FÉNYTÖRÉS

A 2015-ös évet az ENSZ a Fény évének nyilvánította. Ennek jegyében nyílt meg Nagy Angela legújabb balassagyarmati kiállítása Fénytörés címmel. Az alkotó a Palóc Társaság tagja.

A kiállítás a Balassi Bálint Gimnázium Galériáján több folyosónyi területen valósult meg. A bemutatott alkotások azonban nem az idei nemzetközi év apropója okán készültek, amire a kiállítást megnyitó Csach Gábor művészettörténész is emlékeztetett.

Nagy Angela számítógépes grafikái korábbi technológián, McIntosh számítógépen elkészített montázsok, amelyeken a színek változásai, a fényhatások, a különböző mértani alakzatok, az ívek és formák az időtől függetlenné teszik a műveket.

Köszönjük Nagy Angelának, hogy a kiállított alkotásai révén közelebb kerülhettünk az élet egyik forrásához, a fényhez, amely az emberiség történetében is – nem mellesleg a művészetben - meghatározó szerepet játszott és játszik illetve elevenen hat ránk napjainkban is.

AMÍG VAN MAGYAR SZÓ…

Október 25-én emlékeztünk a szépíró Krúdy Gyulára

Krúdy Gyula születésének 137. évfordulója alkalmából, a Felvidéken, az Ipoly folyó melletti településen, a Krúdy Gyula dédszülők falujában, Szécsénykovácsiban Krúdy Gyula emléknapot tartott a helyi önkormányzat.

Délelőtt 10 órakor a temetőben a dédszülők sírjánál helyezték el az emlékezés koszorúját Filip József polgármesterrel az Óbudán működő Krúdy Gyula Irodalmi Kör vezetői, Kanizsa József titkár, Király Lajos elnök, Szénási Sándor István a prózaszakosztály vezetője, Tárkány Imre a versszakosztály vezetője és Németh Nyiba Sándor zeneszerző, többszörös olimpikon.

 Filip József, Tárkányi Imre, Z. Urbán Aladár,  Király Lajos, Varga Mária, dr. Varga Gyula,
Urbán Aladárné, Szénási Sándor István

A katolikus templomban 11 órakor a Krúdy család elhunyt és élő tagjaiért tartott szentmisét Zolcer György plébános úr. A szentmisét követően, a falu szépen rendbe hozott Fő terén, a Krúdy-emléktáblánál 12 órakor a Szécsény városából érkezett diáklányok Krúdyhoz írt verseket mondtak el, Filip József polgármester emlékezett a Krúdy dédszülőkre és Krúdy Gyulára. Az emlékezés után először az Óbudán működő Krúdy Gyula Irodalmi Kör vezetői, a Palóc Társaság, Szécsény város küldötte, és végül Filip József polgármester helyezte el az emlékezés koszorúját. A nagyon ideális őszi napsütésben kis beszélgető csoportok alakultak ki, s elindultak a Művelődési Ház felé.

Az ünnepi ebédet műsor követte. Szeredy Krisztina énekművész kényeztette el a kedves helyi nyugdíjas közönséget és a meghívott vendégeket. E nap egyben Nyugdíjas Nap is volt. Majd a Beregszászon született szaxofon művész, Baráth Attila, aki jelenleg Balassagyarmaton él, csodálatos melódiákkal kötötte le a közönség figyelmét. Az éneket, a szaxofont követte a Krúdy Gyula Irodalmi Kör ünnepi műsora, ahol Krúdy Gyula műve mellett Tárkányi Imre elmondta Filip József nagyon szép és ideillő "Szívem gyorsulva dobog" című versét. Hatalmas tapsot kapott e költemény, a verses, prózai művekkel tarkított műsort Németh Nyiba Sándor költő, zeneszerző, olimpikon a saját megzenésített verseinek előadásával emelte az est hangulatát. Végül Szeredy Krisztina adott még egy ráadást, ahol óbudai nóták, énekek is elhangzottak, ezzel emlékezve a 137 éve született Krúdy Gyulára és kedvezve az Óbudán működő Krúdy Gyula Irodalmi Körnek. A műsor végén az ipolysági pedagógus, Belányi Gyula gitár kíséretével énekelt szívhez szólóan Felvidék anyánkról.
Filip József megköszönte a közreműködők színvonalas előadásait és újból köszöntötte a helyi nyugdíjasokat, és átadta az ünnepi ajándékokat.

Krúdy Gyulához méltó volt ez az ünnepi emlékezés, amihez csak gratulálni, megköszönni tud Óbudáról a Krúdy Gyula Irodalmi Kör.

(A beszámolót Kanizsa József írta és a Pestszentlőrinc-Pestszentimre Hírportál 18. Kerületi Hírek dec. 10-i számában jelent meg)

Belányi Gyula

ANYÁNK, FELVIDÉK

Ide szült ezer év, hol a föld és az ég,
minden apró kis rög a miénk.
Sok sír és kereszt  innen el nem ereszt,
ezer szállal köt hozzád, Felvidék!
Anyáink nyelvén szólunk még,
őrizzük apánk örökét!
A jövőnk itt vár ránk! Otthonunk,
de nem hazánk, mégis a kezdet és a vég.
Amíg van magyar szó, addig szenvedni is jó,
légy anyánk, ne mostohánk, Felvidék!

Volt könnyű, volt nehéz, volt öröm, szenvedés,
volt, aki gyáván elhagyott.
Maradjak, aki még benned őrzi hitét,
benned lát vezérlő csillagot.
Ezer év mély nyomot hagyott,
mondjuk még sokan magyarok.
A jövőnk itt vár ránk! Otthonunk,
de nem hazánk, mégis a kezdet és a vég.
Amíg van magyar szó, addig szenvedni is jó.
Légy anyánk, ne mostohánk, Felvidék!

MAGYARNAK  SZÜLETTEM

Z. Urbán Aladár szerzői estje a Kéhli Vendéglő Krúdy Szalonjában

volt Óbudán, 2015. november 12-én 16 órakor. A Krúdy Gyula Irodalmi Kör meghívására Z. Urbán Aladár Felvidékről, Ipolybalogról érkezett a Kéhli Vendéglő Krúdy Szalonjába, mint meghívott vendég, több kötetes szerző, szerkesztő, több lap, folyóirat szerkesztője, a Palóc Társaság és a NÉVA Társaság elnöke, a Magyar Kultúra Lovagja. A Krúdy Gyula Irodalmi Kör részéről Király Lajos elnök köszöntötte a közönséget, a vendéget, Z. Urbán Aladár feleségét, Cseri Szabinát, a közreműködőket: Tálas Ernőt, a Svéd Királyi Operaház tenorját, Tárkányi Imre írót, költőt, a Magyar Kultúra Lovagját, Németh Nyiba Sándor költőt, zeneszerzőt, többszörös olimpikont, Újvári Ferenc versmondót, majd átadta a szót Kanizsa József moderátornak. Kanizsa József méltatta Z. Urbán Aladár eddigi irodalmi, társadalmi, s mint a Civil Szerzetekben végzett tevékenységét, munkásságát, a Krúdy Körrel való jó, eredményes kapcsolatát, aminek köszönhető, hogy 2010-ben átvehette a Krúdy-bronzemlékérmet és érdemei elismeréseként a kör tiszteltbeli tagja lett. Tálas Ernő, „Befordultam a konyhába című megzenésített Petőfi-verset énekelte el.

            Újvári Ferenc, Sajó Sándor: "Az Ipoly", a "Magyarnak születtem" című verseket nagy átéléssel mondta el. A versek mondanivalója ma ugyanúgy aktuális. Vastapsot kapott a két vers. Kanizsa József a versek elhangzása után kérdezte meg Z. Urbán Aladártól, hogy mit jelent számára Sajó Sándor költészete, miért karolta föl az Ipolyságon született költő verseinek gondozását?

Kanizsa József: - Mi ösztönzött arra, hogy 2012-ben SZÉP SZÜLŐFÖLDEM FELVIDÉK címmel Palóc kiadásként megjelentesd Sajó összes verseit?

Z. Urbán Aladár, Kanizsa József, Király Lajos, Tárkányi Imre

Z. Urbán Aladár:  Először is megköszönöm a Krúdy Gyula Irodalmi Kör vezetőségének, s talán elsősorban, Kanizsa József titkárnak, Király Lajos elnöknek ezt a meghívást, lehetőséget, hogy itt szót kaphatok. Másodsorban pedig köszöntöm a megjelent szépszámú közönséget, a meghívott vendégeinket, köszönöm, hogy eljöttek, eljöttetek ide a Krúdy Szalonba. Valóban Kanizsa Józseffel régi sikeres és gyümölcsöző, a kapcsolatunk. Kanizsa Józsefnek köszönhető, hogy Sajó Sándor születésének száznegyvenötödik évfordulója alakalmával Kőbányán, ahol majdnem húsz évig volt a Szent László Gimnázium igazgatója egy nagy rendezvény keretén belül megemlékezhettünk e Felvidéken, Ipolyságon született költőről. Sajó Sándor az a költő, akinek a verseit nem tanították az egyetemeken, az a magyar költő, aki Trianon után lelkileg nem tudta feldolgozni ezt a nagy veszteséget, hogy az ország háromnegyed részét elszakították, elszakítottak több millió családot a hazától. Sajó Sándor hatalmas érzelem töltetű hazaszeretet versekben fejezte ki fájdalmát, próbált hatni a világra...

Németh Nyiba Sándor saját szülőfalujáról, Kenyeriről írt megzenésített versét adta elő, mint szűkebb hazáját szerető költő-zeneszerző. Majd folytatódott az előző párbeszéd.

Kanizsa József:  Beszélj szűkebb hazádról, gyerekkorodról, középiskoláról...
            Z. Urbán Aladár: Az egykori Nógrád vármegyéhez tartozó Felsőzellőn születtem 1946-ban, az alapiskola elvégzése után a Füleki Gimnáziumban érettségiztem és a tanári diplomát a Nyitrai Pedagógiai Fakultáson szereztem meg 1968-ban. 1968-tól 2004-ig az ipolyvarbói Mikszáth Kálmán Általános Iskolában tanítottam, ahol a feleségem - Cseri Szabina - napközis nevelő volt, majd az óvári Szent Erzsébet Egyházi Alapiskolában voltam igazgató. A Palóc Társaságot 1989-ben alapítottam, azóta 26 éve jól működik a társaság és a Palóc Társaság könyvsorozatban több könyvet jelentettünk meg, így az ÚTON, a MAGYAR ÚTON vagy a saját összeállítású, HONSZERETŐ BARAGOLÁSOK című könyvem, a Sajó Sándor könyvem...

Tárkányi Imre olvasta föl Z. Urbán Aladár: Mindenki születik valahová című írását.

Z. Urbán Aladár pár gondolattal visszatért a november 13-ai Sajó Sándor „MAGYARRNAK LENNI: NAGY S SZENT AKARAT! címmel meghirdetett nemzetközi versmondó versenyre, hogy mily nagy számmal jelentkeztek versenyzők. Elmondta, hogy a „Magyar Kultúra Napjára meghirdetett MAGYAR KULTÚRA NAPJA 2016, XX. Pályázatot. A Palóc Társaság két évtizeddel ezelőtt hirdette meg első alkalommal, amelynek célja a magyarságtudat elmélyítése, a szülőföld iránti hűség erősítése, az anyanyelvi képességek fejlesztése és a magyar fiataljaink tehetségének kibontakoztatása. 2016-ra tehát már 20. alkalommal hirdetjük meg pályázatunkat. Kérjük a Felvidéken, Délvidéken, Erdélyben, Kárpátalján, Őrvidéken, Magyarországon vagyis az egész Kárpát-medencében élő magyar fiataljainkat, hogy dolgozataikkal vegyenek részt a pályázaton, gondolataikkal járuljanak hozzá a nemzeti összetartozás eszméjének terjesztéséhez és megszilárdításához.

E gondolatok után Tálas Ernő magyar nótákkal kedveskedett a közönségnek. Tárkányi Imre felolvasta„a Holnap vagy, gyermekem című írást. E műből a befejező két sor: „…ne feledd, hogy rád magyarként van szüksége a teremtett világnak! Magyarként s emberként. Vésd jól emlékezetedbe, eszerint élj s így add majd tovább! Holnap vagy, Gyermekem!"

Németh Nyiba Sándor és Tálas Ernő a széleken

E sorok is, akár Sajó Sándor "Magyarnak születtem" című versének sorai is a magyarságunkra, az itteni cselekvő akaratunkra, a jövőt megteremtő létünkre hívja fel a figyelmet, s hogy mindenkor, mindenhol MAGYAR vagyok, s ennek a tudatnak kell meghatározni a hazához való hűséget és a hazaszeretetet. Z. Urbán Aladár még beszélt a jövőről, hogy igyekszik átadni mindazt a tudást, értéket, amivel rendelkezik, akár leírt formában, akár személyes tanácsokkal, és szervezésekkel.
Mindezt MAGYAR HITTEL, Felvidéki Magyarként meggyőződésből, belső lelkierőből teszi, hogy ezzel másoknak is adhasson olyan lelkierőt, amivel ezt a MAGYAR HITET a Jövő generációja érdekében más is megtegye. Az est befejező részében Németh Nyiba Sándor: Kaptál egy esélyt az Istentől című megzenésített versével, mintegy lelki-megerősítő útravalót adott Z. Urbán Aladárnak és a jelen lévő közönségnek a MAGYARSÁGHIT megerősödéséhez.

Király Lajos zárszavával fejeződött be az est.„ „Z. Urbán Aladár az eddig végzett hatalmas, ember feletti munkával tett hitet a felvidéki, ugyanakkor az egész világ magyarságáért. A felvidéki két napos rendezvényen is micsoda tudással kalauzoltál bennünket mindazon városokban, ahol Krúdy járt, vagy tanult, vagy a magyarok nagyságai éltek, vagy vannak eltemetve. Fantasztikus lelkesedéssel nem csak a diákjaidat, de az egész magyarságot is ezzel a „József Attilai Születésnapomra című vers gondolattal kifejezve teszed, tanítod: Én egész népemet fogom nem középiskolás fokon taní-/tani!"

Kedves Aladár, tedd is, ehhez kívánunk nagyon sok sikert, jó egészséget, és további jó együttműködést a Krúdy Körrel.

                                                              Lejegyezte: Kanizsa József tudósító

                                                                    Fényképek: Antal István

Néhányan az est résztvevői közül

 „Itt hozzám minden magyarul beszél”

A magyar vers ünnepéről

Tizenharmadika és péntek, nem jó előjel, tartják egyesek. Tizenharmadikán született a trianoni fájdalom költője, Sajó Sándor és tizenharmadika immár négy éve a magyar nyelv napja is. Tudnivaló ez utóbbiról: a Magyar Országgyűlés 66/2011. (IX.29)  számú határozata szerint „…felismerve azt, hogy a magyar nemzet összetartozását legfőbb szellemi kulturális örökségünk, nemzeti nyelvünk fejezi ki legjobban …, a nemzet fejlődését és hagyományainak őrzését egyaránt szolgáló magyar nyelv iránti megbecsülésének kifejezése érdekében a magyar nyelvet hivatalossá tevő törvény, a magyar nyelv és nemzetiségről szóló 1844. évi II. törvénycikk elfogadásának napját, november 13-át a magyar nyelv napjává nyilvánítja.”

A 2. pontban pedig: „…felhívja az intézményeket, szervezeteket, és egyúttal felkéri a polgárokat, hogy a nemzeti kulturális örökségünk talpkövének számító nemzeti nyelvünk megbecsülésének kinyilvánításaként 2011-től kezdve ezt a napot közösen, méltó keretek között ünnepeljék meg.”

Tiszta beszéd.

A Palóc Társaság 2011 előtt is „méltó keretek között” ünnepelgetett ebben az időszakban, amikor a magyar nyelv hetét szervezte meg széles tájainkon s évekig, a magyarságverseket mondó fiatalok versenyét is 2000 táján már megkezdte. Tizenhárom éve „Magyarnak lenni: nagy s szent akarat!” címmel, ezzel a Sajó Sándor költeményből kiragadott sorral rendezi meg évről évre, közösen a szülőváros könyvtárával. A magyar vers ünnepe igaz ünneppé lépett elő, amelyen a magyar költészet terméséből hangzanak el jobbnál jobb előadásban a költői gondolatok, vezéreszmék, érzelemdús és erőt sugárzó szavak, s ebben a „boldogító sokszavúság”-ban, ebben a „lélekbűvölő varázs”-ban fürdik meg mindenki: versmondó diák, diákjáért izguló tanár, gyermeke sikerében bízó szülő… És persze a szervező, a kisegítő, a betoppanó vagy meghívott vendég. Ez a közös együttlét felemelő és reménykeltő, jövőt ígérő is egyben.

Ennek a nagyszerű élménynek lehettünk tanúi az idén is a Városi Könyvtárban, ahol Zachar Pál elöljáró Ipolyság nevében üdvözölte a megjelenteket. A jelentkezők száma most is közelebb állt a harminchoz, de páran mégsem jelentek meg különböző okok miatt. A felvidéki magyar iskolák diákjain kívül ezúttal is hallhattunk magyarországi és Délvidékről érkezett szavalót, akik átélten és értőn tolmácsolták költőink verseit.

Az előadók tudását háromtagú értékelő bizottság figyelte árgus szemmel, füllel. Csábi István Madách-díjas előadóművész, a balassagyarmati Varietas Pódiumszínpad vezetője volt a bizottság elnöke, mellette Jakus Julianna és Hegedűsné Jusztin Gizella, mindketten a balassagyarmati Mikszáth Kálmán Művelődési Központ sokat tapasztalt munkatársai értékeltek.

Hegedűsné Jusztin Gizella, Csábi István, Jakus Julianna

Az első sorban dr. Fehérné Tamás Judit és Ilonka néni

Szilvási Bianka	Baráti Tamás

A versmondóknak két költeménnyel, egy szabadon választott Sajó-verssel és egy ugyancsak szabadon, a magyar hazafias költészet terméséből választott költeménnyel kellett benevezniük. Az első fordulóban minden szavaló eldönthette, hogy a két vers közül melyiket mondja el. Ezután az értékelők eldöntötték, hogy kiket szeretnének másodszor is meghallgatni a másik költeménnyel. Így alakult ki végül az eredmény, amely a következő:

Alapiskolások:

1.      Szmolka Barbara (Fegyverneki F. Közös Igazg. Kat. Iskola)

2.      Bukovszky Dorottya (Deáki Alapiskola)

3.      Antal Réka (Palásthy Pál Egyházi Alapiskola) és Csáky Máté (Ipolyi Arnold MTNYA)

Középiskolások:

1.      Baráti Tamás (Szondy György Gimnázium)

2.      Virág Apollónia (Benkő István Ref. Ált. Isk. és Gimn., Bp)

3.      Szilvási Bianka (Fegyverneki F. K.K.I.) és Gömöry Eszter (Balassi Bálint Gimnázium)

A hajdújárási (Délvidék) Balley Ingrid versszínházi előadásáért különdíjban részesült.

A versenyzők most is főleg könyvjutalmat kaptak az emléklapon kívül. Ipolyság Városháza, a Csemadok Ipolysági Alapszervezete, a  Városi Könyvtár is jutalommal kedveskedett az ifjú „művészeknek”. A Trianon Kutatóintézet Alapítvány díját Szilvási Bianka és Baráti Tamás

ipolysági középiskolások vehették át: részvétel a Székely Verstáborban Csíkcsomártánban 2016. július 22-31. között.

Az ebéd után a költőnek a kat. templom előtt  álló szobra megkoszorúzással folytatódott az ünnepség. Ezen megjelent a szobor alkotója, Oláh Szilveszter szobrászművész, a Magyar Kultúra Lovagja is. Az ünnepség  Belányi Gyula Anyánk, Felvidék c. saját megzenésített versével kezdődött. Ezt követően a Fegyverneki iskola diákjai énekelték a Palóc Himnuszt. Ünnepi beszédet ez alkalommal  a Palóc Társaság elnöke mondott.

„Sajó Sándor ahhoz a költőnemzedékhez tartozott - hangsúlyozta a szónok - , amelyben ott találjuk az erdélyi  Reményik Sándort, a Felvidékhez is köthető Szabó Lőrincet és Juhász Gyulát, a költőóriás József Attilát, akik átérezték és átélték, vagy inkább szenvedték a Nagy Háborút s annak iszonyatos következményét, a példátlan országcsonkítást 1920-ban. Ők azok és társaik, akiknek fájt az országvesztés, ezért lett Sajó Sándor is a fájdalom költője, s mily igazságtalanság! – éppen ezért még az emlékezetünkből is ki akarták törölni az elmúlt évtizedekben, s mindmáig nincs az őt megillető helyén a magyar irodalomban sem.”

Majd így folytatta: „A Palóc Társaság a maga szerény eszközeivel és lehetőségeivel fáradozik azért, hogy ez a szomorú helyzet megváltozzon. Ezért szervezzük meg évről évre a költő születése napján vagy környékén a magyar vers ünnepét, amelyen alap- és középiskolások mondják el választott költeményeiket az ünnepelt költő és a magyar hazafias költészet terméséből. Ebbéli igyekezetünkben – jó ezt tudatosítanunk! – nem vagyunk egyedül. Ipolyság város városvezetése részéről a kezdettől fogva kaptunk erkölcsi és szerény anyagi támogatást, s a versmondás ünnepét a Városi Könyvtárral együtt, megértésben és egymást tisztelve szervezzük meg.

Ipolyság egyik szép terét a város első bronz mellszobra, a Sajó Sándort ábrázoló Oláh Szilveszter alkotta szobor díszíti. Ezt a felelős együttműködést, együtt cselekvést köszönjük, s a magunk részéről ígérjük, hogy a jövőben is ezen az úton, az együttműködés útján szeretnénk járni.”

A koszorúzási ünnepségen, csakúgy mint a délelőtti versenyen jelen volt a 104. évét taposó dr. Tamási Aladárné Ilonka néni Fehérné Tamási Judit lányával, mindketten a Palóc Társaság Tiszteletbeli tagjai. Koszorút helyezett el Gregor István polgármester Zachar Pállal, a Csemadok asz, a Honti Múzeum Baráti Köre, a váci Katona Lajos Könyvtár képviseletében Mándly Gyula, a Szobi Múzeum Baráti Köre, az értékelő bizottság és a Palóc Társaság elnöke Oláh Szilveszter szobrászművésszel.

Virág Apollónia

Csáky Máté

Balley Ingrid öccsével

Tisztelet és emlékezés
Zachar Pál városi elöljáró beszéde

Tisztelt Jelenlevők, Kedves Vendégeink, Kedves Szavalók!
A város vezetősége nevében tisztelettel köszöntök minden jelenlevőt határon innen és túlról Ipolyságon a Palóc Társaság és az Ipolysági Városi Könyvtár által meghirdetett magyarságverseket mondó versenyen, mely Sajó Sándor költő emlékére kerül megrendezésre az Ipolysági Városi Könyvtárban.
Nagy megtiszteltetés városunk számára, hogy évről évre vannak szavalók, versbarátok és pedagógusok, akik Sajó Sándor verseit felkarolják, akik ezekben a versekben megtalálják a szépet, a mély és őszinte érzelmeket és eljönnek a Palóc Társaság által megszervezett szavalóversenyre Ipolyságra.
Ezzel a mai rendezvénysorozattal tiszteletünket fejezzük ki az ipolysági származású költő, pedagógus előtt, aki őszintén szerette hazáját, városunkat, a szülőföldjét, az anyanyelvét, mindezekről leghűebben a versei beszélnek.
Ma, az emlékezés napján, tisztelgünk a költő emléke előtt, kinek a versei ma is, úgy mint régen nagyon aktuálisak, időszerűek. Az irodalmi alkotásokon keresztül az ember megtanulja érteni a világot, felfedezi az élet titkait és megtalálja az élet értelmét.
Kívánom, hogy ez a mai találkozó legyen igaz ünnep minden résztvevő számára, úgy mint ahogy ma ünnepel városunk is és tiszteletünk jeléül hajtunk fejet majd a költő szobra előtt, ahol elhelyezzük az emlékezés koszorúit is.
Jó szereplést kívánok mindenkinek, hogy ez a mai nap mindnyájatok számára élményekben gazdag és eredményes legyen!

LEVELEKBŐL

„…A versenyen nagyon jól éreztük magunkat, nagyszerű versmondókkal találkoztunk. Apolka boldog volt, mert ő még ilyen Kárpát-medencei versenyen sohasem volt, és rögtön egy második helyet elnyert. Köszönünk mindent, a szervezés kitűnő volt!...” Békésy Gizella tanárnő
„Másodszor jöttünk el Ipolyságra. Nagy öröm ez számunkra. Több éve figyeljük az anyaországi és más külhoni térségekben szervezett versmondó versenyeket. Mi, vajdaságiak hasonló cipőben járunk mint a felvidékiek. Így mélyen a lelkünkben és a szívünkben viseljük az ilyen költőknek a sorsát.” Jánosi Elvira, Balley Ingrid édesanyja

 A várakozás
Nóra

Az év köre ismét elérkezett az Enyészet havának végéhez, és holnap már az Álom havába lépünk. Mondani szokták, hogy kezdődik az ádvent ideje, pedig a magyar embernek ez lesz az év legnagyobb eseményére, a Napisten születésére való várakozás.
Ne gondoljátok, hogy szívtelen, irigy és érzéketlen vagyok, amiért ilyeneket írok most le! Ahogy a központilag, az önkormányzatok és egyházak által rendezett eseményeket, hirdetéseket nézem, bizony az ádvent ideje átalakul az adományozás, a segítség, a jótékonykodás idejévé azt sugallva, hogy bűnös lelketeken most könnyíthettek, ha megélitek a szegények sorsát és jó szívvel adakoztok. Most tegyétek, mert jön a szeretet ünnepe, és nincs megváltás, ha nem adakozol cipős dobozt, hangversenyt, nem veszel részt a gyűjtésben a szegényeknek, a bevásárló központok élelmiszer osztályairól távozva nem adakozol a szegényeknek.
Már az is borzasztó, hogy a " szegények", hiszen olyan nincs! Szegény, kisemmizett emberek vannak, akik egész évben rászorulnának az ellátásra, a figyelemre és a gondoskodásra. Nagy feladata lenne itt az államnak is, nemcsak a segélyezésben, hanem az olyan nemzetvédő intézkedésben is, ahol nem vonják el a lakosság utolsó tartalékát akár adók, akár más címen, és talán meg kellene akadályozni, hogy ekkora különbségek alakuljanak ki magyar és magyar között!
Lássátok meg kedveseim, hogy ez az ádventi jótékonykodás nem ad megváltást, és nem is erről kellene szólnia ennek az időszaknak!
A régi magyaroknak ez az idő a várakozás ideje volt a legszentebb ünnepre, amikor is megtörténik a téli napforduló. Őseink hite szerint azzal, hogy megszületett a Napisten, ígéret van a kikeletre, az új év örömeire és a biztató termésre.
Igaz, a mostani megalázó adakozással nem kellett foglalkozniuk, hiszen a Vérszerződés Alkotmánya kimondta, hogy magyar a magyarnak alárendeltje nem lehet, és minden magyar egyenlő. A szerzett javakat pedig egyenlően kell elosztani, mert a nemzet mindenki sorsát tiszteletben tartja.
Tudjuk azt, hogy a várakozás idejében a leghosszabbak az éjszakák. A sötétség az úr, és rengeteg baj, tragédia, nemkívánatos esemény bekövetkezik a sötét oldal uralma alatt. Ám népünk azt is tudta, hogy a nap nélküli időszakban sincs odadobva az ellen oldalnak, mert a jóságos Láncos Miklós itt jár közöttünk. Bejárja a vidéket, falvakat. Betér a fonókba, és oda, ahol a magyar emberek együtt munkálkodnak vagy együtt vannak, és jóságával, szeretetével tanácsokat ad, segít a rászorulóknak, és neveli gyermekeinket. Aztán mézeskalácsot ad, amikor felismertük gyengeségünket, hibáinkat. Megy tovább, és láncos botját csörgetve tisztítja a teret, űzi az ártó erőket. A lánc csak annak félelmetes, aki maga is megláncolná a másik embert. Láncos Miklós botján azonban arany és ezüst láncocskák csilingelnek, és képviselik a békeláncot, a szeretetláncot és az ősök láncolatát.
Bizony, bizony Láncos Miklós maga a Napisten, aki a legsötétebb időszakban sem hagyja magára gyermekeit, hiszen a születéséig közöttük jár-kel.
A sötétségben kell a fény! Gyújtsatok hát időnként gyertyákat és lehetőségeitekhez mérten színes fényeket helyezzetek az udvarba, lakásba!

A várakozás idejét a Fényre vágyakozással éljétek meg! Nem vagyunk bűnösök eredendően, hiszen a Tűz fiai, a Nap gyermeki vagyunk! Ez örömteli időszak, mert bízván tudjuk, hogy meg fog születni Napistenünk, és onnantól a növekvő fényben megindul az új év kiteljesedése. Új év, tiszta lappal, új lehetőségekkel.
Ne hagyjátok hát, hogy rátok telepedjenek ezek az alamizsnázó rendezvények. Adakozzatok, ha úgy látjátok jónak, de ne ez a kampányszerű jótékonykodás határozza meg az ünnepi várakozásunkat!
Senkit nem válthatunk meg, csak magunkat, azt is azzal, ha visszatérünk a szkíta erkölcsünkhöz, ami őseinket is naggyá és szentté tette. (Koncz Eta rajza)

A MAGYAR NYELV NAPJA

Sajó Sándor november 13-án, 147 évvel ezelőtt született. Ezt a napot, november 13-át öt éve, 2011-ben a Magyar Országgyűlés a magyar nyelv napjává nyilvánította. Véletlen, mégis jelképes ez az egybeesés. Sajó Sándor is a magyar nyelv megtartásáért, megőrzéséért, továbbadásáért és tisztaságáért szállt síkra nemcsak költőként, hanem tanárként is, úgy is mondhatjuk: népe tanítójaként. Mi a költő ideillő költeményével köszöntjük ezt a napot. Napjainkban is sok Sajó Sándorra lenne szükség tájainkon, de nemcsak itt, hanem a kicsire zsugorított Magyarországon is, hogy elejét vegyük, megállítsuk a tömérdek idegen, főleg angol kifejezés terjedését és a megcsonkított magyar szavak eltűnjenek mind az írott, mind a beszélt magyar nyelvből. Lehetséges ez? Igen, ha akarjuk, ha írjuk és mondjuk épen, tisztán, magyarul, emberül! Mindnyájan!

Sajó Sándor

A magyar nyelv

Köszönöm, édes anyanyelvem,
Te gyönyörű, egyetlenegy,
Hogy nekem adtad hangjaid zenéjét
S megengedted, hogy szívem dobogását
Magyarul muzsikáljam;
Hogy a hangszer lettél szent érzéseimben:
Áhítatomban búgó orgona,
Búbánatomban síró hegedű,
S hogy könnyebb kedvem halk fuvalmait
A te tilinkód zendítette dalba.
Köszönöm édes anyanyelvem,
Hogy fészket raktál hallgatag szívemben:
Sasfészket büszke álmaimnak
Szent magyarságom sziklaormán,
Turbékos hangú gerlefészket
Szerelmes lelkem lombos ágán
S hogy örömeim pipacsos mezőit
Pacsirtaszóval zengetted teli…

Ó, boldogító sokszavúság,
Te lélekbűvölő varázs:
Te gordonkázó szomorúság
Vagy füttyös kedvű vigadás:
Te ezerszínű hangszivárvány
Egy kicsi kerek ég alatt:
Tanultalak egy élet árán
És kincsemmé tanultalak!
Te vagy az áhítat zenéje,
Szerelmes szív, ha csillagokba néz
S megcsordulsz, szívből ajkra érve,
Mint édes tiszta méz;
Te vagy a zengő őserő,
Ha keservekből törsz elő,
Mint bús igazság, szent harag,
S e búsan búgó szent kesergőt
Úgy zúgatják itt vizek, erdők,
Hogy magyarul visszhangzanak!

Ó, jártam én is messzi templomot;
Az Isten lelke ott is ott lobog,
De más, de szebb a hangja itt:
Ez árvaságos szűk határon
Jobban megértem és csodálom
A nagy mindenség titkait;
Itt hozzám minden magyarul beszél,
A földi hant, az égi csillag,
Az erdőn átzúgó vihar,
Fűszálra lengő röpke szél…
E hangok édes dallamán,
Még hallom, mit mond boldogult anyám,
S hiszem, mit kiskoromba’ hittem:
Ha ünnephangon szól az Isten,
Az ő ajkán is magyar szó lebeg, -
Te zengsz a messzi égvilágon,
Hamupipőkés árvaságom,
Én féltett kincsem, anyanyelvem,
Te gyönyörű, egyetlenegy!

A FELVIDÉKI MAGYAR OKTATÁSRÓL

Gyűgyön tanácskoztak a Szülőföldön Magyarul Társulás célalapjai

A tanácskozást a Rákóczi Szövetség szervezte okt. 9-11. között. Célja az volt, hogy a szlovákiai magyar oktatás kihívásaira – gondolva itt elsősorban a jogszabályi változások várható következményeire (költségek, összevonások, intézmények megszűnése) – megfelelő választ és cselekvési tervet dolgozzanak ki.
Dr. Halzl József elnök köszöntője után Csáky Csongor főtitkár ismertette a napirendet, majd Gabri Rudolf, a SZMT elnöke szólt a megjelent 25 célalap képviselőihez. Őry Péter a 2016-os állami költségvetésről, Jókai Tibor az SZMPSZ elnöke és Fodor Attila oktatáskutató a felvidéki oktatás helyzetképét festette le elemezve azt és megoldást is felvázolva.
Tárnok Balázs a RSZ beiratkozási programjának elmúlt tíz évét értékelte. A felvidéki kétnyelvűség jogi és hétköznapi helyzetét Őry Péter ecsetelte. Idekapcsolódik a terve, miszerint a RSZ 10 millió keretösszegű pályázatot hirdet december elejéig a kis és középvállalkozások kétnyelvűségének erősítésére. Takaró Mihály irodalomtörténész Madáchról, Albert Sándor professzor a hazai és a külföldi oktatás összehasonlításáról tartott előadást.
A tanácskozás utolsó napján a magyar állami oktatási-nevelési támogatás reformja volt a megbeszélés tárgya illetve az idei beiratkozási tennivalók. A felvidéki magyar oktatás vonzóbbá tétele érdekében a nemzetpolitikai vezetők a Rákóczi Szövetséget kérték fel egy javaslattételre. A megbeszélésen a célalapok vezetői megállapodtak abban, hogy a mintaprogram kidolgozásába bekapcsolódnak, a RSZ-t pedig megbízták azzal, hogy oktatásügyi szakemberek bevonásával dolgozzon ki tanulmányt, amelyet előzetes egyeztetés céljából juttasson el a nemzetpolitikai vezetők részére.
Végül a 2016-os Beiratkozási Program megvalósítása került terítékre. Újdonság lesz, tekintettel az április-májusi beiratkozási időszakra az óvodai ajándékakciót két részletben valósítják meg: részben hagyományosan karácsony előtt, részben húsvétkor újból megszólítva a szeptemberi iskolakezdőket, amelyben a magyar iskolaválasztás előnyeire hívják fel ismételten a szülők figyelmét.
A tanácskozás minden tekintetben eredményesnek értékelhető.

Vendégkönyv

„Isten tartson meg benneteket hitben és magyarságban!” (Rovással írva) Lendvai Zoltán János, Rédics, 2015. aug.1.

„Krúdy hittel hívtunk meg és a Sajó Sándor szellemiségével, éljen ez a magyar nép, virágozzon és a jövő nemzedékéért tegyünk. Isten áldását kérem rád, rátok, hogy a nemes célunkat meg tudjuk valósítani. Őszinte Krúdy hittel, igaz zalai szívvel: Kanizsa József, Óbuda, 2015.11.12.”

„Isten küldöttje vagy! Fejet hajtok tevékenységed előtt. Felnézek rád, mert igaz, jó ember vagy. Örökre itt maradsz köztünk értékes írásaiddal. Holtig a barátság! Az élet nem felejt! Németh Nyiba Sándor”

„Fantasztikus estét adtál! Felejthetetlen! Újvári”

„Köszönet a szép és heves szavakért! Fenyves Mária Annunziata”

OLVASSA A JÓ PALÓCOKAT SZÍNESBEN HONLAPUNKON!
* * *

ÚTRAVALÓ JÓKÍVÁNSÁG 2016–RA

„Önök, magyarok elképzelni sem tudják, milyen büszkék lehetnek nemzetükre, magyarságukra. Mi biztosan tudjuk, hogy a világ szellemi, lelki és spirituális megújhodása az Önök országából fog elindulni.”

(Tanpai Rinpoce, a nepáli Fehér Király kolostor vezető lámája 2007-ben)