E székely közmondás igaza, mint minden közmondásé, rávilágít valamire, miért is kell foglalkoznunk a magyar rovásírással. Foglalkozni, ami alatt azt kell értenünk: visszatanulnunk. Vissza kell tanulnunk, tehát tanítani kell, mert elvették tőlünk száz évekkel ezelőtt, a zsidókereszténységre való térítés korában. De nem teljesen. Nem érhettek el „jóakaróink” teljes győzelmet. Mert dr. Papp  Lajos szívsebész szerint is, „Sejtjeink nemcsak testünkről hordoznak pontos ismeretet, hanem eleink, őseink minden-minden ismert történelme is sejtjeinkben rögzült, azt hordozzuk! A tudott tudás ott van minden sejtünkben…

Agyunkat naponta támadják, történelmi emlékeinket igyekeznek kitörölni, beszennyezni! A történelemkönyveket mindig a győzők, a hódítók írják. Ötszáz éve, Mátyás király óta, a legyőzöttek félelmével nem mertük és sokáig nem tudtuk valós történelmünket megírni! Elérkezett a pillanat, a kizökkent idő visszaállni látszik.” – írja a szívsebész professzor, aki hozzáteszi: gyermekeink csak olyan könyvekből tanulhatják meg a magyar történelmet, amelyeket magyarok írtak magyar tudattal, magyar emlékekkel.

A ragozó nyelvet beszélő magyar népünk írása a rovásírás, melyre jellemző, aranyszabály, hogy minél kevesebb szóval minél többet tudjunk mondani. Írásban, hogy minél kevesebb jellel, minél többet fejezzünk ki. Vagyis a nyelvünk, benne az írásunk is a természet törvényét követi, vagyis minél egyszerűbb valami, annál nagyszerűbb az.

Bevezetőül ennyi elég is annak bizonyítására, miért hirdettük meg immár tizenötödször az ŐSI TUDÁS Felvidéki Országos Rovásírás-vetélkedőt a Felvidéki Rovókkal közösen. Meghirdettük és kereken 150 alap- és középiskolás diák jelentkezése futott be, minek következtében idén is három körzeti döntőnek kellett helyszínt keresnünk és találnunk.

Találtunk is, mert ha nem is tömegesen, de akadt három iskola, amely vállalta, hogy a rendezéssel járó szervezésből, költségek fedezéséből kiveszi a részét.

Az első körzetit Gömörfalva vállalta. Itt tanít rovásírást Vezér Klára és kis csapata, itt fog össze a polgármester és iskolaigazgató, szülő és tanuló, hogy őseink tudását megismerje, gyakorolja és használja. Az április 5-i vetélkedőn 25 tanuló adott számot rovásírás tudásáról, akik helyből, Almágyról, valamint a balassagyarmati Szent Imre Keresztény Ált. Iskola és Gimnázium, a feledi Szombathy Viktor MTNY Alapiskola és a rimaszombati Magán Kereskedelmi Szakközépiskola diákjai voltak. A nap kellemes hangulatban telt, a házigazdák gondoskodtak mindenről, vendéglátásról és ajándékokról, Lévai Monika polgármester és az iskolaigazgató-helyettes Helena Boteková személyesen megtisztelte jelenlétével a résztvevőket.

 Másodikként április 17-én a dunaszerdahelyi Szabó Gyula festőművész nevét viselő iskola adott otthont a nyugati körzeti döntőnek, amelyen több min hetvenen vetélkedtek. Itt jegyezzük meg, hogy bizony ilyen magas részvételnél jó lett volna egy negyedik körzeti döntőt is megszerveznünk… Az iskola először kapcsolódott be a rovásírás-vetélkedő sorozatba, köszönhetően Ivicze Klára tanítónak, aki a rovásírás-oktatók múlt évi zselízi szakmai találkozóján kapott kedvet a szervezéshez. Mint gyakorlott rovásírás-oktató és szervezőnek, úgy ment minden mint a karikacsapás a vetélkedőn.  Iskolaénekkar, szavalat, ének, alpolgármesteri beszéd (Karaffa Attila), rovásírásos falitábla-avatás (Patassy Sándor alkotása), játék népi fajátékokkal, táncház Oláh Attila vezetésével és sok ajándék a rovásíró gyermekeknek. Kell ennél több?

Dunamocs alapiskolája volt a helyszíne a harmadik körzeti döntőnek. Itt is kellemes, baráti fogadtatásban részesültek a résztvevők, s érezni lehetett, hogy Tóth Eszter polgármester és Banai Tóth Enikő iskolaigazgató, valamint dr. Húsvéth Renáta, a szülőszövetség elnöke szívén viselte a rendezvényt s a tanári kar is mindenben segített. Hum Attiláné Lídia előadást tartott a rovásírásról s egy rovásírásos falitáblát is felavattunk. Az iskola – ki hinné e színtiszta magyar faluban? – bizony a megmaradással küszködik gyermek híján, a rovásírás körzeti döntővel is hitet tett élniakarása mellett. Reméljük, a dunamocsi magyar szülők józan eszükre hallgatva nem engedik, hogy falujukban megszűnjön a magyar iskola.

 

 A három körzeti döntőből összesen ötvenheten jutottak az országos döntőbe, amelyet a Csallóköz szívében fekvő gútai Magyar Tannyelvű Magán Szakközépiskolában tartottunk május 10-én. A városszéli, mesébe illő környezetben áll az épület, kastély szavunk inkább illene rá, a Szokol Dezső 1991-ben alapította középiskola. Megálmodójának és fenntartójának, Szokol Dezsőnek olyan intézmény kialakítása volt a célja, amely minden területen egyértelművé teszi, hogy itt nem „csak” szakmák oktatása folyik, hanem a tanulóifjúság sokoldalú szellemi-gyakorlati felkészítése. A jól felszerelt, tágas és összkomfortos szaktantermek, rajztermek és kiállítótermek olyan alkotó környezetet biztosítanak oktatónak és diáknak egyformán, amely a magas színvonalú művészeti képzés előfeltétele. Erről maguk a rovásírás országos döntőjébe jutott kis és nagy diákok, az őket kísérő tanárok is meggyőződhettek, hiszen a feladatok elvégzése után végigjárhatták az iskola szaktantermeit, bekukkanthattak egy–egy műhelybe.

Vadkerti Imre és Sipos Dávid a megynitón

E pályaválasztásnak is elképzelhető iskolalátogatás előtt azonban a rovásírás-vetélkedők hagyományos műsorán vettek részt. Gúta neves szülöttje, Vadkerti Imre előadóművész-énekes és Sipos Dávid és persze a közönség együtt énekelte a köztudott igazságot, miszerint Egy vérből valók vagyunk! A dal megadta a kellő hangulatot a nap további idejére is. Az alapító-tulajdonos iskolája küldetéséről és a magyarnak maradás szívügyéről szólt üdvözlő beszédében. Priskin Zoltán iskolaigazgató pedig a szakiskolában folyó képzéseket ecsetelve tett hitet a hazai földön való megélhetésről éppen a szakmák tökéletes elsajátítása által. A fővédnök Csáky Pál EP-képviselőt helyettesítő Dunajszky Géza író, helytörténet-kutató elmés, igaz gondolatai hazáról, hazaszeretetről, a múlt megismerésének fontosságáról beleépülhettek a ráfigyelők lelkébe.

A megnyitót követően öt feladattal kellett megbirkózniuk a döntős diákoknak: rovásírással írt szöveg hangos olvasása, átírás latin betűs szövegről rovásírásosra és fordítva, felvidéki rovásírásos emlékek felismerése és rovásírással írt idegen szavaknak magyar megfelelőivel való helyettesítése. A diákok a megadott 50 perces időn belül, sőt jóval korábban és nagyon kevés hibát ejtve, kiválóan oldották meg a feladatokat, amelyeket PaedDr. Patassy Sándor, PaedDr. Salgó Gabriella és Urbán György az egyes korosztályoknak megfelelő szinten készített Benedek Elek meséinek felhasználásával, kapcsolódva a Mátyás király-év történelmi eseményeihez és az 1919-es balassagyarmati csehkiveréshez.

Halász Samu

Balla Fanni

Valamennyi döntős diák nyertese lett az országos döntőnek, volt mit átvenni, díjat hazavinni köszönhetően a vetélkedőt támogatóknak: Bőhm András mérnök, Csáky Pál EP-képviselő, Csenkei Baranta – Molnár Atilla, Faggyas Márk (Bridgestone), Fenyő-Bútor – Balassagyarmat, MIRA Office – Zselíz, Palóc Társaság, Patassy Sándor grafikus, Rákóczi Szövetség, Salgó Gabriella rovásírás-szakértő, Soós József népi fafaragó, Szövetség a Közös Célokért, Varga Ákos szappanfőzőmester. Köszönjük támogatóink nagylelkű segítségét!

A 2019. évi ŐSI TUDÁS Felvidéki Országos Rovásírás-vetélkedő élen végzett nyertesei korosztályok szerint a következők:

A korosztály                                      C korosztály

1.Matuska Margaréta, Érsekújvár      1. Csizmadia Lilla Kinga, Alistál
2. Urban Ábel, Révkomárom             2. Sebők Eszter Noémi, Gömörfalva
3. Asztalos Emma, Révkomárom       3. Krnčan Veronika, Léva

B korosztály                                      D korosztály

1.Ördögh Zsófia, Érsekújvár              1. Édes Édua, Alistál
2. Puss Veronika, Érsekújvár             2. Balla Balázs, Balassagyarmat
3. Nyári Dávid Gergely, Érsekújvár   3. Mogrovics Zsuzsa, Gúta

A felvételeket Urbán Attila készítette

ÜNNEPELT

A RÁKÓCZI SZÖVETSÉG

            A Rákóczi Szövetség május 23-án tartotta 2019. évi rendes közgyűlését, amelyen beszédet mondott Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár és Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke is, aki a Rákóczi Szövetség támogatását kérte a nemzeti régiókról szóló európai polgári kezdeményezés aláírásgyűjtéséhez.

A Rákóczi Szövetség ugyanezen a napon ünnepelte megalakulásának harmincadik évfordulóját. A jubileumi ünnepséget Kövér László, az Országgyűlés elnöke nyitotta meg és nagyra értékelte azt a három évtizedes munkát, amelyet a magyar önazonosságtudat megőrzése és megszilárdítása végett kifejtett. A rendezvényen számos kiemelt magyarországi és határon túli személyiség mellett felszólalt  Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes és Gulyás Gergely, Miniszterelnökséget vezető miniszter.

Az 1989-ben alakult Rákóczi Szövetség célja a Kárpát-medencei magyarság sokoldalú támogatása hosszú távú megmaradásáért folytatott küzdelmében, valamint II. Rákóczi Ferenc Nagyságos Fejedelem szellemi örökségének népszerűsítése. Az anyagi segítségnyújtás mellett kiemelkedően fontos a szomszédos országokban kisebbségben élő magyarság oktatásügyének, kultúrájának támogatása, valamint a Kárpát-medencei magyarság összetartozás-tudatának erősítése. A Rákóczi Szövetség központi irodája és a Kárpát-medence szerte működő közel 470 helyi szervezete révén gazdag programsorozatot valósít meg minden évben. A Szövetségnek több mint 270 Kárpát-medencei középiskolában működnek ifjúsági szervezetei, taglétszáma meghaladja a 18 ezret.

A Rákóczi Szövetség a 30 éves jubileum alkalmával köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik nélkül a Rákóczi Szövetség munkája nem valósulhatott volna meg.

Az ünnepségen a Palóc Társaság is képviseltette magát. A Rákóczi Szövetség a Társaságnak is hűséges támogatója volt az elmúlt években. Köszönet érte! Munkájához további sok sikert kívánunk!

ISTEN KÖVETE VOLT

Badiny Jós Ferenc őstörténész a sumír-magyar nyelvazonosság hirdetője és bizonyítója volt. Tagja volt a Nemzetközi Orientalista Kongresszusnak, s 1967-ben az Egyesült Államok-beli Ann Arborban az esztergomi királyi kápolna oroszlános díszítésének sumír és babiloni eredetét igazolta. 1971-ben a canberrai kongresszuson a Pártus Birodalom sumír tradícióin át a pártus nép magyarvonatkozásait mutatta ki.

Száztíz éve, 1909. június 3-án született a Losonc melletti Gácson (ma Halič a neve). Családja Balassagyarmatra költözött, itt járt gimnáziumba (ma Balassi Bálint nevét viseli), majd a Ludovika Akadémián kapott tüzér- és repülőkiképzést. Pályafutását tényleges tisztként kezdte, majd miután kivált a királyi hadseregből, a Budapesti Műegyetemen folytatta tanulmányait.

A háború után Argentínába vándorolt, ahol sumerológiával kezdett foglalkozni. A római Institutum Pontificum Biblicumban kutat és tanul P. Deimel iskolájának követőjeként. Ugyanitt nyerte el képesítését és kapott engedélyt a Buenos Aires-i Jezsuita Egyetemen felállítandó Sumerológiai tanszék létesítéséhez. 1966-ban bízta meg az egyetem rektora a tanszék vezetésével.

Már az 1971-ben kezdődő tanévben meghirdetett előadásaira 21 argentin rendes hallgató iratkozott be. Tantárgyai voltak: a sumír nyelv és az ékírás, a mezopotámiai kultúrák története, a mezopotámiai vallások.  

Egyesek, sokan dilettáns és félművelt embernek jellemezték, akinek hamis feltevésen alapuló „tanítása” tudománytalan, milyen is lehetne más? Mi magyarok tudósnak tartjuk, akinek életműve túllép minden ma még „tudományosnak” hirdetett kereten. Gondolkodásával, műveivel a magyarságot szolgálta, örök felejtésre ítélt igazságokat mondott ki és bizonyította tételeit.

Hazatérése utáni s élete utolsó percéig dolgozott, előadásokat tartott, követte mesterét: Jézust. Mint ahogy a 2007. március 21-i búcsúztatáson a temetési gyászszertartást követő gyászmisén a Mindenszentek templomban elhangzott: „Isten követe volt.”

Rá emlékeztünk születésének 110. évfordulóján, június 2-án a budapesti Farkasréti temetőben. A losonci Serly énekkar körülállta sírját, úgy énekelt Gaál Ildikó karnagy vezényletével. Demecs Andrea Csemadok asz-elnök felolvasta a Felső-világ üzenetét, Hajdók Hajnalka pedig Szőke István Atilla A lélek útján c. költeményét. Badiny Jós Ferencre Bencsik András, a Magyar Demokrata főszerkesztője emlékezett.

A professzor hazatérve valójában átírta a magyar közgondolkodást – jelentette ki Bencsik András –, elhalt mítoszokat támasztott fel, ledöntött isteneket állított talpra, örök felejtésre átkozott szentélyek ajtaját tárta fel, s mindezt úgy, hogy ne fájjon az igazat megismerni az igazságra szomjas sokaságnak. Előadásain a professzor hangsúlyozta: „Egy szentet sem kell megtagadni, a Szentírás egyetlen sorát sem kell elvetnie annak, aki megismeri Jézus urunk igazságát”. A három ősi érték: a Test, a Szellem és a Lélek  harmóniája, melyre Badiny Jós Ferenc műveivel ablakot nyitott, teljes és tökéletes – fejezte be méltatását Bencsik András.

Bencsik András

Hajdók Hajnalka

A kegyelet koszorúi, virágcsokrai borították be ezután a sírt, majd a nemzeti imánk eléneklésével fejeződött be a megemlékezés.

A Farkasréti temetőben a magyar közéletnek és művészetnek számtalan neves alakja pihen. Az emlékezők ezek közül is felkerestek néhányat Imre Kálmán építészmérnök vezetésével, aki maga is nagy Badiny-tisztelő. Szerinte Badiny Jós Ferenc „Emberi és tudósi nagyságát mutatja, hogy tények felmutatásával hagyta magát meggyőzni, nem ragaszkodott olyan tézisekhez, amelyekről kiderült, hogy nem helytállóak. Lázasan kereste az új utakat, megközelítéseket, és azokat be is építette saját elképzeléseibe. Hitében az Úr Jézust és édesanyját, Szűz Máriát mélyen tisztelő ember volt, ha nem is mindig a kánon szerint imádkozott hozzájuk. Nem akart új vallást, nem akart magyar vallást alapítani, aki komoly meggyőződéssel mondta: „Mindenki imádkozzon úgy, amint Édesanyjától tanulta, de az IGAZSÁG létezik, VAN.”

Badiny Jós Ferenc sírja Budán

Emléktáblája Balassagyarmaton

Szabó Judit a professzor életének utolsó éveiben, hónapjaiban szerető társa, gondviselője volt, akit „kislányának” fogadott s aki azóta hűséges ápolója „Apuka” emlékének, fogadást adott az Éhes Farkas étteremben a résztvevők számára. Köszönet ezért!

Hazafelé menet Balassagyarmaton is megálltak az emlékezők annál a háznál (az Ady és a Szondi utca sarkán), amelyben ifjúkorát élte a magyarságtudós s amelyen 10 évvel ezelőtt, a 100. születésnapon emléktáblát emeltünk a város önkormányzatával és a Civitas Fortissima Körrel együtt. Itt az emléktábla megkoszorúzása előtt Csallóné Majoros Erzsébet mondta el Sajó Sándor Magyarnak lenni c. versét és Demus László helytörténész mesélt a házról és környékéről a történelemben.

Az 1919-es csehkiverésnek emléket állító nemrég megnyílt múzeumban – szemben a Badiny-házzal – Matúz Gábor, A legbátrabb város c. dokumnetum-játékfilm rendezője tette lehetővé, hogy e rendkívül fontos eseményre is emlékezzenek a Badiny-zarándoklat résztvevői.

Mihályi Molnár László

NAGYTÁRKÁNYI ÜZENET A MAGYAR NEMZET SZÁMÁRA ÉS A  JOGTIPRÓK FELÉ IS !

Itt vagyunk a Tisza kanyarulatánál, ahová határokat rajzolt a huszadik századi nagyhatalmi gőg és önkény, amely az uzsorások és fegyvergyártók hasznát valamint az emberiség szenvedéseit gyarapította, és egy évszázada súlyos árnyékot vet az európai műveltség értékeire, igazságérzetére és becsületére.

„A folyó közepe most országhatár, a vízhát láthatatlan vonalán túl tiltott világ. .... a (tárkányi) legények falkája úszik a vízen lefelé... középen, a tiltás és kísértés vonalán. Tudják, abban az Isten kertje állapotban ez a legveszélyesebb, mégis kockáztatják. Így vetik meg a tiltást... golyószórósorozattal partra parancsolják őket .... e meztelen libasor a határőrség egyre magasabb instanciái elé került: forgószél parancsolta őket a parancsoló arcok elé: őrmester, hadnagy, százados, és kihallgatta őket tábornok is. Virtuskodó legények egy szál gatyában. A virtust valami kimondatlan igazságérzet forralta szájukba: nem értették, hogyan lehet elválasztani folyót a folyótól, vizet a víztől, hogy lehet a dolgokat elválasztani önmaguktól?" – írta a Kossuth-díjas Dobos László erről a partról Sodrásban című regényében.

Ez az a táj, amely már legalább két évezred óta a szkíta, hun, avar és ugor elődeinknek otthona, amely itt érlelődött magyarrá nyelvében, hagyományaiban, szokásaiban és írásbeliségében is. Mert nekünk itt ősi birtoklevelünk a magyar nyelv és a magyar rovásírás! Mégis föld- és országbitorló hadak és népek dúlták fel rendszeresen az elmúlt évszázadokban. De mi magyarok mindig itt maradtunk: ezért vagyunk mi itt jogos államalapítók és őshonos nemzet. Nem szórvány és nem kisebbség, de idegenek által leigázott, keresztre feszített, de teljesen el nem pusztított és be nem olvasztott, dacosan ellenálló és élni akaró magyar nép.

Ez a táj őrzi e hon őrzőinek történelmi nyomait, kezemunkájának eredményeit, amikor a nádasokba menekülők télen előjöttek és visszavonulásra kényszerítették a tatárt, amikor jó harcos katonákat, Bornemissza Gergőket küldtek Eger várába Dobó István mellé, amikor talpasokat toboroztak Rákóczi zászlaja alá, amikor Kossuth Lajos hívószavára indultak harcba a szabadság és függetlenség védelmére. Ezek a mi bűneink, hogy védjük és őrizzük azt, ami eredendően a miénk. Ezt nem érti még ma sem az emberi értékeitől elfajult, haszonleső és értékvesztő liberalizmus és uniós korlátoltság.

A földünkre, kincseinkre, értékeinkre pályázó idegenekkel nem az a baj, hogy törökök, Habsburgok, szlávok, szovjetek vagy muzulmánok, hanem az, hogy az isteni szándék szerint rendezett világunkat akarják elrabolni, lelkünket megtiporni, hogy behódoljunk a betolakodók szokásainak, nyelvének, vallásának és egész rendszerének, hogy csak kiszolgáltatott cselédek lehessünk őseink földjén. EZ AZ ALANTAS SZÁNDÉK vezette a trianoni hóhérokat és a benesi dekrétumok megfogalmazóit egyaránt: elvenni földet, birtokot, nyelvet, éneket, hitet, templomot és iskolát.

NEM CSAK A HIMNUSZUNK ÁLL AZ ÚTJUKBAN, hanem mi, mindannyian, akik nem akarunk gyáván meghunyászkodni, sunyi alkukat kötni, a nemzetvesztő kormányokhoz dörgölődni, nem akarunk kiszolgáltatott cselédek vagy parlamenti bohócok lenni örökös szülőföldünkön, és sem hagyományainkat, sem földünket nem kívánjuk eladni vagy feladni!!!

Himnuszunkat sem ! Nyelvünket sem! Szülőföldünket sem!

Ez nem csupán jogunk, hanem elődeink emlékéhez hű kötelességünk is. Gyáva és becstelen, aki mégis megteszi! Most azért vagyunk itt, mert nem akarjuk elveszíteni emberi arcunkat, mert „aki embernek hitvány, az magyarnak is alkalmatlan", nem akarjuk elveszejteni gyerekeink és unokáink jövendőjét, mert ez a hatalmas kultúrkincs, amit átadhatunk, csak ebben a öldben tud megmaradni, felragyogni és kibontakozni. És világ csodája, de az elmúlt évszázadok minden sátáni fondorlatai ellenére sem pusztult el. Minden eddigi nemzedék az életét tette fel rá, és helytállásával fizetett érte. Ajándékba kaptuk őseinktől, miért fosztanánk hát meg tőle utódainkat !? Ezért kérjük és a követeljük a a huszadik századi békeszerződések igazságtalanságainak felülvizsgálását és a károkozások jóvátételét!

Kérjük és követeljük az embertelennek minősíthető beneši dekrétumok felülvizsgálatát, a jogtiprások következményeinek kárpótlását és jóvátételét.

Kérjük és követeljük Esterházy János teljes rehabilitálását!

Kérjük és követeljük a Szlovák Köztársaság területén élő magyar nemzeti közösség államalkotó nemzetté nyilvánítását az alkotmányban, a magyar nyelvnek a szlovákkal egyenrangúvá tételét alkotmányos jogként. Kérjük és követeljük a magyar közösség számára a területi önrendelkezési jog megadását, alkotmányos jogként.

Kijelentjük, hogy a felvidéki magyar nemzeti közösség számára csak az olyan érdekképviselet elfogadható, amelyik mindezt vállalja, programjára tűzi és kiáll mellette, mert nem a parlamentbe jutás a legfőbb cél, hanem elsőrendűen népünk érdekeinek tisztességes vállalása.

Összefogásra szükség van, de ezt csakis megtisztulva, a levitézlett képmutató bohócok nélkül, a becsület és igazságosság alapján tehetjük!

Elegünk van a becstelen alkukból, haszonleső taktikákból, halogató képmutatásból és nemzetáruló jellemtelenségekből! Sem földünket, sem nyelvünket, sem lelkünket, sem Himnuszunkat megtiporni nem hagyjuk!

Isten minket úgy segéljen! Áldjon, védjen és szeressen !

Nagytárkányban, 2019. május 5-én

&

A táltos éneke

(Árpád imája)

Boldog Isten! Nézz ránk a magos egekből,
Áraszd ránk mosolyod fénylő napszemedből!
Nemzetek Istene! Add nekünk e földet!
Magyarok Istene! Tarts meg itt bennünket!
Évezredeken át, áldd meg életünket!
Viharban és vészben oltalmazz meg minket!

Adj szívünkbe békét, derűs boldogságot,
Ne érezzük soha a hontalanságot!
Duna, Tisza partján magyar szóval áldjunk,
Ez legyen örökké a mi szent országunk!
Legyen minden magyar a te fénygyermeked,
Pihentesd meg rajtunk áldott tekinteted!

  Bármerre járunk szép Felvidékünkön, a pompás háttérrel szolgáló hófedte hegycsúcsok  kíséretében, a kanyargó, gyorsfolyású és tisztavizű folyók mentén vagy a síkból kiemelkedő szelíd dombok avagy vad sziklaormok táján, lépten-nyomon a magyar múlt emlékeibe botlunk.

A várak és várromok őrzik a múlt történéseit, hajdan volt emberekről, hősökről, eseményekről vallanak, ha meghalljuk, amiről a kövek mesélnek. Minél korábban  ismerjük meg a meséket, annál mélyebben rögzülnek emlékezetünkben, sejtjeinkben s válnak életünk mérvadó irányává. Otthonra, hazára így lelhetünk azon a földön, melyen megszülettünk, melyet a magunkénak mondhatunk, s melyért a vártörténetek meséiből is leszűrhetünk okulásul: ez az a föld, melyért apáid vére folyt, ez az a föld, melyet megtartani neked kell az utánad jövőknek. A hont megszeretni minden embernek a hon megismerésével lehet.

E célból adjuk közre e várkifestő könyvecskénket bízva abban, hogy legkisebb magyarjainknak tanulva szórakozást nyújtunk, szüleiknek kedvet a kifestőben szereplő várak és a többi vár felkeresésére, családi hazajáró barangolások szervezésére, felvidéki magyar múltunk, gyökereink megismerésére, mely szülőföldünkön való magyarnak megmaradásunk reménye lehet. A kifestő megvásárolható a lenti címen.