Hazánk az anyanyelvünk

Bárhol éljünk is a nagyvilágban, az anyanyelvünk összeköt bennünket. Ékes édes magyar anyanyelvünk hona mégiscsak a Kárpát-medence, melynek ősi földje otthona is az ősi tudást megöröklő mai nemzedékeknek. Kulturális örökségünket megőrizni, a mindennapokban éltetni és nem csorbítva, hanem gazdagítva tovább adni az utánunk jövőknek – ez a mi Teremtőtől ránk mért feladat. Nem lehetetlen vállalkozás, még csak nehéznek sem mondható, csupán hűnek kell lennünk elődeinkhez, történelmünkhöz, fölnevelő édes anyanyelvünkhöz. Vigyázni kell nyelvünk tisztaságára, kerülni minden idegenszerűséget, mely egy célt szolgál: megmételyezni azt a nyelvet, amely az IGE nyelve.

Mi mást is szolgálhatnánk azzal, hogy évről évre alap- és középiskolás magyar fiatalokat szólítunk meg felhívásunkkal, amely a Magyar Kultúra Napját van hivatott köztudatba vinni. Immár két évtized alatt százak, ezrek – magyar fiatalok sereglettek a Kárpát-medencénk szinte minden szegletéből az ünnepélyes eredményhirdetésre kezdetben Ipolyvarbóra, egyszer Révkomáromba s azóta Budapestre, hogy részesei lehessenek az örömteli találkozásnak, kézfogásnak, a fogalmazások: tehát a gondolatok, érzelmek, ismeretek és felfedezések nyomán született alkotások megmérettetést kiállt sikerének. Mi más cél lebeghet előttünk, mint a magyarságtudat elmélyítése, a szülőföld iránti hűség erősítése, az anyanyelvi képességek fejlesztése és magyar fiataljaink tehetségének kibontakoztatása – ahogy olvasható évek óta célunk a pályázati felhívásban.

2017-ben is megközelítette a beérkezett pályaművek száma a százat. Voltak évek, amikor a kétszáz felé hajlott e szám, sőt a háromszáz felé is… Ám a dolgozatok színvonala ezúttal is elégedettségre adott okot. Örvendetes tény, hogy vissza-visszatérő dolgozatírók mellett újak, új helyekről érkező diákok munkáinak is örülhettünk (pl. Legyesbénye, Balmazújváros, Balatonszárszó…). Kárpátaljáról is állandósulni látszik a pályázaton való részvétel, Maradék-Magyarországról is érkeznek dolgozatok, s bár számuk innen lehetne a legtöbb, mégsem az. Kirívó, a magyar főváros iskoláinak hozzáállása: az idén is csak egyetlen egy pályamű érkezett! Szlovénia és Ausztria magyar vidéke maradt még távol. Muraköz és Őrvidék kis számú magyarsága, a magyar iskolák hiánya adhat magyarázatot távolmaradásukra, hiányérzetünkre…

Az eredményhirdetés most is a budai várnegyedben levő Magyarság Házában zajlott. A helyszín maga – szemben a Nagyboldogasszony templommal, a gyönyörű kilátást biztosító Halászbástyával, a történelmi események megmaradt várhegyi emlékekkel – emelkedetté nemesíti a díjátadást. Az intézmény legnagyobb terme, a Corvin terem megtelt a díjátadó ünnepségre érkezett diákokkal, az őket kísérő felkészítő tanárokkal, a kíséretükben levő szülőkkel, családtagokkal, a meghívott vendégekkel. Körülbelül százhatvanan várták feszült izgalommal, hogy kiderüljön, kiknek a munkái érték el a legnagyobb tetszést, kik milyen díjban részesülnek majd. Ennek is elérkezett az ideje, de előtte ünnepi percek jelentették az esemény magas röptét.

Tárogató jelezte az ünnepség kezdetét. Delényi Éva fújta kedvenc hangszerét a Rákóczi teremben s tárogatószóra foglalt mindenki helyet (akinek jutott) a Corvin teremben, majd a Himnusz közös eléneklése teremtett ünnepi hangulatot. Ezután Kovács István Ákos, a Térszínház művésze adta elő Kölcsey Ferenc Himnusz c. költeményét. A Magyarság Háza igazgatója, Csibi Krisztina üdvözlő beszédében méltatta a Palóc Társaság kezdeményezését, amelyet immár két évtizede siker koronáz, s örömmel állapította meg, hogy a Magyarság Háza adhat otthont ennek a rangos rendezvénynek, amely az összetartozásunkat erősíti.

A Kossuth- és Prima Primissima-díjas Petrás Mária népdalénekes és keramikus szülőföldjéről hozott csángódalokkal köszöntötte a rendezvényt. Károlyi Egon óbecsei versmondó – aki a tavalyi Ipolyságon rendezett magyar versünnep egyik győztes szavalója volt – mondta el Reményik Sándor Eredj, ha tudsz… nagyhatású költeményét. Dr. Surján László, volt népjóléti miniszter, a Fidesz-KDNP volt EU-parlamenti képviselője, a rendezvény fővédnöke Haza sok darabban címmel mondta el ünnepi beszédét. Őt a Fölszállott a páva egyik sikeres néptáncosa, az erdélyi Gyergyószentmiklósról származó biatorbágyi Cserei Hunor követte, aki verbunkjáért nagy tapsot kapott. A párkányi gimnázium tanulója, Sándor Cynthia azt énekelte el, hogy „Magyarul dobban ez a szív, magyarul szól ez a száj…” És valóban. Egymást követték a felolvasások, azaz hatan a győztes pályázók közül egy-egy kiragadott részletet olvastak fel írásukból. Név szerint: Sándor Cynthia: Fogjuk egymás kezét, Izrael Szilárd: Hová tűnt a sok virág?, Németh Enikő: Menekülők vagy új honfoglalás?, Hugya Zsolt: Otthonom a tájban, Kávai Áron: Az iskola, Kovács Alex: Fogjuk egymás kezét.

A köszöntő műsort a pályaművek értékelése követett. Kolczonay Katalin, az értékelő bizottság elnöke hangsúlyozta, hogy valamennyi dolgozatban, nemcsak a díjazottakban van érték, egy szép mondat, egy szép gondolat, s a díjazottak munkái arról tanúskodnak, hogy érdekli őket a magyarság múltja, a népszokások, érzékenyen szemlélik napjaink társadalmi eseményeit, vannak önálló meglátásaik, felelősségteljesen viszonyulnak a sorskérdésekhez.

A Palóc Társaság elnöke az eredményhirdetés előtt mutatta be azt a könyvet, amely immár a harmadik válogatás a pályázatra beérkezett dolgozatokból. Az anyanyelv az én hazám címen megjelentetett több mint négyszáz oldalas könyv azokból a dolgozatokból nyújt át olvasnivalót, amely dolgozatok 2014-ben, 2015-ben és 2016-ban érkeztek a pályázatra. A könyv kiadását támogatta a Rákóczi Szövetség, Tardoskedd Önkormányzata és Veresegyház Polgármesteri Hivatala. Ezúton is köszönjük a jószívű adományt. A könyvet valamennyi ünnepségen megjelent pályázó és felkészítő tanára is megkapta.

A díjakról több adományozó gondoskodott. Nevük az Eredmény 2017 alatt olvasható. A pályázat legrangosabb elismerését jelentő MKN-díjat Józsa Judit kerámiaszobrász, a Magyar Kultúra Lovagja, a Palóc Társaság Tiszteletbeli Tagja alkotta és nyújtotta át a győzteseknek, az alapiskolás Bukovszky Dorottyának és a gimnazista Sándor Cynthiának.

Zárásul Zsapka Attila, Vadkerti Imre és Sipos Dávid triója szórakoztatta a közönséget, ismert, közkedvelt és énekelhető dalok előadásával. A megérdemelt siker sem maradt el. Mint ahogy a Magyarság Háza által kínált sok finomság és a Központi Statisztikai Hivatal Nyugdíjas Klubjának asszonyságai által kínált sütemények is csakhamar elfogytak, jelezve e műsorrész osztatlan sikerét.