Hírmondó 2019 IV. negyedév

Nyári honszerető barangolásunkon az Úz-völgyben együtt emlékeztünk erdélyi testvéreinkkel a világháborús harcokban hazájukért életüket feláldozott hőseinkre. Nem vártunk ezért köszönetet, hiszen természetes dolognak tartjuk, hogy egy nemzet fiaiként együtt érzünk, hogy összetartozunk ősi Kárpáthazánk bármely szegletében élő magyar véreinkkel, nem vártunk ezért köszönetet, mégis kaptunk. Íme a levél:

Ahogy hosszú évek óta, idén augusztus 26-án is fejet hajtottunk az Úz-völgyi harcokban elesett hőseink emléke előtt.
Megtiszteletés volt Hargita Megye Tanácsa számára, hogy az idei megemlékezést támogathatta, ahol nemcsak leróttuk kegyeletünket a csata áldozatainak emléke előtt, de töltekeztünk is az ő lelkületükkel, hogy mi is meg tudjunk tenni mindent szülőföldünkért, az itt élőkért. Minden hasonló alkalom megerősít bennünket: habár a hétköznapokban gyakran vitázunk, gyakran nem
értünk egyet, amikor arra van szükség, tudjuk zárni sorainkat és tudunk egyszerre lépni! Úzvölgye olyan hely, ahol csak úgy lehet megmaradnunk, ha együtt lépünk, együtt dolgozunk, akárcsak 75 évvel ezelőtt a 11. székely határőr zászlóalj tette.
Köszönöm, hogy a megemlékezésen együtt lehettünk!
Őszinte tisztelettel és nagyrabecsüléssel:
Borboly Csaba
Csíkszereda, 2019. október 1.

Köszönjük a Hargita Megyei Tanács elnökének előremutató sorait, köszönjük, hogy együtt emlékezhettünk. Jó volt ott lennünk, töltekeznünk a völgyet betöltő székelymagyar lelkületből, mely mindnyájunknak erőt ad küzdelmünkhöz magyarságunk honi megtartásáért. Itt ismerkedtünk meg Ravasz Arnold csíkszentmártoni falumenedzserrel is, akinek az ünnepségen való részvételünk elősegítését és vendégszeretetét is köszönjük.

A Krúdy Gyula Irodalmi Kör szervezésében október 10-én az óbudai Kéhli vendéglő Krúdy-terme adott otthont az irodalmi összejövetelnek, amelyen a nagy íróegyéniségre születésének 141. évfordulóján emlékeztek a termet színültig betöltő Krúdy-tisztelők, irodalmárok.

Krúdytól és a kör mai alkotóitól hangzottak el alkotások, Németh Nyiba Sándor körtitkár, maga is költő, előadóművész, zeneszerző, énekes dalában gyönyörködhettünk csakúgy, mint Pánti Anna operaénekes éneklésében, aki gyönyörű előadásával varázsolta el a hallgatóságot. Kitüntetések átadására is sor került, mielőtt a tisztelet koszorúit helyeztük el az író utolsó lakhelyének emléktáblája alá, a vendéglő szomszédságában álló szobrára és a Krúdy-terem emléktáblájára.

Tíz nappal később az Ipoly parti Szécsénykovácsi volt az emlékezés helyszíne. Először a temetői Krúdy-ősök sírjánál hajtottak főt a résztvevők, majd a község központjában álló emléktáblánál, ahol Z. Urbán

Aladár elevenítette fel a Krúdy-napok történetét, és a hagyományápolás fontosságára figyelmeztetett. Koszorút helyezett el a testvértelepülés Szécsény küldöttsége, Hugyag polgármestere, az önkormányzat és a Palóc Társaság.

Ezután a faluházban folytatódott a műsor, amelyben a Krúdy-kör tagjai (Kanizsa József író, költő, Németh Nyiba Sándor költő, titkár, Szénási Sándor István költő, versszakosztály vezető, M. Jankó János költő) olvastak fel műveikből, Pánti Anna operaénekes pedig népszerű operaáriákkal örvendeztette meg a főleg nyugdíjas hallgatóságot. A finom ebéd elfogyasztása után Poór Péter és Rózsás Viktória táncdalénekeseknek tapsolhattak, amely tapsból kijutott a Vidéki cigányzenekar muzsikájának is.

A Szövetség a Közös Célokért (SZaKC), melynek a Palóc Társaság is társult tagja, november 9-10-én

A két nap alatt 7 előadás hangzott el. A szlovákiai magyar közoktatás helyzetét elemezte Albert Sándor professzor, a Selye János Egyetem alapító rektora. Sok igazságot felsorakoztató gondolata mellett hangsúlyozta: „Amelyik településen nem működik óvoda, ott várható, hogy előbb-utóbb az iskolában is elfogynak a gyerekek, hiszen nincs utánpótlás.” Mások a szociális gazdaság modellezéséről, a szakképzés fejlesztési irányairól, az erkölcs megjelenéséről a gazdaságban, a munkaerőpiac kapcsolódási helyzetéről, a duális képzésről beszéltek. A felvidéki magyar közoktatással kapcsolatban Dr. Molnár Gergely, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet osztályvezetője kiemelte, hogy felmérésük alapján fokozni kell a külhoni magyar tanintézmények népszerűsítését, az egységes nemzeti tankönyvrendszer kialakítását, a pedagógusok és a tanárok önszerveződésének támogatását.

Bár az előadások felkért előadói szakterületük elismert képviselői, egyetemi, minisztériumi, kutatóintézeti szakemberek voltak, a hallgatóság összetétele korántsem volt „vevő” mondanivalójukra, hiszen civilszervezetek képviselőiből tevődött össze, nem pedig a szakmát értő és művelő egyedekből.

Szombaton A magyar nyelvű otthon c. könyvsorozat negyedik, Felvidék c. részének volt a bemutatója, amelynek kiadója az Anyanyelvápolók Szövetsége. Juhász Judit kiadó és a szerkesztő Pomozi Péter mutatta be a kiadványt, amely gyönyörű kivitelezésű, ám tartalmában elkeserítő: még mindig a finnugor-rokonságot sulykolja, a rovásírásról, mint ősi műveltségünk bizonyítékáról lekicsinylően tesz említést, Felvidékünkről, címe ellenére, érdemlegesen alig esik szó-kép, kiragadott helyek, személyiségek, szépségek stb. töltik ki az oldalakat. Csillogása ellenére igen szegényes a bemutatott „magyar nyelvű otthon”…

Nem ilyen a másnap bemutatott emlékkönyv, amely Pogány Erzsébet emlékét van hivatva ápolni. A könyvet Csóti György, a Kisebbségiet igazgatója mutatta be, „Felvidékünk Nagyasszonyára”, a társulás egykori igazgatójára pedig Gubík László, a Via Nova elnöke, az Esterházy Akadémia igazgatója emlékezett, aki szerint „Gazdagabbak lettünk általa”. A sok kép és emlékező írás bizonyítja ezt, egyben kötelez bennünket szellemének követésére saját magunk és magyar közösségünk megmaradása érdekében.

Ezúttal a magyar rovásírás visszatanulása, azaz népszerűsítése terén. 2019. enyészet havának 15. napján (pénteken) 14:30 órai kezdettel kerestünk választ a kérdésre a révkomáromi MARIANUM Egyházi Iskolaközpontban.

A találkozó elsődleges célja volt a Palóc Társaság és a Felvidéki Rovók által szervezett Ősi tudás rovásírás-vetélkedő és műveltségi találkozó 16. évfolyama szervezési tennivalóinak megbeszélése, továbbá a már többször felmerült kérdések megvitatása. Például:

- a rovásírás népszerűsítésének egyéb lehetőségei: táborok, szakmai-módszertani találkozók, rendezvényeken való megjelenés, stb.

A tanácskozáson a nyugati és a közép kistérség rovásírás-oktatói vettek részt. Örülünk annak, hogy Balassagyarmatról és Vácról is érkeztek oktatók, ami jelzi, hogy az ŐSI TUDÁS vallói eltörölnek minden határt, amely az egységes magyar nemzetünket száz éve felszabdalta. Együtt kerestük a választ a hogyan továbbra…

A hozzászólások a gyakorlatból indultak ki és a jobbítás szándékával hangzottak el. Így egyetértéssel születtek a döntések, amelyek közül néhányat ismertetünk:

- a rovásírásos szöveg hangos olvasását minden korosztályban ugyanazok az olvastatók végzik, elkerülendő az egyéni értékelések különbözősége

- az írásbeli feladatok között ezután csak latin betűs szövegről lesz átírás rovásbetűsre

- a magyarításban a rovásírásos idegen szó magyar megfelelőjét kell keresni és rovásbetűkkel leírni

- a nyugati körzetet magas részvételi száma miatt két körzetre osztjuk, így országosan négy körzet lesz: egy keleti, egy közép, két nyugati (amennyiben a Rimaszombattól keletebbre eső földrajzi tájról is elegendő – kb. 25 – résztvevő lesz, úgy ott lesz az 5. körzet)

- a körzetekből egyenes ágon a korosztályonkénti első három helyezett jut az országos döntőbe, amelyen összesen hatvanan vehetnek részt. Az így fennmaradó 12 helyre a körzeti végeredmények összesítése után a legkevesebb hibapontszámot elérő vetélkedők kerülnek függetlenül körzetüktől

A vetélkedővel kapcsolatos részletes tudnivalók a hamarosan megjelenő felhívásban lesznek olvashatók.

A tanácskozás megszervezéséért köszönet mondunk Paedr. Patassy Sándornak, PaeDr. Salgó Gabriellának, a vendéglátó Vörös Hajnalkának és a résztvevőknek.

Rajtunk áll, hogy folytatódhat-e és hogyan, milyen módon, milyen eszközökkel a rovásírás-vetélkedő a Felvidéken. A tanácskozás egyértelmű választ adott erre: IGEN! A következő években is arra törekszünk, hogy a rovásírást minél szélesebb körben ismertessük meg fiatallal, időssel, népszerűsítsük minden rendelkezésünkre álló módon és eszközzel, használjuk fel korunkadta vívmányait, a számítógép adta lehetőségeket, amelyekre úgy tekintünk, mint a magyarnak megmaradás nemzeti tudatot erősítő eszközeire.

Ki más, mint Sajó Sándor, ez az agyon hallgattatott magyar költő, akinek fájt Trianon, akinek neve még ma sem ismert és elismert az ún. magyar közéletben, a párja nincs magyar szépirodalomban, Sajó Sándor, az ipolysági születésű példamutató tanár és iskolaigazgató vetette papírra e sort A magyar kereszt c. versében. Majd így folytatja: „Ha hitet adott Isten a magyarnak,/Csorduljon ez mint dúslevű gerezd / S legyen sarkallód minden ősi parlag / És édes terhed a magyar kereszt. / A szent jel int és hív és vár a munka, / Az út nehéz s a cél oly messze még!”

Úgy érezhetjük, hogy az „édes teher” alatt „az út nehéz s a cél oly messze még…” Nem tévedünk. Amikor tavaly a költő születésének 150. évfordulójára emlékeztünk – egyedül a Palóc Társaság kezdeményezésére zajlottak itt-ott kisebb események – szomorúan állapítottuk meg, hogy hiába vallja magát Magyarország jelenlegi kormánya nemzetinek, és döntései, határozatai, tettei valóban nemzeti elkötelezettségre mutatnak, a magyar fájdalom költőjének neve és munkássága még nála sem méltó elismerésre, még mindig elhallgatott. Pedig szülőföldszeretetre, hazaszeretetre, nemzetszeretetre nevelni az ifjúságot Sajó Sándor versei nélkül aligha lehet. Különösen most, amikor nemzetünk szétszakítottságának századik évfordulója van érkezőben, amely évet az összetartozás évének hirdette meg… Sajó e célt elérni fogalmazott így: „A meddő gyászt a balsors már megunta, -/ Küzdj, szenvedj, fáradj, ifju nemzedék!”Van-e olyan ifjú nemzedék, amely küzd, szenved, fárad ezért a célért?

A „Magyarnak lenni: nagy s szent akarat!” címmel immár 18. alkalommal meghirdetett magyar vers ünnepe bizonyítékul szolgál erre. Van, de korántsem meggyőző számban. A megadott határidő lejártáig mindössze 8 jelentkező akadt. Kérdésessé vált a magyarságverseket mondó fiatalok versmondó szemléjének megtartása. Pár nappal később a szám 23-ra emelkedett. Érkezett jelentkező Pozsonypüspökiből, Budapestről és a Délvidékről is…

Ők huszonhárman mondták el Sajó Sándor egy-egy költeményét illetve a magyar költészet terméséből válogatva a nekik tetszőt. Előadásukat három, a versmondásban jártas szakember értékelte: Csábi István Madách-díjas előadóművész, a balassagyarmati Rózsavölgyi Márk Alapfokú Művészeti Iskola igazgatója, a Palóc Társaság Tiszteletbeli

tagja, Hegedűsné Jusztin Gizella, a Balassagyarmati Színkör vezetője és Csallóné Majoros Erzsébet előadóművész, pedagógus, a Balassagyarmati Színkör tagja.

Sajó Sándor költeményeiből az alábbiakat választották a versmondók: Magyar fiú éneke, Apró sírhalmok, Apámról, A magyar nyelv, Lelkes honvédek, Magyarnak lenni, Magyar ének 1919-ben, Magyar háromság, Bezerédiné. Magyarnak születtem, A sas, Árvaság, Van nekem egy könyvem, Magyar kereszt, Karácsonyi ének, A veréb, Új magyar. A magyar költészetből: Juhász Gyula:Március idusára, Trianon, Czuczor Gergely: Riadó, Márai Sándor: Halotti beszéd, Mennyből az angyal, Majthényi Flóra: Mi a haza?, Wass Albert: Üzenet haza, A gyökér megmarad, Szép Ernő: Imádság, Kulcsár Ferenc: Óriás aranyorgona, Benedek Elek: Becsüld a népet!, Tihanyi Tóth Kinga: Névjegy, Petőfi Sándor:Nemzeti dal, Reményik Sándor: Eredj, ha tudsz!, Dsida Jenő: Psalmus Hungaricus, Szabó Lőrinc: Különbéke, József Attila: Minden rendű emberi dolgokhoz.

A 23 versmondó igazi művészi élménnyel ajándékozta meg az őket hallgatókat. Különösen a Szondy György Gimnázium diákja, Kuzma Dávid és a Fegyverneki Ferenc Közös Igazgatású Katolikus Iskolából Csáky Máté ragadtatta el a közönséget érett művészi teljesítményével. Dsida Psalmus Hungaricusa otthonra lelt Kuzma Dávidban, aki életre hívta s hallgatóival megosztva belénk oltotta annak mondanivalóját. Csáky Máté Sajó Apró sírhalmok versével lopta be magát szívünkbe, bizonyítva, hogy igazi sokoldalú tehetség, aki kitűnően hegedül, énekel is…

2. Bukovszky Dorottya, Deáki M.T.NY.A. és Klukon Adél, Fegyverneki Ferenc K.I.K.I., Ipolyság

A költő születése napján, Enyészet havának 13. napján, mely egyben a magyar nyelv napja is, rendezett ünnepségen a város nevében Zsóka Szilárdka, a kulturális szakosztály vezetője üdvözölte a megjelenteket s hangsúlyozta, hogy Sajó Sándor népszerűségét életében a magyarságtudatának, nemzetszeretetének és nemzetnevelő költőiségének köszönhette. Kifejtette továbbá, hogy a magyar nyelv napján tartandó rendezvény az anyanyelv megőrzését, tisztaságát is szolgálja. Ezt húzta alá megnyitó beszédében a Palóc Társaság elnöke is, aki felhívta a figyelmét a jelenlevőknek a közbeszédben egyre jobban elhatalmasodó idegen szavak, idegen mondatszerkesztések, idegen zenét sugárzó, magyarságot csonkító, beszédet, nyelvet silányító jelenségre és ennek kerülésére, kiiktatására a nyelvhasználatból.

Az ünnepnap végén a Szent István téren álló Sajó Sándor szobor előtt gyülekeztek a nemzeti, trianoni fájdalmat elsirató költő tisztelői, versmondók, felkészítő tanárok, szervezetek képviselői és egyszerű városlakók, hogy kegyelettel emlékezzenek és koszorúikkal kifejezzék megbecsülésüket a költő-pedagógus iránt. Kovács Emese párkányi versmondó mondta el Sajó Árvaság c. költeményét, Belányi Gyula helyi daltulajdonos Sajó saját maga által megzenésített versét énekelte el, az ünnepi beszédet Gubík László, a VIA NOV elnöke, az Esterházy Akadémia igazgatója mondta. A Himnusz eléneklésével ért véget a nap.

Gróf Széchenyi Ödön, a „legnagyobb magyar” gróf Széchenyi István kisebbik fia 180 évvel ezelőtt, 1839. december 14-én született. Ő volt, aki a magyar után a török tűzoltóságot is megszervezte. A "Tűzpasa" néven is ismert magyar nemes 20 évig élt Isztambulban, ahol nagy tisztelet övezte. Az isztambuli tűzoltómúzeum máig az ő nevét viseli.

December 14-én gróf Széchenyi Ödön tiszteletére parkot neveztek kel Gödön a Duna partján, mely területet egykor ő birtokolt. A parkavatás fénypontja a Tűzpasa mellszobrának leleplezése volt. A szobor Túri Török Tibor szobrász alkotása. Avatóbeszédet Ahmet Akif Oktay török nagykövet és Suat Karakus, a Magyar-Török Kereskedelmi Kamara elnöke mondott. Részt vett az ünnepségen gróf Széchenyi Géza, gróf Széchenyi Ödön unokája, és többek között a Palóc Társaság is képviseltette magát.

A parkavatás után a gödi József Attila Művelődési Házban kiállítás nyílt és vetített képes előadások hangzottak el gróf Széchenyi Ödönről, mint a magyar és török tűzoltóság történetének meghatározó alakjáról, külföldön található emlékeiről és gödi kötődéseiről. Különösen ez utóbbi témának jutott kitüntetett figyelem, köszönhetően dr. Lepp-Gazdag József helytörténésznek, akinek ez az egész iránymutató nap is köszönhető.

* „Kedves Aladár! A Jóisten vezesse útján és adjon erőt, egészséget munkásságához. Isten áldja!” Vadkerti Imre, Sipos Dávid

* „Minden nemzetnek, amely a múltját ismeri, van jövője is! A rovásírás a kárpát-medencei magyarság birtoklevele, ne hagyjátok elveszni!”

Tisztelettel az áldásos munkátok iránt Csáky Pál nevében Dunajszky Géza, Gúta, 2019. 05. 10.

* „A magyar nyelv nem kölcsönöz s nem von vissza, nem ad és nem vesz el senkitől. Ez a nyelv a legdicsőségesebb emlékműve egy nemzeti szellemi függetlenségnek!

A gútai Magyar Tannyelvű Magán Szakközépiskola minden tagja nevében mondunk köszönetet a jól sikerült együttműködésért a XV. Felvidéki Országos Rovásírás-vetélkedő és Műveltségi Találkozón”

Ne feledjük! Nem felejtünk!

Június 4-e a gyász napja. 2020-ban is, amikor 100 éve lesz, hogy megcsonkolták magyar nemzetünket. Emlékeznünk és emlékeztetnünk kell több ezer éves múltunkra, félrevernünk a harangokat: ne feledd magyar, neked Istentől rendelt hivatásod van a Kárpátok karéjában!

Szőke István Atilla költeményével kívánunk minden igaz magyar embernek áldott ünnepeket