„ha
küszködőn, ha szenvedőn, ha sírva…”
Korának ünnepelt
költője, Sajó Sándor élete utolsó hónapjait Budapest-Hegyvidéken a
Csörsz utca 1. számú, 26 lakásos társasház első emeleti 3-as
számú lakásában töltötte. A társasház ügyvezető elnöke is Sajó Sándor
volt. Itt érte a halál 1933. február 1-jén este. 3-án a Magyar
Tudományos Akadémia főtitkára kérelemmel fordult Budapest Székesfőváros
Tanácsához „…méltóztassék Sajó
Sándor részére, aki hirtelen elhalálozása következtében az Üllői úton
levő Törvényszéki Orvostani Intézetbe szállíttatott és akit családja a
Kerepesi temetőbe óhajtana nyugalomra helyeztetni, az egyik temetőben
díszsírhelyet engedélyezni s erről a M. Tud. Akadémiát a legsürgősebben
értesíteni. Hazafias üdvözlettel…” A
kérvényre Budapest Székesfőváros polgármestere a 181.781/1933-X számú
határozatot hozta, mely szerint „A
köztemetőkről szóló szabályrendelet 38.§–a
és a 93.658/915- számú határozat 9. pontja alapján néhai Sajó Sándor ny.
tanker. főigazgató, a M. Tud. Akadémia levelező tagja és a Kisfaludy
Társaság rendes tagja részére a Kerepesi temetőben egy 500 pengős
díszsírhelyet díjmentesen engedélyezek és utasítom a dunabalparti
köztemetők igazgatóságát, hogy ezt a rendelkezést könyveiben jegyezze
fel…A polgármester helyett Líber s.k. alpolgármester.” A
ma Fiumei úti temető népszerű nevén Kerepesi temető Nemzeti Sírkert. A
magyar szellem óriásainak – Kossuth Lajos, Deák Ferenc, Arany János,
Vörösmarty Mihály, Jókai Mór, Mikszáth Kálmán, Krúdy Gyula, József
Attila… hogy csak néhányat említsünk közülük
- a nyughelye. Itt található Sajó Sándor síremléke is. Köszönhető
annak, hogy a kőbányai Szent László Gimnázium Öregdiák Baráti Körének
tagjai – élükön Szoboszlai Pállal, Hertelendy Gyulával – felkutatták,
megtalálták az „őserdei dzsungelben”, új síremléket állítottak saját
pénzükön… Pali bátyánk és példát mutató társai mostanság már fentről
figyelik, mi történik szeretett tanáruk földi nyughelye táján. Bizony
manapság is szükség volt a majd két évtizeddel ezelőtti példa követésére:
a sírkert 46-os parcellájának 2. sorában levő 20. sírhelyet a
dzsungelnövényzet öleléséből kellett kimenteni. Vitéz dr. Galla János a
társaival, a Magyar-Osztrák-Bajor Társaság tettrekész tagjaival tette
láthatóvá, megközelíthetővé. Íme, a díszsírhely XXI. századi képe. Íme,
a kegyelet, a tisztelet az emlékezet, a feledés mezeje…
Botorkálók botorkálnak még ezen a „mezőn”. Nem seregnyi költészetet
becsülő, értő mai ember, nem múltat, küzdelmet ismerő, vállaló mai
akarnok, nem magyarságért, magyarnak megmaradásért élő fiatal, sokaság,
nem. De mindből egy páran! S Berzsenyi óta tudjuk: „Nem
sokaság, hanem lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat.” A
trianoni magyar fájdalom költője halálának 85. évfordulóján is voltak,
akik körbeállták Sajó Sándor kissé megsüllyedt síremlékét. A magyar
Írószövetséget dr. Medvigy Endre író, irodalomkutató képviselte. A
pedagógus társadalmat a Magyar Pedagógiai Társaság Szakmai Kollégiumának
igazgatója, Zsadányi László. A Magyarok Világszövetségét Fuksz Sándor
mérnök, alelnök. Az Országos Honismereti Szövetséget dr. Hála József
néprajzkutató, alelnök és Mándli Gyula alelnök, a Váci Múzeum Egyesület
alelnöke. A XII. kerületet, Hegyvidék Önkormányzatát Földváry Gergely
történész, a Hegyvidéki Trianon Harangja Társaságot Gergely György elnök,
a Magyar-Osztrák-Bajor Társaságot vitéz dr. Galla János elnök. A
Kőbányai Írók, Költők Egyesületét G. Szabó Árpád elnök és Kanizsa József
író, költő, Kőbánya díszpolgára, a Magyar Kultúra Lovagja. A szobi
Börzsöny Múzeum Baráti Körét Fésű József György elnök. A Szent László
Gimnáziumot Pató Zoltán történelemtanár képviselte. Mi sem
természetesebb, minthogy a szülőváros Ipolyságról is szép számmal részt
vettek a koszorúzási ünnepségen. Elsőként Pálinkás Tibor nevét kell
megemlítenünk, aki a Honti Múzeum és Galéria igazgatója, régész. A
múzeum baráti körének tagjai és a Pongrácz Lajos Magyar Tanítási Nyelvű
Alapiskola kisdiákjai is részesültek az élményben, amely emlékké
nemesülve maradhat meg bennük. Viczencz Máté és Viczencz Márk, az iskola
tanulói pedig lelkük mélyéből felszakadt átélt versmondásukkal
pecsételték meg ezt az élményt. Az ünnepség elején a Himnusz hallgatása,
éneklése, az ünnepség végén pedig a Szózat gyönyörű dallamfohásza
bizseregtette meg a szíveket. Közben elhangzott
Pálinkás Tibor
köszöntő beszéde, amelyet Belányi Gyula ipolysági dalköltő
gitárzenével kísért Sajó-verszenésítése (Nagyapám) követett, majd az
ünnepség szónoka,
Cságoly Péterfia Béla gondolatai Sajóról és költészetéről
találtak értő fülekre. A szónok a Szózat című világhálós, keresztény,
konzervatív, irodalmi és társadalompolitikai folyóirat főszerkesztője. A
megemlékezés a kőbányai Szent László Gimnáziumban folytatódott. Az
előcsarnokban levő Sajó mellszobor megkoszorúzása után Sárkány Péter
igazgató fogadta az emlékezőket, aki előadásában szólt a gimnázium
történetéről, kiemelve ebből Sajó Sándor főigazgató érdemét. Az iskola
felszerelt rajztermét és tornatermét is mód volt megtekinteni, valamint
az épületet tervező neves építész, Lechner Ödön alkotását kívülről és
belülről megcsodálni. A
Sajó Sándor Emlékév keretében megvalósult rendezvényt a Rákóczi
Szövetség támogatta azzal, hogy az Ipolyságról utazók díjmentesen
vehettek részt az ünnepségen (autóbuszköltség átvállalása). Köszönet
érte. Az ünnepség hozadéka, hogy a Magyarok Világszövetségének alelnöke,
Fuksz Sándor látva a síremlék siralmas környezetét és állapotát,
ígéretet tett annak a díszsírhelyhez méltóvá tételéhez. Nagyon köszönjük.
Nem köszönjük meg – hogyan is tehetnénk ezt -, hogy sem a költő-tanárnak
díszsírhelyet adományozó főváros, sem Sajó Sándort a tagjai sorába emelt
Magyar Tudományos Akadémia nem képviseltette magát a kerek évfordulók
évének első rendezvényén. A főváros a rendezvényre szóló meghívásra így
válaszolt: „… a Főpolgármester úr
igen szoros időbeosztása, és programjainak sűrűsége miatt nem tud részt
venni az eseményen. Sajnálattal tájékoztatom továbbá, hogy szintén
időhiány miatt, ez alkalommal nincs lehetősége képviseletének
biztosításáról gondoskodnia…” Tudomásul vettük. Ugyanakkor halvány
reménysugár is felcsillan ebben a válaszadásban: „ez alkalommal…”.
Vagyis majd a jövőben… Talán. A
Magyar Tudományos Akadémia válaszában még reménysugár sem csillan meg a
jövőre nézvést. Idézet a válaszból: „A
rendezvényen az illetékes Nyelv- és Irodalomtudományok Osztályának
képviselete sajnos nem fog tudni
részt venni.” Nincs indoklás, miért, van viszont bőgő
magyartalanság: nem fog tudni részt venni. Az az akadémia fogalmaz így,
amelyet Széchenyink éppen a magyar nyelv védelmére, ápolására alapított
Magyar Tudós Társaság néven! Öröm az ürömben: válasz (ha elutasító is!),
de érkezett a megkeresésre.
Itt tartunk. Még mindig! Lesz ez másképp? Reménykedjünk! Addig pedig,
ahogy kezdtük, úgy is fejezzük be: „És mégis,
mégis, – hinni kell, |
Íme, a díszsírhely ma |
Az emlékezők |
Földváry Gergely és Zsadányi László |
Pálinkás Tibor |
Ifjak és korosak |
Belányi Gyula énekel |
Szent Lászlós diáklány szaval |
Cságoly Péterfia Béla |
Dr. Medvigy Endre |
Fuksz Sándor és Kanizsa József |
Virágba borult a költő sírja |
A Szent László Gimnázium homlokzata |
A díszterem közönsége |
Figyelő arcok |
Sárkány Péter igazgató |
A rajzteremben |
Egy folyosói padlódísz |
Az épület udvar felőli része |
webre alkalmazta: Fagyas Róbert |