekszik. Egyes országokban a vízkorlátozás miatt hetente csak egyszer lehet megnyitni a vízcsapot. Lehetséges, hogy a jövő háborúi vízháborúk lesznek, vagyis a tiszta édesvíz megszerzéséért törnek majd ki.

Az élet vize az Olt, mely az anyai ölből egyedül kiszivárgó folyónk. Az élet indulása, a mag kicsírázása kapcsolódik hozzá, és ezért természetes, hogy eredési helyét Csík névvel illetik.

A Kárpát-medence nem átjáróház. A zártság és nyitottság egymásnak ellentmondó és egymást kizáró fogalmak. E táj mindig célpont, végcél, érkezési állomás volt.  Alföld lehet átjáróház, de egy erdővel benőtt hegykoszorú nem. Az ellenségnek nincs lehetősége könnyűszerrel lerohanni az országot. Minden nép, így eleink is tudatos választás alapján döntöttek e hely mellett. Mehettek volna tovább, ha akartak volna, mert egész Európát bejárták és megismerték. Megtapasztalták, hogy a Kárpát-medence az Aranyos Szegelet, a tejjel-mézzel folyó Kánaán, vagyis a Földi Paradicsom, az Ígéretek Földje.

A Kárpát-medence génbank. A nemesítéshez szükséges feltételek ideálisak, nem csak a talaj és éghajlat szempontjából. A hagyományos állattartás és növénytermesztés populációinak (tönköly, mangalica, gyümölcsök stb.) ízvilága és bajokkal szembeni ellenálló képessége egyedülálló. A Kárpát-medence átalakító, átminősítő hely: itt lehetőség van a jobbá válásra. Legfőbb folyama a Duna, mely isteni minőségű (DuNa-isTeN), és a Fekete-erdőből ered és a Fekete-tengerig tart. A két fekete pont között létezik egy kazán, mely a rajta áthaladó erőket felhevíti, tisztítja, erősíti és módosítja.

A Kárpát-medence sokszínű. Sokszínű és változatos nemcsak az éghajlati és domborzati tényezők miatt, hanem a lakosság összetétele, nyelvek sokasága, a szokásrend és hagyományok, valamint a tájegységek viszonylagos autonómiája tekintetében is. Ez a kavalkád – mint egy mozaik apró szemcséi – közelről vizsgálva sok különálló, színes folt csupán, azonban fentről, egészben tekintve teljessé válik a kép. Az egyszínű (monokultúrás) ország gyenge és esendő…

A Kárpát-medence alakja képi üzenet. Először is egy emberi koponyára, agyra emlékeztet, ekkor tehát a szellemi működés szintjéről beszélünk. Másodszor egy szív néz velünk szembe, ami azt jelenti, hogy a lélek szintjén járunk. Born Gergely szerint e kettő földrajzilag egyetlen helyhez köthető: a Pilishez! A pilis szó régi magyar jelentése ugyanis fejtető, és ennek a Pilisnek a közepén található Dobogókő! Ez arra utal, hogy működésének és működtetésének kulcsa az értelmi-szellemi és szívbéli szerelem-erők összekapcsolása. A harmadik formai megfelelést részint középkori térképek, részint saját néphagyományunk örökítette tovább. Ezek szerint a Kárpát-medence Mária öle, vagy méhe. Itt már a testi működés szintjén járunk, mégpedig a testet öltött ige működésén. Itt az a hármasság bontakozik ki, amelynek harmonikus együttműködése a teljessé válás kulcsa. Van a Kárpát-medencének egy formai analógiája: a kenyér. A kenyérről pedig tudvalevő, hogy az Úr Krisztus élő teste, ami tészta  és ami megtisztít.

A Kárpát-medence szerves felépítésű. Az életfa-mintázat kiválóan felismerhető a települések névadásában, ezek egymástól való távolságában, alaprajzuk és mintázatuk szerkezetében, az úthálózatban stb. Szerves olyan értelemben, hogy legkisebb tájegység is a teljes térség alapinformációival rendelkezik. Így válnak érthetővé a gyakran ismétlődő helynevek is, mert eleink azonos minőségű helyeket azonosan neveztek meg. Ezek elnevezésében szereplő színek is fontossággal bírnak, és legfontosabbak az alkímiából ismert három szín (fehér, fekete, vörös – albedo, negredo, rubedo) által jelzett objektumok, mint például a Fehérvár, Fehér és Fekete Kőrös, Verespatak stb. (Kérdés számomra, hogy a Kőrösök harmadik tagja, a Sebes nem vörös-e véletlenül, mert ami sebes, elképzelhető, hogy véres…)

A Kárpát-medence Mária Országa. A szent korona felajánlása egyértelművé teszi, hogy Boldogasszonyunk Magyarország Királynéja, a koronázott személyek pedig apostoli királyok. A Kárpát-medencében szakrális erők működnek. Mária országa, a földi paradicsom elleni minden támadás szentséggyalázás,  a terület szétszakítása a szentség sárba tiprása. Mária Országában Krisztus népe lakik, történelme, jelene és jövője szorosan összefügg Krisztus Urunk kálváriájával. Ekkor derül ki, hogy áldozat, halál és pokoljárás nélkül nincs feltámadás.

A Kárpát-medence működése a közép működése. Ami itt történik, kihat az egész világra. Tükör az emberiségnek, visszaigazolás milyenségéről és az istenihez fűződő viszonyáról. A központ kapcsolat Ég és Föld között, megnyilvánul benne a szellemi, lelki és testi működés egyaránt.

Ha a Kárpát-medence működéséről érdemleges tájékozódást szeretnénk kapni, ajánlott a címerábra tanulmányozásával kezdeni, hiszen ez sűrítve tartalmazza mindazon tudnivalót, ami jelképi szinten a lényegről megfogalmazható. Felülről indulva kitűnik, hogy a Kárpát-medence működése és működtetése szorosan kapcsolódik a Magyar Szent koronához. Ez azt jelenti, hogy királysággal állunk szemben. Mégpedig nem elsősorban társadalmi berendezkedés szerint, hanem üdvtörténeti szempontból. Ugyanis e koronát láthatóan a fény működteti.

A Földön ismert egyedüli szent korona, képüzenete és jelképrendszere a fényfelszabadítást (üdvözülés) jeleníti meg, ezért egyedülálló e királyság az európai történelemben.

A hagyomány közlése alapján ez örök királyság, Atilla adott örök koronát, örök királyságot és országot e nemzetnek. De van e hazának és nemzetnek egy örökös királynéja is: Szűz Mária Boldogasszony személyében. Ezt a kapcsolatot erősíti meg halálos ágyán Szent István király, mikor a Szent Korona képében felajánlja a hazát Szűz Máriának. Ettől a pillanattól lehet tudni, hogy a Kárpát-medence működésrendje és a Szent Korona működésrendje egylényegű, ami azt jelenti, hogy az ország egységének megbontásához „elegendő” a Szent Korona egységét megbontani (mint ahogy meg is tették).

A Szent Korona működése emberszabású és emberléptékű, azaz személyes arculatú – Ő maga is személy. Ez azt jelenti, hogy ami eddig személytelen volt, az ettől fogva jó eséllyel személyessé válik. A személyiség kibontakozását szolgálja, és ezt azért nagyon fontos tudni, mert egy olyan korban élünk, amely teljesen személytelen. A mai világ minden tekintetben teljesen személytelen. A Kárpát-hazában minden működés visszavezet minket a személyes léthez, mégpedig a legbensőbb isteni léthez.

A címerábra lelkiségégére áttérve láthatjuk a kettősség (jobb és bal) megjelenését. Legmeghatározóbb sajátosság itt a hullámzás (négy folyó, hármas halom-hullám) vagyis az energia-természet. Álmos élete épp az e

folyammal indul (Emese álma) és Árpádék Atilla (Etil – folyó) örökségére hivatkozva érkeznek e hazába. A hármas halmon álló kettős kereszt az eget földdel összekötő életfa ábrázolása és az egy Isten jelképe.

A jobb-bal kettősség szakrális földrajzi működésünkben szintén tetten érhető. A Duna vonala felosztott medence a jin és jang formát adja, de a koponya két agyféltekéje, a szív jobb és baloldala formailag szintén rokonítható a Kárpát-medence működésével. Ugyanezt a működést igazolja a magyar-székely kettősség, mint a mozgó és helyben maradó, aktív és passzív, információ és energia polaritása is. Hagyományunk számon tartja továbbá azt a sajátosságot, hogy a Kárpát-medence újabb és újabb hullámban történő elfoglalása/visszafoglalása mindig két ágban valósult meg.

A magyarság szerepe a Kárpát-medence és a világ működtetésében a leírtakból következően üdvtörténeti jellegű. Feladata a példaadás, az élet megmentése és továbbadása, a nemesítés és gyógyítás. A magyarság gyógyítási feladatát jelzik mindenhol jelen levő gyógyvizeink, a hőforrások és a gyógynövények is. A magyar szó jelentésében benne rejlik a magerő illetve magőr. A magyarság feladata tehát a mag (teljesség, az élet jövőbeli ígérete) őrzése, a csírázásra való előkészítésé.

Az itt lakók felelőssége hatalmas.

Aki uralja a Kárpát-medencét, az uralja a Világot.”

A Kézdi-medence a Perkő-tetőről

Vendégkönyv

„18 év nagy idő, szívből gratulálok! Hallgatva évről évre az új és egyre csodálatosabb tanulmányokat a szívem csak örült. Az jutott eszembe, hogy a gyerekekre azt a jelzőt használjuk, hogy csiszolatlan gyémántok. Jelen esetben ezek a gyerekek ragyogó gyémántok voltak. A köszörű maga most már 18 éve Urbán Aladár. A sok tanár és szülő pedig a köszörűs, aki mesteri munkát végzett. Isten áldását kívánom valamennyijükre és boldog vagyok, hogy egy picit én is része lehetek, lehettem ennek az ügynek. A Palóc Társaság sok-sok ragyogó gyémántot hintett a magyar nemzet asztalára! Tisztelettel és szeretettel

Józsa Judit kerámiaszobrász,

a Magyar Kultúra Lovagja

Budapest, Magyarság Háza Magyar Kultúra Napi ünnepség,

2014. jan.19.”

„Nagyon nagy megtiszteltetés volt a mai ünnepi rendezvény fővédnökének lenni. Több éve részt veszek a Palóc Társaság lálekemelő díjátadóján és mindig meghatnak a kis diákok nagyszerű dolgozatai. Ez a pályázat már maga egy szép hagyományt jelent, kívánom, hogy még sokáig kiírják szolgálva ezzel a nemzetnevelés gyönyörű ügyét! Sok erőt, jó egészséget kívánok ehhez Elnök úrnak és a Társaság minden lelkes tagjának!

Debreczeni-Droppán Béla, a Honismereti Szövetség elnöke. Budapest, 2014. január 19.”

„Nagy tisztelettel és szeretettel köszönjük az élményt és a nagyszerű „palóc életérzést”! Az Isten segítse a munkájukat és kapjanak erőt, egészséget és kitartást a Fennvalótól!

 Zetényi Csukás Ferenc,

Horthy Éva,

Buzánszky Jenő,

vitéz Illyés Zsolt”

„A jubileumi 10. rovásírásverseny döntője alkalmából köszönet a tűz őrzőinek, akik reményt nem veszítve a rossz időkben sem, ápolják a tüzet, gondozzák a gyökereket. Köszönet és tisztelet a hagyomány, nemzeti kincsünk őrzőinek.

Bauer Edit, Dunaszerdahely, 2014. május 23.”

EREDMÉNYT  HIRDETTEK

Minden év tavaszán az alábbi hirdetmény lát napvilágot a sajtóban: „A Jobbágy Károly Alapítvány kuratóriuma pályázatot hirdet magyar nyelven írt, színvonalas irodalmi (vers, próza, színpadi mű, esszé, irodalmi igénnyel megírt szociográfia) és történeti, valamint helytörténeti munkák megjelentetésének támogatására. A pályázat célja: főként pályakezdő alkotókat hozzásegíteni a megjelenéshez, bemutatkozáshoz oly módon, hogy kiadásra kész műveik nyomdai költségeihez hozzájárul.”

A felhívás a Felvidéken is meg szokott jelenni s többször érkeztek felvidéki szerzők alkotásai is a pályázatra, nem egyszer támogatást is eredményezve. A kuratóriumnak három állandó (Herczeg Hajnalka, Tibay András, Z. Urbán Aladár) és két évenként cserélődő tagja van.

A költő születésnapján (május 27.) kerül sor a pályázat eredményhirdetésére, amelyet megelőz a sírjának megkoszorúzása. Így történt ez az idén is.  Jobbágy Károlynak a balassagyarmati temetőben lévő sírjánál tisztelegtek az utódok, köztük az özvegye és a leánya. Ezután a Madách Imre Városi Könyvtárban folytatódott az ünnepség. A Jobbágy Károly Alapítvány nevében Herczeg Hajnalka, a kuratórium elnöke utalt arra, hogy a jelenlegi nehéz finanszírozási helyzetben is sikerült kellő összegekkel támogatni a megjelentetésre érett műveket. A nyertes alkotások egyike az alig húsz éves mátraszőlősi Balázs Ágnes Igaz fények című verseskötete. A másik díjazott a balassagyarmati Varga Mária lett, aki a Válság és hagyomány című prózájával érdemelte ki az elismerést.

†

Életének 86. évében elhunyt alapító tagunk, Szalay Ferenc. Szülőfalujában, Kőkesziben vettünk tőle búcsút. Legyen neki könnyű az anyaföld, melyet úgy szeretett. Nyugodjon békében! Emlékét megőrizzük!