HŐSÖK NAPJA

– TRIANON –

ÖSSZETARTOZÁS NAPJA

 A budapesti Gesztenyéskertben június 2-án a Hegyvidéki Trianon Társaság a Magyar Asszonyok Érdekszövetségével és a Magyar – Osztrák–Bajor Társasággal közösen rendezett emlékezést a címben jelzett jeles napok alkalmából. Ezen az ipolybalogi  Hlavács Réka szépen énekelte el a Tartsd magad, nemzetem! trianoni himnuszt, az óbecsei Károlyi Egon pedig Sajó Sándor Magyar ének 1919-ben c. költeményét  adta elő mély, drámai átéléssel förgeteges tapsot aratva. Az emlékezők sorában dr. Gulyás Gergely, a Magyar Országgyűlés alelnöke mellett beszédet mondott Szalay-Dobrovniczky Alexandra budapesti főpolgármester-helyettes, Katona János alezredes, dr. Fülöp Tamás, a kecskeméti Pallasz Athéné Egyetem tudományos rektorhelyettese, Kolczonay Katalin a Trianon Kutatóintézet és a Trianoni Szemle szerkesztője valamint Z. Urbán Aladár, a Palóc Társaság elnöke. 

A megemlékezés megszervezéséért köszönet illeti dr. Galla János vitézt, a MOBT elnökét és Szőnyi Kingát, a MAÉSz elnökét.

Mi tagadás: a megemlékezők nem töltötték meg a pompás budai park katonai emlékoszlopának még a környékét sem. Ha  mostanság „civilek” lépten-nyomon ilyen-olyan ürüggyel utcákon vonulnak ócsárolva a nemzetet, szidva a kormányt, becsmérelve az elért  eredményeket stb., bizony kételyeink támadhatnak a jövőt illetően. E „civilek” irányítóik, hangadóik és főleg pénztámogatóik nagy örömére aligha hallják és értik a fohászt, Zrínyi Miklós imáját: „Áldassék tisztelet a katonaeszménynek! A hazáért megdicsőültek szelleme töltsön el! A Magyarok Istene segítsen minket!” Az alezredes úr idézte az imát s a követendő utat is egy egri katonai emlékmű szövegével: „Beszélnek ők, regélők hősi tetteink, hogy majd ha újabb tettekre hív a hon megint, példánk nyomán könnyű legyen az áldozat”

De mi, többiek, talán halljuk s értjük még az üzenetet…

A   t i z e n h a r m a d i k

Igen, a tizenharmadik évfolyamához érkezett a felvidéki országos rovásírás-vetélkedő. Az idei felhívásra 144 alap- és középiskolás, illetve pár felnőtt is jelentkezett. Örvendetes ez a fejlemény, még örömtelibb, ha azt is eláruljuk, hogy köztük olyan felnőttek is, akik jó évtizeddel ezelőtt iskolásként kezdték az ismerkedést ősi rovásírásunkkal. Kevésbé ad okot az örömre, hogy a jelentkezők többsége ezúttal is a nyugati körzetből való, elenyésző számban mutatták meg tudásukat a keletebbre fekvő iskolák tanulói, viszont újból voltak, akik Belső-Magyarországot képviselték (Balassagyarmat, Göd, Szigetszentmiklós, Vác). Immár másodszor közösen hirdettük meg a vetélkedőt a tavalyelőtt szárnyat bontott felvidéki rovók bizottságával (FERO), sőt a feladatok kiválasztását és egyéb tennivalók megvalósítását is tagjai végezték (Vörös Hajnalka, Salgó Gabriella, Patassy Sándor). Összegzésül tehát megállapítható: van remény a sikeres folytatásra!

Az első körzeti döntő megrendezésére Gömörfalva iskolája jelentkezett, ahol meleg szeretettel, banánnal, édességgel, üdítővel várták az érkező vendégeket a helyiek az alsó tagozatos épületben. A megnyitón megjelent a község polgármestere, Lévai Monika, aki nem először vállalta, hogy a rendezvény résztvevőinek ellátásáról (frissítőről, ebédről sőt még apró emléktárgyakról is) gondoskodik. Vezér Klára, a helyi rovásírás-tanítás elindítója és lelkes szervezője egy szép verssel maga köszöntötte a vetélkedőre érkezett tanulókat és kísérő tanáraikat. A rovásírás-oktatók Csutor Vezér Zsófia kíséretében ellátogattak a pár méterre fekvő központi iskolaépületbe is, amely szépen rendezett környezetben áll a község közepén, korszerűen felszerelt tantermeiben öröm lehet ismerkedni a tudományokkal, a közösségi terek pedig gondos kezekről, szépérzékről tanúskodnak. Itt az iskolaigazgató, Rajtúk László fogadta őket és kíséretében bepillanthattak a 420 tanulóval működő iskola mindennapi életébe. A vetélkedő diákok is feladataik elvégzése után ellátogattak ide, ahol táncházba csöppentek, de kézügyességüket is megmutathatták.

Gömörfalva - A D korosztály győztesei

Balassagyarmat - Zoljánszky László tanár

A középső körzeti döntő helyszíne először volt „határon túl”, azaz az Ipoly bal partján fekvő Balassagyarmaton, Palócország régi fővárosában, amely  „A legbátrabb város – CIVITAS FORTISSIMA” cím büszke birtokosa. Aki nem tudná, e kitüntető címet azért kapta Balassagyarmat, mert lakói fegyvert is fogtak 1919-ben, hogy városukból kiverjék az idegen (cseh) megszállókat s hogy a magyar haza földjén idegenek ne uralkodhassanak! Balassagyarmaton a Szent Imre nevét viselő általános iskola, gimnázium és szakgimnázium Szabó Lőrinc utcai főépülete nyújtott otthont a körzeti döntőnek. Ily módon valóságosan is országhatár mentesen zajlott a rendezvény. Az iskola tágas tornatermében az iskola igazgatójának, Lavaj Árpádnak üdvözlő beszédével kezdődött a megnyitó, mielőtt a város polgármesterét, Medvácz Lajost távollétében helyettesítő képviselő, Pulay László is üdvözölte volna a megjelenteket, akik a helyi főszervező Zoljánszki László tanár úr gitárzenével kísért énekét és két tanítványának műsorát is (Sajó-költemény, népdal) meghallgatták és tapssal jutalmazták.

Nem írtuk még, hogy a hangos olvasási rovásírás-szöveg és az írásbeli feladatok is a Szent László emlékévre való tekintettel a lovagkirályhoz kötődő mondák alapján készültek. Amíg aztán a dolgozatok értékelésével foglalkoztak a tanárok, a diákok Dudás Zoltán tanár úr vezetésével városnéző sétán ismerkedtek Balassagyarmat néhány nevezetességével: a gyönyörű volt megyeházzal, előtte Madách Imre és Mikszáth Kálmán szobrával, a Városház épületén található emléktábla történetével, mely a csehkiverés hőseinek állít emléket. Alighanem a Palóc Múzeumban tett látogatás hagyta a fiatalokban a legmaradandóbb élményt, hiszen a látványtár több mint ezer műtárgya és a Bölcsőtől a sírig párját ritkító, mesébe illő, csodaszép, a palóc népművészetet megörökítő kiállítás valóban azt a hangulatot kelti a látogatóban, hogy Meseországban jár… Köszönet ezért dr. Lengyel Ágnes múzeumigazgatónak is, aki jutalmul ajánlotta fel a belépődíj mentes múzeumi ismerkedést a palócok múltjával.

A nyugati körzet döntőjének helyszínét a Pozsonyeperjesi Alapiskola biztosította. Az épület ünnepi díszben várta a több mint 100 vendéget: a vetélkedő diákjait, felkészítőiket és kísérőiket. Az érkezők bejegyezték nevüket a jelenléti ívekbe, utána „hangosan olvasni” mentek a kijelölt termekbe.

            Az ünnepélyes megnyitóra csak ezután, az iskola tornatermében került sor. A megjelenteket Varga Denisa iskolaigazgató, Boros Erika igazgatóhelyettes és Csiba Jarmila polgármester köszöntötte. Az iskola diákjai szavalattal, népdalokkal és tánccal köszöntötték a felvidéki rovók népes társaságát. Utána Z. Urbán Aladár tájékoztatója következett, majd kezdetét vette az írásbeli feladatok megoldása. Közben az alsószeli Zele törzs jóvoltából az iskola udvarán épülni kezdett a jurta, bár ebben kissé zavarólag hatott az „égi áldás”, nem úgy a vetélkedő résztvevőire, akik önfeledten szórakoztak, amíg a felkészítők az írásbeli dolgozatokat javították.

Pozsonyeperjesi rovásírók

Volt kézműveskedés - agyagozás, gyöngyfűzés, magyar minták festése, karpereccsomózás. Aki az ebéd után még édességre vágyott, szó szerint elmerülhetett az eperjesi anyukák által sütött édes finomságok tengerében. Aki pedig egy kis csendre és nyugalomra vágyott, az az iskola udvarán felállított és korhűen berendezett jurtában tapasztalhatta meg a természetközeliséget. Az iskola egyik termében Nagy Iván néprajzkutató tartott dudajátékkal színesített előadást a gyerekeknek, akik még a duda megszólaltatását is megpróbálhatták. Ez nehéz feladatnak bizonyult, mert egyedül a dunaszerdahelyi Bíró Eszternek sikerült "lelket lehelni" a dudába... A Csángó Kettős zenekar pedig moldvai csángó táncházba hívta a fáradhatatlan lábúakat, akik önfeledten ropták a frisset és lassút…

Megizzadt a felkészítők csapata a vetélkedősereg munkáinak javításával, nem is a hibák sokasága, mint inkább a nagyszámú dolgozat miatt. Az Ősi Tudás vetélkedők hagyományához hűen Pozsonyeperjesről sem távozott senki üres kézzel: rovásírásos mézeskalácsot, golyóstollat, a község történelmét és látnivalóit ismertető füzetet, könyvjelzőt vihetett haza mindenki a Felvidéki Rovók jelképével ellátott vászontáskába csomagolva.

A helyezettek ezeken felül rovásírásról szóló könyveket is kaptak Friedrich Klára és Szakács Gábor rovásírás kutatók nagylelkű felajánlásának köszönhetően. Az egyes korcsoportok első helyezettjei ráadásképpen Fodor Péter (az eperjesi iskola biológiatanára, természetfotós) Aranykert című –  a Csallóköz élővilágát bemutató –  gyönyörű fényképekkel teli könyvét kapták ajándékba a szerző aláírásával.

Aki nem tudná, az eperjesiek híresek vendégszeretetükről. A legenda szerint már Mátyás király vitézeit is megvendégelték friss eperrel! Vendégszeretetük most sem szenvedett csorbát. Aki itt volt, a rovásírás és a magyar szellem igazi ünnepnapját élhette át. S ezt a csodás érzést érezhették azok is, akik a másik két körzeti döntő részesei voltak, ahol más-más módon, de egyszerre dobbant a szív, fakadt mosoly, tükröződött az öröm arcokon.

Köszönjük mindhárom körzeti döntő önzetlen támogatóinak: községi hivatalok, polgármesterek, könyvtár, egyesület, magánszemély, vállalkozó, szülői munkaközössség stb. a segítséget!

Pozsonyeperjes: a legkisebbek az eredményhirdetésen

A szavak törpék, a példák óriások

Patassy Sándor írása a felvidéki rovók honlapján

A Nagyölvedi Alapiskola az írás címében is szereplő jelmondata szépen összecseng az Ősi Tudás Rovásírás-vetélkedőt szervező Palóc Társaság jelmondatával: Tengernyi könnynél többet ér egy cseppnyi tett! E szellemben került megszervezésre a XIII. évfolyam országos döntője 2017. ígéret havának 26. napján.

Nagyölvedre, az iskola környékére érvén hívogató, magyar szívnek kedves, csodálatosan rendezett környék fogadott minket. A helyszínre érkező résztvevőket szokás szerint a jelenléti ív aláírása után mindjárt az olvasási feladat várta. Mire a megnyitóra került sor, ezen mindenki túljutott.

Az iskola tágas folyosóján felsorakozott a tantestület és a viseletbe öltözött ének- és tánckar. A széksorokban üldögélő gyerekek és felnőttek szerteágazó figyelmét egyszer csak ütemes, átható hangú dobszó fordította egy irányba. Mintha csak maga a néhai Szovárd főtáltos hívta volna szerre az egybegyűlteket! Mikor aztán felhangzott, hogy "dobban a szív és lendül a láb, indul a földre a fenti világ...", nem akadt ember, aki ki tudta volna vonni magát a varázsból. A dalok és táncok mindenkit magukkal ragadtak. Ebben az emelkedett hangulatban nyitotta meg a vetélkedőt Cseri Kinga iskolaigazgató és a rendezvény fővédnöke, Cseri Zita polgármester, aki emlékszalagot is kötött az Ősi Tudás vetélkedők vándoroszlopára. Utána Z. Urbán Aladár, a Palóc Társaság elnöke, a Magyar Kultúra Lovagja tartott eligazítást, majd elkezdődött az írásbeli feladatok megoldása. Ehhez továbbra is 50 perc állt a vetélkedők rendelkezésére, de az elődöntőkön megszokott két feladat mellé itt még másik kettő is társult: idegen szavak magyarítása és felvidéki rovásírásos emlékeink felismerése.

Puss Veronika

Ördögh Zsófia

A feladatokat mindenki a megadott időn belül teljesítette, így a megérdemelt finom ebéd után a felkészítők nekiláttak a munkák javításának, a vetélkedő diákok és felnőttek pedig a tájházba indultak, ahol kipróbálhatták többek közt a nemezelést és kosárfonást is.

Délután fél kettő körül az iskola udvarán gyűltek össze a vetélkedő résztvevői, ahol Z. Urbán Aladár, Cseri Kinga és Urbán György felavatta a vetélkedő emlékére faragott kopjafát, majd az iskola tantestületével közösen elénekeltük az Örökségünk című dalt.

Már csak az eredményhirdetés volt hátra. Senki sem távozott üres kézzel, mindenki egy emléklapot, rovásfeliratos pólót, golyóstollat és a tatárlakai korong másolatát vihette haza. A helyezettek ezen kívül a Felvidéki Rovók jelképével ellátott vászontáskában egyéb értékes ajándékokat és különdíjakat is kaptak a vetélkedő támogatóinak köszönhetően.

A legértékesebb nyeremények azonban nem tárgyi jellegűek voltak: a Rákóczi Szövetség jóvoltából a döntő résztvevői közül tízen elutazhatnak a Boldogasszony zarándokvonattal Csíksomlyóra a 450. pünkösdi búcsúra. Ismét másokat pedig az 56-os ifjúsági tábor vár Kiskunmajsán.

A kopjafaavatáson

Az E korosztály képviselői, a felnőtt vetélkedők

A nagyölvedi országos döntővel lezárult az Ősi Tudás Felvidéki Rovásírás-vetélkedő és Műveltségi Találkozó XIII. évfolyama. A diákokra az iskolaév végi hajrá után a megérdemelt pihenés vár, a rovásírás oktatói pedig a nyári szünetet követően földanya havában találkoznak a Palóc Társaság által szervezett szokásos évi összejövetelen.

Úgy gondolom, az országos döntő valamennyi résztvevője nevében elmondhatjuk, hogy Nagyölveden valóban dobbant a szív, és - erre a napra mindenképpen - lejött a földre az égi világ. Mindenkinek kellemes nyári feltöltődést kíván a Felvidéki Rovók és a maga nevében: Patassy Sándor

Az országos döntő végeredménye:

 Művelődésünk alappillére a rovásírás

 Pósa Homoly Erzsébet beszélgetése Z. Urbán Aladárral

 Hogyan értékeled az idei rovásírás-versenyt?

Tizenharmadszor szerveztük meg ŐSI TUDÁS címmel a Felvidéki Országos Rovásírás-vetélkedőt és Műveltségi Találkozót. Ősi tudás, mert hiszen a magyar rovásírás több ezer éves kultúránk felbecsülhetetlen kincse. Vetélkedő, mert e szónak az alapja a VET, a Mag vetése, amelyből sarjad az új élet. És nem verseny, mert e szó alapja a VER, mások megverése. Mi nem verni akarunk, hanem tudásunkat megméretni, összeVETni. Végül műveltségi találkozó is, mert a rovásíráson és a rovásírásos szöveg olvasásán túl korosztályi szinten magyar műveltségünkről is számot adunk illetve adnak a vetélkedő fiatalok és felnőttek. 2017-ben 144 jelentkezés érkezett, a jelentkezőket öt körosztályba soroltuk (A, B, C, D, E), az E korosztályúak a felnőttek (egyetemistáktól kezdve korhatár nélkül). A döntőben, amelynek Nagyölved adott otthont, 53-an találkoztak. Gyönyörű példáját szolgáltatta a nagyölvedi iskola az összefogásnak és az összetartozásnak: a tanári kar és az iskola összes tanulója együtt énekelte az Örökség-hitvallásunkat:

„Megtanulom, megőrzöm, tanítom, továbbadom, a szüleim nyelvét a gyerekeim hangján elkopni nem hagyom, ... elvenni nem hagyom!”

A Palóc Társaságnak mi a további terve a rovásírás népszerűsítés ügyében?

Egyetlen cél lebeg előttünk: tanítani, visszatanulni és tovább adni. Több mint évtizedes kitartatásunknak egyik eredménye, hogy 2015-ben megalakult egy felvidéki rovásbizottság is, s ennek következtében 2016-tól honlap is szolgálja a rovásírással való ismerkedést s a vele összefüggő tudnivalókat, ismeretek nyújtását a magyarság múltjából. Ebben elévülhetetlen érdeme van Patassy Sándornak, honlapmesterünknek és az őt hathatósan segítő társaknak: Salgó Gabriellának, Vörös Hajnalkának, Dávid Mártának és Mészáros Magdolnának. A honlap ezen a címen érhető el: www.felvidekirovok.hu

Miért fontos, hogy terjedjen a rovásírás?

Igazán egyszerű okból: hogy megmaradjunk magyarnak. Magyarnak, aki ismeri múltját, eligazodik a történelemben, tisztában van édes anyanyelve értékeivel, éppen ezért magyarul beszél és ír, vagyis kerüli az idegen szavakat beszédében és írásban. Az arabok, kínaiak, oroszok, szerbek, zsidók stb. megőrizhették és máig használják íráskészletüket, rendszerüket. A magyart az idegenek szolgálatában álló hazai és külföldi hatalmasok tiltották, irtották, el akarták feledtetni eleinkkel. Nem sikerült! Erkölcsi kötelességünk visszatanulni és művelődésünk egyik alappillérévé emelni.

Elképzelhetőnek tartod-e, hogy a jövőben több iskola is bekapcsolódik? Hogyan lehetne őket motiválni?

Nemcsak elképzelhetőnek tartom, hanem megvalósíthatónak is. Szerencsére a rovásírás-vetélkedőknek is köszönhetően mind gyakrabban hallani, olvasni a rovásírásról, a lovasíjászatról, olyan rendezvényekről, amelyeken találkozik a résztvevő a rovással. Imitt-amott a sajtóban, a tévében is... Évente tapasztalhatjuk, hogy több iskola vagy cserkész csapat is érdeklődést mutat rendezvényünk iránt, eddig részt nem vett helyekről érkezik jelentkezés a vetélkedőbe. Lassan, de biztosan terjed, népszerűsödik... Sok múlik iskoláink tanítóin: megértik-e, hogy a magyar iskola jövője áll azon vagy bukik, hogy lesznek-e magyar családokba született gyermekek, akiket magyar lélekkel és tudással felvértezett szüleik magyar iskolába íratnak, járatnak.

Iskolánk , a vásárúti József Attila Alapiskola és Óvoda, minden évben nagyon sikeresen szerepel a rovásírás versenyeken. Ebben az évben az egyik "nyeremény" a Rákóczi Szövetség és a Palóc Társaság jóvoltából: utazás a csiksomlyói búcsúra. Négyen vágtunk neki a nagy útnak: Földes Viktória, Heizer Eszter rovásírók és felkészítőjeik Hordósi Renáta és Zsapka Henrietta.

Nagy-nagy izgalommal és kíváncsisággal indultunk az útnak a zarándokvonattal, melyet a Missio Tours indít minden évben. Lelkivezetőink a vonaton: Székely János püspök, Burbela Gergely verbita szerzetes, Felföldi László helynök-plébános és Tímár Asztrik ferences szerzetes volt. Karnagy: Pálmai Árpád egyházzenész, aki a 4 nap folyamán közös éneklésre biztatott mindenkit.

Program: 

 
1. nap: (június 1., csütörtök): Zarándokok megáldása, majd indulás Budapestről a kora reggeli órákban. Utazás Székelyföldre, a Kárpátok ölelte Gyergyói- és Csíki-medencébe. Útközben a nagyobb állomásokon a zarándokok ünnepélyes fogadása és köszöntése. A késő esti órákban érkezünk meg vendéglátó településeinkre, Gyergyószentmiklósra, Marosfőre és Csíkszentdomokosra. Zarándokok köszöntése a vasútállomásokon, majd a szálláshelyek elfoglalása és vacsora.

2. nap: (június 2. péntek): Reggeli után indulunk a vasútállomásokra, ahonnan a Boldogasszony Zarándokvonattal folytatjuk utunkat először Madéfalvára. Innen a Kárpát-medence egyik legszebb, völgyhidakkal és alagutakkal tűzdelt vasúti útvonalán, festőien szép tájakon utazunk a Gyimes-völgyébe. Gyimesbükk, vasútállomás: ünnepélyes fogadás, majd az ezer éves határra vonulunk, ahol láthatjuk a 30. számú vasúti őrházat és az ún. Rákóczi vár romjait, ahonnan csodálatos panoráma nyílik a Gyimesek-völgyére. A Kontumáci kápolna, az 1782-ben épült és Nagyboldogasszony tiszteletére felszentelt kápolna a Gyimesek legrégebbi temploma. Szabadtéri oltár: „lelki nap” – rózsafüzér, keresztút a gyimesi csángókkal közösen, majd püspöki szentmise. Szabadprogram, majd visszautazunk a szálláshelyekre.

3. nap: (június 3., szombat): CSÍKSOMLYÓI PÜNKÖSDI BÚCSÚ. Ezen az ősi Mária-kegyhelyen évszázadok óta összegyűlnek pünkösd szombatján a székelyek és csángók, hogy teljesítsék őseik fogadalmát. Korai reggeli után kelünk útra, hogy a zarándokvonattal Hargita megye központjába érkezzünk meg, ahol a vasútállomáson ünnepélyesen köszöntik és megáldják zarándokainkat. Csíkszereda: közös keresztaljként, énekelve és imádkozva felvonulunk a Kegytemplomhoz – ahol a ferencesek sok évszázad óta őrzik a csodatevő Boldogasszony szobrát – majd a hegynyeregbe. Részt veszünk a több százezres zarándoksereget vonzó fogadalmi búcsún. Ünnepi szentmise. Délután szabadprogram. Egyénileg vagy közösen lemegyünk a vasútállomásra. Visszautazás a szálláshelyekre.

4. nap: (június 4., vasárnap): Korai reggeli után Gyergyószentmiklós főterén találkozunk. Pünkösdi szabadtéri szentmise. 2016-ben a Zarándokvonat utasaival közösen több ezren vettek részt ezen a zarándoklatot záró szentmisén. Várhatóan ebben az évben is több ezer résztvevő vesz majd részt az eseményen. Méltó befejezése lesz ez rendhagyó zarándoklatunknak. Elköszönés a székelyektől, hazaindulás. Hazautazás közben tovább folytatódnak a programok, élménybeszámolók, közös éneklések a vonaton. Érkezés Budapestre a késő esti órákban.

Szeretnénk megköszönni a lehetőséget, hogy eljuthattunk a csíksomlyói búcsúba. Leírhatatlan és elmondhatatlan élmény volt számunkra. Nagyon sok új ismerőst, barátot szereztünk az út során a történelmi Magyarország egész területéről, sőt a tengeren túlról is.
Az az érzés, mikor Nagyváradon a templomban először meghallottuk a magyar himnuszt a zarándokvonattal utazó 1000 ember szájából - csak sírni tudtunk. Ahogy fogadtak bennünket vízzel, virággal, friss pogácsával az egyes állomásokon az emberek, elárult róluk mindent. Az ezeréves határhoz tartó menet részesei voltunk, nagy megtiszteltetés volt.  A csíksomlyói nyeregben annyi magyar embert látni együtt felemelő volt. A székely himnusz itt másképp csengett fülünkben. Hitet  adott számunkra, megnyugvást és az összetartozás érzését erősítette bennünk.

Még egyszer köszönjük a lehetőséget. Kívánjuk, hogy minél több ember eljuthasson ide, mert ami ott van, az egy CSODA.

Zsapka Henrietta és Hordósi Renáta

„A FORRÁSHOZ CSAK AZ ÁRRAL SZEMBEN LEHET ELJUTNI”

10 éve hunyt el BADINY JÓS FERENC

Szomorú hír röppent világgá – mégha csak az igazságkeresők és –látók szerény csatornáin is – 2007 márciusában: Badiny Jós Ferenc egyetemi tanár, sumerológus és őstörténész életének 98. évében, március 10-én visszaadta lelkét a magyarok nagy Istenének. A magyar őstörténeti kutatás egyik legnagyobb alakja volt, akinek műveit az egész világon olvassák a magyarul tudók, kutatási eredményei nemzedékeket nyűgöztek le, éppen ezért itthon nagyon sok bírálat is érte, sőt támadások és becsmérlések is bőven érték azok részéről, akik a megkövült Habsburg-uralmi eszmék bűvkörében nevelkedtek és edződtek, azok elkötelezett hívei és megmondói ma is a „hivatalosnak” címkézett intézményekben.

A Palóc Társaság minden évben a magyarságtudós professzor születési évfordulója táján (június 3.) megemlékezésre hívja a magyarságtudós tisztelőit Losoncra, ahol 2011-ben felavattuk az Oláh Szilveszter szobrászművész által készített bronzszobrát.

 Az előadó Imre Kálmán a feleségével és Szabó Judittal

Idén május 28-án volt a megemlékezés. A délután a Csemadok Losonci Alapszervezete női énekkarának műsorával kezdődött, majd Demecs Andrea, a Csemadok asz elnöke mondta el Szőke István Atilla Küldetéses nép a miénk c. költeményét. A mellszobor megkoszorúzása után Imre Kálmán személyes élményekkel tarkított világkörüli útjainak hangulatába pillanthattunk bele. Világkörüli útjain mint építész csöppent bele a magyarság nyomokban maradt emlékeinek felkutatásába, megismerése, a hozzájuk kötődő történetek, történelmi események feltárása csak később következett. Imre Kálmán  kapcsolata Badiny Jós Ferenccel a 90-es évek elején kezdődött, barátsággá nemesedett és a professzor haláláig tartott. Az előadó építészmérnök létére számos őstörténettel és ékírással kapcsolatos tanulmány szerzője. Fordításában jelent meg Deimel: Sumer nyelvtan, Grover S. Krantz Az európai nyelvek földrajzi kialakulása c. munkája, valamint Angela Marcantonio Urali nyelvcsalád és A történeti nyelvészet és a magyar nyelv eredete c. tanulmánya. Szerzője A magyarság őstörténete új megvilágításban c. kötetnek és társszerzője a Magyarságtudományi tanulmányoknak is. Személyében a magyarság múltja iránt tudományosan elkötelezett  tudóst ismerhettünk meg.

A megemlékezés könnyed csevegéssel, finom falatok választékával zárult – Balassagyarmat polgármestere, Medvácz Lajosnak köszönhetően még tetszetős és ínyenc torta is asztalra került… A meghitt és őszinte megemlékezésért köszönet illeti Hahn Évát, a Magyar Kultúra lovagját, aki évek óta vendégszerető háziasszonya a rendezvénynek s akit Losonc magyar asszonyságai hathatósan segítenek. 

A balassagyarmati küldöttség

Demecs Andrea és Hahn Éva

Gyulai István

ÖRÖKSÉGÜNK

Itt vagyunk ismét, most már sokadjára,

Leültünk kicsit együtt, de még nem dőlhetünk hátra!

Hiszen van még dolgunk a világban, bőven van mit tennünk,

Hogy megmaradjon köztünk, miben mindig muszáj hinnünk.

Gyönyörűen beszéltek, öröm hallani a hangtok,

És remélem, hogy reméltek még jobbat miben vagytok.

Mert nincsen határ ottan, ahol egy nyelvet beszélnek,

És testvérnek hívják az embert, adjunk hálát az égnek!

Mert én

Megtanulom, megőrzöm,

Tanítom, továbbadom

A szüleim nyelvét a gyerekeim hangján

Elkopni nem hagyom.

Megtanulom, megőrzöm,

Tanjtom, továbbadom,

A szüleim nyelvét a gyerekeim hangján

Elvenni nem hagyom!

Én magyarul érzek!

Magyarul félek!

Magyarul kérlek!

Magyarul érted!

Magyarul sírok!

Magyarul mondom!

Magyarul írok!

Magyarul mosolygom!

Magyarul küzdök!

Magyarul tűrök!

Magyarul dobbanok!

És magyarul álmodom!

Én magyarul álmodom…

(ÉNEKELJÜK!)

Szőke István Atilla  

Küldetéses nép a miénk...

Érezni kell azt az érzést,

'mit az Ég küldött nekünk,

mikor s miképp cselekedjék,

küldetéses nemzetünk.

Mert e népnek feladata,

a Világot menteni,

érezni kell minden nap, hogy

a feladat isteni.

Babba Mária koronáján,

lélek-óvó Fény ragyog,

megvilágítják a földet,

csend-őriző csillagok.

Isten bízta ránk e földet,

s mindent, ami rajta van,

magyarul hangzik legszebben:

"Éljetek jól s boldogan!"

Hinni kell a szépben, jóban,

mert a lelkünk mélyén él,

felemelni a Fény felé,

azt, aki már nem remél!

Reményt adni, hitet adni,

és mondani százszor azt:

"Küldetéses nép a magyar,

s a Világnak nyújt vigaszt!"

Áldozatot is kell hozni,

mindenkiért, Istenért,

mikoron ezt cselekedjük,

rájövünk, hogy Isten ért.

Mert akkor kell cselekedni,     Küldetéses nép a miénk,

mikor ideje vagyon,                    s megmenti a Világot,

biz' akkor kell segíteni,                       felemeli s égre tartja,

mikor van rá alkalom.                        mindörökre a lángot!

(Elhangzott Losoncon a Badiny-megemlékezésen)

10 éves a Trianoni Kutató Intézet

2009 elején egy új kiadvány látott napvilágot Trianoni Szemle címmel. A kiadvány szerkesztői negyedéves megjelenésben gondolkoztak, s az igazságigényes olvasóknak szánták a lapot, akiknek fáj Trianon, az ott és akkor hozott mélyen igazságtalan diktátum (de melyik diktátum lehet igazságos?). A kiadó az a Trianon Kutatóintézet, amelynek létezése két évvel előzte meg a Szemle megjelenését, s amelynek felelős szerkesztője Szidiropulosz Archimédesz görög származású magyar történész (a Palóc Társaság Tiszteletbeli tagja), szerkesztőbizottságát pedig többek között olyan neves és tiszteletre méltó személyiségek alkotják, mint Felvidékről Batta György költő és Popély Gyula történész,  Délvidékről Matuska Márton közíró, Kárpátaljáról Vári Fábián László tanár, költő vagy az erdélyi Borbély Zsolt Attila, továbbá Fábián Gyula író… A lap olvasószerkesztője pedig (ugyancsak Tiszteletbeli tagja a Palóc Társaságnak) az a Kolczonay Katalin, aki immár több mint két évtizede támogatója Társaságunknak (a tanulmányírói pályázatunk – MKN -  értékelő bizottságának vezetője többek között).

Ha arra a kérdésre keressük a választ, hogy miért volt szükség a Trianoni Szemle indítására, legjobb, ha az első szám szerkesztőségi leveléből idézünk:

„…, ha hazánkban Habsburg Kutatóintézet működhet, kiemelt állami támogatással, akkor eddig is miért maradt el a legmegrázóbb történelmi tragédiánk őszinte, tisztességes, „harag és részrehajlás” nélküli felidézése, amikor erről a kérdésről fél évszázadon keresztül beszélni sem volt szabad. „Elavult, régi, nacionalista ízű múltkeresgélés”, egyetlen államhatalmi beavatkozással: tiltott! Gyűlt és súlyosbodott a tisztázatlanság bűne, mert a népben-nemzetben, hétköznapi véleményekben föl-fölizzott a harag: mi még megpróbáltatásainkról sem beszélhetünk? A szovjet leigázás nyomán kijelölt párt és állami helytartóság elnémított minden hangot, amelyben az igazságkeresés kísérletei megszólaltak: a háborúkért felelős perbe fogottak és elítéltek maradjanak csendben…

Támadnak az ismeretlenből is pártfogók, így egy görög származású, gyerekként hazánkba menekült, diplomát itt szerzett diák, illetve tanár és kutató, szerkesztőbizottságunk tagja, Szidiropulosz Archimédesz, minden jóakaró lebeszélések ellenére elhatározta, tudományos kutatását Trianon-tanulmányozással kezdi és folytatja

Szemle első száma

ő szabadabban teheti, nem magyarnak született. Avatott kutatóként könyvtárnyi Trianon-kérdéssel foglalkozó anyagot gyűjtött – magyar és idegen nyelven megjelent tanulmányokat – „érte és ellene” alapon, és a felhalmozott irodalom nyomán három vaskos kötetet – szerkesztőként – elénk helyezett. Nem maradt visszhangtalanul a magunkat kellő megszégyenítéssel megdöbbentett vállalkozás, amit ő azzal magyarázott, „görögnek születettnek is vagyok olyan magyar, mint sok polgártársaink közül”.

A tíz évvel ezelőtti indulásra emlékezni jöttek össze a Pesti Vigadó Makovecz termében június 4-én a Trianoni Szemle szerkesztői és olvasói. Az est háziasszonya Kondor Katalin volt. Köszöntőt prof. emeritus Fekete György, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke mondott. Művészek: a Török Testvérek, Petrás Mária énekművész, keramikus, Döbrentei Kornél költő, Papadimitriu Athina színművész, Szamosvári Gyöngyvér színész műsora tette színessé az estet, melyen  Kásler Miklós, Koltay Gábor, Szidiropulosz Archimédesz és Batta György fejtették ki véleményüket Trianonról, a Kutatóintézet és a Trianoni Szemle eddigi munkájáról.

Amiről nem esett szó: hogyan tovább? A tíz év Szemle-anyaga önmagáért beszél: szükség van rá mind jövőképformáló anyagra, mind olvasótájékoztató, ismeretnyújtó forrásra. Mindenképpen érdemes állami támogatásra, ha az állam érdeke, hogy polgárai, egyedei tisztában legyenek a nemzeti múlt történelmével és a főleg a nemzeti lét jövőjével. Különben rendszerváltás ide, rendszerváltás oda, semmi sem változott, semmi sem változik. Szabad vagy nem szabad beszélni róla, szabad vagy nem szabad cselekedni érte – egyremegy.